Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-03 / 257. szám

I

2. oldal

Látóhatár

1998. november 3., kedd

Befektetőkre vár a nógrádi szellemi tőke - Kerekasztal-beszélgetés a magyar tudomány napja alkalmából

Nem bűn a tudás fájáról gyümölcsöt szedni

November harmadika a magyar tudomány napja. A Nógrád Megyei Hírlap az esemény alkalmából kerekasztal-beszélgetésre hívta megyénk néhány közismert, tudományos munkában járatos szaktekintélyét. Vendégeinket arra kértük, hogy témánk kapcsán beszéljenek munkaterületük, illetve szükebb pátriánk lehetőségeiről, „lehetetlenségeiről” és azokról a konkrét kutatási feladatokról, amelyek objektív okok miatti elodázása megfoszthatja a jövőt a ma üzenetétől, tudományos-kulturális értékeink megfelelő szintű átadásától. A kerekasztal- beszélgetés résztvevői voltak: dr. Horváth István, a Nógrádi Történeti Múzeum igazgatója, dr. Kapros Márta, a balassagyarmati Palóc Múzeum igazgatója, Fehér Miklós, a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár igazgatója, Tóth Csaba, a Nógrád Megyei Közművelődési és Turisztikai Intézet igazgatója, dr. Szvircsek Ferenc, a Nógrádi Történeti Múzeum igazgatóhelyettese és dr. Kovács Anna, a Nógrádi Történeti Múzeum irodalomtörténész, muzeológus munkatársa. Lapunk szerkesztőségét Benkő Mihály képviselte.

A megjelenteket Bódi Tóth Elemér, a Nógrád Megyei Hírlap szerkesztője köszöntötte, s bevezetőben utalt arra, hogy napjainkban a tudományos kutatás, és az abban résztvevők támogatása sajnos még mindig nem az egyébként reálisan elvártaknak megfelelően alakul. Horváth István mintegy vitaindítónak is szánta a Pozsonyban 1771-ben, a Hármas Kis Tükörben Losonczi István tollából megjelent sorokat: „Nóg- rádban almát, körtvélyt azt eleget ehetsz, de a tudományban részt keveset vehetsz”. - Bár azóta sokat gazdagodott környezetünk, elégedettek napjainkban sem lehetünk - folytatta a sorok idézője -, hiszen elég pikáns dolog a társadalomtudományos gondolkodás, illetve kutatás helyzetéről szólni Nóg- rádban, amikor ebben a megyében kifejezetten ez irányban tevékenykedő kutatóintézet, egyetem nem létezik.

Szvircsek Ferenc: - Hosszú ideje foglalkozom az ipartörténettel. Az ipartörténet, s benne az üzemtörténet-ítás a történet- tudomány viszonylag fiatal ágaként meglehetősen elhanyagolt terület megyénkben. Pedig lenne miből merítenie. A nógrádi Sztudinka Ferenc százade- leji példaértékű ipartörténeti munkáit kötelező feladat követnie az értékeket az utókor számára átörökíteni szándékozó történeti kutatásoknak, s kutatóknak. A hagyomány és korszerűség egységét szolgáló igyekezet révén napjainkra történeti kihívás lett vallatni és kérdőre vonni a múltat azzal a céllal, hogy magyarázatot kapjunk jelenünkre és útmutatást a jövőbe. így lesz a múlt ismerete a társadalmi megújulás, a szellemi építkezés terén a napjainkban használható tapasztalatok forrásává. Szükség is van az erős, szilárd helyi alapokra, teherbíró történetismeretre, s az ebből táplálkozó történeti tudatra. Jó példa erre a múzeumunkban már több mint másfél évtizede folyó bányászattörténeti kutatás, amelynek ugyan kevés támogatója akad a megyében, ennek ellenére az országos megítélés fontosnak tartotta támogatási szinten is. Egyébként Nógrádban szinte szervesen egybeépül a természet és az ember. Nálunk olyan nyersanyag-alapanyag kitermelő iparágak honosodtak meg, amelyek eleve arra késztetik a szakembert, hogy foglalkozzon ezekkel a tevékenységekkel emberi kapcsolódásuk okán. Kapros Márta: - Mindany- nyian tudjuk, hogy a társadalomtudományok sohasem élveztek nagy támogatottságot a megyén belül. Ehhez sajnálatos tényként csatolhatom, hogy a néprajz még ezen belül is háttérbe szorult. Ha a néprajzfel- dolgozás-történetet áttekintjük, akkor a század első felében, a két világháború között mindig országos szervektől, úgymond kívülről, máshonnan érkezett vezető emberektől indult el egy propaganda a megye népművészeti, néphagyományi értékeinek gondozása érdekében. Vagyis megyén belül nem voltak rá „vevők”. Ennek hatása napjainkig végigkövethető, noha szlogenszerűen a „palóc” gyakorta előfordul, de meglehetősen kevés tartalmi ismeret birtokában. Konkrétumot jelent viszont az a palóckutatás, amely 1968-ban indult és 1989- ben négykötetes munkával zárult. Ebben példásan együttműködött a régió kutatógárdája, elsősorban a múzeumok szakemberei. Lényegesnek tartom azt is, hogy a tudományszakágak között is együttműködés alakult ki a cél érdekében, a történész szerzők éppúgy jelen voltak, mint a néprajzosok. Néprajz vonatkozásában a meglehetősen gyenge anyagi ellátottság ellenére is sikerült két olyan vonalat fenntartani napjainkig, amelyek országos oldalról kapnak anyagi-szakmai támogatottságot, nevezetesen: a népművészet kutatása, valamint a népi. vallásosság kutatása. Most vált lehetővé az is, hogy elkészítsük a megye nép- művészeti monográfiáját. Hangsúlyozom, ezt is pályázat útján, külső anyagi finanszírozásból. Noha a nyomdai költségek előteremtése még mindig gondot okoz, jelenleg azon dolgoznak a megyei és a külsős szerzők, hogy a könyv anyaga összeálljon az év végére. Ösz- szességében az is megállapítható, hogy az úgynevezett alapkutatások az elmúlt tíz évben háttérbe szorultak. Ez azért is figyelmeztető tény, mert már sok évvel ezelőtt elhangzott, hogy a néprajz a „huszonnegyedik óráját” éli, s való igaz, versenyt futunk az idővel. Félő, hogy lehetőségek hiányában a megyei paraszti kultúra, illetve a regionális, sőt országos néprajzi kultúra olyan elemei maradnak dokumentálatlanul, amelyek később már nem pótolhatók.

Kovács Anna: - Megyénk tudományos életének nehézségeit tükrözi az az eléggé paradox helyzet is, hogy bár végzünk tudományos kutató munkát, gyakorlatilag közművelődési intézmények dolgozói vagyunk, illetve ennek a beszélgetésnek is egy megyei napilap ad helyet, nem pedig egy megyei társadalomtudományi szakfolyóirat. Ellenben, rétérve a hozzám közelálló irodalmi kutatásokra, állíthatom, Nógrád megye, irodalmi értékeit tekintve, az országos megyei rangsor legelején áll. Óriási szerencsénk, hogy a magyar nemzeti irodalom első vonalának értékei is ideköthetők, gondolok itt Balassira, Kármán Józsefre, Madáchra, Mikszáthra. Nagyon jelentős a másodvonal megléte, így például Komjáthy Jenő, de itt van egy harmadvonal is, mondjuk Szabó Istvánnal. Tehát az első magyarul verselő költőtől egészen jelenünkig egy nagyon gazdag értékkinccsel rendelkezünk. Sajnos ehhez a vázolt vonulathoz nem az értékének megfelelő

módon viszonyul mindenki. Mégis Nógrád megyében fel- mutathatóak az irodalmi kutatás elemei, jóformán rendszer- szerűen és teljeskörűen. Visz- szautalva az első mondatomra, úgy tűnik, mintha egy végvár- jellegű helyzetben dolgoznának a megyei tudományos kutatók, amiből az következik, hogy időnként pluszerőfeszítéssel olyan értékeket is létrehoznak, amelyek túlmutatnak az egyéb- kénti lehetőségeiken.

Fehér Miklós: - A Horváth István által említett kutatóintézetek, egyetemek hiányát a régióbeli könyvtári világ is megérzi. Ahogy nincsenek jelen az említett intézetek, képzőhelyek, úgy nincs ezekhez kötődő tudományos és szakkönyvtári rendszer, hálózat sem a megyében. A meglévő könyvtártípus döntően két fő területet fog át, az iskolai és a közművelődési hálózat igényeit. Ez amolyan mindenes szerep. Ebben a helyzetben a könyvtár a társadalom- tudományok területén a megyében fölhalmozódó információk -melyek bennünket érintenek közvetlenül, vagy közvetve - gyűjtésének, rendszerezésének, feldolgozásának és kutathatóvá tételének az egyik bázisa. Eddig tud eljutni a könyvtári rendszer Nógrád megyében, ami egyáltalán nem kevés, hiszen a szakszerűen tárolt, rendezett anyagokat is legalább olyan könnyen lehet alkalmazni, mint például egy kiismerhető konyhában a főzéshez felhasználandó összetevőket. Úgy érzem, hogy ennek a feltételnek a salgótarjáni, a balassagyarmati és a pásztói könyvtár egyaránt megfelel. Ezt bizonyítja az is, hogy igen sok helybeli tanulmány, történeti mű megfelelő kutatási hátterét tudták biztosítani eddig is könyvtáraink. Természetesen nálunk is fellelhetőek a szakmai kiteljesedést gátló problémák. Az új könyvtári törvény, amely rendelkezik a könyvtárak működéséről, egyebek között nevesíti a megyei könyvtárak esetében a tudományos kutatói állást, mint betölthető helyet, amivel évtizedek óta nem rendelkezik az intézmény. Más kérdés, hogy mit tudnánk vele kezdeni, bár az általam 1994- ben meghirdetett belső, több témaajánlatból álló pályázati rendszerre történő munkatársi reagálások azt bizonyítják, hogy ilyen értelemben „félelemre” semmi ok. Olyan értékes dolgozatok születtek, mint A felsőoktatás könyvtári hátterének biztosítása Nógrád megyében, A gyermekkönyvtári munka helyzete, Gyermekkönyvtárosi foglalkozások forgatókönyve, Olvasásszociológiai kutatások. Ezek most is megtalálhatók kézirati formában, sajnos egy közös könyvben történő megjelentetésükhöz nem találtunk anyagi forrást. Vannak olyan kollégák, akik hajlandók vállalni az általuk művelt szakterületen, sőt az azon is túlmutató kutatói jellegű munkát. Ellenben olyan napi kényszerhelyzetek is előálltak már, mint például az, amikor az iskolai értelemben legkiműveltebb kolléga a fénymásoló mögött teljesített szolgálatot. Az országos informatikai fejlesztés révén - beleértve az Internetet is - kialakulhat egy olyan robbanásszerű helyzet, amely révén a társadalomtudományi információkhoz való hozzáférhetőség azonos rangú, minőségű lesz a fővárosiéval.

Tóth Csaba: - A közelmúltban a Nógrád Megyei Közművelődési és Turisztikai Intézetben Brunda Gusztáv a két világháború közötti kulturális egyesületekről végzett kutatómunkát, valamint - közreműködésünkkel is - megjelent A népművelők magukról, foglalkozásukról és távlataikról című, megyénket is érintő tanulmánykötet. Ez utóbbi munka a főváros mellett négy megyében végzett címazonos kutatásokat tartalmazza. Intézetünk feltáró, kutatójel- legű tevékenysége a környező

kistérségekre, így a Zagyvavölgyére, és Nagylóc irányába is kiterjedt az elmúlt időszakban. Ezek a térségfejlesztési programok helyzetfeltáró, és jövőépítési technikákat ötvöznek magukba. Rendelkezünk egy olyan több évtizedes információs adatbázissal, amely az intézet által vizsgált különböző szakterületekbe enged bepillantást. Ezek közül is talán az amatőr művészeti mozgalmak helyzete a legizgalmasabb, különös tekintettel azokra a hullámzásokra, amelyek jól nyomon követhetők akár a néptánc, akár a beatzene, vagy más területek esetében is. Nemrégiben miskolci, egyetemi felkérésre csatlakoztunk egy országos idegenforgalmi „vonzerőleltár” helyi paramétereinek a vizsgálatához is. Fontosnak tartom megemlíteni annak a Nógrád megyei értéktérképnek az elkészítését is, amely szintén kollégáim munkáját dicséri. Az értéktérkép épített és természeti környezetünket, valamint kulturális és turisztikai adottságainkat tartalmazza. Tudomásom szerint ilyen mélységű munka a többi megyében nem készült.

H. I.: - Az aktualitások és az úgynevezett hasznosság témakörénél maradva a megye az utóbbi időben egyre inkább ki akar lépni egyfajta zárt köréből. Intenzív lépések történtek a magyar-szlovák kereskedelmi kapcsolatok intézményesített kialakítására. Valószínűleg

hasznos lenne az ezen a területen dolgozók számára a magyar-szlovák gazdasági

együttműködésben korábban uralkodó tapasztalatok megismerése. Ezeket, korszerűsítve, bizonyára hasznosítani lehetne. Sok mindent lehet ezekkel az információkkal tenni, csak egyet nem szabad: figyelmen kívül hagyni őket. Úgy vélem, hogy a gazdasági kapcsolatokban a korábbi tapasztalatok, mintegy „a történetiség gyakorlati elemei”, indokolatlanul háttérbe szorulnak. Szintén a hasznosság tárgykörénél fontosnak tartom, hogy az informatika ne csak egy bizonyos síkra épüljön, hanem az Internettől mondjuk a helyismereti bibliográfiákig, a forrásfeltáró kiadványokig. Nálunk az utóbbiak, az „alsó rész” valahogy bedugult, viszont az internetes részt, a „tetőt” erősítjük. Nem szabad, hogy szétválasztódjon a kettő, mert akkor féloldalas lesz az egész tudományos információs rendszer. Az intézményeinkben szerencsére jelen van egy jó értelemben vett öntörvényű szellemi bázis, amely dolgozik és éppen ennek a szellemi bázisnak a ki nem használása napjaink egyik nagy problémája. A tudás ki nem aknázása korhiba. Konkrét példaként a háttérbe

szoruló Palócföld folyóiratot is említhetem, amelynek ezáltal szellemi vonzásközpontja veszélybe került. Úgy érzem, hogy a meglévő, jelenlévő szellemi bázisra alapozva, a hasznosítási köröket még jobban feltérképezve, indokolt lenne a megyei valóság korszerű feldolgozása.

Sz. F.: - A megyei mecenatúra esetében érzésem szerint nem vált be az a megoldás, amely egyenlőséget tett az amatőr kutatók - itt nem a dilettantizmusra gondolva természetesen - és a tudományos munkáknak a támogatása között. A tíz- és húszezer forintos támogatások megítélése szerintem senkinek és semminek nem használt. Egy pártoktól is független szakmai bizottságnak kéne eldöntenie a jövőben, hogy milyen pályázatokat érdemes támogatni. Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy elszürkültek az intézmények tudományos kutatói közötti kapcsolatok. Hiányzik az egymás iránti érdeklődés, a pezsgő szakmai beszélgetés, az építő jellegű vita.

K. M.: - Az intézményi finanszírozások rendszere idézi elő az együttműködési érdektelenséget. A régebbi kötetlen társintézeti kapcsolatok múlóban vannak. Itt élünk egy kis megyében, elvileg valami hasonlót akarunk, és mégis időnként teljesen egymás ellen hathatnak az intézmények. Úgymond elmegyünk egymás mellett.

Szükség lenne egy egészséges, helyes arány kialakítására, amelybe a helyi és az országos jellegű kutatást végzők közötti kapcsolat milyensége is beletartozna.

K. A.: - A mecenatúra problémája szerintem nem ok, hanem okozat. Nincs jelen egy olyan tudományos koncepció, tudománypolitikai elképzelés, ami alapján értékrendezően lehetne érvényesíteni a mecenatúrát.

H. L: - Korábban volt egy megyei tudományos koordinációs tanács, amely szerepénél fogva nem csak szóbeli biztatást, hanem anyagiakat is adott. Úgy tűnik, hogy ez a szervezet a jelenlegi közigazgatási struktúrából hiányzik.

K. A.: - Visszatérve a személyek közötti elszürkült kapcsolatokra, véleményem szerint ezek elsősorban az adott intézmények helyzetéből adódnak. Madách szavaival élve az összhangzó értelem hiányzik.

H. L: - A tudomány „rendetlensége” mellett szintén nagy problémának tartom azt, amikor a tudományba belopódzik a politika. Abban a pillanatban emberi és anyagi értékek mehetnek veszendőbe, mivel emberi kapcsolatok fogalmazha- tódhatnak át, amelyek talán soha ki nem heverhető bajokat okozhatnak.

K. M.: - A beszélgetés vége felé a vendéglátó Hírlap azon kérdésére is válaszolok, amely a jelenlegi legsürgetőbb tennivalónk felől érdeklődött. A néprajz speciális jellegéből fakad, hogy a múzeum a tárgyakra alapoz. Sajnos a tárgyak az idővel együtt múlnak, elvesznek, azokkal az értékes információkkal együtt, amelyeket a közülünk eltávozó, még egyszer soha meg nem kérdezhető idős emberek hordoznak. A kívülállók számára nem, de a néprajzos számára már a két világháború közötti időszak emlékezetanyagának a kisesése is értékvesztéssel jár.

H. L: - Én a történelemben tevékenykedő politikusok életrajzának a mielőbbi feldolgozásában látom az egyik legsürgetőbb feladatot. Ki tudja például azt Nógrádban néhány emberen kívül, hogy volt egy olyan időszak, amikor a megye adta Magyarország külügyminiszterét és belügyminiszterét...

K. A.: — Mivel a mai modem irodalomból lesz valamikor irodalomtörténet, több energiát kellene áldozni erre is, viszont a megyében az irodalmi kutatások a XIX. századdal, illetve a XX. század elejének vizsgálatával bezárulnak. Félő, hogy adatokat, információt veszítünk így személyekről, irodalmi folyamatokról, amelyeket később sokkal nehezebb lesz pótolni. Sz. F.: - Az ipartörténet vonatkozásában is a társadalom létét és emlékezetét tükröző tárgyak begyűjtésére lenne szükség, hiszen az iparban a több mint száz évvel ezelőtt megkezdett nagy alapítási időszak után egy új, nagy alapítási időszakot élünk át. Ha az ipartörténeti tárgyak eltűnnek, akkor a műtárgyak helyett csak mű tárgyak maradnak.

F. M.: - Az identitás, a lokális kötődés, a helyi értékek, ismeretanyagok minél jobb megőrzésére van szükség a könyvtár esetében. Valamikor majd ezek hordozzák az alapkutatásokhoz szükséges nagyon fontos információkat. A régiónkba kapaszkodó gyökerek fejlesztését, ápolását kell segítenünk. A gyökeret mélyre kell ültetni, növeszteni kell, nevelni kell, s ez egy folyamat, magától nem létezik senkinél. Ehhez viszont közös összefogású értékteremtő tevékenységre van szükség.

A szerkesztőségünkben rendezett beszélgetés résztvevői

FOTÓ: GYUR1ÁN TIBOR

'