Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-03-04 / 232. szám
10. oldal SporTTüköR 1998. október 3., szombat A szövetség - lehetőségeinek határain belül - a továbbiakban is mindent megtesz azért, hogy ezen az áldatlan helyzeten változtasson Az ugrógála igazi sportértéke az utánpótlásban rejlik Beszélgetés dr. Palkonyay Gáborral a salgótarjáni sztárparádéról, a sportértékróí, a stadionproblémáról A közelmúltban - egészen pontosan az atlétikai Európa-baj- nokság távolugrószámában hatodik helyet elérő Ajkler Zita köszöntése után - szárnyra kapott egy hír. Állítólag a megyei atlétikai szövetség vezetői közül valaki megkérdőjelezte a salgótarjáni ugrógála sportértékét. Hogy valóban elhangzott- e, s ha igen, akkor kitől ilyen kritika, azt már nehéz lenne bizonyítani (ez nem is tisztünk), ám a jeles esemény egyfajta „leírása” után újra elkezdett forrni a levegő néhány sportvezető között. Erről beszélgettünk dr. Palkonyay Gáborral, a Nógrád Megyei Atlétikai Szövetség elnökével. Sztárok a város légterében. Vajon mikor ugrik valaki a Kohász-stadionban is?- Az idei ugrógála után Angyal Jánossal készült értékelésünkben szó esett egy kényes kérdésről is. A szeptember 12-i számban megjelent beszélgetés szerint a megyei szövetség egyes vezetői megkérdőjelezik az ugrógála sportértékét. Valóban így van ez?- Egy kicsit messzebbről kezdeném a választ, hiszen a hátteret is ismerni kell ahhoz, hogy az ügyben tisztán lássunk. 1993-ban felkérésre lettem a megyei szövetség elnöke. Óriási békétlenséget tapasztaltam a megye szakemberei között, s nekem másfél évem ment el arra, hogy ezt a békétlenséget megpróbáltam megszüntetni, ami nagyjából sikerült is. A szeptember 12-i számban megjelent beszélgetésben az idézet nem egészen pontos és ez véleményem szerint veszélybe sodorja a nyugodt alkotómunkához szükséges békés helyzetet. Ismerni kell Angyal János barátom érzékeny természetét is. A magam részéről mindenképpen úgy gondolom, hogy Angyal úr, a megyei szövetség és Salgótarján város joggal lehet büszke a több mint egy évtizede rendszeresen megrendezett ugrógálára. Ugyanakkor ami a gála a megyei atlétika szempontjából érvényes sportértékére vonatkozik, azt sokan félreérthették. Az ugrógála a város szempontjából elsősorban nem sportesemény, hanem Salgótarján hírét-nevét a világban felröppentő show és egyben üzlet is. Ezt a célt azonban nagyszerűen szolgálja s ennek mindannyiunknak, akik itt lakunk örülnünk kell. Az pedig, hogy ennek az eseménynek a megszervezésében Angyal János barátomnak elévülhetetlen érdemei vannak, senki sem vitatja és ő erre jogosan büszke is lehet.- Hogyan kerül ide akkor mégis a sport érték kérdése?- A sportérték felvetésénél nem hogy a legkisebb ellentétbe is kerülnénk az ugrógála szervezőivel, hanem éppen hogy közös érdekek mentén gondolkozunk. Egy nagy nemzetközi sportesemény nyomán valószínűsíthető, hogy a kilátogató fiatalok közül számosán kapnak kedvet az adott sportág, az atlétika űzéséhez. Ugyanakkor, ha legördül a függöny és kihunynak a fények a salgótarjáni fiatalember, vagy ifjú leány már másnap szomorúan veheti tudomásul, hogy hiába akarna egy Sotomayor, egy Bubka vagy egy Kosztadinova nyomdokaiba lépni, azt itt Salgótarjánban, de talán Nógrád megyében sem nagyon teheti meg. Nem, mert az anyagi és erkölcsi megbecsülés híján a professzionális megyei atlétikai élet a dicső múlt ellenére haldoklik. Abban a városban, ahova immár egy évtizede atlétikai világnagyságok sora jön el, az illetékesek kellő motivációja és oda nem figyelése miatt egyszerűen nincs egy tisztességes, a mai kor követelményeinek megfelelő pálya. Ezért nálunk hosszú idő óta nem lehet magas- és rúdugrókat képezni. Nem véletlen, hogy az ugrógála résztvevői között sem találni évek hosszú sora óta sem salgótarjáni, sem nógrádi atlétát. Ha pedig ez így van, akkor jogos a kérdés, hogy sportértékeiben mit profitál a város, illetve a megye atlétikai élete abból a sporttudásból, amit világ- és olimpiai bajnokok mutatnak be a nagyközönség előtt évről évre. A Nógrád Megyei Atlétikai Szövetség elnökségem ideje alatt eddig három ízben sikeresen ültette zöldasztal mellé azokat az illetékeseket, akik ezen a gondon segíteni tudnának. A megye első számú stadionja és pályája ügyének megnyugtató megoldása az a közös pont, ahol a megyei szövetségnek és az SKDASE vezetőjének, Angyal János barátomnak az érdekei találkoznak. Az előbb már említett találkozókon elhangzott, ám azóta már füstté vált szép ígéretek után ő is és mi is csalódottnak érezhetjük magunkat. A szövetség lehetőségeinek határain belül a továbbiakban is mindent megtesz azért, hogy ezen az áldatlan helyzeten az illetékesek figyelmének felhívásával, ébren tartásával és tenni akarásuk felszításával változtatni tudjunk. Ha ez sikerülne, akkor végre elindulhatna a nógrádi atlétika ügye egy olyan felfelé vezető úton, amelyen az előrejutást sportbeli értékeivel is hathatósan tudná segíteni egy olyan jeles esemény, mint az ugrógála.- Angyal úr szerint a szövetség egyes tagjainak „ugrógálaellenes” kijelentései miatt záródnak el megyei pénzforrások az esemény előtt. Mi erről a véleménye?- Úgy gondolom, hogy ha valaki nyugodt fejjel végiggondolja a megyei szövetség helyét, szerepét a megye sportéletében, akkor rögtön beláthatja azt, hogy ez a feltételezés semmiképpen sem állja meg a helyét. Szövetségünk egyike a megyei sport- igazgatóság, mint felsőbb sportszerv által irányított szervezeteknek, finanszírozásunkat alapvetően mi is az említett hivatalon keresztül, illetve a Nógrád Sportjáért Alapítványtól kapjuk. Közülünk senki sem tisztségviselője a hivatalnak, nem tagja az alapítvány kuratóriumának. Ilyen módon az említett szervezetek gazdálkodásába még érintőlegesen sincsen beleszólásunk.- Összegezve az öntől hallottakat: az ugrógála legnagyobb sportértéke Nógrád megyei szemszögből az lenne, ha egy évben nem csak egy napig láthatnánk rúdugrókat, magasugrókat Salgótarjánban, hanem mindennap. — Ezzel teljes mértékben egyetértek és mindjárt alá is támasztom egy megyén belüli pozitív példával. Az évenként megrendezett balassagyarmati gyaloglógálát követően - mert ott megvannak a feltételek a gyaloglók képzésére - Fábri Gábor edzőnél jó néhány gyerek szokott jelentkezni, hogy ők gyalogolni szeretnének, mert látták a gála eseményeit, résztvevőit. Ennek eredményeképpen a megyei atlétikában a gyaloglók utánpótlásával -nincs is semmi gond, ifjúsági korú gyaloglóink közül pedig számosán eljutottak és el fognak jutni a jövőben is a korosztályos válogatottság szintjéig. Andó Ákos Dr. Palkonyay Gábor, a megyei szövetség elnöke Röplabda - Mire lehet elég a lelkes hazai játék? Rangadó a sportcsarnokban Két éve óriási várakozás előzte meg a Salgótarján - Szolnok összecsapást a női röplabda NB II-ben. Azóta sok víz folyt le a Tiszán és a Tarján-pata- kon is, ám a rangadóhangulat megmaradt. Igaz, ami igaz: a ma 16 órakor a Salgótarjáni Városi Sportcsarnokban kezdődő derbin inkább a feljutási álmokat szövögető szolnokiaknak van izgulnivalójuk. A tarjániak egyelőre csapatukat építik, amit ezen a hét végén megnehezít, hogy Szabó Ilona bokája egy rossz ugrás után kifordult, játéka így kétséges. Az eddig 1-1-re álló Salgótarján - Szolnok rangadó ma egálról indul, s az állás változni fog... Karnis Erika, a hazaiak játékos-edzője szerint együttesük mindent meg fog tenni a sikerért, a lelkesedésre most sem lehet majd panasz, ám dolgukat nehezíti, hogy nem tudják, két év alatt mennyit változott a szolnoki gárda. Az SRK várható kezdő hatosa: Szarvas, Vígh, Lokotka, Pusnik, Karnis, Kovács K. (ó. s.) Egyelőre nem előny az orvosegyetemisták teremhiánya „Csőriék” ellen harcolnak a csőrösök- A csütörtöki napot arra használták fel a játékosok, hogy kiheverjék a MAFC- nál elszenvedett súlyos vereséget, péntektől azonban csak az OSC elleni győzelem érdekében készülünk - kezdte beszélgetésünket No- vák Gábor, a Salgótarjáni Fekete Sasok NB I/B-s kosárlabdacsapatának edzője, amikor a vasárnap esti, soron következő bajnoki előtt faggattuk. A négy forduló után négy vereséggel álló Sasok trénere elmondta: merőben új taktikát dolgozott ki az orvosegyetemisták ellen. Ennek lényege, hogy a palánkok alatt a két magas ember, Radonjic és Jankovics viszi majd a prímét, ám ha a házigazdák behúzódnak a centerek mellé, akkor kintről próbálják meg minél eredményesebben bevenni Tuckerék az OSC gyűrűjét. A felkészülésről annyit árult el a mester, hogy a végigpihent csütörtöki nap után pénteken délelőtt játékosértekezlet és egy kemény edzés volt a menü, délután mérkőzésszituációban próbálták az új taktikát besulykolni. Szombat délelőtt még tartanak egy átmozgató tréninget, majd vasárnap 13 órakor buszra szállnak. Az OSC-ről annyit: a két volt tarjáni, Borók „Csőri” és Kovács „Koponya” valószínűleg megkettőzött erővel veti majd magát harcba egykori csapata ellen, melyben - egyelőre - az sem akadályozza őket, hogy október elsejétől csak a mérkőzésekre kapják meg az egyetem csarnokát. Ha minden jól megy, akkor vasárnap 18 órakor a Bede, Turcsán, Tucker, Radonjic, Jankovics ötössel kezdenek a Fekete Sasok, míg a kispadon Brandi, Selmeci, Klug, Sütő és Longauer vagy Kovács foglal helyet. (aá) Nem felejtjük Imre bácsit! László Imre bácsi hosszú élete alatt töretlenül bízott az SBTC futballcsapatában. Alapító tagja volt annak az együttesnek, amelynek játékosai még a régi pályán, a jelenlegi tüdőgondozó helyén futballoztak. De nem csak alapító tag volt, hanem számos funkciót is betöltött. Az ifjúsági csapatnál volt intéző. Áz akkori fiatalok között bontogatta szárnyát a későbbi sokszoros magyar válogatott Szojka Ferenc is. Közel 30 évig volt az SBTC képviselője a Budapesten működő labdarúgó-szövetségben. Imre bácsi soha nem kérkedett a Stécéért végzett munkájával, szerényen tette a dolgát. Tevékenysége elismeréséül több kitüntetést is kapott. A Testnevelési Érdemérmet 1970-ben, a Nógrádi emlékplakettet 1990-ben, az Esterházy Miksa-díjat 1992-ben vehette át. Életének utolsó éveiben a fővárosban lakott, de nem múlhatott el egyetlen Stécé- mérkőzés sem, hogy ne utazott volna Salgótarjánba. Megható volt, ahogyan 90 évesen az őt szerető és tisztelő nézők között helyet foglalt a lelátón. Ha csak tehette, a fiúkat is megkereste az öltözőben, mindany- nyiukhoz volt egy-egy biztató, lelkesítő*szava. Imre bácsi még a halálában sem feledkezett meg az SBTC-ről. Végrendeletében tizenhat játékosra és a klubra hagyományozott bizonyos összeget. Nagyon örülnék neki, ha írásom segítene megismertetni Imre bácsi életét, a Stécéhez való hűségét a sportot szerető fiatalokkal. Nekem szerencsém volt őt 1938-ban megismerni. Büszke vagyok rá, hogy ismerhettem. Hat éve lesz 1999. május 25-én, hogy Imre bácsi 91 évesen elhunyt. Megérdemelné, hogy az évfordulón egyperces gyászszünettel tisztelegjünk az emléke előtt. Legméltóbb emléket pedig akkor állítanánk neki, ha az SBTC tóstrandi pályáját róla neveznék el. Imre bácsi! Mi, salgótarjáni drukkerek és volt sportolók sohasem felejtünk el! Verbovszki Emil az SBTC II. volt játékosa Egyéves a i Október 4-én, a Budapest Kongresszusi Központban egész napos szórakoztató programot rendez a tv2. Reggel 9 órától a Szerencsekerék, a Mindent vagy semmit, a Szerelem első látásra, a Tények, a Napló, a Jó estét Magyarország!, a Forró nyomon, az Életben maradtak, a Dáridó, a Jó reggelt Magyarország!, a sport- és a különböző magazinműsorok népszerű műsorvezetői, alkotói várják a nézőket. Lesz Kifutó bemutató. A Homokvár, a Kakukk show műsorok felvételei, a Dáridó délelőtti próbája nyilvános. Késő délután fergeteges Dáridó előadásra kerül sor, 19 órától pedig sztárvendégünk, az Omega lép színpadra. A részletes programot a tv2 adásából és a Sláger Rádióból ismerhetik meg. Október 4-én várja Önöket a tv2 - Magyarország televíziója. |
