Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-30 / 254. szám

Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala 1998. október 30. péntek ______________________________________________________________________________________________________ °1{tal A lapítvány a gondozottak, ápoltak felkarolására „Téglák” Cereden Ismét „építkezik” a nemré­giben bővült, ceredi idősek otthona: közcélú gyarapodá­sához azonban ezúttal a se­gítségadás másfajta „tégláit” is fel fogja használni. Az intézmény létrehozott egy alapítványt, amely elsődleges feladatának tekinti egyrészt a gondozottak, ápoltak életmi­nőségének javítását, ugyanak­kor kaput nyit az otthon falain kívüli rászorulók sokrétű fel­karolására. Mint Holecz Ist­vánná, intézményvezető, egy­ben kuratóriumi elnök la­punknak elmondta, informá­ciószolgáltatással és tevőle­ges módon egyaránt szeret­nének részt vállalni Cered, Zabar és Szilaspogony tele­pülések szociális problémái­nak enyhítésében. Terveik között szerepel egyebek mellett, hogy a hát­rányos helyzetben lévő csa­ládok tagjainak étkeztetését, házi gondozását megszerve­zik. Jogi tanácsadással, ér­dekvédelmi tájékoztatókkal kívánják előmozdítani a nagycsaládosok, idősek ér­dekvédelmét. Bővítik a szo­ciális otthoni idősek ellátását javító felszerelési tárgyak, gyógyászati segédeszközök körét. A minőségi munkához fontos gondozói továbbkép­zésekre, valamint a betegség- megelőzést szolgáló progra­mokra, előadásokra, illetve a nagycsaládosok gyerekei üdültetésének támogatására szintén szeretnék felhasz­nálni az alapítvány pénzét. Mindehhez várják az adomá­nyokat a következő számla­számra: OTP 11741000 - 20151548 Mindig kivette részét a közösségi munkából Erdőkürt fiatalos nyugdíjasa Igazi lokálpatrióta Erdőkürtön a 62 éves Jakus Mihály. Csak­nem negyven évet húzott le az építőiparban. Jelenleg nyugdí­jasként a községi közéletben teszi a dolgát. Életéről, munkájá­ról vall az alábbiakban.- Tősgyökeres erdőkürti­ként mezőgazdasági kister­melő, gabonatermesztő csa­ládból származom. Korán be­lekóstoltam ebbe a munkába, hiszen segíteni kellett a szüle­imnek. Tizenöt évesen ácsta­nulónak mentem. Közel ne­gyed századon át készítettem a tetőszerkezetet a budapesti 23. Építőipari Vállalatnál. Közben tanultam és 1970-ben érettsé­giztem, majd művezetői képe­sítést szereztem és építésve­zető-helyettesi szintig jutot­tam. 1992-ben előnyugdíjba mentem - sorolja a háta mö­gött lévő évtizedek meghatá­rozó eseményeit.- Szabad idejében mivel fog­lalkozik és mivel telnek nyugdí­jas napjai?-A község közösségi mun­káiból mindig kivettem a ré­szem. Hosszú ideig voltam a sportkör elnöke. Labdarúgó­csapatunk a megyei I. osztály­ban szerepelt, amíg ki nem zárta a megyei szövetség. A mindennapokban azért a család az első. Két (38 és 34 éves) fiam van és négy fiú­unokám. Tagja vagyok a köz­ségi önkormányzatnak és az egyháztanácsnak. Mivel na­gyon szeretem a sportot, örül­tem, hogy néhány fiatalabb kolléga újjászervezte a csapa­Jakus Mihályra lehet számítani tot. Hivatalosan már nem vál­lalok tisztséget, de mindenben segítem a fiúkat, amiben csak tudok.-Egészsége hogyan „tűri” a kitartó terhelést?- Sajnos volt egy nagyon súlyos szívműtétem. Azóta rendben vagyok, de nehezebb fizikai munkát nem tudok vé­gezni. így a ház körüli dolgo­kat megcsinálom, képviselő­ként és egyháztanácsi tagként próbálom segíteni a lakótársa­kat. Remélem, egészségi álla­potom megengedi, hogy még néhány évig hasznára legyek szülőfalumnak. Kerekes Mindenki hódolhat kedvenc szenvedélyének a zagyvapálfalvai idősek klubjában Nincsenek egyedül, segítőkész támogatókkal Több mint tíz éve nyitotta meg kapuit az idősek klubja Zagy- vapálfalván. A bebocsátást követő első héten nyolcán adtak egymásnak találkozót. Ezután már negyvenen voltak. A klu­bot negyven főre építették. Mivel a jelentkezők meghaladták az előbbi létszámot, kibővítették tíz fővel. Induláskor csak az idős korúak jutottak ide. Ma vegyes a kép. A nehéz szociális helyzetben lévők ugyanúgy tagjai a klubnak, mint azok, akiknek egészség- ügyi állapota indokolja. A megyei jogú város közgyű­lése tartja fenn. Napi három­szori étkezésre van lehetőség. Olyan jelzőrendszer van kié­pítve a klub feletti negyven lakásban, melynek segítségé­vel az idős, beteg nyugdíja­sok közvetlenül tudják hívni a klub ügyeletét ha rosszul érzik magukat, orvosra van szükségük - mondja többi között Báli Miklósné klubve­zető, aki nyitástól kezdve látja el a vezetői feladatokat. Előtte öt évig gondozónőként tevé­kenykedett. Akár a családban-Mindenre szívesen emlék­szem vissza. Olyan különös dolog nem történt, amit hirte­lenjében el kéne mondani. El­lenkezőleg. Nagyon sok örömben volt, van részem. Ennek ellenére konfliktus­helyzetek is előfordultak. Öt­ven embernek úgy igazat adni, hogy mindegyikük megnyugodjon, szinte lehe­tetlen. Jóleső érzéssel mond­hatom, kudarcban nem volt részem. Odáig sem jutottam el, hogy abbahagyom. A leg­szebb élményt az jelenti, amikor az idős klubtagok szemébe nézek, s látom, hogy örülnek. Nem csoda, napról napra együtt vagyunk. Akár a jó családban, ismerjük egy­mást, nem is hagyjuk cserben soha a másikat.- A hölgyekkel, vagy a férfi­akkal van több gondja-baja?-Tizennégy férfi látogatja a klubot. Általában kevesebb a baj velük. Közülük is szíve­sen említem Németh Károlyt. Korábban, amíg felesége élt, s itt laktak, az első fecskék közé tartoztak. Felesége ha­lála után Károly bácsi For­gácsról jár ide. Borzasztóan figyelmes . . .- Pincér, főpincér, vendég­látó-vezető voltam. A 84. évemet töltöttem be. Ked­venceim a hölgyek ...-Köszöntött az egyik nő­napon, sok kedveset, szépet mondott nekünk - kér szót ismét a klubvezető. Finn tapasztalai- Ragyogóan érzem magam. Annak idején nem gondoltam volna, hogy ilyen sok figyel­mességet kap az ember az itt dolgozóktól. Észreveszik azt is, ha egy kicsit elanyátlano- dott valaki, netán gondja-baja van. Sohasem hagyják magára az embert. Mint egy család­ban, úgy beszélgetnek el ve­lünk - vélekedik Németh Ká­roly.- Az idejárok zöme igényli, hogy beszélgessünk velük - egészíti ki az előbbieket a klubvezető, majd kisvártatva így folytatja: - Azok a nyitot- tabbak, akik hosszú ideig kö­zösségben dolgoztak, alkal­mazkodóképességük is jobb, mint a zárkózottabbaké, mert ilyenek is vannak. Az épületet finn tapasztala­tok alapján alakították ki. A klub feletti 40 lakásban idősek laknak, az épület másik részét a fiatalok vették birtokukba. A finnek így próbálták közelebb hozni a két generációt. Vendégségben jártak Mindenki idejét jól és haszno­san eltöltő, alkotó kedvenc szenvedélyének hódolhat. Ott jártamkor Kiss Sándorné csil­lagmintás asztalterítőt horgolt abból a fonalból, amit kukába akart dobni az, aki takarítás után feleslegesnek ítélte. A fonalból dísztárgyak alátétjeinek készíté­sére is jut még. Szőke Sándorné és Erdős Sándorné kézimun­kázik. Ez utóbbi munkái közül néhányat már kiállítottak.-Nem adjuk el, hanem a klub díszítésére használjuk, vagy karácsonyra elajándé­kozzuk - állítja Erdős Sán- domé. Kapcsolatban vannak Salgó­tarján város többi klubjával és a pásztóiakkal. Ez utóbbiakkal nagyon közel kerültek egy­máshoz. Nemrég viszonozták a pásztóiak tavalyi zagyvapál­falvai látogatását.- Családtagként terített asz­tallal fogadtak bennünket a pásztóiak. Velük alakult ki egész közeli barátság. Nagyon jól éreztük magunkat, jó volt a zene, a hangulat - állítja Kissné. Szavait a jelenlévők egyetértésükkel bizonyítják. Szponzorok, képviselők- Nem panaszkodhatunk, vannak külső segítőink is - mondja a klubvezető. - Bár kisebb mértékben, mint ko­rábban, de még mindig segítik rendezvényeinket. A Nógrád Megyei Közgyűlés ellátó­szervezetének üzemi étkez­déje ingyen süt pogácsát ren­dezvényeinkre. A Palóctáj Kft. korábban bejglit küldött karácsonyra. A Salgótarján és Vidéke Áfész narancsot, a pásztói Avonmore Kft. kefirt adott. A Máltai Szeretetszol­gálattól Béres-cseppet vet­tünk át, a lovagrend pedig nadrágokkal kedveskedett. A város újjáválasztott területi képviselője, Nagy József 15, Szoó Zoltán volt képviselő pedig 25 ezer forinttal segí­tette a klubot. Sok segítséget kapunk az egészségügyi szo­ciális központtól, annak igaz­gatójától, Révay Ferenc-tői. A város mindenkori vezetőin kí­vül Pusztai Erzsébet ország- gyűlési képviselő, az Egész­ségügyi Minisztérium politikai államtitkára is meglátogatta a klubtagokat. Koródi Mária or­szággyűlési képviselő segítsé­gével látogatást tettünk az Or­szágházban. Francia, német, szlovák vendégeink is voltak - mondja jóleső érzéssel a hang­jában Báli Miklósné. A havi klubtagsági díj 50 forint. V.K. Az egészség halálos ellensége, az Alzheimer-kór Megelőzni, gyógyítani sem lehet Több mint 90 éve fedezték fel az Alzheimer-kórt, de még nem si­került megtalálniuk a tudósok­nak a betegség okát, így meg­előzni sem tudják a tünetek kia­lakulását - hangzott el a közel­múltban egy Szegeden megrende­zett tudományos orvoskonferen­cián. Az Alzheimer-kór elsősorban a 65 év felettieket veszélyezteti, leg­gyakoribb tünetei: az emlékezet- és magatartászavar, beszédbeli nehéz­ségek, az izmok feletti kontroll el­vesztése. Bár vannak gyógymódok az Alz­heimer-kór tüneteinek késlelteté­sére, de tünetmentességet jelenleg egyetlen szerrel sem tudnak elérni a világon. Az Alzheimer-kórt egyéb­ként legbiztosabban csak a halál után, az agy felboncolásával lehet teljes bizonyossággal megállapí­tani. A tünetek ugyanis egyénen­ként annyira sokfélék lehetnek, hogy élő betegek esetében 85 száza­lékig lehetnek biztosak az orvosok a kór meglétében. Magyarországon már több mint százezer ember szenved Alzheimer-kórban, a vilá­gon a betegek száma megközelíti a tízmilliót. A betegség okát a világ számos pontján régóta próbálják megtalálni, itthon a szegedi klini­kán a közelmúltban világbanki hi­telből indítottak kutatást ebből a célból. „Családlátogatás” Bensőséges köszöntéssel, terített asztal melletti hangulatos ünnepléssel a bátonyte- renyei Ezüstfenyő idősek otthona mindhá­rom telephelyén megtartották már az októ­ber hagyományos rendezvényeit, az idősek napjait. Az otthonokban azt a szokást igyekszenek meghonosítani, hogy egymás ünnepein együtt lehessenek, ezzel erősöd­jön a nagycsaládias összetartozás érzése. Ehhez járult az igényekhez igazodó ven­déglátás s a szórakoztatás, amelyben az operett- és a nótaéneklés vitte a prímet, de az otthonok lakói is felléptek. Az őszi hónapokban egy szlovákiai ki­rándulásra szeretnének elmenni az idősek, a tavalyi hasonló kiruccanásuk - amelyet a megyei rendőr-főkapitányság támogatott - jól sikerült, a lakók igénylik a folytatást. Elrettentő statisztikai adatok - Mit akar a Magyar Szív Egyesület? A szívkarbantartás tízparancsolata Bár továbbra is vészha­rangot kongat az 1988-ban alakult, szép nevű Magyar Szív Egyesület, nem rejti véka alá látványosnak cseppet sem mondható te­vékenysége sikerét. Tagjai, orvosai egy nem­régiben tartott tájékoztatón elmondták, hogy sokszor, sok helyen elrettentő példa­ként jelennek meg a szívbe­tegségek statisztikai adatai és arról is számos alkalom­mal volt már szó, milyen új módszerek állnak rendelke­zésre a betegek kezelésére és gyógyítására. A szomorú adatok és a szép eredmények mellett azonban kevesebbet lehet tudni arról, ami nem szenzá­ció, de az emberi erőfeszítés legjobb példája lehetne a mindennapok gyakorlatának megváltoztatása. Ezt nép­szerűsíti a Magyar Szív Egyesület, az elmúlt tíz év során betegek százait ismer­tette meg a megelőzés mód­szereivel és az életmódvál­tozás lehetőségeivel. Fő fel­adatának tekinti az egész­ségvédelmet, a szívkarban­tartást, módszereinek nép­szerűsítését, az infarktuson átesett, koszorúér-betegség­ben szenvedők másodlagos védelmét. Tizenhét tagszer­vezete, mintegy háromezer tagja van, ’92-ben létrehozta az Egészséges Szívért Ala­pítványt, amely a szív-, ér­rendszeri betegségek korai felismerését tűzte célul. Magyarországon évente huszonötezren kapnak akut szívizominfarktust. A szív­izom elégtelen vérellátásá­ból eredő betegségek gyako­riságát tekintve a világon a 6-7. helyen állunk, de ha az ötven évnél fiatalabb férfiak adatait nézzük, akkor e te­kintetben világelsők va­gyunk. A szívkarbantartás min­dennapi feladatai a követke­zők: dohányzás mellőzése, mértékletes alkohol-, kávé­fogyasztás, rendszeres vér­nyomás-ellenőrzés, a magas vérnyomás kezelése, rend­szeres sport, a kilók kordá­ban tartása. HtNtAsZkK Az emberek sT többségének nincs módja arra, hogy hintaszékben ol­vasgatva, pár kellemes percet töltsön. Pedig ennyi minden­kinek kijár... Parafából lenni jó... Álmosan dörzsöli szemeit, aludni készül a szép természet. Hogy nyugodt legyen az álma, igyekszik mindent, gondosan elrendezni: ráparancsol a Napra, hogy szedje össze ma­gát, érlelje be a termés utolját. A szélnek kiadja, hogy iparkod­jon megszántani a szántót, mert nincs még földben az őszi búza. Mialatt a szőrmés állatok bundája vastagszik, elvermelik a gyökérgumókat, megkezdik látványos vetkőzési ceremóniá­jukat a fák: levélöltözéküktől csak lassan, komótosan hajlan­dóak megválni. A fűszőnyeg szálai a hajnali hidegtől már megtorpanva bújnak össze. A mezőkön, erdőszéleken hival­kodva kínálják piros bogyóikat a csipkebokrok, bár az ember rég tudja, hogy ez beugratás: az ágak közé merészkedő, szorgos kezeket kíméletlenül összevisz- sza karmolják a vesszőkön so­rakozó, csúfondáros tüskék. Gyűjtögetni nehéz... Lekvárrá puhult indáin a szeder, laskává elterült fenyő­gomba sárgállik a ritkás erdő­szélen, a völgy alján (megté­vedt volna?) egyetlen emyős virágát ringatja a bodzabokor. Öregasszony emeli szemé­hez a kezét, tekintete végig­pásztázza az eresz alatt sora­kozó fészkeket. Mintha valamit keresne. Gondolata messze jár: vajon hol vannak most a fecs­kék? S mint mindig, ha itt hagy­ják a kedves-okos madarak, el­szorult torokkal teszi tovább a dolgát. S nem érti önmagát: vénségére miért nem szokta már meg, hogy ez a világ rendje? Nyárra ősz, őszre tél jön, s „ők” nem maradhatnak. Csak ne hiányoznának ennyire! Tudja: ezt a körforgást már so­hasem szokja meg. Sőt, egyre rosszabb lesz... Hátára nem veheti, itt nem hagyhatja a házát, pedig legszí­vesebben útra kelne, a nagyvi­lág melegebb tájékára költözne. Múltkoriban azt olvasta vala­hol, más országokban szokássá vált, hogy a hideg elől az örök nyárba menekülnek a bérházas nyugdíjasok. - Jó nekik - így az asszony. - Az ilyeneket biz­tosan parafából faragták.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents