Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-26 / 277. szám
4. oldal 1998. november 26., csütörtök Bátonyterenye És Környéke Gazdálkodási főelőadóból lett polgármester - „Indulj el, Jutka, majd segítünk! Ismerősök biztatására indult A helyhatósági választásokon Szuhán egy nőt választottak a település élére. Kun Tiborné független jelöltként indult. Mint mondta, tizenöt éve dolgozik az államigazgatásban, de soha nem merült fel benne, hogy vezető legyen. A választások előtt azonban többen megkeresték és biztatták: Indulj el, Jutka, majd segítünk”. Röviden Szennyvízcsatorna Nagybárkány - A község szennyvízhálózatának, tisztítóművének műszaki átadása és próbaüzeme folyamatban van, az utóbbi február első napjaiban fejeződik be. Az önkormányzat továbbra is várja a lakosok bekötési igényeit. Gázberuházás Luciáivá - A tizenöt települést érintő jövőbeni gázberuházásban a község ön- kormányzata is részt kíván venni. A társulást december elején alakítják meg, ezután következik a pályázati pénz- teremtés előkészítése. Ajándék karácsonyra Dorogháza - Az önkormányzat 600 ezer forintot nyert egy alapítványi pályázaton. 120 ezer forint saját erőt hozzátéve 240 darab, egyenként 3 ezer forint értékű, tartós élelmiszereket tartalmazó ajándékcsomagot készíttetnek, amelyet karácsony előtt szeretnének szétosztani a szociálisan rászoruló családok és idősek között. Az új polgármester asszony szülei, nagyszülei is Szuhán élnek. Félje mátramindszenti származású," 21 éves fiuk már dolgozik. Kun Tiborné 1973- ban végzett az egészségügyi szakközépiskolában, egy évet dolgozott a pályán. Egy év bölcsődei munka után irodában vállalt munkát. 1984-ben került a mátramindszenti tanácsra, 1990-től a szuhai polgármesteri hivatal gazdálkodási főelőadójaként dolgozott.- A választások előtt többen megkerestek, biztattak, hogy próbáljam meg, semmit nem veszíthetek - utal az előzményekre Kun Tiborné. - Bevallom őszintén, először hallani sem akartam róla, a családom pedig végképpen nem. De a falubeliek addig győzködtek engem is, a férjemet is, hogy úgy döntöttem: belevágok, megpróbálom.-Mit ígért választási programjában ?-Túl sokat nem ígértem, tudtam, hogy kevés a pénz. Halaszthatatlannak tartom a szennyvízcsatorna-rendszer előkészítését, kiépítését. Ez a feladat nagy terhet ró az ön- kormányzatra és a lakosságra egyaránt, de nem lehet már elodázni: ma már minden házban van fürdőszoba, a szennyvíz pedig az utcára folyik, szeny- nyezi kútjainkat, az egész környezetünket. Az elkövetkező négy évben csak kisebb beruházásokra lesz lehetőség: szükség lenne egy sportpálya kialakítására, ahol a sport mellett szabadtéri rendezvényeinket is megtarthatnánk.- Régi igény van egy faluházra is, ahol el lehetne helyezni a könyvtárat, Mátraal- máson pedig szeretnénk egy kis kápolnát építeni: ez utóbbi csak lakossági és egyházi összefogással valósítható meg. Mátra- almáson további égető probléma az utak felújítása, de erre csak a szennyvízberuházás befejezése után kerülhet sor. A nehéz gazdasági helyzetben is szeretnénk megtartani az intézményeket: az óvodát, iskolát, a konyhát. Ennek érdekében ésszerű takarékossági intézkedéseket kell hoznunk, de ezek nem mehetnek az érdemi munka rovására. Szűkös költségvetésünkből igen sokat kell fordítani a szociális ellátásokra: kis falunk lakossága nagyon elöregedett, évről évre növekszik a halálozások, és csökken a születések száma.- Tervez-e létszámcsökkentést a hivatalban?-Nem küldök el senkit, sőt egy plusz embert már fel is vettünk. Mivel én gazdasági főelőadóként dolgoztam, egy fő hiányzott a létszámból. Belső átszervezéssel oldottuk meg a helyzetet, és felvettünk egy adminisztrátort.-A településen járva hallottuk, hogy beiktatása után mindjárt nagy munkába fogott.-Az árvízkárosultak javára szerveztünk gyűjtést. Felvettük a kapcsolatot a Máltai Szeretetszolgálattal, és meghirdettük a gyűjtést a faluban. Meglepően sok minden érkezett: téli ruhák, ágyneműk, takarók, élelmiszerek. Szuhán az óvoda raktárában, Mátraalmáson a polgár- mesteri hivatal kirendeltségén gyűjtöttük össze az adományokat. Az első szállítmányt már útnak is indítottunk.- Hogyan fogadták a faluban a kezdeményezést?- Örültek neki, mint kiderült, már többen is gondoltak hasonlóra, csak nem tudták, hogyan kezdjenek hozzá. Ajánlottak fel pénzt is, de az összeg olyan kevés lett volna, hogy inkább azt kértük: vásároljanak rajta tartós élelmiszereket. Nem olyan gazdagok az emberek, hogy jelentős ösz- szeget nélkülözni tudnának.- Mik a további tervek?-Folytatódik a konyha fűtéskorszerűsítése, hiszen attól függetlenül, hogy vezetőváltás volt, a munkának haladni kell. Az idén is tervezünk Mikulásestet a gyerekek részére, ahol minden 14 éven aluli gyereket vendégül látunk, és 1500 forint értékben csomaggal ajándékozunk meg. Karácsonyra az időseket szeretnénk meglepni: a 70 éven felülieknek tartós élelmiszereket tartalmazó csomagot viszünk a majd a karácsonyfa alá. Hegedűs Erzsébet Kun Tiborné, Szuha első embere Megszólalt a riasztó: áruvédelem és vevőpanasz Kóbor címke a nadrágon Kínos jelenet késztetett arra egy bátonyterenyei nagymamát, hogy a salgótarjáni bevásárlás után levélben panaszolja el, mi is történt vele. Mokánszki Lászlóné olyan régen járt már a Pécskő Áruházban, hogy számára újdonság volt látni az élelmiszerrészt, a kis büfét és persze a „röntgenszemű” riasztóberendezést is. Befelé menet nem sejthette, hogy nem sokkal később fennakadnak ezen a szűrőn. Élelmiszert vettek, s kifelé jöttükben érte őt és családtagjait a hideg zuhany. Levelében így írt erről: „Az ajtónál megszólalt az a riasztó, amely azoknál jelez, akik...- magyarul - loptak! Ott állt a sok ember, belenéztek a táskámba, nem találtak semmit. A vömnek a zsebét is ki kellett fordítania, ott sem volt semmi. Kiderült, hogy hátul a nadrágjára volt ragadva egy kis papír, olyasmi, mint egy védjegy, ezért szólt a berendezés. Mélységesen fel vagyok háborodva, hogy a vevők előtt tolvajmk néztek és azt sem mondták hogy elnézést kérek ” Mokánszki Lászlónétól később azt is megtudtuk, ami levelében nem szerepelt: hogy az esetet közvetlenül megelőzően kis ideig megálltak az ábécé előtti büfénél, s ott a veje a fűtőtestnek támaszkodva várakozott. Nagyon valószínű, hogy ott ragadt a nadrágjára a kis papíros. Tátrainé Kenyeres Ágnes, az áruház igazgatója, és Géczi László, az élelmiszerrészleg vezetője magyarázatot keresve a kóbor címkére, azt tudakolta, járt-e a vevő a cipőosztályon. Itt ugyanis, volt már arra példa, hogy a lábbelikről leesett védjegy (amelyet egyébként a pénztárosnak kell levennie az áruról) - próba közben - a ruhára tapadt. Tátrainé Kenyeres Ágnes a sajnálatos eset kapcsán elmondta, hogy a biztonsági őr elmondásában másként hangzottak a részletek. A szolgálatban lévő - előzetes figyelmeztetésüknek megfelelően - ezúttal sem volt udvariatlan a vásárlóval és családtagjával szemben. Kitért arra is, hogy az áruvédelemnek ezt a - nemzetközi gyakorlatnak megfelelő, a tisztességes vevők védelmében alkalmazott - módját a szükség szülte: a kereskedő szinte nem lehet eléggé résen, olyan mértékű a lopás. Ha gyanús viselkedésen kapnak valakit, diszkréten járnak el: nem az eladótérben, hanem máshol rendezik le a vitás dolgokat. Ezernyi tapasztalat mondatja velük: a kívülálló számára hihetetlenül körmönfont módon igyekeznek egyesek kihasználni az esetleges figyelmetlenséget, meg-megkí- sérelnek túljárni az eladók, alkalmazottak eszén, éberségén. Ennek közvetlen szenvedő alanya, „büntetettje” az egész kollektíva. Ezért vetnek latba különböző eszközöket, természetesen körültekintően, úgy hogy a rendes emberek jó érzése ne szenvedje ennek kárát.- Az adott esetnél csak a biztonsági őr volt jelen, - aki nem a mi cégünk alkalmazottja - az intézkedés pedig mindig az adott osztály vezetőjének a feladata. Ha bármikor másként történt - akár a gép meghibásodása miatt, ugyanis ilyen is előfordult már - mi minden szenvedő alanytól elnézést kérünk. Az igazgatónő végül megjegyezte: kész személyesen is elmondani mindezt a nagymamának. (mj) Tegnap első ízben rendezett Bátonyterenyén a sportcsarnokban a Fáy András Ipari Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium pályaválasztási szakmai kiállítást és bemutatót. Amint azt Bocsok Józsefié igazgatóhelyettestől megtudtuk, felismerték a Nógrád megyében működő cégek azon igényét, hogy megmutathassák profiljukat. A bemutató szervezésekor hetven céget kerestek meg, közülük húszán azonnal jelezték részvételi szándékukat. A részvétellel kettős céljuk is van: egyfelől bemutatkozhatnak, megmutathatják a lakosságnak, mit gyártanak, másfelől a tanulók elhelyezkedését, ezáltal saját munkaerő-szükségletüket biztosítják. Az intézmény önálló, saját tervezésű standon mutatta be, mi mindent tanulhatnak itt a fiatalok: láthatták a fémipar, faipar saját készítésű termékeit, a ruhaipari ágazat divatbemutatón vonultatta fel legsikerültebb darabjait. — Ez a rendezvény pályaválasztási célokat is szolgál - mutatott rá az igazgatóhelyettes. - Szeretnénk a cégekkel még szorosabbra fűzni kapcsolatainkat, hiszen a város ipari fejlődése létkérdés az intézmény számára. Szakmai bemutató A rendőri hivatás életforma - Nem tudott visszaszokni a civil életbe Végigjárta a ranglétrát Tavaly döntött a Bátonyterenye és Környéke Közbiztonságáért Alapítvány arról, hogy létrehozzák a „Bátonyterenye és környéke közbiztonságáért” díjat. Minden évben két főnek ítélhetik oda: aki megkapja, abban az évben viselheti a körzetben az év rendőre megtisztelő címet is. Az idén az alapítvány döntése alapján Bencsik Ernő rendőr főhadnagy, a bátonyterenyei rendőrkapitányság dolgozója volt az egyik kitüntetett.- 1980-ban kerültem a rendőrséghez, a szakközépiskolai érettségi után - mondja Bencsik Ernő. - Salgótarjánban dolgoztam, annak rendje és módja szerint végigjártam a ranglétrát: objektumőrként kezdtem, voltam járőr, közlekedési helyszínelő. Belső pályázóként, 29 éves fejjel jelentkeztem a Rendőrtiszti Főiskola tisztképző tagozatának közbiztonsági szakára. 1988-ban végeztem, ezt követően a salgótaijáni főkapitányság közlekedési osztályán dolgoztam tiszti vizsgálóként. Két évre elhagytam a rendőri pályát, de nem tudtam megszokni a civil életformát, így aztán visszatértem a rendőrség kötelékébe. Egy idő után életformává válik a rendőri hivatás, aki megszereti, az itt marad. Aki pedig öt évnél hamarabb elhagyja, az nem is akart igazán rendőr lenni. 1992-ben jöttem a bátonyterenyei rendőrkapitányságra mint közlekedési főelőadó, jelenleg pedig bűnmegelőzési főelőadóként dolgozom. Az életforma, úgy tűnik, ragadós: három gyermekünk közül lányom, Orsolya követett a rendőri pályán, járőrként szolgál. A 15 éves Adrian és a 7 éves Patrik fiam még tanul, az még a jövő titka, hogy ők milyen pályára lépnek.- Váratlanul érte az év rendőre kitüntetés?- Egyáltalán nem számítottam rá. Az elmúlt két évben nagy hangsúlyt fektettünk a Bencsik Ernő bűnmegelőzésre, nem csak mi, rendőrök, hanem civilek is. Az együttes munkának köszönhetően a legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy a bűnmegelőzési bizottságon belül megalakultak a munkacsoportok, némelyik igen jól működik, komolyan veszik a feladatokat. Azzal a céllal dolgozunk, hogy rádöbbentsük a társadalom tagjait: a bűnmegelőzés nem csak a rendőrség feladata, a rendőrség egymagában csak nagyon keveset tehet. Azt hiszem, ebből is kiderül: a bűnmegelőzés igazi csapatmunka, ezért nem számítottam arra, hogy én kapom az elismerést.- Hogyan kezdték a bűnmegelőzési munkát?- A bűnmegelőzési bizottság munkacsoportjaiba olyan személyeket kerestünk, akiknek munkájuk során is van rálátásuk a problémákra, illetve hivatásuknál fogva foglalkoznak azokkal a kérdésekkel, amelyek ebbe a körbe tartoznak. Az a cél, hogy mindenki végezze el a saját munkáját, tájékoztassa a bizottsági tagokat, véleményt cseréljünk, ötleteket adjunk. Szorosabbra fűztük a munka- kapcsolatot az önkormányzatokkal, folyamatosan tartunk előadásokat az iskolákban.- A társadalom - szemben a bűnözőkkel - még nem készült fel a gazdasági változásokra. Az emberek hiszékenyek, ezt pedig a bűnözők ki is használják. Ezért kell kezdeni a megelőző munkát az iskolákban: a DADA-oktatásokkal a jövő társadalmát szeretnénk a biztonságos életre nevelni. A gyerekek fogékonyak, ezért próbáljuk őket tanítani a különböző viselkedési-magatartási formákra: hogyan viselkedjenek például idegenekkel szemben, meddig lehet elmenni a kapcsolattartásban, és így tovább. A gyerekek szemében a rendőröknek mindig „presztízsük” volt, szerencsére ez még megmaradt. H. E.
