Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-31-11-01 / 255. szám

.......- "****^fl^^^^^—*****-^ laaaatMMMMIfiflMaaMfiQflafitfitfifi «w«wMiaflM> nwy^yia^i«- ..^aaMMagtftb. Joooocooooocoooo JBWßSfiSÄÄMÄ ilMIIHllHanttMIIMi MflMMMMMftwwonw di8ft8B8888ftfl8flft jMKSSS^ I ' I rL -\' :( r u / * l ' / * V ' Ll_ Li L V. Llv_.L L LLt_\-_Lt_Z_L L\_ A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE_______________________________________1998, OKTÓBER 31 - NOVEMBER 1. | F ennállásának 120. évfordulójára készül a Kohász Művelődési Központ fúvószenekara Nem a pálca teszi a karmestert Koncert a fenntartó intézmény patinás épülete előtt Film jegyzet: Truman Show Peter Weir, megannyi izgal­mas, vicces és szívmelengető remekmű (A kis szemtanú, Holt Költők Társasága, Zöld kártya, Félelem nélkül) alko­tója idestova öt éve nem állt a kamera mögé. Most azonban ismét rende­zésre adta a fejét és a világ egyik legkelendőbb színészé­vel, a gyurmaarcú Jim Carrey- vel leforgatta az idei év egyik legnagyobb sikerét, a Truman Show-t, amely egyszerre rántja le a leplet a mindent és min­denkit manipuláló tévézésről és az átlagember életén átgázoló show-gyártásról. Truman Burbank (Carrey) egy teljesen átlagos, harminc­éves fickó, aki a tévésoroza­tokba illő, idilli kisvárosban, Seahavenben, nyugalomban, gondtalanul éli az életét, leg­alábbis tudomása szerint! Tru­man ugyanis valójában a világ legnagyobb szabású tévésoro­zatának, a Truman Show-nak a főszereplője - tudtán kívül. Születésétől kezdődően éle­tének minden egyes napja, minden egyes pillanata - le­gyen az éjjel vagy napközben - egy gigantikus szappanopera forgatókönyve szerint pereg. A felesége, a szülei, a barátai, munkatársai és ismerősei nem azok, akiknek látszanak, mind­annyian színészek és rejtett kamerák ezrei előtt statisztál­nak a mit sem sejtő Truman mindennapjaihoz. A nézettség óriási, az egész színjátékot felügyelő médiacsá­szár (Ed Harris) tökéletesen elégedett lehet a show-val. Az eddig csak unalmas, de bizton­ságos napjait pergető fősze­replő azonban egyszer csak fur­csán kezd viselkedni. Truman Burbank gyanút fog! A filmet a gyarmati Madách Filmszínház október 29-től játssza; a megyeszékhelyi Apol­lóban pedig november végén ke­rül műsorra. Szilágyi Gábor Kis mesemondókat várnak Rozsnyóra „Palócország - Meseország” Sokak szerint azért nehéz fú­vóshangszeren játszani, mert nem csupán a kezeket, hanem a szájat, sőt a tüdőt is igénybe kell venni a hangszer megszó­laltatásához. Persze a gyakor­latlan úgy fújja a a hangszert, mint az ételt. Az alábbiakban viszont olyanokról lesz szó, akik értik a dolgukat. Már csak pár hónap választja el a salgótarjáni Kohász Műve­lődési Központ fúvószenekarát fennállásának 120. évfordulójá­tól. Ebből az alkalomból be­szélgettünk Boros Sándorral, az együttes karmesterével.-Mi „konzervál” egy fúvós - együttest ilyen sokáig?-A mi „tartósítószerünk” egyértelműen a hagyomány, annak tisztelete, ápolása. Már 120 évvel ezelőtt rájöttek az acélgyár akkori vezetői, hogy a dolgozók számára nagy jelen­tőséggel bír a kultúra. A kora­beli emlékek szerint így a felvé­telnél már arra is tekintettel vol­tak, hogy valaki tud-e valami­lyen hangszeren játszani.- Ön mennyit tudhat magáé­nak a 120 évből?-Tizenegy éves koromban, 1958-ban kezdtem itt a zené­lést, főként a Kohász fúvósze­nekar egyik legendás alakja, Laczkó Lajos hatására. Miskol­con harsona szakon zenei szak- középiskolát végeztem, majd egy ideig Egerben színházi ze­nekarban játszottam. A vidéki korszakot kétéves katonai ze- nészség zárta le Kalocsán.-A karmesteri pálca mióta van a kezében?- Huszonhárom évvel ezelőtt vettem át a karmesteri pálcát, de inkább csak képletesen, mert magát, a tárgyiasult pálcát nem szeretem használni.- De azért létezik ilyen.-Természetesen. Talán pár száz forint volt a hetvenes években, de csak egészen rövid ideig használtam.- Ezek szerint nem a karmes­teri pálca teszi a karmestert.-Részletkérdés, én például hároméves felsőfokú karmes­terképzőt végeztem, ahol sok egyéb mellett hangszerelést, összhangzattant és hangszeris­meretet is tanítottak.- Mitől jó egy karmester?-A zenekartól. Azaz, akár­csak a fociban, ha jól játszik az együttes, akkor jó a karmester is, viszont ha rossz a zene, ak­kor „egyértelműen” az edző, akarom mondani a karmester a rossz.-Könnyebb „csak” zenélni?- Ahogy mondani szokták, az ember minél jobban lefújja a magáét és kész. A karmester­nek azonban mindenre és min­denkire oda kell figyelnie.- Az ön csapata milyen?- A maiak méltó utódai bármelyik korszak fúvóse­gyüttesének. Számos kitünte­tésünk mellett a legfényeseb­bet is őrizzük, 1992-ből, az Aranylant Diplomát, amely után már csak egy magasabb minősítés létezik, a fesztivál­zenekari. Ez utóbbihoz azon­ban 50 fős, minden hangszer­csoportot átfogó koncertzene­kari felállás szükségeltetik. A mi csapatunk 33 fős, az egé­szen fiatal, zeneiskolásoktól kezdve az idősebb korosztá­lyig széles időskálán helyez­kednek el az együttes tagjai. A fiatalok közül Andó Rajmund, Krizsanyik Róbert, Bolla Gábor és Kövesdi Krisztián kiválóan fúj (no persze a két Boros cse­mete is, Ádám és Sándor, akik Bollával és Kövesdivel egye­temben a pesti zenei szakkö­zépiskolában tanulnak - a szerző), az idősebbek közül pe­dig Deák Ferenc, Válóczi Sán­dor, valamint Harmos Valentin ötven éve játszanak az együt­tesben!-Miből áll a repertoár és mennyit gyakorolnak?- Nem csak évtizedeket, hanem évszázadokat is átfog a zenekar palettája, ennek meg­felelően az opera, az operett éppúgy megtalálható rajta, mint a modern zeneszerzők művei, vagy akár a Beatles slágerei. Heti rendszeresség­gel gyakorolunk, két-három- szor, fellépés előtt sűrűbben is. Sajnos a szereplési lehető­ség erősen lecsökkent, jó évti­zede még hatvanszor is fellép­tünk, most már csak évi 10-12 alkalom jut a bemutatkozásra.-Legközelebb mikor láthat­juk, hallhatjuk a zenekart?- Decemberben, a Kohász Művelődési Központ művészeti együtteseinek szokásos évad­záró hangversenyén lépünk fel. Nógrád megye minden bi­zonnyal legrégebbi művészeti csoportja ma már a ritkaságok közé tartozik. Egyike annak az öt zenekarnak, amelyik a va­sas fúvóscsaládból hírmon­dóknak megmaradt. A tradíció mellett természetesen a pró­báknak helyet biztosító műve­lődési központ is élteti az együttest. Időközben nem csak hírnevük, hanem hangszereik is patinásakká váltak, hiszen, ha lenne vehetnének, csupán egy közepes minőségű trom­bita 400 ezer forintba kerülne. B. M. Palóc tájnyelvi beszéd, jó elő­adói készség, legalább ötéves és legfeljebb az általános iskola ötödik osztályának megfelelő életkor a feltétele, hogy Nógrád óvodásai, kisiskolásai részt ve­hessenek a szlovákiai Rozsnyón a „Palócország - Meseország” címmel november 28-29-én rendezendő versenyen. A Szlovákiai Magyar Társa­dalmi és Közművelődési Szövet­ség, - a „Csemadok” - rozsnyói területi választmánya a palóc táj­nyelvű területek legtehetsége­sebb gyermek mesemondóit kí­vánja színpadi szerepléshez jut­tatni. A verseny határoktól füg­getlen, s felöleli mindazon terüle­teket, ahol még teljes szépségé­ben él a palóc tájnyelv. Három kategóriában versenyeznek majd a gyermekek a rozsnyói városhá­zán, elődöntőket egy-egy régió­ból jelentkezők számának függ­vényében rendeznek. A versenyt a palóc vidékek jeles személyisé­gei, nyelvészek, irodalmárok, előadóművészek, néprajzkutatók és pedagógusok zsűrizik. A versenyzőket szülők, peda­gógusok kísérik, a gyermekekkel együtt utaznak néprajzosok, nép­zenészek, a mesegyűjtők és a szervezők is. A rendezvényt Nógrád Megye Közgyűlése mellett egyéni vál­lalkozók és cégek is támogatják. A Nógrád megyei jelentkezőket a balassagyarmati Mikszáth Kál­mán Művelődési Központ mun­katársai november első hetében a 35/300-622-es telefonszámon, vagy személyesen, postai úton Balassagyarmat, Rákóczi út 50. (irányítószám: 2660) várják. A versenybe két magyar nép­mesével lehet benevezni. Az egyik a palóc vidékhez kell kö­tődjön, a másik a magyarok által lakott bármely tájegység népme­séjéből választható. TT. L. Hangverseny a helyi lakótelepen fotó: ottmár sAndor Új vezetőség a salgótarjáni Balassi Bálint Asztaltársaság élén Megmarad a folytonosság (is) Október elején a salgótarjáni Balassi Bálint Asztaltársaság tagjai új elnökséget választottak, tekintettel arra, hogy az eddig tevékenykedő vezetőség lemondott. Bódi Ildikó és munkatársai a megújulás szükségességével, a frissítés fon­tosságával indokolták lemondásukat. A tisztújító közgyűlés döntése értelmében az egyesület élén Kopácsi Antal elnök, Szásziné Kupcsulik Ágnes, Losonczy Ildikó és Bagi András elnökhelyettesek, illetve Hertelendi Mária Zsuzsanna titkár állnak.- Rendszeres irodalmi esteket kívánunk szervezni, havonta, maximum kéthavonta, ahová minden alkalommal meghív­nánk egy helybeli, vagy egy országosan ismert mű­vészt— mondta a mindössze huszonegy éves Kopácsi An­tal, aki jelenleg egyetemi hall­gató. Iskolai kapcsolatok-Szándékunkban áll az asz­taltársaság munkáit az Inter­neten is megjelenteni — foly­tatta az ifjú vezető, -s nem akarom elkiabálni, de egy CD-ROM-ot is szeretnénk a jövőben kiadni; továbbá min­denképpen bevonjuk prog­ramjaink körébe a zenét és az egyéb rokonművészeteket. Természetesen minél több fia­talt szeretnénk toborozni, is­kolákhoz eljárni, amiben per­sze az is benne van, hogy is­kolák is eljöhetnek hozzánk.- Szándékunkban áll, hogy az alkalmi, avagy éppen a ha­gyományos tárlatokat vándo- roltassuk - foglalta össze a jövőre vonatkozó elképzelé­seit az elnök. Sok volt együtt a kettő A változásokról természete­sen megkérdeztük Bódi Ildikót is, aki 1991-től mostanáig állt a társaság élén. — Időközben elvállaltam az Avana Egyesület országos el­nöki tisztjét és a salgótarjáni klubnak is én lettem a veze­tője — mondta a balassisok le­köszönő tulajdonképpeni mindenese. - A kettő együtt nekem sok volt, hiszen mind­ezek mellett három gyerme­ket is nevelek.- Úgy láttam, hogy a veze­tőségnek most kell megújul­nia, azt hiszem túlzottan szte­reotípiákká váltak már az ösz- szejövetelek. Meglehetősen nehéz volt olyan embert ta­lálni, aki fölvállalta ezt a sok társadalmi munkát igénylő posztot és én nagyon örültem, amikor Antalra rátaláltam. Most úgy éreztem: neki átad­hatom a stafétabotot.- Itt tehát nem arról van szó, hogy valaminek vége szakadt, hiszen a folytonosság megmarad - tette hozzá Bagi András fafaragó- és szobrász- művész, aki Losonczy Ildikó el­nökhelyettes társával közösen fog majd azon dolgozni, hogy a megújult szervezet tagjainak tárlatai a megszokott - vagy annál magasabb - színvonalon jöhessenek a jövőben is létre. Kedvezőbb feltételek Az egyesület természetesen a to­vábbiakban is megjelenteti füze­teit, melyhez az irodalmi szöve­gek gyűjtése Szásziné Kupcsulik Agnes feladata lesz, de nem szakad meg a Hungarocon-ren- dezvények sorozata sem. * A személycserék tehát nem személyeskedést jelentenek. Arról van szó, hogy egy tíz­éves egyesület minél színvo­nalasabb működéséhez, or­szágos megmérettetéseihez teremtődjenek még kedvezőbb feltételek. Ez a célja az új ve­zetőségnek és a - mindenko­ri - tagságnak is. (dukay) Tolnay Klárit gyermekkori élmények fűzték Mohorához Égi mezőkön a játszótársakkal Mint már szerdai lapszá­munkban közöltük, életének 85. évében elhunyt Tolnay Klári kétszeres Kossuth-dí- jas, érdemes és kiváló mű­vész. 1914. július 17-én szüle­tett Budapesten. Gyermek­korának egy részét Mohorán töltötte. Mindig szívesen em­lékezett vissza ezekre az évekre, a palóc emberekre. 1934-ben a Vígszínház fe­dezte fel. 1946-tól ’48-ig ven­dégszerepeit a Művész Szín­házban és a Nemzeti Színház­ban. 1948/49-ben a Vígszín­ház társigazgatója volt, 1950- től a Madách Színház vezető művésze. Húszéves korában állt elő­ször kamera elé, s 1934-től számos magyar játékfilm fő­szerepét játszotta el. Kezdet­ben naivaszerepeket formált természetes, látszólag eszköz- telen játékkal. A komolyabb feladatokban bontakozott ki színes egyénisége, játékos­sága, gazdag érzelemvilága. Tiszta érzelmű és értelmű já­téka a magyar színészet nagy egyéniségei közé emelte.- Lehetetlen összeszámolni melyik darabban játszott - mondta Kerényi Imre, a Ma­dách Színház igazgatója. A vi­lág drámairodalmának szinte A színművészet nagyasz- szonya volt fotó: keleti valamennyi nagy nőalakját megformálta. Játéka sikerre vitt tv-filme- ket, rádiójátékokat. Szinkron­hangján szólaltak meg világ­sztárok a moziban, illetőleg a televízió sugározta produkci­ókban. Műfordítással is fog­lalkozott. Tolnay Klári 1950-ben lett érdemes művész. 1951-ben, majd 1952-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 1954-ben kapta meg a kiváló művész elisme­rést, 1987-ben vette át az Er- zsébet-díjat, 1990-ben a Ma­gyar Művészetért-díjat, 1997- ben pedig a Magyar Örökség­díjat. Még egy esztendeje sincs annak, hogy egy beszélgetés­ben maga elé merengve azt mondta, a színházon kívül már alig jár valahová. Hová is menne és főként kivel? Hisz a régi játszótársak eltűntek, egymás után távoztak az élők sorából. Az utolsók közt hagyva magára őt, aki több mint fél évszázados színpadi pályafutása során eljátszott mindent, amire színésznő csak vágyhatott. Nagy tragikai ala­kokat és tüneményes vígjátéki figurákat, drámai hősnőket, groteszk komédiák újkeletű alakjait és könnyed társalgási darabok női szerepeit. A színpad nagyasszonya volt - mondták, gondolták róla sokan. Mégis, aki közelebbről ismerte, Klárikának szólította. Klárikaként emlegette. S eb­ben a Klárikában volt valami nagyon közvetlen, nagyon emberi, nagyon esendő. Ami­lyen ő maga volt. Közvetlen és emberi. A színpadi ragyogás mögött - magányos. Tolnay Klári immár égi mezőkre követte a régi játszó­társakat, Benkő Gyulát, Gábor Miklóst és a többieket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents