Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-14 / 241. szám

Emlőrák akkor is létezhet, ha nem beszélünk róla Változik a műtét is Elég a ha gyermek szeme nevet, az óvónőnek máris jó napja van Szarvasgedén rögtön a mélyvízbe került- A balassagyarmati óvónőképző szakközépiskola befejezése után rögtön a palotási óvodába kerültem, s azonnal a mélyvízbe dobtak. Rábeszéltek, hogy a szarvasgedei óvodában lesz jó nekem. Ugyanis a palotási kolléganők közül egyik sem vállalta el a szarvasgedei munkakört. Nem bántam meg, hogy igent mondtam.- Amikor még a szakközépisko­lába jártam, olyan óvodában vol­tam gyakorlaton, ahol osztott csoportban foglalkoztak a gye­rekekkel. Szarvasgedén viszont vegyes csoportot kaptam. Az elméleti tennivalókat a tan­könyvből megtanultam, viszont hiányzott a gyakorlat. Tele vol­tam ambícióval, szerettem a gyerekeket, a munkatársak is szívesen fogadtak, segítettek, így hát viszonylag sikerült jól átugrani az első akadályokat.- Ekkor 18 éves voltam - em­lékezik óvónői pályafutásának kezdetére Siposné Kiss Mónika szarvasgedei óvodavezető. Azóta pályázat útján immár negyedszer nevezték ki az in­tézmény vezetőjének. A szakmai bemutatkozást még abban az évben újabb je­lentős esemény követte: férj­hez ment. Férje versenysze­rűen lovagolt, Mónikát pedig két évig az apósa tanította a lovaglás alapelemeire.- Fél év alatt egyenesbe jöt­tem. Palotási kolléganőim, az ottani óvodavezető, a szakmai felügyelet segítségével dolgoz­tam ki, miként lehet, kell egy délelőttre beosztani a foglal­kozásokat a különböző élet­korú gyerekeknek, hogy azok fejlődésüket szolgálják. Úgy véltem, hogy ha az ember sze­reti a gyerekeket, akkor nem olyan nehéz megoldani a fel­adatokat. Szüleim közgazda- sági pályára próbáltak irányí­tani, én azonban ragaszkodtam az óvónői hivatáshoz. Féltet­tek, hogy nem fogom bírni a fizikai megterhelést. Látták, milyen nehéz a gyerekekkel foglalkozni. Azóta bebizonyí­tottam, hogy nem volt indokolt az aggódásuk. Végül szüleim belenyugodtak döntésembe.- Emlékszik az óvodások szüleivel való első találko­zásra?- Amikor kezdtem, 27 gye­rek járt az óvodába. A szülők­kel hamar megtaláltam a közös hangot. Társadalmi munkában együtt hoztuk létre például a homokozót.- Miben volt véleményelté­résük?- Az iskolai érettség megíté­lésében néhányan másként lát­ták gyermekük fejlettségét, mint én és a szakemberek. Vé­gül mindegyikükkel sikerült megnyugtatóan megbeszélni a gyerekek jövőjét.-A vegyes, vagy az osztott csoport teremt nagyobb kibon­takozási lehetőséget?-A vegyes. Most tizenkét gyerek jár azt óvodába, 3-6 éves korig. Ismerem mind­egyikük rezdülését. Mind az oktatásban, mind a nevelésben sokkal többet lehet elérni a ve­gyes csoportban. Minden nap ér öröm. Elég, ha a gyermek szeme nevet, máris jó napom van.- Volt-e bánatos?- Amikor a nagycsoporto­sok elmennek az iskolába, egy kicsit fáj is.- Van új program idénre?- Rengeteg a program, ha akarok én is írhatok. Az idén elkezdtük a prevenciós tornát. Hetenként háromszor úszni megyünk a gyöngyöspatai uszodába. Az önkormányzati busz szállít bennünket. Jövőre új programmal folytatjuk. Ezt a debreceni továbbképzőn is­mertem meg. Lényege, hogy ciklusokban foglalkozunk a gyerekekkel. Vagyis három hétig csak a környezettel, az­tán más témakörrel. T- Ön hazaviszi benti prob­lémáit?- Igen. Férjem, aki mező- gazdasági mérnök -jelenleg vállalkozó- otthon egy kávé mellett meghallgatja mi bánt, mi okoz gondot. Amennyiben véleményét, tanácsát kérem, erre is kész. A Sipos családnak egy 11 éves fia van.- A mi esetünkben nem ér­vényes, amit kérdezett: igaz-e, hogy a pedagógusoknak van a legrosszabb gyerekük? V. K. Mindig az emberi kapcsolatok határozták meg életét - Szereti a kihívásokat Hasznos a vezetésben a női érzékenység Kazáron a legismertebb emberek között tartják számon Mol­nár Katalint. Általános iskoláit szülőfalujában végezte, majd a salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumban érettségizett. Közép­iskolai tanulmányai után a kecskeméti óvónőképzőbe vezetett útja, ahol 1977-ben szerzett diplomát. A rákos betegek döntő többsége egyáltalán, vagy csak nagyon nehezen beszél bajáról. Sokan szégyellik állapotukat és takar­gatják azt, pedig ezzel éppen a korai felismerés által adott gyógyítási lehetőségeket sza- lasztják el. Vannak olyanok is, akik a rákszűrésre is azért nem mennek el, mert attól félnek, hogy ott derül ki, valamilyen rákbetegségük van. Megfeled­kezve arról, hogy valami még akkor is létezik, ha nem aka­runk róla tudomást venni. Egy baráti beszélgetésen az emlőrák témája szerepelt napi­renden. A hölgyek egymást túlli­citálva beszéltek a „szörnyűsé­gekről”, amiket olyanoktól hal­lottak, akik e betegség következ­tében elveszítették a keblüket. Miközben X-en és'Y-on sajnál­koztak, az senkinek sem jutott az eszébe, hogy ezek a hölgyek a műtét óta élnek. Furcsa, sőt ijesztő, hogy erről a rendkívül fontos témáról, enyhén szólva pletykaízű beszélgetése­ken cserélnek gazdát sokszor megalapozatlan, tudománytalan vélemények. Az egyébként sem népszerű sebészeti kérdésekről ugyancsak nehéz, sőt felelőtlen­ség orvosi tudás nélkül véle­ményt alkotni. Ilyen esetben a legcélravezetőbb ha bármi gya­núsat is észlel magán valaki, azonnal szakorvoshoz fordul. A' közelmúltban dr. Bakos Sándor sebészfőorvos elmondta, hogy az emlőrákos kezelés leg­fontosabb és leghatásosabb módja a műtét. Az a fajta beavat­kozás, amitől a legjobban félnek A nők nem szeretnek ruhát venni. Ezt a megdöbbentő tényt tárták fel a brit piackutatók. A megkérdezett hölgyek három­negyede a kérdezők nagy meg­lepetésére kijelentette: ő bizony nem szeret magának vásárolni. Sőt, inkább tehernek érzi. A felkeresett 1700, különféle társadalmi réteghez tartozó, más­más városban élő nő közül csak mintegy 28 százalék szeret divat­butikokban nézelődni. A többség a ruhaneműk vásárlását szüksé­ges rossznak tartja, és nem élvezi. Csak 15 százalék igyekszik a a nők, mert nem tudják, hogy az utóbbi években jelentősen változ­tak a műtéti eljárások. Míg a ko­rábbi években az egyre kiterjed­tebb műtéteket végezték, napja­inkban a kevésbé radikális be­avatkozásoké a szerep. A közhie­delemmel ellentétben nem kell minden esetben az egész emlőt eltávolítani, rosszindulatú daga­nat esetén sem. Először eltávolít­ják az elváltozást. Ezután fa- gyasztásos szövettani vizsgálattal eldöntik, hogy jó-, vagy rosszin­dulatú daganatról van-e szó. Ha a szövettani eredmény jóindulatú elváltozást véleményez, zárják a sebet. Rosszindulatú daganat ese­tén a nagyságtól és elhelyezke­déstől függ, hogy az egész emlőt, vagy csak egy részét kell eltávolí­tani. A hónalji nyirokcsomókat szövettani vizsgálat céljából eltá­volítják. A beteg műtét utáni kezelésé­ről onkológiai konzíliummal dön­tenek. Az emlőmegtartó műtétet minden esetben sugárkezelés egészíti ki. A többi esetben a da­ganat nagyságától, illetve a nyi­rokcsomók vizsgálati eredményé­től függően szintén sugárkezelés, illetve gyógyszeres kezelés kö­vetkezik, amely hormontartalmú, illetve sejtosztódásgátló gyógy­szerek adásából áll. A sugárkezelés Budapesten az Uzsoki utcai kórházban történik. A gyógyszeres kezelést általában kombinált kezelés formájában adják a mellékhatások csökken­tése céljából. Az infúziós kezelés elvégzésére a salgótarjáni Ma- dzsar József kórház onkológiai részlegén is van lehetőség, p. a. legújabb divatot követni. Mind­össze 8 százalék ad arra, milyen cég készítette az általa hordott holmit, s a jó márkáért akár arra is hajlandó, hogy valamivel töb­bet fizessen. A válaszok ismeretében a pszi­chológusok háromféle következ­tetésre jutottak. 1. A nőket - leg­alábbis szerintük - szinte teljesen hidegen hagyja, mit viselnek. 2. Az is biztosnak látszik, hogy nem szeretnek önmaguk számára vá­sárolni. 3. Azt viszont értékelik, ha férfiak lepik meg őket egy-egy szép és divatos darabbal.- Még alig látszottam ki a föld­ből, amikor már eldöntöttem: ha nagy leszek, gyerekekkel akarok foglalkozni - indokolja pályaválasztását Molnár Kata­lin, Kazár polgármestere.- Pedig nem volt egyszerű ennek a fedezetét megteremteni: alig voltam 12 éves, amikor édesapám meghalt. Édesanyám varrónőként rengeteget dolgo­zott azért, hogy mindent megte­remtsen, arra tette fel életét, hogy engem segítsen és támo­gasson. Sokat köszönhetek neki: éjszakákon át varrt, hogy be tud­jam fejezni tanulmányaimat.-A diploma megszerzése után Salgótarjánban, a sík­üveggyári óvodában dolgoztam hat évig. Akkor azonban úgy éreztem, tovább kellene lépnem, ott viszont nem nagyon támo­gatták elképzelésemet. így hát munkahelyet változtattam, ak­kor kerültem be az ifjúsági mozgalomba, ezzel egy időben kezdtem tanulni a pécsi Janus Pannonius Tudományegyete­men. Még ma is úgy érzem, ah­hoz, hogy az ember sikeres le­gyen, sokat kell tanulni és vál­tozni. Ezt a szemléletet a csa­ládból hoztam, állandóan ösztö­nöztek, hogy a tanulás fontos az ember életében.-Mi történt az egyetem el­végzése után?- Az egyetemen a felnőtt- képzésre szakosodtam, ezt jól tudtam hasznosítani az ifjúsági mozgalomban, később pedig a TIT-nél. Mindig emberi kap­csolatok határozták meg az éle­temet, a munkahelyi kapcsola­tok egy része később baráti kö­telékké változott.-1994-ben azonban mégis váltott, hiszen közéleti ember­ként lépett színre.- Nő létemre bizony nem volt könnyű bekerülni a falu vezetésébe: ezen a településen mindig férfi vezetők voltak. Ezt egy új kihívásnak tekintettem, amelyeket mindig is szerettem. Az a véleményem ugyanis, hogy ezek a kihívások, ponto­sabban az a munka, hogy ezek­nek megfeleljen valaki, alakít­ják és változtatják az embert. Persze önmagámnak is egyfajta bizonyítás, mire vagyok képes. Itt pedig elég magasra helyez­tem a mércét, ritkán vagyok elégedett önmagámmal, vagy éppen a környezetemmel.-Mint női vezetőnek, bizo­nyára meg kellett küzdenie az elismerésért.- Eleinte nem nagyon tudták, mit kezdjenek velem, én is bi­zonytalan voltam. Ha nagyon belegondolok, voltaképpen sem előnyöm, sem hátrányom nem származott női mivoltomból. Előnyt inkább az emberi kap­csolataim jelentettek. Nehéz feltételek között kezdtem: a tes­tülettel konkrét tervet hoztunk a négy évre, amelyet lépésről lé­pésre hajtottunk végre.- Úgy gondolom, hogy női mivoltom kezd látszódni a te­lepülésen: elkezdődött a kör­nyezet alakítása is. Amit újí­tottunk, változtattunk, azzal a szándékkal tettük, hogy hosz- szú időre meghatározó legyen, az „épüljön és szépüljön” szemlélet talán a női érzé­kenységből fakad. H. E. A nők nem szeretnek ruhát venni? - Szükséges rossz Ez nem lehet igaz! G arancia BIZTOSÍTÓ RT. SZAVAZÓSZELVÉNY 14. forduló □ Babcsán Gábor □ Nagy Márton □ Virág Ivett □ Kovács Bence □ Páll Beatrix Név: ................................................................... H elység:.......................................................... U tca:................\................................................ □ Szeretnék gyermekem számára megtakarítani és a játékban részt venni NÓGRÁDI,HÍRLAP „KELENGYE” GYERMEKSZÉPSÉGVERSENY 14. forduló A beküldött szavazószelvények a díjkioszotó ünnepségen tárgynyeremény-sorsoláson vesznek részt. BABCSAN GABOR Balassagyarmat 10 éves NAGY MARTON Mátramindszent 9 éves VIRÁG IVETT Patak 4 éves KOVÁCS BENCE Salgótarján 4 éves PÁLL BEATRIX Romhány 8 éves A szavazószelvényeket a következő címre kérjük eljuttatni: 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6.

Next

/
Thumbnails
Contents