Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-04 / 258. szám

A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE _ ______ 1998. NOVEMBER 4. I K öszönet Salgótarján választópolgárainak Tisztelt Salgótarjániak!' Az október 18-i helyhatósági választásokon Salgótarján polgárai először választhattak szlovák kisebbségi önkormány­zatot. Az öt jelölt összesen 4281 szavazatot kapott a város va­lamennyi körzetéből, s ez az előzetes várakozást messze felül­múlja. Mi, a szlovák kisebbségi önkormányzat tagjai (Andó Kornélia tanár, Czene Gyula nyugalmazott iskolaigazgató, Mustó János festőművész, Nyerges Andrea magyar-szlovák kereskedelmi kamarai titkár. Pribisán Terézia tanár) ezúton fe­jezzük ki köszönetünket azoknak a választópolgároknak, akik - élve jogaikkal lehetővé tették, hogy a szlovák gyökerekkel is rendelkező és gazdag szlovákiai kapcsolatokat ápoló megye- székhelyen is működjön a demokrácia ezen újabb fóruma. Egyben kérjük ötleteiket és segítségüket a helyi sajátosságok­nak megfelelő program kialakításához. Salgótarján Megyei Jogú Város Szlovák Kisebbségi Önkormányzata Aranyat érő asszonykórus A szlovák oktatási és kulturális minisztérium különdíját elnyert asszony kórus Nemzetiségi élet Legénden Legénd község mintegy 600 főt számláló kis település. Évek óta ismert itt a szlovák nyelv, de az idő múlásával egyre in­kább kihalóban van. Sajnos már csak néhány idősebb em­ber érti meg a nyelvet, s ezek közül az idősek közül is már csak páran beszélik. Azonban büszkék lehetünk arra, hogy pár év óta már az óvo­dában is folyamatosan évről évre folyik a szlovák oktatás, az isko­lában pedig elértük, hogy minden gyermekünk tanulja a nyelvet. Főleg a mondókákra, népdalokra, népmesékre (helyiekre is) tá­maszkodunk, s ezek által próbál­nyertek, aminek mindig nagyon örülnek. -- • — Ebben a tanévben nagyon ké­szül az iskola a már minden év­ben hagyománnyá vált szlovák ének- és szavalóversenyre. Re­méljük, ha helyezést még első évben nem is (de bizakodunk), de tapasztalatot és élményt minden­képp szereznek iskolás tanulóink. Az óvoda és az iskola technika­ilag jól felszereltnek mondható (számítógép, Internet, magnó...), de a szlovák nyelv oktatásához elengedhetetlen lenne két alap­vető segédeszköz egy tv és egy video. Hiába rendelkezünk sok segédeszközzel (videofilm), ha Szügy, vagy Sudice egy 1400 lélekszámú kis község Balas­sagyarmattól néhány kilomé­terre, ahol mindig történik valami figyelemre méltó. A község lakói szívügyüknek tekintik a fejlődés elősegíté­sét, támogatják a vezetők nagyszerű elképzeléseit. A mag, amit elszórnak mindig táptalajra talál. így történt ez 1992-ben is, amikor az asszonyok kis cso­portja úgy gondolta: egy estét szívesen eltöltene énekléssel, szórakozással. A művelődési ház vezetése örömmel segített, így alakult meg a szügyi nép­dalkor. Első fellépésünk Békéscsa­bán, a szlovák országos nemze­A magyarországi szlovákok tör­ténete egyrészt szorosan össze­függ a szlovák, illetve az egyes nyugati szláv törzsekből kiala­kult szlovák nép történetével, másrészt viszont a szlovákság a középkori magyar királyság, magyar államiság létrejöttével a többnemzetiségű közösség tár­sadalmi és politikai változásai­nak részesévé vált. A magyaror­szági szlovák nyelvszigetek nap­jainkban is a magyarországi tár­sadalom és gazdaság integrált közösségei. A szlovákok ősei valószínűleg a IV-V. században - vannak né­zetek, hogy a VI. században - te­lepedtek le a Kárpátok övezte tér­ségben. A szlávok vándorlási-le­telepedési korszakát több, szláv eredetre utaló földrajzi elnevezés, város neve is őrzi. (Pl. Balaton, tiségi találkozón nagy sikert hozott, megkaptuk a szlovák oktatási és kulturális miniszté­rium különdíját. Ez szárnyakat adott és a népdalkörök országos minősítésén ezüst minősítést kaptunk. Ezek után újult erővel tanultuk a palóc és szlovák csokrokat. A művelődési ház februári farsangi bálján, már hagyományosan, meglepetése­ket okozva mutatjuk meg, hogy mást is tudunk énekelni, elő­adni. A hagyományos karácsonyi koncert fénypontja, amikor az általános iskolás kórussal közö­sen énekelünk. Szűkebb hazánk, Nógrád megye szinte minden rendez­vényére hívnak és mi szívesen Veszprém, Visegrád, Pest.) A szlovák etnikai terület a XI-XII. századtól vált teljes egé­szében a magyar államiság ré­szévé. S mivel a szlovákokat ál­lamhatárok választották el a cseh, a lengyel és a keleti szlávok egy részétől, ezáltal lehetővé vált szá­mukra az önálló, sajátos fejlődés is. A XVI-XVIII. századi források legtöbbször pannóniai szlávoknak nevezik a szlovákokat. A magyarországi szlovák nyelvszigetek genéziséhez a re­formáció-ellenreformáció kora is hozzájárult. Közép-Szlovákia te­rületén valószínűleg a felső-ma­gyarországi bányavárosok német lakóinak, illetve a luteranizmus- nak hatására a szlovák lakosság az ágostai hitvallás követője lett. S amikor 1673-ban Árva és Tú­róé megyében leverték a protes­megyünk is. A terényi és bánki nemzetiségi napok, valamint a kétbodonyi falunaprendezvény állandó szereplői vagyunk. 1997-ben Tatabányán, a nemzetiségiek országos minősí­tésén megkaptuk az arany fo­kozatot. Közben jó kis közösséggé váltunk, ahol megünnepeljük a névnapokat és vidám estéket töltünk együtt. A népdalkor a művelődési ház csoportjaként működik, de igen sok segítséget kapunk a szlovák kisebbségi önkormányzattól, a községi ön- kormányzattól és a helyi szponzoroktól. Marczinkó Jánosné csoportvezető táns felkelést, a menekülő nagy­számú jobbágyság és kisnemes- ség, illetve leszármazottaik 1690 után megkezdték hosszú vándor­lásukat dél-alföldi tájak felé. A magyarországi szlovákság az egységes szlovák nyelvterületből, anyaetnikumából úgy szakadt ki, hogy azzal továbbra is egy állam­kereten belül maradt. Ez a tény megkönnyítette fennálló kapcsola­tait anyanemzetével, amelyeket különböző formákban - közvetlen családi kapcsolatok révén, vagy közvetve, részben intézményi ke­retekben - kulturális és politikai téren is fenntartott. E kapcsolatok nemcsak a 17. század végi és a 18. századi megtelepedés szakaszá­ban, hanem később, a szlovák nemzeti mozgalom 19. század eleji és reformkori kibontakozása idején is éltek, s pl. a L’udovit Ökumenikus tábor Ökumenikus tábort szerve­zett a közelmúltban az Orszá­gos Szlovák Önkormányzat vallásügyi albizottsága - No- bik Erzsébet ev. lelkész veze­tésével - a szlovákul tanuló gyermekek számára. Ebbe a költői szépségű he­lyen megrendezett táborba - Kokava Háj - az ország külön­böző helyeiről érkeztek gyer­mekek. Nógrád megyéből Va- nyarc és Terény képviseltette magát. A tábort először Szarva­son, majd Bánkon, most pedig a festői szépségű szlovák környe­zetben rendezték. A reggeli kétnyelvű áhítatok után - melyet szlovák teológu­sok segítségével tartottunk - be­szélgetések, munka és játékok következtek. (A gyermekek a vezetők segítségével beszélge­tések és rajzok készítésével dol­gozták fel a reggeli áhítatok té­máit.) A programban szerepel­tek kirándulások, fürdés, sport- versenyek. Egyik este részt vet­tünk a Kokaván megrendezett folklórbemutatón. A gyermekek a szlovák nyelv természetes közegben való gya­korlása mellett szlovák éneke­ket is tanulhattak szlovák test­véreinktől, teológusoktól. Eze­ket elénekelték vasárnap az is­tentiszteleten Kokaván: a szlo­vák énekes liturgia és prédiká­ció után. S’túr vezette mozgalom célkitűzé­sei visszhangra találtak a dél-al­földi szlovákság között is. A szlo­vák nemzeti mozgalom vezetői a nyelvszigeteket is a szlovák etni­kum, illetve a szlovák nemzet ré­szének tekintették. Az 1861-ben kibocsátott Szlovák Memoran­dum, illetve annak ún. „bécsi vál­tozata” Magyarország államkere­tein belül kiépítendő önálló (auto­nóm) szlovák terület tervét is tar­talmazta. Eszerint a szlovák nyelvszigetek e területi-közigaz­gatási autonómia szerves részét képezték volna. Ez a terv azonban nem valósult meg. Az északi szlovák területek­től a nagyobb, délen fekvő szlovák nyelvszigetek csak 1867, azaz a kiegyezés után szigetelődtek el fokozatosan. (Folytatjuk) „Nagytakarítás” az iskolakönyvtárban juk mi pedagógusok átadni és el­sajátíttatni a nyelv ismeretét és használatát. Kihasználjuk a helyi ünnepek alkalmával, hogy gyermekeink ne csak magyarul, hanem szlovák nyelven is szerepeljenek. Az iskolában tanórán belül a gyermekek néptáncot is tanulnak. Tanórán kívül látogatják a most rendbe hozott könyvtárat, ahol nagyon sok szlovák könyv­vel találkozhatunk. A szlovák könyvek mellett megtalálják a gyerekek a szlovák újságokat is (Ludové Noviny) és a főleg nekik szóló szlovák gyermekújságokat is (Zomicelka, Vcelka...) A szlo­vák nemzetiségi magazin gyer­mekeknek szóló adását figye­lemmel kísérjük és az ott szereplő kérdésekre rendszeresen beküld- jük a megoldásokat. Iskolánk tanulói már többször „Szomszédhoz” sörért, Gyarmatra krumpliért A nagyvilágban szinte termé­szetes, hogy a határ mentén élő lakosság ismeri egymás nyelvét. A kétnyelvűségnek csupán előnyei vannak. Ä mi régiónkban is már vál­tozik a határvonalról való véle­kedés. A nézet szemszögének a változása, valamint a nyitott ha­tárok perspektívája nyelvi tan­könyvek mellé ülteti a távolba látó egyéneket, az üzletembere­ket. Azok számára, akik úgy gon­dolják, hogy jó lenne egy kicsit megtanulni szlovákul, vagy már tudnak, s nyelvvizsgát szeretné­nek tenni, konzultációs központ jött létre Balassagyarmaton a kereskedelmi szakközépiskolá­ban. Tel: 35/301-347. Dr. Veronika Pintérová Pozsonyi párbeszéd a kétoldalú kapcsolatokról A Helsinki Polgári Társulat múlt héten Szlovák-magyar párbeszéd - polgári változá­sok címmel kétnapos nemzet­közi konferenciát szervezett Pozsonyban. A magyarországi szlováko­kat a Magyarországi Szlovákok Szövetségének elnöke, dr. Egyedné Baránek Ruzsenka és az Országos Szlovák Önkor­mányzat alelnöke, dr. Alt Gyula vezetésével delegáció képvi­selte. A konferencia záródokumen­tumát eljuttatták mindkét or­szág kormányához. A doku­mentumban szerepel a magyar- országi szlovákoknak az a ké­rése, hogy minél előbb kerülje­nek aláírásra a két ország mi­nisztériumai közötti megálla­podások. azokat nem tudjuk felhasználni. Sajnos a helyi önkormányzat e segédeszközök beszerzésében nem tud segíteni, de próbálko­zunk pályázatok benyújtásával a hiányt pótolni. (Sajnos eddig si­kertelenül.) A faluban Szavlik Jánosné ve­zetésével működik az öregek klubja és a szlovák menyecskekó­rus. Az öregek részére minden évben rendezvényeket szerve­zünk (pl. öregek napja). A me­nyecskekórus pedig fellép a helyi ünnepek alkalmával és a nemzeti­ségi fesztiválokon, találkozókon. Távlati célunk, hogy az eddig jól bevált szlovák nemzetiséghez tartozó szokásainkat megtartsuk, a jövőben pedig szeretnénk a fa­luban létrehozni egy szlovák kiál­lítást, ami a rég itt élő szlovákság életét, munkáját, használati tár­gyait és kultúráját mutatná be. Itt vagyunk Magyarországon (1.) A hazai szlovákság kialakulása

Next

/
Thumbnails
Contents