Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-31-11-01 / 255. szám
2. oldal Körkép j 1998. október 31., szombat Beszélgetés odaátra Már hetekkel mindenszentek előtt megélénkül a temetőkben a forgalom. Még azok is kimennek szeretteik sírjához, akik év közben csak ritkán látogatnak el oda, hogy a megemlékezés virágait méltó körülmények között helyezhessék el. Sokan persze év közben is rendszeresen gondoskodnak a végső nyughely ápolásáról - jutott eszembe a minap, amikor a temetőben egyenletes mormo- lásra figyeltem fel: öreg, apró termetű nénike simogatta a kopott fejfát és folyamatosan beszélt. Elmesélte elhunyt férjének, mi történt az elmúlt pár napban, amikor nem látogatott ki hozzá. Beszélt arról, hogy kevéske nyugdíjából hogyan spórolta össze a fehér krizantémra valót, mert a férje azt szerette. Első gondolatom az volt: valami nincsen rendben a nénikével. Aztán hazafelé utolértem az idős hölgyet és beszédbe elegyedtünk. Rá kellett jönnöm, hogy nagyon is tiszta fejjel gondolkodik. Elmesélte, hogy férje már húsz éve halott, egy gyermekük született, aki munkája miatt több időt tölt külföldön, mint itthon. Elmondta azt is, hogy az első 4-5 év iszonyúan meggyötörte, nagyon érezte a társ hiányát, akivel mindig mindent megbeszéltek. Aztán kitalálta magának, hogy ezután is beszélgetni fog vele, mégpedig úgy, hogy nem vár választ. Azóta helyreállt lelki nyugalma és egyre inkább érzi: nyolcvanas éveinek vége felé közeledve hamarosan ő is társa mellett fog majd nyugodni. Útjaink hamarosan elváltak, hiszen a néni hazaért. De tovább motoszkált a fejemben mindaz, amit elmondott nekem a szerétéiről, a békességről, a társ fontosságáról. Arról, hogy mennyire fontos az igazi kegyelet, amelyhez nem is igazán szükséges semmiféle ünnepélyes külsőség. Hegedűs Erzsébet Kőbe vésett sorok... Aki szeret, veszít - Sír, sírok Húszéves volt Marietta, amikor az édesanyját elvesztette. Azt mondja, hét év telt el azóta, de az énje, legbelül, még azóta sem tért magához. Úgy hiszi, igazából már soha nem is fog, hiszen a temetés kábultságában is tisztán érezte: belőle is ott egy rész az anyja koporsóját rejtő sírgödörben. Aki szeret, az veszít. „Megállunk némán sírod felett, Zokogva áldjuk emlékedet.. „Rideg márványba véstük neved, szívünkbe zártuk emlékedet. „Míg éltél, fogtad a kezem, ha eljövök, én is ezt teszem ...” „ Akik az életben egybe forrtak, a halálban sem válnak el. . „Boldog az, aki isten országának vendége. .. .” A fejfák helyét kőkeresztek veszik át, mindenkinek jut egy kő. Hol az a világ, ahol addig emlékeznek, amíg szét nem morzsolódik? A gránit szilárdsága aranybetűk ágya: „Nem feledünk ...” „Örökké velünk maradsz” - fogadkoznak más szavakkal, egyformán a sorok. Érzelmesebben vagy kimértebben szólnak az elhunythoz, mert van, aki leplezi, más kimondja fájdalmát. Egy-egy sírvers lehet, azért beszédesebb, mert a hozzátartozónak valami okból nem volt módja elmondani, amit ügy szeretett volna. Mást nem tehet, a felirattal üzen. Némely síremlék néma kövület, csak annyit árul el: „Szüléink”. Egyszer egy asszony ügy végrendelkezett: ha meghalok, csak azt írjátok a fejfámra: - Nagyon szerettelek titeket. Magának is restellte bevallani, hogy lány létére a friss gyász óráiban is egyszerre támadt rá könny és düh, mert a temetés előtt annyi mindent kellett intézni, s a szemében minden teendő maga volt az elenyésző, feleslegesség. Aztán a nagymosás, amit tán a lelkében is el kellett volna végezni, de ezt mindig elnapolta. A halálos beteg holmija égette a kezét, akkor nyugodott meg kicsit, amikor a mosópor könnyű illatát érezte a mosott ruhákon. Hallotta, hogy mások elégették az elhunyt ágyneműjét, utoljára viselt ruhadarabjait. Ó becsomagolta, a szekrénybe rakta szinte valamennyit, miközben furcsa ürességet érzett legbelül. Legjobban a sebezhetősége zavarta, és örült annak, hogy a sokáig viselt fekete ruháival ebből levetett valamit. Egy szívbeteg salgótarjáni nagymama rosszul lett, kórházba került, ahol különös dolgot élt meg. Utólag mondták meg neki, hogy eszméletlen volt, ő mégis a következő képeket őrzi emlékezetében arról a néhány percről: feküdt az ágyon, de egyszer csak fel- emelkedett. Látta magát, ahogy körülötte sürögnek, nővérek, orvosok, leírhatatlan illatokat érzett. Életben maradt, nem vágyik a halálra, de már nem fél attól, hogy el kell menni... A temető azóta más arcot mutat. Egyszerre vonzza és taszítja őt, mennie kéne, mégis inkább maradna, végül ott találja magát a betonkeretes sírhant előtt. Amióta neki is van drága halottja, pokol és paradicsom kapujában -jó vagy nem? - természetesebben mozog. -Nem is olyan rossz- mondja néha magában, amikor csendes elmélkedését összeköti a sírok szépítésével, virágosításával. — Mármint itt, velük lenni. Kis idő múltán azért mégis hozzámondja: - De szeretek élni! Bosszús, mikor nagy a sürgésforgás -ahogy nagyapja emlegette- a temetőkertben: vázát mos, csokrot rendez övéinél a sok serény hozzátartozó. Csobog a nyomós kút, takarítják a ravatalozó udvarát, két hant felett fesztelenül átbeszélgetnek az ismerősök. És ő egyedül szeretne lenni. Kutyának nincs helye a temetőben, a néni néha mégis megengedte, hogy hűségese vele tartson. A négylábú rendszerint türelmesen várta, szemmel tartotta, ahogy ott kapált, gyomlált, de amikor túlságosan közel hajolt a sírhant földjéhez, minden alkalommal vigasztalhatatlan nyüszítésbe kezdett. Csak akkor hagyta abba, mikor gazdája felegyenesedett. Mitől féltette őt az eb? * * * Valahol Ausztrália partjainál kínok kínja között elpusztult egy Emlékszik anyja dolgos kis kezére, ahogy a temérdek virágot a temérdek hozzátartozó földi maradványai felett takaros díszbe rendezgette. Azt hitte akkor, nagyon sokáig nem jön el az a nap, amikor neki kell ezt csinálnia. Azóta rájött, hogy milyen szép sírfedő a földön szőnyegként elterülő földi orgona. Hogy jácinttól és kankalintól japán gyöngyvirágig, innen tulipánon át a nárciszig, majd az árvácskáig, egyenes út vezet a futó petúniáig, amelynek virágzása a tátika télig tartó korszakához kapcsolódik. Virágnaptára csupa-csupa évelő növényből áll, s ezek hónapról hónapra egymásnak adják át a stafétát. Halottainak így kedveskedik. Mindenszentek napján hófehér, rózsaszín, sárga krizantémokkal öltözteti fel a sírhelyeket. Este, hazafelé az eget kémleli, s hálával gondol a teremtőre, ha a fagy még napokig élni hagyja a kedveseinek ajándékozott virágokat. Mihalik J. delfinmama és egy hétéves hím. Sörétek fúródtak a fejükbe és a testükbe. Az eset nagy felháborodást keltett. A delfinek rendes körülmények között ötéves korukig a szülőkkel maradnak, egyéves korukban már tudnak halat fogni, de három-négy éves korukig anyatejen is élnek. Ez a delfinbébi anyja közelében, tízméteres körön belül töltötte életét. Miután elárvult, nem evett, életjeleket nem mutatott. A halbiológus szerint sérülése nem volt, talán a szíve szakadt meg ... Amikor lemegy a nap „Saját halottaik” Csupa élet a szécsényi Idősek Otthona Ferences Betánia. Udvarán és az épület folyosóján fák, virágok, konyhakert, sza- mócaágyás, aki tud mozogni, egy kézzel, vidáman dolgozgat. Apácák és civil ápolók veszik körül az időseket. Nincs közöttük olyan, aki ne lenne beteg, a nővérek mégis értik a módját, hogy megnevettessék azokat, akik hajlandók velük „szövetkezni.” Jól kinevetik magukat, ha valamit elügyetlenkednek, elmesélik, mi ütött ki balul tegnap, melyikük járt pórul, mikor túlságosan nagyot lépett. Eszter nővér egy csendes sarokban elmondja, hogy nemrég sírhelyeket vásároltak, szeretnének síremlékeket is, egyszerűt. Hangjában egy szemernyi szemrehányás sincs, mikor megjegyzi, hogy sok hozzátartozó távol él a várostól, az idejük is biztosan kevés, így olykor ők veszik kézbe a te- mettetést. * Vasárnap a bátonytere- nyei Ezüstfenyő Idősek Otthona alagsorában kellő előkészület után gyertyákat gyújtanak a lakók. Azok, akik egészségi állapotuk miatt nem tudják felkeresni a temetőnek azt a sírját, ahol hozzátartozójuk nyugszik. * Mizserfán „saját halottjai” is vannak a helyi részlegnek, az élők, a társak oda mindig kimennek. M. J. Már nem tart attól, hogy el kell mennie - Mitől félt a hűséges társ? Talán a szíve szakadt meg 150 éves a Salgótarján környéki barnakőszén-bányászat - Összegző történeti áttekintés (3.) Fénykor, hanyatlás, vég Mentor beszállítói program A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány pályázati felhívása a beszállító vállalatok eredményességét segítő ismeretátadás céljára igényelhető vissza nem térítendő támogatás elnyerésére: Igényelhető támogatások célja: a. Képzés Az iskolarendszeren kívüli képzés, továbbképzés, egyéb szakirányú tanfolyamok, rendezvények költségeinek részbeni átvállalásával segítse elő az ipari vállalkozások gazdasági-gazdálkodási ismereteinek bővítését. b. Tanácsadás A költségek részbeni átvállalásával támogassa olyan szaktanácsadás igénybevételét, amely javítja a vállalkozók munkájának hatékonyságát, hozzásegítve az új vállalatgazdasági, technikai, technológiai megoldások megismeréséhez és alkalmazásához. c. Tapasztalatcsere A költségek részbeni átvállalásával támogassa a beszállító vállalatok külföldi tapasztalatcsere-programokon való részvételét az EU-csat- lakozásra való felkészülés előkészítését, a megfelelő ipargazdasági struktúra kialakítását, a vállalkozásfejlesztéssel, valamint a támogatási rendszer követelményeivel kapcsolatos ismeretek megszerzését. d. Kiadványok A költségek részbeni átvállalásával támogassa olyan - a vállalkozóknak szóló - kiadványok készítését, terjesztését, amelyek elősegítik az ipari vállalkozások hatékonyságának növelését, partnerkapcsolataik erősítését. A pályázat benyújtására jogosult:- Magyarországi telephellyel rendelkező, legalább ötven százalékban magyar tulajdonban lévő kis- és közép- vállalkozás.- A pályázó maximum 250 főt foglalkoztat, éves nettó árbevétele 5000 M Ft, vagy mérlegfőösszege nem haladja meg a 3500 M Ft-ot.- A pályázó a Mentor beszállítói program három célszektorának (1. gép- és járműipar, fémmegmunkálás, 2. elektronika, elektrotechnika, 3. műanyag és gumiipar) valamelyikében folytat termelő- tevékenységet.- A pályázó nem áll csőd, felszámolás, vagy végelszámolás alatt és köztartozással nem terhelt.-A pályázó bekapcsolódott, vagy bekapcsolódik a Mentor beszállítói programba. A támogatás mértéke: Az elfogadott költségek legfeljebb 50 %-a. * Bővebb felvilágosítás és a pályázati dokumentáció átvehető a Nógrád Megyei Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány vállalkozói központjában, 3100 Salgótarján, Rákóczi út 36., és a városi irodákban. Telefon: 32 314-641. Köszönik az állampolgároknak 1952-ben kezdődött meg a Bányász sajátház-építő akció, 1957- ben pedig újabb családi- ház-akció. Kormányhatározat hatására a lakásépítési program megvalósítása során Kisterenye és Nagybátony bányásztelepüléssé fejlődött, kiépült Nagybátony bányaváros. Bányászok elismerése A bányászok társadalmi elismeréséből a nógrádi bányászok is részesültek. Az állami, miniszteri stb. kitüntetések mellett több bányász kapott Kossuth- díjat. Elsőnek meg kell említeni dr. Martiny Károly (1891-1979) nevét, aki az ÉKI Rt. és az SKB Rt. műszaki igazgatója volt, az államosítások után a komlói szén hasznosítása kérdésében elért eredményeiért kapta meg 1950-ben a Kossuth-díj ezüst fokozatát. A nógrádiak közül Budavári Károly vájár 1955-ben, Kazinczi László vájár 1956-ban, Kovács László vájár 1957-ben, Zsidai János vájár 1961-ben, Domokos István vájár-brigádvezető 1062-ben kapta meg a Kossuth- díj III. fokozatát. 1958-ban készítették el a s/enmedence első távlati tervét 1958- 1975 közötti időszakra, melyben a széntermelés szinten tartását írták elő követelményként. A termelés növekedését főként a működő bányák rekonstrukcióival biztosították. Kezdetét vette a művelési technológia erőteljes fejlesztése. 1950-től kísérleteket folytattak a frontfejtések és a rakodás gépesítésére, a csoportos kamrafejtések bevezetésére, a vágatok korszerű biztosítására. (MOLL- ívek, TH-gyűrűk). 1962-től rendkívüli intézkedések bevezetésére is sor került: vasárnapi műszakok, szükségbányák nyitása. A széntermelés jelentős része, frontfejtésekből került ki. 1961-1965 között 6 új bánya lépett üzembe, melyből 3 külfejtés volt, vele szemben 1961-1972 között a megszűnt bányák száma 36, ebből 2 külfejtés. Az 1965-től végbement energiaszerkezet-változás, mely a szénbányászat jelentős visszafejlődésével járt együtt, legnagyobb mértékben a nógrádi szénmedencét érintette. 1965-tól 1973-ig a széntermelés évente 340-350 ezer tonnával lett kevesebb. Az aknák száma ebben az időszakban 36- ról 4-re, a széntermelés pedig 70 százalékkal csökkent. A vállalat a gondokon az irányítás átszervezésével, üzemi, munkahelyi koncentrációk kialakításával, állóeszközök, munkaerők ésszerű átcsoportosításával és a szénen kívüli tevékenység fejlesztésével igyekezett úrrá lenni. Ismét előtérben a szén A széntermelést fokozatosan áthelyezték Nagybátony közelébe, kialakítva a medence déli részén a négy aknaüzemet: Ká- nyást és a hozzá kapcsolt Tiri- best, Ménkest, Szorospatakot, valamint a három külfejtést. A 70-es években beköszöntő olajárrobbanás új, minőségi szakaszt jelentett a megyei szénbányászat történetében. Ismét megnőtt a szén jelentősége, új szénmezőket kellett feltárni, korszerűsítésekre került sor, hiszen 1 millió tonna körüli szénmennyiséget várt a népgazdaság a nógrádi bányáktól. A meginduló új kutatások a medencében mintegy 45 millió t készletet mutattak ki a feltételezett ún. reménybeli készleten kívül. A vállalat széntermelési tervét úgy teljesítette, hogy mélyművelésből a termelés 3/4-ét, külfejtésből 1/4-ét biztosította. Az 1970-es évek második felében erőteljes technológiai fejlődés indult meg a nógrádi szénmedencében. A termelés már teljes egészében frontfejtésekből került ki és 1976 után a frontfejtések többségében a jö- vesztésen, a rakodáson és a szállításon kívül a biztosítást is gépesítették. Harc a megmaradásért 1978-tól kis külfejtések segítették a vállalat termelési feladatainak teljesítését. 1978-85 között 4 külfejtés üzemelt: Pólyos, Kőtető, Nyirmed, Csibaj. A 80-as évek második felében a szénárkiegészítések megszűnésével a nógrádi bányák veszteségessé váltak, az országos tervekben a bezárásra ítélt üzemek közé sorolták a megmaradt négy mély- művelésű bányát is. A szénmedencében művelési újdonsággal az ún. kéregbányászattal próbálkoztak a szakemberek megmenteni a szénbányászatot. Ezzel a költséges mélyművelésű bánya munkálatai helyett a bánya nyitását egy külfejtési végrézsű széntelepéből indulva végezték azonnal frontfejtést előkészítve. A telepített két kéregbánya azonban így sem tudott gazdaságossá válni, termelésük 1992. novemberében megszűnt. 1992. december 31-el a nagyüzemi szintű, szervezett bányászat megszűnt Nógrád megyében. 1993-ban egy kft. kis külfejtést nyitva újraindította a szén- bányászatot Székvölgypusztán. Dr. Szvircsek Ferenc (Vége) Az alábbiakban közöljük, hogy az egyes alapítványok az állampolgárok 1997. évi személyi jövedelemadójának egy százalékából mennyi összegben részesültek és az anyagi támogatást mire fordították illetve szándékoznak fordítani. Mozgáskorlátozottak Egymást Segítők Egyesülete: 147 660 Ft; az alapszabályban meghatározott feladatok megvalósítása Mozgáskorlátozottak Nógrád Megyei Egyesület: 150 000 Ft; kirándulás melegvizes stradfür- dőhelykre A Szív a Szívért Alapítvány; a 78 120 Ft; az óvodai és felnőtt egészséges életmódra nevelés programjai dologi kiadásai A balassagyarmati IV. sz Óvoda Alapítványa: 114 000 Ft; fénymásoló-vásárlás A Pro Musica Balassagyarmat Alapítvány: 138 955 Ft; a zeneiskola működési feltételeinek javítása A Balassagyarmati Kórusalapítvány: 87 533 Ft; hozzájárulás a nemzetközi koncertszereplések költségeihez Az Ipoly Menti Népfőiskolái Társaság: 32 332 Ft; a gyermekek tanulmányi ismereteinek bővítése
