Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-12 / 265. szám
6. oldal Mozaik 1998. november 12., csütörtök Halasztott vádemeléstől a kötelező pártfogásig: fiatalkorúak bűnei és bűnhődései Intézkedés vagy ítélkezés? Erősen sarkítva, a címbeli kérdés nem csupán egy a sok közül, hanem gyakorlatilag a legfőbb kérdés, amit ma egy büntetőbíró feltehet magának, ha fiatalkorú kerül a vádlottak padjára. A dilemma okozója nem más, mint maga a Btk., amely kimondja, hogy büntetést akkor kell kiszabni, ha intézkedés alkalmazása nem célravezető. Tudni kell, hogy bűncselekmény elkövetése Magyarországon még bebizonyítottság és a vádlott büntethetősége esetén sem jár feltétlenül a bűnösség kimondásával és büntetés kiszabásával. Ehelyett számos esetben alkalmazhatók űgyneve- zett intézkedések, amelyek nem egyszer ugyanolyan - ha nem súlyosabb - joghátrányt jelentenek, mint némely büntetés ... A fiatalkorúaknál maradva, velük szemben - de csak velük szemben! — helye van többek között (egy évtől három évig terjedő tartamban) javítóintézeti nevelés elrendelésének is, ami bizony tényleges szabadságelvonással és jogkorlátozással jár. Javít az intézet? A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló törvényerejű rendelet például az Aszódra beutaltaknak nemcsak azt teszi köte: lezővé, hogy megtartsák az intézet rendjét vagy, hogy tanköteles koron túl is folytassák általános iskolai tanulmányaikat, hanem még az intézet elhagyását is engedélyhez köti. Ennél is szigorúbb az a rendelkezés, amely szerint az intézet igazgatója - az intézeti tanács javaslatára - zárt jellegű intézeti részlegbe helyezheti a fiatalkorút, ha az a javítóintézet rendjét ismételten és súlyosan megzavarja. Ez persze csak lehetőség és gyanítható, hogy alkalmazása sem túl gyakori, de arra talán rávilágít, hogy miért ódzkodnak a bírák — kimondva vagy kimondatlanul - e különös intézkedési nem alkalmazásától. A törvény szerint ugyanis az intézkedés „kevesebb”, mint a büntetés - hiszen a bűnösség kimondásával sem jár —, a gyakorlatban viszont az a meglehetősen fura helyzet állhat elő, hogy míg a szigorúbban megmért felnőttkorú felfüggesztett szabadság- vesztés végrehajtásától ret- tegve(?), de mégis szabadon él az ítélethirdetés után is, addig a „csak” intézkedést érdemlő fiatalkorú javítóintézetben ül, s bár kimenőt, eltávozást kaphat, ideiglenes elbocsátása legkorábban egy év után lehetséges. Próba plusz pártfogás Ezek után aligha meglepő, hogy dr. Kovács István, a Nóg- rád Megyei Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője kérdésünkre úgy fogalmazott, hogy a javítóintézeti nevelés errefelé fehér holló. Persze vannak a bírák körében sokkal „népszerűbb” intézkedések is, a leggyakoribb a próbára bocsátás, ami a büntetéskiszabás elhalasztását jelenti, s a megrovás, ami jószerint semmit nem jelent. (Tulajdonképpen egy szóban foganatosított bírósági rosszallásról van szó, ha az elkövetett cselekmény társadalmi veszélyessége már az elkövetéskor is rendkívül csekély volt vagy az elbírálás idejére csekéllyé vált.) A próbára bocsátás felnőtteknél is alkalmazható, de csak a törvény szerint háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel fenyegetett cselekmény - például súlyos testi sértés, szeméremsértés vagy egy kisebb lopás - esetén. Fiatalkorúaknál megint engedékenyebb a törvény (alkotó): ők ugyanis bármely bűncselekmény miatt próbára bocsáthatók - igaz, ilyenkor automatikusan pártfogó-felügyelet alá kerülnek, de még ezzel együtt is jobban járnak, mint a nevelő- intézettel. Ötszáz kis rabló Amikor a bűncselekmény olyan súlyú, hogy próbáról, megrovásról vagy akár javítóintézetről józan ésszel beszélni sem érdemes, marad a büntetés. Hogy milyen jellegű és milyen súlyú, arról az Igazságügyi Minisztérium tavalyi statisztikája elég beszédes adatokat közöl: önállóan alkalmazott mellék- büntetés vagy intézkedés 66(!) százalék, felfüggesztett szabadságvesztés 20 százalék, végrehajtandó szabadságvesztés 8 százalék. Mindezt ahhoz kell viszonyítani, hogy 1997-ben 23 fiatalkorút szándékos emberölésért, negyvenhármat erőszakos közösülésért, 500-at pedig rablásért ítéltek el, míg 341 név súlyos testi sértés miatt került a priuszlistára. Ha csak ezeket a súlyosabb, erőszakos bűncselekményeket (összesen 908-at) nézzük, könnyen észrevehető, hogy még ezek elkövetői közül sem mindenki került börtönbe, hiszen a fenti 8 százalék nem egészen hatszáz embert jelent, tehát több mint háromszázan „megúszták”. A keménynek semmiképpen nem nevezhető büntetéskiszabási gyakorlathoz jócskán hozzájárult az 1995. évi XLI. törvény, amely - szentesítve az erre amúgy is hajló gyakorlatot - kimondta, hogy „szabadság- elvonással járó intézkedést alkalmazni vagy büntetést kiszabni csak akkor lehet, ha az intézkedés vagy büntetés célja más módon nem érhető el.” De nincs más mód... Ez a „más mód” lehetne még pénzbüntetés, ám ezt csak akkor lehet kiszabni, ha a fiatalkorúnak önálló keresete vagy megfelelő vagyona van, s ez napjainkban nem tipikus; vagy a közérdekű munka, ami viszont fiatalkorúak esetében csak tavaly szeptember 15-től, az 1997. évi LXX1II. törvény hatályba lépése óta él, ráadásul a Btk. feltételül szabja az elkövető ítélethozatalkor már betöltött tizennyolcadik évét is. Nem jöhet szóba a közügyektől eltiltás sem, hiszen azt éppen nem a szabadságvesztés helyett, hanem amellett lehet kiszabni; a foglalkozástól eltiltás pedig azért kizárt szinte száz százalékban, mert nincs is olyan (szakképzettséget igénylő vagy bűncselekményhez használt) foglalkozás, amitől el lehetne tiltani egy fiatalkorút. Végül az esetek nagy részében kiesik a kitiltás és a kiutast'-, tás is: előbbi azért, mert csak meghatározott bűncselekményeknél van helye, s a „megfelelő családi környezetben élő fiatalkorú nem tiltható ki abból a helységből, amelyben családja él”, kiutasítani pedig csak külföldi állampolgárt lehet. Kizárásos alapon maradt a szabadságvesztés (annak is túlnyomórészt a végrehajtásában felfüggesztett változata), de még inkább a próbára bocsátás vagy a megrovás. A kínálat tehát jól láthatóan szegényes, a bírák keze pedig kötött. Eljárásjogi értelemben úgyszintén: a már említett 1995: XLI. törvény minden olyan ügyet megyénként egy (a megyei bíróság székhelyén lévő) városi bíróságra utalt, amiben akár egy fiatalkorú vádlott is volt. Mindez érintette a folyamatban lévő pereket is, s ez - ismét a büntető kollégium vezetőjét idézve - nem volt kellően átgondolt: többször előfordult, hogy már majdnem befejezett ügyeket kellett elölről kezdeni egy másik bíróságon, hiszen, aki addig tárgyalta, már nem volt illetékes. Irány Gyarmat! Megeshet tehát, hogy egy huszonhat vádlottas sorozatbetörés (amiben van egyetlen, 15 éves „figyelő” - a jog szerint bűnsegéd és nem tettes -) iratai az elkövetés helyétől függetlenül Balassagyarmaton kötnek ki, ott, ahol talán országosan is a legaggasztóbb a bíróhiány. Hogy egy ilyen pert, ilyen körülmények között ki és mikor tárgyal le, azt jelenleg sem megjósolni, sem megbecsülni nem merné senki. Az utolsó speciális lehetőség fiatalkorúaknái a vádemelés elhalasztása, amivel az ügyész élhet, ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő cselekmény miatti eljárásban. Ha az elhalasztás tartama (egyébként szintén kötelezően előírt pártfogói felügyelettel) eredményesen eltelt, az ügyész a nyomozást köteles megszüntetni, pedig az „ötéves körbe” beletartozik a zsarolás, a kifosztás és minden, halált okozó gondatlan cselekmény is. Ez a megye - úgy is, mint az országban az egyik legkisebb - alig produkált nagy és csúnya ügyeket: ha elfelejtjük az 1973- as túszdrámát, alig marad valami. Illetve az a valami elég nagy valami: a mátraszőlősi géppisztolyos országúti leszámolás, majd a nagyrédei Mega- morv-rablás, éjjeliőr-agyonve- rés híre az egész országot bejárta. A per elsőrendű vádlottja az elkövetéskor 16 éves volt, s egy híján éppen ennyi évet mért ki rá jogerősen a Legfelsőbb Bíróság. (Fiatalkorúaknái a szabadságvesztés maximum tizenöt, halmazat esetén húsz évig tarthat, de ha az elkövetéskor az illető még nem volt tizenhat éves, halmazati büntetésként sem kaphat többet tizenöt évnél. A budapesti taxisgyilkos lányoknál pedig - hiába minősül többszörösen az emberölés - a plafon tíz év, mivel nincs halmazat, csak egy bűncselekmény történt.) Nógrád nagyon csendes Az utóbbi években volt még egy erős felindulásban elkövetett emberölés (az apját agyonbaltázó 17 éves lányt 1 év 4 hónapra ítélték, persze felfüggesztve), egy emberöléssel kapcsolatban elkövetett bűnpártolás és akadt egy nem mindennapi bűncselekmény is: öngyilkosságban közreműködés. A szécsényi sátánistaügy- ről van szó, amely kezdetben nagy vihart kavart, majd hosszú csend követte, s egy év múlva, amikor az életben maradt szereplőt mindkét fokon egy évre próbára bocsátották, már senki nem beszélt róla ... S. J. F. ERSTE BANK HUNGARY RT, 1.5% kamatprémium 4 Örömmel tájékoztatjuk Önt, hogy az 1998. december 4-ig, 1-3 hónap futamidőre megkötött betétszerződésekre a meghirdetett kamatfeltételek felett 1.5% kamatorémiumot fizetünk Ügyfeleinknek. Fiókhálózatunk új nyitvatartási rendje hétfő-csütörtök 08-17, péntek 08-15. Salgótarjáni fiók 3100 Salgótarján, Kassai sor 6. Üdvözöljük az ERSTE világában... Telefon: 32/417-533 ERSTE BANK CSOPORT TAGJA Ha gcpjarnui felelősségbiztosítását a Garancia Biztosítónál köti meg. es annak aktuális dijat január 31-ig rendezi, reszt vesz nveremenvakcionkban! A szerencsések • egy új Opel Astrúval vagy • az 50 db szerszámkészlet, illetve • az 500 db autós-ajándékcsomag egyikével térhetnek haza! Sorsolás: 1999. február 23-án
