Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-12 / 265. szám

2. oldal 1998. november 12., csütörtök Szécsény És Környéke Számvetés és folytatás írásos összegzés, számvetés készült a Magyargécen folyta­tott szociális földprogramról, állattartásról. Ennek lényege az, hogy a munkanélküliség miatt nehezebb körülmények között élő helyi családok ked­vezően fogadták a lehetőséget. A földművelést többen, a ser­téstartást kevesebben válasz­tották, a jövőben azonban az utóbbi terület bővül. Hol, mi? Turistakalauz, táblarendszer Szécsényben Tűztorony, az új néznivaló? Az idei turistaszezon záró időszakának szembeötlő újdonsága Szécsényben a turistakalauz szerepét be­töltő tájékoztató tábla- rendszer. Kihelyezésével egy alapvető hiányt szünte­tett meg a helyi Tourin- form-iroda, amely az érin­tett intézmények, neveze­tességek anyagi hozzájáru­lásával, valamint támoga­tók révén valósította meg az elképzelését.-Ahol több ezer vendég megfordul, ott elengedhetet­lenül szükséges a tájékozó­dás, valamint a gyors eliga­zodás megkönnyítése. Sze­retném azonban hozzátenni, hogy információszolgáltatá­sunk itt nem áll meg, más formában folytatni szeret­nénk jövőre — mondta Kanyó Judit irodavezető. — Tervez­zük például a város grafikai térképének elkészítését, s már szerkesztés alatt áll a te­lepülésről szóló új kiadvány, amely szintén hiányt pótol: a vállalkozásfejlesztési alapít­ványé ugyanis mind egy szá­lig elfogyott. A szezon gyorsmérlege már elkészült, e szerint a he­lyi szolgáltatások ismét lép­tek előre: ez azt jelenti, hogy bővült a szálláslehetőség, s a másik alapvető elem, az ét­keztetés színvonala is elfo­gadható. Bizonyára sokak érdeklő­désére számíthat a Tourin- form-irodának az a jövőre vo­natkozó terve, amely szerint megnyitják a tűztornyot, az egyes szinteken a város törté­netét, a madártani és termé­szetvédelmi egyesület kiállí­tását is bemutatják. (mj) Látványnak sem mindennapi a város ferde tornya Burokból bújik ki a vietnami csodafa Mire eljön a karácsony, beérik a citrom Mire eljön a karácsony, beé­rik a citrom, versenyre kel vele a kávécserje, és a kis fü­gefa termése, cserépben nö­vekszik a két kis peppinó dinnye, de a kivano tüskés gyümölcse már fogyasztható. Ázsia, Ausztrália, Amerika, a déli félteke egzotikus növény­ritkaságait egy csokorba gyűj­tötte a Szécsényben élő Toldi Arpádné, aki különleges növé­nyeivel, tapasztalataival ho­gyan is maradhatna távol a he­lyi kertbarátkor lelkes csapatá­tól? Kilenc éve tagja a közös­ségnek, amely - mint minden évben - idén is megrendezte legszebb terméseinek, haszon- és dísznövényeinek szemet gyönyörködtető, a szakavatot­tak elismerését elnyert sereg­szemléjét. Az extrák pár napig fenntar­tott tárházában ott volt Toldiné vietnami csodafája is, amely tényleg egy növénycsoda, s va­lóban Vietnamból hozták a me­gyébe, mégpedig a háború ide­jén. Növekedése, pontosabban a tavaszi ébredése a csodás.- Ez a fácska biztos időjárás­jelző: amikor a nagyobb tő egy­szerűen kidől az új, a kisebb mellől, biztos, hogy jön a hi­deg. Később a kisebb is befe­jezi föld feletti életét, s ezután nincs vele más teendő, mint ta­vaszig fagymentes helyen tar­tani - ismerteti a növény nem mindennapi tulajdonságait a tu­lajdonosa. Tavaszi ébredése a legpom­pásabb időszaka: az újjászülető növényke burokból bújik elő. Jó lehet nézni, ahogy a világra jön! A ház hosszú, keskeny, üvegházában, teleltetés címén sorakoznak már a cserepesek, a dézsában várakozók. A hölgyli­liomokat a szürke november sem tántorította el attól, hogy ne hozzanak bimbókat, szín­pompás, nagy, piros-fehér töl­cséreik nemsokára az egyik legszebb díszei lesznek a lakás zöldövezetének. A sarokban ha­talmas, életerőtől duzzadó ba­nánfa trónol, gazdája azt mondja, rá fogja bírni, hogy termést hozzon. Toldi Árpádné pincétől la­kása felső szintjég látogatja telelő kedvenceit, egy-egy lo­csoláshoz ötven liter, zömmel esővizet használ, mert ez az igazi, a csapvíz - saját re­ceptje szerint - csipetnyi han­sági tőzeggel lágyítva alkal­mas a nedvesítésre. Egy nagy hordóban gyűjti a mostaná­ban bőséges égi áldásnak kö­szönhető csapadékvizet. So­kat fáradozik, mert nagy a la­kás, s ott a kert is a gyümölcs­fákkal, de a növényhonosítás, ápolás, szaporítás számára nem csak munka: ez az élete. (Mihalik) Ahogy a nagykönyvben meg van írva: ásó, kapa, s a nagyharang... Mátkapár ’48-ból - Hollókői „aranyosak” Pali bácsi jó kedélye, ízes, humoros beszéde vonzza a hallgatóságot, Marika néni is hozzáteszi a maga mondandóját, de fel-feláll, mindig akad valami sürgős elintéznivaló. Pedig ritkán esik meg az, ami itt és most történik: a hollókői Kovács házaspár belelapoz egy képzeletbeli emlékkönyvbe: Kovács Pál és neje, született Herczeg Mária ötven éve, 1948. november 12-én tartott esküvőjükön kötötte össze élete fonalát. Ma ők az aranylagzisok. A ’48-as mátkapár mára kívül is, belül is nagyon megváltozott, de másságuknak nem a tükör a leg­jobb fokmérője, hanem az ötven esztendő élettapasztalatban mér­hető aranya. Egyikük is, másikuk is annyit fáradozott, hogy el is fá­radt, de azért meg nem állnak. Kovács Pál az ófalu postamúzeu­mában dolgozik, felesége a háztar­tást vezeti aprólékos gonddal. Olyan szerelmi házasságból, amely a nagykönyvben meg van írva, s abból a falurészből jutottak el a máig, amely ma a híres ófalu nevet viseli. Mindketten ötgyer­mekes, szegény családban szület­tek, s attól egy percig sem kellett tartaniuk, hogy tétlenségre kárhoz­tatnak. Herczeg Mária 12 évesen már aratott a határban, s még be sem töltötte a tizenhatot, mikor summásként kapálta a kukoricát Dunapentelén. Közös életük egy nagy építkezés apró lépésekben, de ezt megelőzően a szülői hajlék­hoz toldtak egy helyiséget. A mai Kossuth úton ’54-ben kezdték el rakni házuk alapjait: lett egy szoba, majd egy konyha, ez volt a magva a majdani, két és fél szo­bás, verandás, modem fűtési rend­szerű lakásnak.- Mikor összegyűlt egy kis pénzünk, mindig „ragasztottunk hozzá,” - árulja el az építkezés szükség szülte receptjét Marika néni. Közben világra jött a két gyerekük, Istyán és Márti, de nap­jaik nagy részét nem más töltötte ki, mint a „dolog, a dolog.” A családfő a bányában, neje a termelőszövetkezetben tette pró­bára fizikai erejét. Pali bácsi kita­nulta a kőművesmesterséget is, fe­lesége nevelte a gyerekeket, este vagy kora reggel mosott, főzött, a szövetkezetben hordta a pétisót, a málnát. Ez a munka tönkre is tette a gerincét.- Itthon rám is várt a második műszak: ha az építkezés szünetelt, mentünk a télire való fát meg­szedni. Háton hordtuk haza az összes tüzelni valót - mondja Pali bácsi fejcsóválva. Ő lett a falu vb-elnöke 1963- ban, később a párt megbízatásának is igyekezett eleget tenni. Kiváló munkájáért többször kitüntették.- Ez időben már keveset tudtam itthon segíteni, igaz, reggelente, indulás előtt azért elláttam a jó­szágokat - emlékezik a férj, s há­lás tekintettel néz nejére, aki na­ponta ügyelt arra, hogy az „ura” tiszta, frissen vasalt ruhában jelen­jen meg a tanácson. De sokat is kellett ezért fáradoznia a két gye­rek, a főzés, s az egyebek mellett! Most már könnyebb a dolgai­nak ez a része, hiszen automata géppel mos, konyhája is jól felsze­relt, csakhogy az évek súlyát egyre jobban érzi. A fizikai terhelés bé­lyegét a derék-, lábfájást, nem le­het az életéből kiradírozni. Arról nem beszélve, hogy a baromfiólak most is tele vannak: kacsát, csir­két, nyulat, sertést tartanak. Van mit tenni, venni. Fiuk Szécsényben, lányuk Pes­ten él, gyakran látogatják a szülői házat. Kovácsék közös ötven éve alatt- Pali bácsi becslése szerint - Hol­lókő kilencszer akkora lett, mint amekkora a nevezetes ófalu. S ez a világ itt nagyot változott! Az élő múzeum, a skanzen léte nem is ki­csit forgatta fel az itt élők minden­napjait. A tősgyökeres helybeliek, s főleg a zárkózott idősebbek kez­detben nem is titkolt idegenkedés­sel nézték, mi folyik itt? Mi végre is az idegenek jövés-menése? Aztán, ahogy telt, múlt az idő, mint ők ketten, lassan mások is megszokták, mert elfogadták, hogy ennek így kell lennie: ami látványosság, azt lássa ország, vi­lág! ^- Érdekes az itteni ember, mert gyakran idegenkedik az újtól, a változtatástól - magyarázza a férj- de amikor - úgy két éve - meg­csappant a turisták folyama, egy­szeriben tanakodni kezdtek: mi van, most meg miért nem jönnek? Hollókő világörökség-címét csak megkedvelték az itt élők, így a Kovács házaspár is. Marika néni a múlt évig tagja volt az asszony­kórusnak, ezt a kapcsolatot a combnyaktörése miatt kellett megszakítania. Persze a szakítás nem teljes: a nagyobb rendezvé­nyeken, vendégfogadásokon ő süti a finom, könnyű, utánozhatatlan lángost. Élete párja szintúgy a lá­togatók népes körében érzi magát igazán elemében. (M.J.) Közös életük fél évszázada kezdődött A pernek vége — a tartozás megmaradt Nincs tévedés Valószínűleg igen sokan örülnének annak, ha maga a Legfelsőbb Bíróság mondaná ki - s utóbb írásba is adná hogy ők, mint al- vagy felpe­resek nem tévedtek. O. Boldi­zsár azonban nem a sokak, hanem a kevesek közé tarto­zik, ő már tudja, mit is jelent a polgári jogban, ha valaki nem téved: súlyos százezre­ket, milliókat vagy tízmillió­kat. Ő ugyan egy fillért sem fizet - mert nincs miből -, de majd a kezesek __ A dolog majdnem olyan, mint bármelyik OTP-s lakáskölcsön- per. De csak majdnem. Ezúttal ugyanis nem az eszméletlenül megemelt kamatokról van szó, sőt, tulajdonképpen nem is egy klasszikus lakáskölcsönről. O. Boldizsár ugyanis ezelőtt tizen­egy évvel úgy jutott új házhoz, hogy a réginek nyoma sem ma­radt. Kisajátították, lebontották. A rokkantnyugdíjas litkei férfi állítja: egy fillért sem kapott kár­talanításként, viszont kijelöltek neki egy házat, ami már akkor is lakhatatlan volt. Jött a logikus öt­let: lakhatóvá kell tenni. Ilyen kölcsön, olyan kölcsön - a lé­nyeg, hogy kölcsön. Ez fontos, mivel O. Boldizsár állítólag azt hitte, amit kap, az vissza nem térí­tendő lakásvásárlási támogatás. Tévedett... Az OTP - a késésekre, rend- szertelen fizetésekre hivatkozva - 1995-ben mondta fel a szerző­dést, s vitte bíróság elé a dolgot. Fizetési meghagyást bocsátottak ki, O. Boldizsár ellentmondott, az ügy perré alakult, s a pert az OTP (mint várható volt) mindkét fokon megnyerte, O. Boldizsár pedig a dolgok természeténél fogva - el­vesztette. De nem adta fel. Pártfogó ügy­védjével megtámadta a jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróságon, azon a címen, hogy már a szerző­dés megtámadásakor is tévedés­ben volt. A tanács nem hitte, de ha hitte volna, a litkei férfi azzal sem menne sokra: a törvény sze­rint ugyanis még a lényeges téve­dés is csak akkor vehető figye­lembe, ha azt a másik fél okozta vagy legalábbis felismerhette. O. Boldizsár ezt nem tudta bizonyí­tani, sőt, a felülvizsgálati ítélet szerint meg sem próbálta. Mindezt persze nem önmagá­ért csinálta, hiszen rokkantnyug­díjas, a pénzéből nem lehet letil­tani a tartozást. Van viszont ke­zese, tőle vonják is rendesen, a havi részleteket. O. Boldizsár kérte, ne tegyék, legalább addig ne, amíg az önkormányzat ellen indított (pontosabban még csak ezután induló) perében döntést nem hoznak. Az OTP jogtaná­csosa azonban nem hajlott erre a megoldásra: leírta és kérdésünkre külön is megerősítette: senkinek nem érdeke, hogy a talán még be sem adott kereset nyomán születő ítéletre várjanak. A banknak nyil­ván nem, hiszen addig sem juthat a pénzéhez, O. Boldizsárnak pe­dig szintén nem, hiszen csak a tar­tozása nő, a pert meg valószínű­leg úgyis elveszti. A lakhatatlan lakás ügyében ugyanis korábban kellett volna lépni - az ezzel kapcsolatos igé­nyek már elévültek. Nincs tehát happy end, nincs megoldás, nincs még reménysugár sem. Csak egy tanulság, ami ezúttal senkin nem segít: kezeskedni nem túl kifize­tődő vállalkozás. Lehet, hogy a litkei lakásügy mellékszereplője annak idején mást gondolt, ma már azonban, a történet ismereté­ben nem lehet kétséges - hogy té­vedett ... s.j.f. Rövid llírek - Rövid hírek Pénz sportra Ludányhalászi - A helyi általános iskola a Wesselényi Miklós Alapítványtól nyolcvanezer forintot nyert, az összeget úszások­tatásra, illetve az iskolai sport támogatására fordítják. Házi varroda Szécsény - Új, hasznos foglalkozássorozatot indított pár napja a Művelődési és Művészetoktatási Központ Műve­lődési Háza: a házi varrodát, ahol szakember segítségével sajátíthatják el a tudnivalókat a ruhadarabok javításához, kisebb átalakításához, s az egyszerűbb szabásokhoz. Az összejöveteleket hétfőnként, 17 órától tartják, érdeklődők még jelentkezhetnek. Számítógépes oktatás Egyházasgerge - Ezerkétszáz órás, méhész-szakképesítést adó felnőttképzés kezdődött a Szent József Katolikus Szakiskolá­ban. A jövő év júniusáig tartó kurzuson munkanélküliek vesz­nek részt, az elsajátítandó tananyagban a vállalkozóvá váláshoz szükséges ismeretek, illetve a méhegészségügy kap nagyobb hangsúlyt.

Next

/
Thumbnails
Contents