Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-17-18 / 244. szám
A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1998, OKTÓBER 17-18. | Huszár László első önálló kiállítása volt iskolájában, Madách Galériában Útjára indult egy fehér sirály „Mindenki azon dologban halad kiváltképpen előre, amerre őt rejtett vágya fűzi”. Comenius „Didactica Magná”-jának e szép gondolatát használta mintegy mottónak Czinke Ferenc festőművész abban a beszédben, amelyet a minap salgótarjáni Madách Imre Gimnázium galériájában Huszár László kiállításának megnyitása alkalmából mondott. neves művészek - mint nem régen például Bálványos Huba - is letették névjegyüket. Ezt a gyakorlatot folytatni, éltetni kell, s a kiemelkedő tehetségeknek már ott a középiskoláMester és tanítványa - Czinke Ferenc (jobbról) és Huszár László fotó: gyurián Tibor- Elmondtam persze mást is. A dupla jubileum (a gimnázium alapításának 75., Madách Imre születésének 175. évfordulója - A szerk.) alkalmából felelevenítettem azt a több évtizeddel ezelőtti időszakot is, amikor -bár még nem nevezték iskolagalériának - de már rendeztek képzőművészeti kiállításokat a Madách gimnáziumban. Annál is inkább szükséges a gyökerek ismerete, mert a mai gimnázium szellemiségében növekszik a vizuális kultúra, a rajztanítás szerepe. Természetesen azt sem tudtam megkerülni, hogy a mai feszült világhelyzetben, amelyet akár válságnak is nevezhetünk, szerintem a művészetnek ismét a figyelmeztetés, a figyelemfelkeltés a feladata. Vigyázzunk, mert baj van, baj lehet! A hitet, a reményt, éltetni az emberekben, apellálni a szeretetre, amely nélkül nincs teljes élet, ez a mi teendőnk- mesélte a Munkácsy-díjas, kiváló és érdemes művész a kiállítás megnyitása utáni beszélgetésben.- És az ifjú alkotóról, Huszár Lászlóról milyen véleménye alakult ki a mesternek?- Mindenekelőtt nagyon örültem, hogy szószólója lehettem képeinek, hiszen a legkiválóbb tanítványaim között tudhatom őt. Nem véletlen, hogy az idén érettségizett fiatalembert azonnal felvették a Képzőművészeti Főiskolára. Nagy boldogság, amikor az ember saját tenyeréből bocsáthat útjára egy fehér sirályt. Meggyőződésem, hogy a génekben hordozott tehetségén túl a neveltetésnek, de még a tantárgyak egymásra épülésének is szerepe van abban, hogy kiből mi lesz, ki milyen emberré válik. Köszönet illeti az alma mátert, a gimnáziumot, hogy alkalmat teremtett a szárnyalásra éppen csak kiröppent volt növendékének egy olyan galériában, ahol korábban ban meg kell mutatniuk oroszlánkörmeiket.-Két tanáromnak -Czinke Ferencnek és Kelé Szabó Ágnesnek - különösen sokat köszönhetek- abban, hogy a főiskolára kerülhettem és a csoportos kiállításokon való bemutatkozásaimat követően sor kerülhetett életem első önálló tárlatára - jegyzi meg Huszár László.- Tudatos volt tehát a pálya- választása?- Igen. Már kisgyerek korom óta a képzőművészet érdekelt, hamar kezdtem el járni kiállításokra, szakkönyveket olvasni. Még gólya vagyok a főiskolán, de máris nagyon jól érzem magam. Képgrafikusnak készülök König Róbert mester szakmai irányításával.-Képein gyakoriak, szokatlanok a torz arcok? Ezek mit szimbolizálnak?- Nehéz erre válaszolni, mert jobbára ösztönösen csinálok ilyen fejeket. Talán mert ilyen a világ ...-Mivel magyarázható, hogy mostanában ismét gyakran szerepel a nyilvánosság előtt, hiszen rövid néhány nap alatt több kiállítást is megnyitott illetve megnyit? - kérdeztük újra Czinke Ferenctől.-Részben a véletlennek köszönhető, de az is igaz, hogy nem tudtam, de nem is akartam ellenállni a felkérésnek. Újhelyi Eszter, Gordos Olga és Huszár László esetében tanítványaimról volt szó, október 17-én, szombaton pedig Budapesten Bőrűi Kovács Károly kiállítását nyitom meg a család, az örökösek kérésére. Ezek az alkalmak arra is jók, hogy kifejthessem nézeteimet, hiszen a művész nem élhet elefántcsonttoronyban, az esztétikai nevelés a feladatai közé tartozik.-Es a saját alkotómunka? Ha Ön műtörténész, vagy kritikus lenne hogyan minősítené a különbséget egy évtizeddel ezelőtti és jelenlegi képei között?- Természetes igényünk, hogy mindig a jobbat akarjuk, a körülményekkel együtt mi is változunk, de a hitünket, meggyőződésünket soha nem szabad feladnunk. A korábbi társadalmi rendszerben festett képeimen is megjelentek az akkori ellentmondások. Én például már akkor szóltam a környezetvédelemről a „Rekviem a vizekért” című sorozatomban, amikor még nem volt Duna Kör. Most úgy érzem, hogy zavarban van a társadalom, nincs értékrendi fogódzó, kiüresedtek vagy eltorzultak az emberi viszonylatok, kapcsolatok. Ezeket a konfliktusokat dolgozom fel olyan képeimben, mint a ,$ukott angyal”, a „Káin és Ábel” vagy a .Józsefet elhagyják testvérei” című művek. Nyilván stilárisan is változtam, de továbbra is a figurális, (közjérthető művészet hatásában hiszek. Csongrády Béla Film jegyzet: Ryan közlegény ... Úgy tűnik, hogy Steven Spielberg előszeretettel készít II. világháborúban játszódó filmeket. Bő húsz évvel ezelőtt a Meztelenek és bolondok egy Pearl Harbor-pa- ródia volt, majd azt követte az Indiana Jones- széria, de időközben Spielberg megrendezte a Távol-Keleten játszódó tábori drámát, a Nap birodalmát is. Fél évtizedes szünet után aztán a világhírű rendező visszatért a világégés borzalmaihoz és elkészítette a világ egyik legmegrázóbb drámáját, az Oscar-esővel jutalmazott Schindler listáját. Most is- mét csak egy fél évtizednyit maradt távol a háborús eseményektől, hogy jó barátja, Tom Hanks főszereplésével leforgassa valósághű csatafilmjét, a Ryan közlegény megmentését. Kinek az élete ér többet: egy eltűnt közlegényé vagy a megkeresésére indult, maroknyi katonából álló szakaszé? - teszi fel a kérdést John Miller kapitány (Tom Hanks), aki a saját és emberei bőrét viszi a vásárra háború egyik legvéresebb, de talán legfontosabb csatájában. Az amerikai Ryan családot sem kerülték el a borzalmak. A világ különböző hadszínterein, egymástól teljesen függetlenül néhány nap alatt négy fiukból három hősi halált halt. A legfiatalabb, James (az Oscar-dí- jas Matt Damon) pedig valahol az ellenséges vonalak mögött eltűnt. 1944. június 6.: a normandiai partraszállás napja. John Miller kapitány, a véres, több ezer katona életét kioltó csata kellős közepén támadásra vezényli az embereit. Óriási áldozatok árán, de sikerül megvetni a lábukat a homokdűnék között és még szinte el sem ül a fegyverropogás, amikor Millerek új parancsot kapnak. A frontvonalon áthatolva fel kell kutatniuk és épségben visszahozniuk a Ryan család utolsó túlélőjét, Jamest. Az osztag (mások mellett Tom Sizemore és Edward Burns) tehát elindul, de még ők sem sejtik, hogy még a partraszállásnál is sokkal nehezebb és veszélyesebb feladatot bíztak rájuk. Spielberg ismét mestermunkát adott ki a kezéből. A fegyverek már dörögtek Balassagyarmaton, a partraszállás október 15-én Salgótarjánban is megkezdődött. Szilágyi Gábor Magyar filmfesztivál Los Angelesben Aktualizált félrelépés Magyar filmfesztivál kezdődött tegnap este Los Angelesben, Bunyik Béla ott élő üzletember szervezésében. Bunyik, aki magyar filmek videoforgalmazásával foglalkozik Amerikában, két évvel ezelőtt már szervezett magyar filmbemutató-sorozatot a filmvilág fővárosában. A fesztivál előestéjén tartott ünnepségen jelen volt Andy Vájná producer is, ahol már bemutatták a legnagyobb sikerének ígérkező filmet, A miniszter félrelép című alkotást. A cím minden bizonnyal megmozgatja a mostanság a Le- winsky-botránnyal kelő-fekvő amerikaiak fantáziáját.) A bemutatóra Los Angelesbe utazott Kern András és Koltai Róbert, a film két férfi főszereplője is. Szerepel a programban Makk Károly Á játékos című filmje, s bemutatják továbbá a Zimmer Ferit, a Cigánytörvényt, a Csinibabát, a Franciska vasárnapjait, a Szökést, a Pannon töredéket és az Érzékek iskoláját. (MTI) Elhagyott házak, tárgyak, emberek Kádár Péter fotóin „Csipkerózsika-álomvilág” Egy fa, ahogy belenőtt az öreg házba, padláson felejtett oldal szalonna, vagy egy idős, egyedül maradt házaspár, amint portájuk kapujában álldogál). Ilyen motívumok jellemzik Kádár Péter világjáró fotós „Elhagyott házak, elhagyott tárgyak, elhagyott emberek” című kiállítását, amelynek a salgótarjáni Népjóléti Képzési Központ földszintje adott helyet. Országos diákszínjátszó verseny területi elődöntője ma Salgótarjánban „Játsszunk Tragédiát!” Az Országos Madách Emlékbizottság és a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium október 17-én, szombaton, ma 10 órától a nógrádi megyeszékhelyen a József Attila Művelődési Központban rendezi meg a , Játsszunk Tragédiát!” című országos diákszínjátszó verseny területi elődöntőjét. Fellépő csoportok: IX. szín: Budapest, Szent István Gimnázium; Miskolc, Ber- zeviczy szakközépiskola; Szeged, Ságvári gimnázium; Budapest, Károlyi gimnázium; XI. szín: Eger, Dobó gimnázium; Kisújszállás, Móricz gimnázium III.; Budapest, Varga gimnázium és szak- középiskola; Budapest, Széchenyi gimnázium és szakközépi skol a; XII. szín: Salgótarján,, Madách gimnázium; Miskolc, Fáy szakközépiskola; Budapest, Árpád Gimnázium; Hatvan, Bajza gimnázium. A nemes versengésre benevezett többi - mintegy ötven — gimnázium illetve szakközépiskola színjátszó csoportja Kecskeméten, Szolnokon, Veszprémben valamint Vácott vesz részt elődöntőn. Ezeken a bemutatókon rangos összetételű zsűrik választják ki, hogy Madách Imre Áz ember tragédiája című drámájának egy-egy színét melyik intézmény színjátszói mutatják be november 5-én, Budapesten a Várszínházban. Néhai Farkas András balassagyarmati festőművész tárlata Vácott Humanizmus, tisztesség, szeretet Az alkotó figyelemreméltó tudatossággal vállalja: ezeket az örökségeket meg kell mutatni a későbbi korok nemzedékeinek; „egy utolsó villan- tást még megérdemelnek...” -kommentálja ebbéli törekvését tárlatbevezetőjében, s valóban olyan arcokat mutat be fényképein, akik életéről már egyre kevesebbet tud a ma embere. Happy end nélkül Olyan tárgyakat örökít meg, amelyekről már csak kevesen sejtik, hogyan is nevezhették azokat (talán még kevesebben azt, hogy mire használták), a „levillantott” épületekről pedig minden bizonnyal csak hozzáértő mondja meg, hol is állhatnak, állhatták Budapesten, Zala, vagy éppen Borsod- Abaúj-Zemplén megyében. „Csipkerózsika-álomvilág” ez, mint egyik képeimében is utal erre Kádár Péter, amihez a szemlélődő automatikusan hozzáteszi, hogy esetlegesen a mese végét is magában rejtő gondolat itt nem „happy end” lesz, mert ébredés ma nem várható, s ezzel együtt az újjászületés alternatíváját is el kell vetnünk. A régi házak pedig omlanak, sokszor érintetlenül várnak sorsukra - sugallja a tárlat egésze — olykor talán az ebéd is az asztalon marad, amikor a lakók végleg eltávoznak, s azt már csak a hátramaradók látják, miként sorakoznak egy kárpátaljai ház falán a mészgyűrűk, ahogy az esztendők teltek az építmény fölött, s festések követték egymást nyarak és nyarak után. A kor kihívásai Azt is már csak az utókor tudja - sejtheti? — hogy a gerendák, cserepek alatt felejtett szalonna már nem az illatos, bográcsos lebbencsnek, hanem a visszafordíthatatlan enyészetnek avasodik. Hogy a gép objektívjével farkasszemet néző szomorú, ráncos szemek már csak ritkán látják az unokákat, mert ők már eleget tesznek a kor kihívásainak és nyelveket magolnak, hetente többször konditerembe, szoláriumba járnak, felvételiznek ilyen-olyan főiskolára, egyetemre s doktorálnak, vagy csak sápadtan ülnek a monitorok hideg fényében, hogy minél többet megtudhassanak arról a világról, amelybe beleszülettek. Eltűnő imakönyv ? Lehetünk-e teljes emberek egy olyan elhagyott kor emlékei nélkül, amelyeket a kiállító itt fölmutat? - kérdezhetnénk.- Anélkül, hogy megélhetnénk a borospincék igazi hangulatát, mielőtt még turisztikai látványossággá válnak, s hogy egy eltűnőben lévő világ ne csak a néprajzi múzeumok csöndjében köszönjön majd ránk. Nekünk csomagküldő szolgálataink vannak, meg határidőnaplónk és mirelit ebédünk. Annak a világnak pipáló leheletű, téli hajnalai, meg halk nyári erdői voltak - jegyzetfüzet helyett pedig imakönyve. Dukay Nagy Ádám Farkas András festőművész kiállítása nyílott tegnap Vácott, a Madách Imre Művelődési Központban. Az emeleti galériában megrendezett tárlatot dr. Be- reczky Lóránt, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitotta meg. Közreműködött Magyar Zsófia és Újszegi Brigitta. A palócföldi képzőművészet egyik reprezentánsa az 1991-ben elhunyt Farkas András, akinek - munkásságát a megye díszpolgári címmel is elismerte. Alkotóereje teljében, 70 évesen távozott. Humanista művész volt, akinek értékrendjében - ahogyan a képek is sugározzák - első helyen a legtisztább, legtisztességesebb magatartásformák őrződtek meg. A parasztvilág, a küszködés a röggel, megannyi teher, amely Farkas Andrást megihlette. Származása, iskolázottsága, érdeklődése, művészi ambíciója vitte őt erre az útra. A váci tárlaton többféle technikájú, témájú képpel találkozhatnak az érdeklődők. Közös jegyük a környező világ szeretete. A kiállítást a művész özvegye, Farkas Andrásné, fia Farkas Gábor és a család barátja, Varga Györgyné szervezték meg, akik a tárlatot életmű-kiállításnak tekintik. A bemutató november 8-áig látogatható a a művelődési központ galériájában. Sz. E.
