Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-03-04 / 232. szám
1998. október 6. oldal Puszta Béla, polgármester: az elmúlt négy év munkája nyomán adottak a megyeszékhely fejlesztési irányai és lehetőségei Elfogadta a kihívást, emelt fővel várja a folytatást Négy év, azaz közel 1500 nap, mintegy 35 ezer óra, és több mint 2 millió perc. Egy ember életében tulajdonképpen nem nagy idő, de ha netán egy megyei jogú város polgármestereként éli meg ezt, akkor fontosságánál fogva a négy esztendő akár évtizedekkel is felérhet. Sokan irigylik is ezt az „állást”, hiszen simogató érzés a város első emberének lenni, szolgálati gépkocsit igénybe venni, vagy éppen a városlakók tapsát learatva megnyitni egy fontos rendezvényt. Ez persze csupán a külsőség. A négy év során - nem említve most a szintén fontos szempontként kezelt régió sorsát - 46 ezer ember, 46 ezer salgótarjáni életkörnyezetét meghatározó kérdésekben kell dönteni felelősen. Nem egyszerűen önhatalmúan, hanem vitákon, közgyűlési adok-kapokon keresztül, illetve a 2 millió perc nagy részében belső vívódások árán. Salgótarján polgármesterét, Puszta Bélát erről, a nem csak számára fontos időszakról kérdeztük, s természetesen a jövőről. Az elmúlt négy évet nem csak ön, hanem a város lakossága is értékelni fogja hamarosan a választásokon. Hogyan készül a megmérettetésre ?-Nyugodtan, illetve munkával, ugyanúgy, mint a négy év során mindvégig. Az önkormányzati munka - akárcsak minden más munka - egy adott feladat vállalásáról és teljesítéséről szól. A vállalást esetünkben az a választási program jelenti, amiért a városlakók nagy többsége négy éve a baloldali koalíciót alkotó pártokra, illetve közvetlenül rám szavazott. A teljesítés megítéléséhez mérlegre kell tenni az elmúlt időszakot, a testület, a vezetők tényleges teljesítményét, és tárgyilagosan, higgadtan egybe kell vetni a vállalást a tettekkel, az eredményekkel. Négy évvel ezelőtt is azt mondtam, amit most: az a legfontosabb, hogy emelt fővel állhassunk választóink elé azzal, hogy amit vállaltunk, azt teljesítettük. Az elvégzett, befektetett munka alapján kijelenthetem, hogy nyugodtan várjuk a választók felelős értékítéletét. A válságkezeléstől a fejlesztésig-Mik voltak a program főbb elemei és hogyan, mennyiben sikerült ezeket teljesíteni?-Négy éve, 1994 végén mi elsősorban azt vállaltuk - és nem jókedvünkben hogy megállítjuk a város leépülését, majd megalapozzuk a hosszú távú, fenntartható fejlődés lehetőségeit. A válságkezelés-mű- ködtetés-fejlesztés hármas célrendszeréből az első két év során a válságkezelés-működtetés volt a fő feladat. A hatékony és gyors válságkezelés eredményeként megszűnt a csődveszély, jelentősen csökkent az adósság, és biztonságossá vált a város alapműködése. Egyszóval túljutottunk a holtponton. A második szakaszban, 1997-től érdemi változás történt, ettől kezdve a célrendszerből már a működésfejlesztés célkitűzései voltak a meghatározóak. Újra erőre kapott a város, s a mai Salgótarján megkérdőjelezhetetlenül újra a megye gazdasági, kereskedelmi és kulturális központja. Hiszem, hogy végleg magunk mögött hagytuk azt az időszakot, amikor a Nógrád Megyei Hírlapban olyan szalagcím jelent meg, hogy „Válságövezet nem alkalmas megyeszékhelynek!”. Két szóval jellemezve az elmúlt négy évet, a fordulat és a haladás, egyben minősítő szavak tükrözik a legpontosabban a Salgótarjánban, a Salgótarjánnal történteket.- Milyen tényekkel tudja alátámasztani a „fordulatot" és a „ haladást" ?-A fordulat tényei egyrészt nyomon követhetőek az egyes évek városi költségvetéseiben, mind a hiány és az adósság csökkenésében, mind a fejlesztési ráfordítások növekedésében. Ez utóbbinál már érdemben megközelítettük a bűvös határt jelentő 15 százalékot, ami a városfejlődés közgazdaságilag is hitelesített mércéje a költségvetésen belül. Másrészt, nem kis feszültségek árán, átalakítottuk az önkormányzati cég- és intézményrendszert a gazdaságos, hatékonyabb működés érdekében. Fordulatot jelentett az is, hogy rendeztük az önkormányzat korábban szétzilált kapcsolatait a város lakosságával, a térség ön- kormányzataival, valamint az országos kormányzati szervekkel. Mi tehát nem sodródtunk az eseményekkel, hanem az ön- kormányzat irányító, kezdeményező szerepének erősítésével először rendbe tettük saját dolgainkat, majd ezután, erre alapozva szó szerint kiharcoltuk azokat a központi többletforrásokat és lehetőségeket, amelyek már fejlődési pályára állították Salgótarjánt. Fordulat történt a tekintetben is, hogy az önkormányzatban hangsúlyozottan várospolitikát, és nem pártpolitikát valósítottunk meg. Ebből következik, hogy minden várospolitikai kérdésben nyitottak voltunk a vitára, viszont soha nem engedtünk teret olyan mesterségesen gerjesztett ideológiai-politikai vitáknak, amelyek mindig elterelik a figyelmet a munkáról. Külföldiek jöttek, láttak, letelepedtek A haladás tényei között kiemelem az ipari parkot és a vállalkozási övezetet, mert ezek azok, amelyek az önkormányzati kedvezményekkel együtt máris felkeltették a hazai és külföldi befektetők, vállalkozók érdeklődését. Azt sem lehet a véletlen számlájára írni, hogy a McDonald's, a Pólus Ring, az Alba- comp és a Penny Market fantáziát, üzleti lehetőséget látva a városban éppen ebben az időszakban jelentek meg nálunk. A sort a napokban kezdődő Somoskőújfalui kamionparkoló építésétől a felújított orvosi rendelőkön át a „tető alá hozott” 21-es út elkerülő szakaszáig hosszasan folytathatnám. De a fordulat és a haladás egymással szorosan összefüggő tényei talán már így is igazolják: az önkormányzat stabilizáló és a fejlődést elősegítő tényezője volt Salgótarjánnak.- Nézzük akkor most a városlakó szemével is: mit érezhet, milyen haszonnal járhat mindez a hétköznapok emberének?-A legfontosabb az, hogy a salgótarjániaknak nem kellett átélniük mindazt, ami a kifejtettek elmaradása esetén ránk várt volna. Ma már persze könnyű vi- tázgatni, „számháborúzni”, arról, hogy volt-e egyáltalán, illetve milyen súlyos volt a csőd- és válsághelyzet, amikor átvettük a város irányítását. A lényeg az, hogy Salgótarján nem jutott például Ózd sorsára. Természetesen van olyan is, amit közvetlenül érzékelhettek az itt élő emberek. A hagyományos tarjáni nehézipar válsága következtében Salgótarjánban az önkormányzat lett intézményei és cégei által a legnagyobb munkáltató. Nagyon sok család megélhetése függött így közvetlenül attól, hogy az önkormányzat megáll-e a lábán, vagy sem. A költségvetés javítása tehát közvetlenül is hatott nagyon sok emberre, hiszen ebben a körben megőriztük a munkahelyeket, és a fizetések is nőttek, még ha szerény mértékben is. Talán ez az egy példa is igazolja, hogy mi a költségvetést, a kapcsolatok javítását, a pártpolitika felett álló várospolitikát, az ipari és kereskedelmi létesítményeket nem öncélnak, hanem eszköznek tekintjük. Mégpedig a város, a városlakók helyzetét, életminőségét javító eszköznek. A fejlődés vágya szüli az elégedetlenséget-Elégedett-e az elért eredményekkel?- Bármilyen furcsán is hangzik: egyszerre igen és nem. Elégedett vagyok, ha azt nézem, hogy honnan indultunk, és hogy az adott lehetőségek és az idő korlátái között meddig jutottunk. Elégedett vagyok, mert az eredmények együttesen olyan feltételrendszert jelentenek, amellyel már bizonyíthatóan valódi esélyünk van a felzárkózásra, a fejlődésre. A mi legnagyobb gondjaink egyike ugyanis pontosan az volt, hogy az előző önkormányzattól semmiféle folytatható programot nem örököltünk. Ez most alapvetően másként van, hiszen Salgótarján fejlesztési irányai és lehetőségei négyévi munkánk nyomán adottak. Ugyanakkor nagyon elégedetlen is vagyok, mert még messze vagyunk attól, amit a salgótarjáni emberek boldogulása érdekében itt látni szeretnék. De hogy ne csupán általánosságban fogalmazzak: elégedetlen vagyok a városi tömegközlekedéssel, a lakáshelyzettel, és a még hiányzó új munkahelyek miatt. Erőn felüli kulturális és sportkiadásaink ténye ellenére jóval több erőforrást kíván e területen az értékmegőrzés és értékteremtés fontos feladata. Ezt a sort is, csakúgy mint az eredményekét, folytathatnám, de mindez egyben azt is jelenti, hogy a következő önkormányzatnak és szándékaim szerint nekem is lesz még bőven tennivalóm. Bízik a „személyes” folytatásban is- Ha már említette, mik a személyes szándékai?-Indulok a salgótarjáni polgármester-választáson, mert sok munkám, energiám van ebben az önkormányzatban, tapasztalataim birtokában sok tervvel rendelkezem. Nekem egyébként nem a címek és rangok fontosak, hanem, hogy legyen hasznos munkám és ebben legyenek társaim. A polgármesterség így számomra nem hatalmi kérdés, nem ugródeszka, hanem cselekvési lehetőség sokakkal együtt Salgótarjánért. Ebben a munkában mindezeket megtaláltam, tehát ismét „ringbe szállók”, és várom az ellenfeleket sportszerű küzdelemre.- Végezetül egy olyan kérdés, amely sokakban megfogalmazódott a parlamenti választások után. Addig kormánypárti többségű testületé és polgármestere volt a városnak. Adott esetben - ha önök helyben ismét nyernek - képesek lehetnek-e ellenzékben hasonló teljesítményre, illetve nem fenyegeti-e veszély az elért eredményeket?- Ha az új kormány komolyan gondolja, hogy polgári kormánya lesz az országnak, akkor nem fenyeget ilyen veszély. A polgári demokráciában, úgyis mondhatjuk, hogy Európában, ugyanis nem szokás a megkezdett terület- fejlesztési programok pártpolitikai felülvizsgálata, és az sem szokás, hogy különbséget tegyenek kormánypárti és ellenzéki önkormányzatok között. Arról már nem is beszélve, hogy mindez alkotmány- és törvényellenes is lenne. Tehát, amennyiben az új kormány betartja a polgári kormányzás írott és íratlan szabályait, akkor nem törheti meg ilyen alapon Salgótarján nehezen megindult felzárkózását, fejlődését. De van még egy tényező, ami legalább ennyire fontos. Az elmúlt kétszer négy év egyértelműen bizonyítja az ország számos városában és nálunk is, hogy van sok sikeres ellenzéki és sikertelen kormánypárti ön- kormányzat. Helyben tehát nem ez a döntő, hanem az, van-e a helyi politikai erőknek igazi programjuk, illetve az, hogy tisztafejű, cselekvőképes emberek alkotják-e az önkormányzatot, vagy sem. A választóknak tehát inkább erre kell figyelni, mint az országos politikára, mert a tapasztalatok szerint ezen áll, vagy bukik az adott település sorsa. A választásokon a legbiztosabb iránytű nem az országos pártpolitika, hanem az, hogy ismerik a jelölteket. Keressenek közöttük emberi arcokat, józan hangot és munkával hitelesített vállalást, olyanokat, akik bebizonyították emberi, szakmai alkalmasságukat. Az is nagyon fontos, hogy mindenki részt vegyen a választáson, mert aki nem szavaz, az még csak szemrehányást sem tehet senkinek a következő négy évben. A jó és a rossz döntésnek egyaránt viselni kell a következményeit, ezért a választás nem csupán lehetőség, hanem felelősség és kötelezettség is. Benkö Mihály Pillanatképek a jövő beruházásai közül: Zagy vapálfalván út épül a Pólus Ringhez... ...a város központjában pedig megkezdődtek a Penny Market kivitelezési munkálatai ____£_________
