Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-22-23 / 248. szám
1998. október 22., csütörtök Emlékezés 5. oldal Központi ünnepségek, kitüntetések Budapesten, megemlékezések Nógrádban „Magyar vagyok.. Soha nem bántották, de nem is felejtették el a szentiváni szavaiét „Halljuk a Nemzeti dalt!” Magas, sovány férd áll a fakarusz motorházának tetején. Be- gombolatlan lódenkabátja mintha szabadulni akarna, szárnyal, lobog a hideg, októberi szélben. Pirosra gyűlt, szikár arcán végigperegnek az esőcseppek. A jármű előtt állók úgy figyelnek rá, mintha szószékről imádkozna. E csendes, vészterhes áhítatban harsan felülről: „Talpra magyar, hí a Haza ...” - ennyi, itt megszakad a filmkocka, amely 1956 késő őszének egyik délelőttjén, Cserhátszentivánon vésődött be örökre a krónikás-szerző, akkor négyéves fiúcska emlékezetébe. Újra felvillantva a megmaradt, apró mozaikot, a 76 éves Noskó Károllyal otthonában próbálunk összeilleszteni egy teljesebb képet arról: mi is történt a Bézma tövében megbúvó falucskában a nemzet egyik sorsfordulóján? Mert ő volt a lódenkabátos, aki a fakarusz ormáról lelkesítette a szentivániakat. A 34 éves fiatalember közakaratra lépett fel az öreg Csepel sárvédőjére, onnan segítették, tuszkolták tovább, a motorháztetőre ... Pesten forradalom van-Éppen a jószágot itattam, amikor meghallottam a kiáltást: aki magyar velünk tart, valaki odaszólt a kúthoz: Kar- csikám! Gyere az alvégbe, Pesten forradalom van! Gyorsan elláttam a teheneket, magamra kaptam egy lódenfélét, s már szaladtam is. Csak a kapuban ért utói szegény apám aggódva csitító, visszafogó hangja: hová mész te gyerek?- Hogyan tudták meg, hogy Pesten kitört a forradalom?- Rádiója még senkinek nam volt akkoriban, újság se nagyon járt. Emberek hozták a hírt. Jobbágyiban is dolgoztak néhányan a környékről akkoriban. Lőszergyár-félét építettek a föld alatt, megesküdtet- ték az embereket, hogy nem beszélnek semmiről, de csak terjedt a szóbeszéd. Október végén aztán megrekedt az építkezés. A munkásokat szállító fakarusz sem indult. Mindenki csak várt, találgatott. Noskó József bátyám -Isten nyugosztalja - felment a fiáért Pestre, hogy hazahozza. Nem volt visszaút De akkor már lőttek. Suhanc fiára is ott bukkant valahol a Nagykörút környékén puskával a kezében, s a gyerek nem hagyta el bajtársait. Szegény Jóska egyszál maga keveredett valahogy haza. Szörnyű volt a fájdalma, de semmit nem tehetett. Hát így robbant közénk a pesti forradalom híre, valamikor október utolsó napjaiban, amikor a fakarusz is utoljára hozta haza az embereket Jobbágyiból. Valahol az iskola környékén szálltunk föl a járműre, sokan voltunk, még kívül is lógtak rajta, mint tőkén a szőlőfürtök.-Nagy volt a lelkesedés. Végigmentünk a falun, közben már gyalog is sokan követték a buszt. Felcsendült egy Kossuth nóta, aztán követte a Himnusz, a Szózat. Könnyes volt mindenki szeme. Mire az alvégbe értünk már százan- százötvenen lehettünk. Ekkor kiáltotta el magát valaki: -Karcsi szavald el a Talpra magyart! - sokan csatlakoztak hozzá: - A Nemzeti dalt Karcsi, halljuk a Nemzeti dalt!-Nem volt visszaút, máig sem tudom, hogy kerültem a fakarusz motorházára, szinte felpenderítettek, s aztán már mondtam, s csak mondtam egyre harsányabban végig az egész verset, ahogy a hevesen dobogó, majd kipattanó szívem engedte ... Örömmámorban volt mindenki, elhatároztuk, hogy átmegyünk Kutasóra. Ott barátom Csernus Kálmán szavalta el a Nemzeti dalt. Szegény már Ő sem él.- Hogyan volt tovább?- A remény és a bizakodás napjai voltak ezek. Őriztük a hombárt, megszerveztük az éjszakai őrséget, de erőszak senkit nem ért. Köszönhető volt ez a forradalmi bizottságnak, amelyben végig a józan hang volt az uralkodó. Ettől függetlenül voltak, akik még ezt sem felejtették. A megtorlás idején a faluban is jártak nyomozók, néhány embert megvertek. Saját szememmel láttam testükön a csizmák és a gumibotok kékes-zöldes nyomait. 40 év lehajtott fővel Engem is behívattak a községházára, de nem bántottak.-Tűnjön el örökre, nem akarunk magáról hallani - mondta komótosan egy nyomozó. Nem bántottak, de nem felejtettek. 40 évig kellett lehajtott fejjel járnom az utcán, de még a rendszerváltás után is kaptam névtelen leveleket, amelyben a szavalásért fenyegettek, pocskondiáztak. Lelkűk rajta. Szabó Gy. Sándor A múlt még a jövő ködébe vész Megtorlás - egy egész ország ellen A központi ünnepségsorozat már október 20-án, a Belügyminisztériumban elkezdődött, ahol - mások mellett - Dudás Györgyöt, Nógrád jegyzőjét, Hegedűs Gézát, a Balassagyarmati Polgármesteri Hivatal szakfőtanácsosát és Hegyaljai Lászlónét, a Nagylóci Polgármesteri Hivatal csoport- vezetőjét a Magyar Köztársasági Ezüst Erdemkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesítette a köztársasági elnök nevében a belügyminiszter. Tegnap az Oktatási Minisztériumban a Somoskőújfaluban élő Földi Péter festőművész, az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola tanára a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt, Fekete László, a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium nyugalmazott igazgatóhelyettese a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetést kapta. * Október 22-én csütörtökön 4 órakor a Budapesti Műszaki Egyetemen nagygyűlést rendeznek, amelyen tisztelegnek a forradalmi eseményeket elindító egyetemi ifjúság előtt. Az eseményen várhatóan részt vesz Göncz Árpád köztársasági elnök, Orbán Viktor kormányfő és a hazánkban vendégeskedő lengyel miniszter- elnök, Jerzy Buzek is. 17.30 órakor a Rákóczi Szövetség szervezésében fáklyás felvonulás indul az egyetemtől a Bem térre. 19.00 órakor kezdődik a díszelőadás, a Magyar Állami Operaházban, ahol Orbán Viktor mond ünnepi beszédet. Október 23-án, pénteken a Magyar Köztársaság lobogóDr. Kutrucz Katalin, a történeti hivatal elnökhelyettesé hatalmas aktatömeg felett ül. A jelenleg még a Belügyminisztérium pincéjébe zárt dokumentumhegyek részben arra várnak, hogy a hivatal végleges helyére, az Eötvös utcába szállítsák őket, de még inkább arra, hogy hozzáértő kezek végre kinyissák, osztályozzák, hozzáférhetővé tegyék őket, s adataik az egész ország közkincsévé váljanak. Szövevényes, hiányos- Mint a rendszerváltás egyik szereplője, az 1989. évi, a koncepciós pereket felülvizsgáló bizottság tagja, ön már korábban is ismeretséget kötött jó néhány titkos aktával. Hogyan lehet ezekből kihámozni a múltat, az ország, mindannyiunk történelmét?-Jogászként is, politikusként is, s mostani szerepkörömben, állami hivatalnokként is csak azt mondhatom: rendkívül óvatosan szabad csak kezelni és értékelni a különböző dossziékban található adatokat. Ennek több oka is van. Az első ok az, hogy rendkívül terjedelmes, szövevényes, s ugyanakkor meglehetősen hiányos iratanyag fölött rendelkezünk. Bár a dossziék keletkezésének idején is érvényben voltak bizonyos iratkészítési és archiválási szabályok, ezeknek a nyilvánossága erősen korlátozott volt, s a különböző időszakokban és a különböző szolgálatoknál nem egyformán tartották meg őket. A fenntartások emellett azért is szükségesek, mert mint említettem, az iratanyag meglehetősen hiányos, s a kutatóknak, a történészeknek a meglévő dokumentumok alapján kell kikövetkeztetniük azt is, hogy mi lehet a ját 9.30 órakor katonai tiszteletadással vonják fel a Kossuth téren. Ugyanott 9.45 órakor lobbantják fel a forradalom lángját, amely november 4-éig ég majd. Az eseményen Áder János, az Ország- gyűlés elnöke mond beszédet. * Az 1956. évi forradalom és szabadságharc 42., a Magyar Köztársaság kikiáltásának 9. évfordulója tiszteletére megyeszerte is rendeznek ünnepségeket. Az alábbiakban a városokban tartandó megemlékezéseket gyűjtöttük egy csokorba. Bátonyterenyén október 23- án, pénteken 10 órakor kezdődik az ünnepség a kisterenyei ökumenikus emlékműnél. Az ünnepi beszédet Becsó Zsolt országgyűlési képviselő, a megyei közgyűlés alelnöke tartja, 10.15 órakor kezdődik a koszorúzás. Balassagyarmaton október 23-án, pénteken a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ kamaratermében 17.30 órakor a Varietas Pódiumszínház „Egy mondat a zsarnokságról” című ünnepi műsorával kezdődik a megemlékezés, amelyen a zeneiskola drámatagozatos diákjai közreműködnek. 18 órakor indul a gyertyás felvonulás a művelődési központtól, majd koszorúzás a Bajcsy-Zs. úti emléktáblánál. Ünnepi beszédet mond Juhász Péter polgármester. 19 órától történik majd a díszpolgári és a „Balassagyarmatért” kitüntetések átadása a polgármesteri hivatalban. Pásztón október 23-án, pénteken 12 órakor az ’56-os már megsemmisült, megsemmisített, vagy éppen még lappangó iratokban. Áz óvatosság legfőbb indoka mégis az, hogy a dosz- sziék s egyéb titkos iratok, amellett, hogy a kor által diktált szellemben íródtak, s tartalmukkal is, puszta létükkel is a diktatúra létjogosultságát kellett igazolniuk, a történészek által felhasználható információkon kívül rengeteg dezinformációt, téves adatot, s szándékos ferdítést tartalmaznak. Hogy ne mondjam: hazugságot.- Tehát a történeti hivatal „alatt” fekvő iratanyag olyan, mint a bomba? Akár fel is robbanhat?- Inkább úgy mondanám, hogy érzékeny anyag, amelyet elővigyázatosan kell kezelni. A történeti hivatalt életre hívó törvény azonban leírja azt is, mit és hogyan kell gyűjtenünk, osztályoznunk, kutatnunk, s kutatásra, publikálásra biztosítanunk. Nekünk, a hivatal vezetőinek és munkatársainak ennek a törvénynek a szövegéhez kell igazodnunk: meg kell tartanunk és meg kell tart- tatnunk azt. Lassan kerülnek felszínre- Az iratokban, dossziékban egy bizonyos nézőpontból megközelítve megragadható az elmúlt évtizedek, a kommunista diktatúra története, de legalábbis annak egy-egy jellemző része, például az erőszakszervezetek működése. Mégis, a részletek mintha nagyon lassan kerülnének a felszínre, a nyilvánosság elé. Még mindig tart a titkolózás? emlékhelynél (a Szentlélek temető mellett) kezdődik az ünnepi megemlékezés. A köszöntő után a Varietas Mikro- színpad zenés irodalmi műsora, majd koszorúzás következik. 18 órakor a Szent Lőrinc plébániatemplomban ünnepi szentmisét tartanak. Rútságon október 22-én, csütörtökön 18 órakor kezdődik a városi ünnepség a városháza dísztermében. Ünnepi beszédet mond Gresina István polgármester, majd a helyi művelődési központ Satyricon ifjúsági színjátszócsoportja mutatja be Arany János: A walesi bárdok című művének feldolgozását. Salgótarjánban október 23- án, pénteken 14.30 órakor kezdődik az ünnepi megemlékezés a városháza dísztermében. Ünnepi köszöntőt mond Puszta Béla, Salgótarján Megyei Jogú Város polgár- mestere. A műsorban közreműködik a Pódium Stúdió, Somogyi Júlia fuvolán és So- mogyiné Almádi Julianna zongorán. Ezt követően 15.30 órakor kezdődik a koszorúzás a megyeháza falán elhelyezett - emléktáblánál. Szécsényben október 22- én, csütörtökön 18 órakor kezdődik a városi ünnepség a művelődési és művészetoktatási központ kamaratermében. Ünnepi beszédet mond Máté Csaba, a település új polgár- mestere, majd „Magyar vagyok” címmel a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanulóinak irodalmi összeállítását nézheti meg az ünneplő közönség. A műsort Telek Irén állította össze, az énekkart Várkonyi Balázsáé vezényli.- A törvények bizonyos mértékig korlátozó rendelkezései mellett az anyag egészének nyilvánosságra hozatalát a már egyébként részben említett okok is hátráltatják. A hivatal még alig egy éve dolgozik, egy nagy költözködés előtt állunk, a létszámunkat még mindig nem sikerült teljeDr. Kutrucz Katalin sen feltöltenünk, rengeteg és kevéssé rendszerezett, ám ugyanakkor hiányos is a rendelkezésünkre álló anyag. Erőnkhöz képest igyekszünk folyamatosan számítógépre vinni az adatokat, s ez a munka belátható időn belül annyira előrehalad, hogy jelentős mértékben megköny- nyítse a hozzánk forduló kutatók és magánszemélyek igényeinek kielégítését. Tehát a létező fékező hatások ellenére úgy gondolom, hogy egyre több és egyre érdekesebb anyag kerül felszínre, folyamatosan segítve az ország és a térség múltjának jobb megismerését. Azt gondolom, a jelenleg még feltáratlan dokumentumokból megszerezhető tudás előbb-utóbb a helyére, a történelemkönyvekbe kerül majd. Ügynökök hada figyelt- A negyven-egynéhány éven keresztül meghatározó diktatúrának voltak keményebb és „puhább” szakaszai. Hogyan helyezné el ön, a kutató, az iratok kiváló ismerője az 1956 utáni megtorlás éveit ezen a szigorúsági skálán?- A korszakot nem csak jogászként, kutatóként és a történeti hivatal elnökhelyetteseként ismerem. Magánemberként is megtapasztaltam, mint az ország lakói közül oly sokan. Édesapám egy Sopron környéki, határ menti kis falu nemzeti bizottságának elnöke volt 1956-ban. Akkoriban az egész falu egyet akart, egy véleményen volt - egyetlen ember, a párttitkár kivételével. A forradalom utáni véres megtorlás - valami megmagyarázhatatlan véletlen folytán - a mi családunkat elkerülte. Arra már csak az iratok kutatása közben találtam bizonyítékot, hogy mennyire orwelli világban éltük le ezeket az évtizedeket. Nemcsak a szigorúan vett megtorlás éveit, amelyeket az 1963. évi, úgynevezett „nagy” amnesztiával sokan lezártnak tekintettek, hanem mind a negyvenöt évet, amely a háborútól a békés rendszer- váltásig telt el. A dossziékban ugyanis nemcsak konkrét személyekről, „gyanús”, rendszeresen megfigyelt emberekről találtunk anyagot, hanem minden határ menti faluról, minden nagy- és számos kisebb üzemről, lakókerületekről, munkahelyekről, esetenként egész városokról is. Hatalmas mennyiségű és sokszor egészen semmitmondó anyagot. Az iratok ismeretében szinte azt mondhatnám: nemcsak az ügynökök figyeltek minket, de egy egész kis önkéntes hadsereg, amelynek „katonái” sokszor névtelenül, ám mégis tevőlegesen járultak hozzá az elnyomó rendszer fenntartásához, zökkenőmentes működéséhez. Ami pedig az 1963. évi am- nesztiarendeletet illeti, arról is megvan a saját véleményem: szerintem ez a világtörténelem egyik legaljasabb amnesztiája volt, mert nemcsak a szerencsétlen áldozatok egy részét mentesítette a további jogkövetkezmények alól, hanem ugyanakkor felmentette azokat a valódi bűnösöket is, akik a diktatúra védelmében követték el tetteiket, közöttük gyilkosságokat is. Ezeket az embereket sem addig, sem azóta soha senki sem vonta felelősségre. Legnagyobb hazugság- A forradalom utáni megtorlás rengeteg névtelen kisembert is sújtott, köztük többnyire munkásokat és parasztokat, akikre egyébként mint legfőbb támaszára hivatkozott a rendszer. Az ő sorsukat is nyomon lehet követni a dossziékban?-A rendszer egyik legnagyobb hazugsága az volt, hogy a munkás- és parasztrétegek képviselőjének vallotta magát. Éppen az 1956-os forradalom, s annak résztvevői bizonyították be a legélesebben, hogy ez egyáltalán nem igaz. De a munkások és a parasztok megfigyelése, internálása, bebörtönzése, kisemmizése, emberi jogaik lábbal tiprása már jóval hamarabb elkezdődött. Ez ma már széles körben ismert, s ezt támasztják alá az általunk őrzött dokumentumokból kiolvasható tények is. Névtelenségben maradtak-Az áldozatok számosán voltak, sokuknak a nevét is ismerjük, másokról pontosan tudjuk, hogy mely társadalmi csoportok tagjai, s hogy hogyan büntették meg őket. De kik voltak a valódi bűnösök, s vajon megismerhetjük-e valaha a bűneiket? Azt már nem is kérdezem, hogy nekik miért nem kell bűnhődniük.-Az egyszerűség kedvéért azt mondanám, hogy mi itt a hivatalban a politikai-rendőrségi anyagokat őrizzük. Ezeket azok a politikai rendőrök, köznyelven szólva ávósok készítették, akik a megtorló gépezet kulcsfigurái voltak, de többnyire csak végrehajtók. A fő bűnösök nyilvánvalóan a politikusok, a hierarchia magasabb posztjain állók voltak. A közéleti szereplők nevét ismerjük, korabeli tetteik is egyre világosabban állnak előttünk. Az alacsonyabb beosztású végrehajtók - a vonatkozó törvény értelmében — többnyire meg tudták őrizni névtelenségüket, akárcsak az alighanem százezres nagyság- rendű besúgóhad „közkatonái”. Ami pedig a büntetőjogi felelősséget illeti: az egyetlen, ma is felelősségre vonható rétegbe azok tartoznak, akikre rábizonyosodik, hogy emberiség elleni bűntettet követtek el. Ma is folynak ezzel kapcsolatos perek, például az úgynevezett sortűzperek. A többi néma csend. Tardos János
