Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-25 / 276. szám

WMSmSmSSáWBmM $ I Felcserélte a pedagóguspályát, de nem vár nagyobb jövedelmet Gyermekkori álma teljesült: „boltos” lett-Sokan megdöbbentek, hogy otthagytam a pedagógusi pá­lyát. A módosításról nem gondolkodhattam sokáig. Dr. Insti- tórisz András, a Nógrádker Rt. vezérigazgatója otthonomban keresett fel, s arra kért, vegyem át az Ipoly Aruház ruházati osztályának vezetését, egyúttal lássam el az igazgatóhelyettesi teendőket is. Vagyis lépjek a nyugdíjba vonult elődöm he­lyébe. Három órát kaptam a válaszadásra. Férjem, aki a jogi egyetemet végzi, adta az indítást az igen kimondásához. Én nem tudtam volna ilyen gyorsan dönteni. Szüléimét zavarja, hogy szombaton is kell dolgoznom. Rosszabb a munkaidő-beosztásom, mint amilyen az iskolában volt. Bár ott, amikor dolgozatjaví­tás volt, akkor az éjszakai pi­henést is megrövidítettem. Egyébként édesapám azóta is nehezen békül meg az új helyzettel - foglalja tömören össze az előzményeket Szelné Szikora Erika keres­kedelmi üzemgaz­dász, aki a .Jövede­lemérdekeltség az Ipoly Áruház ruházati osztályán” című dip­lomamunkájának megvédésével sze­rezte meg felsőfokú végzettségét.- Kislánykoromban mindig boltost játszot­tam, mindenáron el­adó akartam lenni. Ezért a salgótarjáni kereskedelmi közép­iskolába iratkoztam be, amit el is, végez­tem. A nyári gyakorla­taimat mindig a Nóg­rádker Rt.-nél végez­tem, de nem voltam a cég ösztöndíjasa. Pedagógusnak annak idején Nagy Lajos tagozatvezető hívta.- Igent mondtam, annak el­lenére, hogy szerettem és sze­retem most is a bolti munkát. Szaktanárként kereskedelmi gazdaságtant és ruházati isme­reteket tanítottam a pedagó­guspályán töltött 11 évben. Ekkor sem szakadtam el az áruháztól, ide jártam a gyere­kekkel gyakorlatra. Egy osz­tályt három évig vittem, három éven át pedig egy integrált osz­tály osztályfőnöke voltam.- Hány gyereket tanított?- Kétszázat. Zömében vi­dékiek voltak, jól nevelt, ren­des gyerekek. Fekete bárány is akadt persze közöttük, hisz a lányok és a fiúk is mindany- nyian kamaszkorban voltak. A pálya elején a nehézségei­met a közöttem és tanítvá­nyaim között meglévő cse­kély korkülönbség okozta. Évről évre egyre tapasztal­tabb lettem azonban. A gye­rekek pedig bizonyos idő után érettebbé váltak. Új munkahelyén 1998 ja­nuárjától tevékenykedik.- Visszatérve teljesen más valóságot tapasztaltam, mint korábban. Olyan rövid idő áll mögöttem, mely kizárja, hogy felelősségteljesen és megala­pozottan nyilatkozzam. Más a miliő, mint korábban. Elég nagy a konkurencia. Árunk van, vevő viszont kevés. Most a férfikonfekció megy jobban. A női nem igazából. Érez- nünk kellene a gyorsan köze­ledő karácsonyt. . . Gyerekkori elképzeléséhez való visszatérés a hátrányok mellett előnyt is jelentenek számára, mert maga mögött érzi és tudja a szülők támoga­tását.- Anyósommal lakunk együtt. Ez minden tekintetben biztonságot és rengeteg segít­séget jelent. Bence fiam má­sodik osztályos általános is­kolás, Máté két és fél éves és bölcsődébe jár, már amikor nem beteg. Amíg gyes-en vol­tam, nem volt ilyen gondom, hogy beteg. Férjem szülein kívül az én szüleim is sok mindenben segítenek ben­nünket.- Miként képzeli el jövőjét? - Ezen még nem nagyon gondolkod­tam. Velem együtt hatan vagyunk anyagilag is felelő­sek a ruházati osz­tály forgalmának alakulásáért, a nye­reségért, más egye­bekért. Úgy sacco- lom, hogy ugyan­annyit . keresek majd, mint az isko­lában. Sok függ az ez évi leltártól is. Továbbra is ezt sze­retem csinálni, ed­dig nem bántam meg, jól érzem itt magam. A sokat hangozta­tott gazdasági fejlő­dést még nem ér­zem. Ilyenkor ma­gamból indulok ki: nehéz manapság a munka után járó forintokból egyről a kettőre jutni. A kö­rülmények ellenére tenni aka­rással tekintek a jövőbe. Venesz Károly Szelné Szikora Erika: nehéz ma a keresetből egyről a kettőre jutni Szereti a hivatását és Egyiptomba készül Juhász Andrea a szerző fotója Kislány korában óvónői pályára készült Juhász Andrea, a pásztói kórház belgyógyászatának ápoló­nője. Édesanyja tanácsára döntött e hivatás mellett,* folyamatosan képezi ma­gát, hiszen jelenleg is ta­nul. Legnagyobb álma egy egyiptomi utazás. A csinos ápolónővel - aki Jobbá­gyiban lakik - a kórház­ban, ügyelet közben be­szélgettünk.- Gyerekkoromban mindenáron óvónő szeret­tem volna lenni. Az általá­nos iskola nyolcadik osztá­lya után édesanyám javas­latára mégis az egészség- ügyi szakiskolát választot­tam - mondja Andrea. Balassa­gyarmaton érettségiztem az egészségügyi szakközépiskolá­ban. Kezdetben úgy gondoltam, hogy otthon, Jobbágyiban a bölcsődében fogok dolgozni, de végül a pásztói kórházban kö­töttem ki és 1990-től dolgozom itt. Két év múltán a kékestetői szanatórium belgyógyászatára kerültem, ahol három évet töl­töttem, majd visszajöttem Pász­tora, mert egyrészt az utazás szempontjából messze volt Ké­kestető, másrészt pedig a szak­mai fejlődésre ott nem nagyon adódott lehetőség. Itt Pásztón szerteágazóbbak és érdekeseb­bek a feladatok.- Jelenleg mit tanul?- A mai egészségügyi szak­iskolák már hatévesek és euró­pai szintű végzettséget adnak. Az érettségi után elvégeztem egy tíz hónapos szakiskolát, amely felnőtt szakápoló és szakasszisztensi végzettséget adott; ezzel a felnőtt beteg fekvő osztályon és szakrende­lőben lehet dolgozni. Most is egy tíz hónapos ápolói szaktan- folyamra járok és ennek elvég­zésével elérem azt a szakmai szintet, amelyet a hatéves szak­iskolák adnak. A megszerzett tudással nemcsak az én ismere­teim bővülnek, hanem a bete­gek is jól járnak, hiszen szak­szerűbben tudom ellátni ápolói feladataimat. Szeretek itt dol­gozni, jó a kollektíva és jó érzés az, amikor egy beteg felépülve távozik a kórházból, hiszen ab­ban úgy érzem, az én munkám is benne van. Keserű szájízt ad néha, amikor a betegek hozzá­tartozói nem hiszik el azt, amit mondunk vagy javasolunk.- Szabad idejét mivel tölti?-Legfontosabb most, hogy elvégezzem az iskolát. Szabad időmben sokat olvasok, szere­tem Lőrincz L. Lászlót, Vivien Fablet és Dean R. Koontzot. Kedvenc háziállatom egy más­fél éves németjuhász kutya, és van két aranyos cicám is. Ál­mom egy egyiptomi utazás, ami egyszer talán megvalósul. Kerekes Lajos A nők hátrányos helyzetének tipikus vonásai a munka világában - Sok férfi is szívesen felcserélné főállását részmunkaidőssel Sajátos szakmai összetétel, alacsonyabb keresetek Egy korábbi lapszámunkban már utaltunk a nők foglalkozta­tásának néhány jellemző ismérvére, többek között arra, hogy kevés a női vezető. Ez alkalommal folytatjuk a nők szempont­jából korántsem szívderítő elemzésünket, hátrányos helyzetük újabb jegyeit tárjuk fel. így szólunk a vállalkozások és a gazda­sági fejlettség közötti összefüggésről, a nők kockázatkerülő magatartásáról, a nemek közötti arányok sajátosságairól, a szakmastruktúra következményeiről és más jellemzőkről is. Végül - de nem utolsósorban - rávilágítunk az esélyegyenlőség érdekében teendő, szükséges néhány intézkedésre. A női munkavállalók - vagy, hogy szebben fogalmazzunk, a női alkalmazottak - nemcsak újraelhelyezkedési és vezetővé válási esélyeiket illetően van­nak hátrányos helyzetben a fér­fiakhoz képest, de különböző más foglalkoztatási feltételeiket tekintve is. így például világje­lenség, hogy jelentős az elkülö­nülés egyes iparágakban a női és a férfi foglalkoztatottak számát és arányát illetően, s ez alól Magyarország sem kivétel. (Ezt a fajta elkülönülést a szak- irodalom horizontális szegre­gációnak nevezi.) Nőiesedett szakmák Magyarul ez azt jelenti, hogy az olyan már egyébként is elnőie­sedett iparágakban, szakágaza­tokban és szakmákban, mint például a textil-, ruházati és bőrtermékgyártás („textilmun­kások, szövőnők, varrónők”), továbbá egyes szolgáltatások területén (óvónők, tanítónők) és a közigazgatásban (adminiszt­rátorok, gépírónők, irodai dol­gozók) tovább emelkedik a nők (száma és főleg) aránya. A nők között jóval magasabb a bérből és fizetésből élők aránya (87 százalék), mint a férfiak köré­ben (78 százalék). Ezzel szem­ben az önfoglalkoztatottaknak („maszekok”, egyéni vállalko­zók) csak egyharmada nő, s ugyanannyi az arányuk a társas vállalkozók között is. Fontos megjegyezni azonban ezek a nemenkénti megoszlások nem­csak hazánkra jellemzők, ugyanez tapasztalható a világ legtöbb országában is. A kü­lönbség inkább csak abban mu­tatkozik meg, hogy az erős gazdasággal rendelkező jóléti államokban nind a férfiak, mind pedig a nők magasabb arányban dolgoznak munkavál­lalói (alkalmazotti) státusban, mint hazánkban. A kis magán- szektor (kényszervállalkozá­sok, egyéni és családi vállalko­zások, néhány fős „kis cégek”) munkahelyteremtő szerepe a szegényebb, fejlettebb és mun­kanélküliségtől sújtott orszá­gokban jelentős, ahol más munkalehetőség hiányában ön­foglalkoztatóként próbálnak munkát és megélhetést találni az emberek. Az, hogy a nők kisebb arányban válnak önállóvá, mint a férfiak, elsősorban az egyéni, teljes állású vállalkozókra jel­lemző. Közülük ugyanis 37 százalék nő, ezzel szemben a nyugdíjas egyéni vállalkozók­nak a többségét (56 százalék) már ők teszik ki. A nők előfor­dulása a mellékállásban tevé­kenykedők között is relatíve magas (43 százalék). Szakma és szektor A nők által alapított vállalkozá­sok többsége a kereskedelem­ben, a szálláshely-szolgáltatás­ban és a vendéglátásban műkö­dik. A gazdasági szolgáltatá­sokban, s a magánpraxist foly­tató orvosok között is több mint 40 százalék a nők aránya. A nők elsősorban abban a vállalkozói körben működnek, amely kevéssé profit, inkább megélhetésorientált, kockázatot és növekedést kerülő. Ez a ma­gatartás ugyan jószerivel az egész kisvállalkozói körre is jellemző, de a nők körében szinte kizárólagos. A bérből és fizetésből élő nők alig egyötöde szakmunkás, 22 százaléka be­tanított, 8 százaléka segédmun­kás (fizikai foglalkozású tehát összesen 49 százalék), a szel­lemi foglalkozásúak részaránya 51 százalék. Az összes szak­munkások között a nők aránya szinte azonos, 54-54 százalék. Ugyanakkor a szellemi foglal­kozásúak 63 százalékai!) női dolgozó, ami annak tulajdonít­ható elsősorban, hogy az ún. egyszerű irodai munkák (gép­írás, szövegszerkesztés, titkári és adminisztrátori munkakörök stb. ) 90 százalékát ők végzik, ami ugyancsak nem magyar sa­játosság kifejezetten. A nők 52 százaléka tiszta ál­lami tulajdonú munkáltatónál dolgozik (ez a férfiak körében csak egyharmad), ugyanakkor alig negyedük áll alkalmazás­ban tisztán magántulajdonú cégnél, ami jóval alacsonyabb, mint a férfiak esetében (32 szá­zalék). Az Európai Unió álla­mainak többségére az a jel­lemző, hogy a nők nagyobb ré­sze a közszolgálati szektorban talál munkát, különösen a felső­fokú végzettségűek. Keresetkülönbségek Ez egyrészt az oktatás és egész­ségügy jelentős foglalkoztatói szerepével, másrészt a nőknek nyújtott preferenciákkal (gyer­mekneveléshez nyújtott ked­vezmények, mgalmas foglal­koztatási formák, egyebek.) Az ágazati, foglalkozási struktúrában elfoglalt hely (po­zíció) szerves folyománya, kö­vetkezménye a nőknek a férfi­aknál kisebb keresete (jöve­delme), s ebből adódóan ala­csonyabb munkanélküli-ellá­tása, táppénze, nyugdíja. A ne­menkénti bérkülönbségek vi­lágszerte tradicionálisan jelen­tősek, s azok Magyarországon is még mindig, jóllehet 1986 és 1994 közötti időszakban a női és férfikeresetek közötti rés már valamit szűkült. Ez két ok­kal magyarázható: az egyik a nem fizikai munka felértékelő­dése, amit - mint említettük - a nők uralnak, a másik pedig bi­zonyos, alacsony képzettségű munkaerőt az átlagosnál na­gyobb arányban foglalkoztató ágazatok gazdasági vissza­esése. Számítások szerint e két tényezőnek mintegy 20 száza­lékkal kellett volna csökkente- niök a nemek közötti különbsé­geket, ez azonban nem így kö­vetkezett be. Ugyanis ez idő­szakban a férfiak kereseti elő­nye valamennyi képzettséget igénylő munkafajta esetében tovább nőtt, továbbá az ország fejlettebb részein (főváros és az északnyugati országrész első­sorban) ugyanabban a beosz­tásban és képzettséggel dol­gozó férfiak a korábbinál is jobb kereseti pozíciókat értek el a nőkkel szemben. Részmunka: jó lenne A női foglalkoztatottak relatíve hátrányos helyzetének mérsék­léséhez mindenekelőtt „tisztán­látásra”, megfelelő részletezett- ségű statisztikai adatokra, pon­tosabb információkra, elemzé­sekre van (lenne) szükség. A női munkanélküliség mérsék­lése, foglalkoztatásuk növelése érdekében, továbbá a nők által dominált költségvetési szféra támogatottságának korlátozása következtében is indokolt hat­hatósan fellépni a részmunka- idős foglalkoztatás kiterjeszté­séért. Azt is érdemes itt meg­említeni, hogy a teljes munka­időben dolgozó nők mintegy egyötöde és a férfiak közel 10 százaléka szívesen felcserélné jelenlegi „teljes” állását rész- munkaidőssel. Mindez és sok más még kormányzati feladat és felelősség. Esélyegyenlőséget! Ugyanakkor a nem kormány­zati szervek bevonásával vizs­gálni kell, hogy a nőket sújtó foglalkozási szegregációban (egyes szakmák elnőiesedésé­ben), a férfiaktól elmaradó női keresetekben és a csekély ará­nyú részvételben a politikai és gazdasági döntéshozatalban mekkora szerepet játszik a nőkkel szembeni diszkriminá­ció, és ha ezek jelenléte tetten érhető, a munkaügyi ellenőrzés eszközeivel és szankcióival is fel kell lépni ellenük. A szakszervezetek feladata lenne, hogy éljenek is azzal a lehetőséggel, amit a kollektív szerződés, mint jogintézmény kínál a nők bérlemaradásának felszámolásában - de legalább mérséklésében, - és a munka- feltételek, munkakörülmények javításában. (B. O.) NŐK VILÁGA | 1998. november 25. szerda __________________________________________7. oldal

Next

/
Thumbnails
Contents