Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-12 / 239. szám
8. oldal Kaland 1998. október 12., hétfő Marlboro Adventure Team ’98 - Hazatértek Amerikából a kalandorok „Természetes” élmény egy egész életre „Nem hittem volna, hogy pont én leszek az, aki kijut az Egyesült Államokba. Édesanyám unszolására töltöttem ki a jelentkezési lapot, de a kérdések után szinte az utolsó reményeim is elszálltak. Lovagolni tud-e? Nem. Terepmotorozott- e már? Nem. Vadvízi evezésben jártas? Nem. Ezek után kész csoda, hogy valóban én tölthettem el kint két hetet” - mondta, a 29 esztendős Herendi Gábor azon az élménybeszámolón, amelyen az idei Marlboro Adventure Team-en (magyarul talán Kalandtúrának fordíthatnánk) részt vett két magyar fiatalt, őt és a 25 esztendős Németh Ferencet faggathatták az érdeklődők Budapesten, az Arizona Bar Grill nevű pubban. A stílszerűen amerikásra berendezett bárban Faragó Richárd bevezetőjének köszönhetően megismerkedhettünk a túra történetével és részleteivel. Érdekes, hogy 1996-ban (amikor először hirdették meg a „versenysorozatot” Magyarországon) hazánkból 18 500-an jelentkeztek, míg egy évvel később ez a szám 25 000 fölött, idén pedig 31 000 fölött járt. A jelentkezőkkel telefonon elbeszélgettek, majd kiválasztottak kétszázat, belőlük húszat, majd tízet, s ez a tíz bátor hagyta el Marlboro Countryt, s aki az egész területet úgy ismeri, mint a tenyerét. A „mi fiaink” jugoszlávokkal, svájciakkal, görögökkel, románokkal, ukránokkal, csehekkel és szlovákokkal kalandoztak együtt, de nem csak kalandoztak, hanem közösen örültek a szabad ég alatt eltöltött éjszakáknak, a sarasan- iszaposan is csodálatosan hömpölygő Colorado folyón a vadvízi evezésnek, a háromméteres hullámoknak, az esőtől szinte sosem áztatott bíbor-homokszín Légy gyorsabb, mint a folyó - ez a rafting! fiatal vett részt Csehországban egy háromnapos kiválasztótáboron, ahonnét a két legjobb - idén Gábor és Ferenc - Amerikába, a Utah állambeli Marlboro Co- untryba repült két hétre. Visszatérvén a két fiút nem nagyon kellett faggatni, szinte ömlött belőlük a szó. Feri - aki a jogi egyetem mellett egy adótanácsadó cégnél dolgozik - elmondta: tavaly harmadik helyezett, azaz első számú tartalék volt, s megfogadta, hogy idén kijut Amerikába. A kalandokról készült videó- bejátszás alatt megismerkedtünk Buzz-zal, aki életében sohasem szikláknak, a szabadságnak. A legnagyobb élmények közé sorolja Feri a T. K. (Tourist Killer - Turistagyilkos) nevű lovon eltöltött napot. Kettejük találkozását egyébként a félelmetes nevű hátas bánta jobban, hiszen Ferencünk kissé szorosra húzta a nyerget, így a derék paci majd’ megfulladt. Gábor szerint szintén felejthetetlen a dzsipezés, amikor a négyliteres Chryslerekkel olyan vízmosta-szélkop-. tatta sziklafennsíkra kellett felkapaszkodniuk - nem egyszer az autót tolva -, amelyen hat óra alatt tettek meg tizenkét kilométert. Egyikük sem hagyta volna Gábor és Feri a dzsipezés egyik pihenőjén ki a kanyonhelikopterezést a vietnami veteránnal, a kötélen ereszkedést az ötven méter magas Corona Arch nevű szikláról, a terepmotortúrát, az esti tábortűz körüli dumálást, sztorizga- tást és játékokat. Apropó, játékok! A legkedveltebb ezek közül az volt, amikor a párok egyik tagja egy bukósisakra erősítve sörösdobozt tett a fejére, társát egy evezővel a kezében alaposan körbeforgatták, majd egymásnak eresztették őket: tessék a dobozt - de csak azt! - leütni a fejről. Nem árulunk el nagy titkot, ha elmondjuk: Feri a „ringlispíl” után percekig csak a karám oszlopait ütögette... A tíz nap azonban gyorsan elrepült, s bár még két jutalomnap várt Las Vegasban a fiúkra - buktak is szépen... Hogy mi volt a legfontosabb a fiúk számukra? Mindketten két dolgot emeltek ki: a teljes ki- kapcsolódást a civilizációból, másrészt azt, hogy a különböző nemzetek képviselői egy közös nyelv - az angol - segítségével ■hogyan találnak egymásra, hogyan barátkoznak össze. S persze az emlék, mely talán örökre megváltoztatja életszemléletüket. Andó Ákos Leírhatatlan a táj szépsége - ezt látni kell!
