Nógrád Megyei Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-07 / 209. szám
4. oldal Falujárás - Hirdetés 1998. szeptember 7., hétfő Bánk visszaszerezte a tavat, a következő években azonban már a rehabilitációhoz szükséges háromszázmilliót kell előteremteni „Kis Svájccá kell tennünk ezt a falut” Gazdálkodni tudni kell. Mikor leváltunk Rétságról, 17 millió forint volt a költségvetésünk hiánya. Most már évek óta nyereségesek vagyunk, pedig a falu 12,6 kilométer úthálózata aszfaltozott, s kiépítettük a csatornahálózatot. Iskolánkat, óvodánkat eddig még azzal együtt fenn tudtuk tartani, hogy sajnos csak maroknyi gyerek van a faluban - mondta Lomén János, Bánk polgármestere a hét végi Hírlap-fórumunkon. A Bánki- tó partján szó esett arról, miként válhat a település kis Svájccá, s arról is, hogyan várják a bánki pogácsát az üdülőtelepen. A TDK bánki dolgozóival elégedett mind a magyar, mind a japán vezetés, ugyanakkor a falu keresi hovatartozását. Pest irányába fejlesztik kapcsolataikat, mert a megye mostohagyermekeinek érzik magukat. Itt már régióban gondolkodnak, s a Nógrád Megyei Hírlapot - többek közt - ezért is olvassák. camera erieezo autósnak azonnal, feltűnik, hogy csöndesebben suhan a járgánya. Ez persze nem valami speciális dolog, pusztán arról van szó, hogy az utak állapota sokkal jobb, mint amit sok más faluban tapasztalunk. Dolgos emberekről vallanak a szép házak, turistákról a virágos, gondozott porták. A vendéglátóhelyek pedig a Dunántúl színvonalát hozzák. Itt egy kicsit tovább tart a nyár. A tó körüli sétányon gyermekek szaladgálnak, a stégeken horgászok várják türelmesen a kapást, a búcsúzó napsütést nyugdíjasok egy kis csoportja a padokon ücsörögve használja ki. A Bárka vendéglőbe tartunk. A csontokat átjáró meleg nekünk is jólesik, a tóra néző teraszra ülünk ki. Stábunkat már várja Bakos András, aki két éve terjeszti Bánkon a Nógrád Megyei Hírlapot. Legnagyobb panasza, hogy csak hajnalban érkezik meg az újság. Ő ugyanis rossz alvó, s egyik földijével akár már hajnali négykor is olvasnák a friss híreket, melyekhez „csak” Bakos András (jobbra) lapterjesztő hatkor jutnak hozzá. Pozsonyi diplomatamúlttal rendelkező lapigazgatónk, Kopka Miklós a szlovák nyelvű mellékletünkkel kapcsolatban érdeklődik. Ismerteti a Lucfal- ván született ötletével kapcsolatos számításokat, s a további terveket. A fogadtatásról szlovákul kérdezi az asztaltársaságunkban ülőket. - Ha maguk elkezdtek szlovákul is írni, akkor én meg elkezdek szlovákul olvasni - mondja feleletként Simon András, aki dédszülei révén szlovák ősöket is magáénak mondhat. Bandi bácsi hűséges olvasónk, az ötvenes évektől járatja a megyei lapot, mely akkor még csak hetente jelent meg. Napilappá 1964-ben lett a Nógrád - teszi hozzá dr. Csongrády Béla felelős szerkesztő, aki az érdeklődőket beavatja az újságkészítés rejtelmeibe, a tördeléstől a számítógépen át való laptovábbításon át a nyomdai munkálatokig. Plachý Györggyel, lapunk kereskedelmi vezetőjével együtt bemutatják azt a terjesztői hálózatunkat, melynek révén a megye minden egyes településére eljuttatjuk a Nógrád Megyei Hírlapot, s az Egri Nyomda Kft. kiadványait, újságokat és könyveket egyaránt. Túrái Zoltán, sportköri vezetőségi tag lévén, érthetően ezt a rovatunkat keresi legelő-' szőr. Eddig keddenként csak a bánki meccsek miatt vett országos sportlapot. Ma ezt már sokkal bővebben nálunk is megtalálja. Örül annak, hogy péntek helyett már csütörtökön olvashatnak az ifjúsági játékosaikról, pénteken meg beharangozót talál a hét végi meccsekről. Tájékozott emberként mondja, más megyékben nem ad ennyi sportot a helyi lap. Az asztaltársaságunkhoz hölgyvendég is csatlakozik, régi olvasónk a tereskei származású, Rétságon élő Szúnyog Miklósné. Horgász férjével együtt jött, ő már a vasárnapi újságot várja, hogy megjelenjen. Megnyugtatjuk, mindössze két hét múlva erre is sor kerül. Pintér János, aki 27 éve önálló vállalkozóként gyakorolja kőművesszakmáját, Bánk nagy Kora őszi, csendes késő délutánon egymás mellett pihennek a tó partjára kikötött csónakok Horgászok a Bánki-tó partján: a megyén kívülről is sokan felkeresik a festői szépségű vizet statisztikusa. Mint mondja 84 legényember él a faluban, s 29 olyan hölgy, akik már betöltötték a tizennyolcadik életévüket. Büszkén mondja, hogy itt mindenki megfogja a munka végét, nincsenek lumpen alakok, az üdülőtelepen is sokan kapnak munkát. Mindig akad a házakon egy kis javítanivaló, s a hétvégi telkesek már alig várják a bánki pogácsát. Aki idejön, azzal nem éreztetik, hogy „gyüttment”, a helyiek és az üdülők családosán is összejámak. Lapunkat szívesen forgatja. Ő is jó ötletnek tartja a szlovák mellékletet, olvassa mind a sport, mind a közéleti tudósításokat, de megyén kívüli, országos és világtükör anyagainkban is sok érdekességet talál. Pintér János közéleti szerepre készül. A korábbi évtizedekben Rétságon képviselte Bánkot, most ő is elindul az önkormányzati választáson. Lomén János munkáját nagyra értékeli, mert szerinte az önállóságuk hét esztendejében olyan eredményeket értek el, ami Bánk jövőjét alapozta meg. Az aszfaltozott utcák, a korszerű közvilágítás, s az. hogy meg tudták menteni a tavat, elévülhetetlen érdemet jelentenek. A sok dicséret hallatán a polgármester csak annyit mond: „Janikám szép volt ez a kortesbeszéd, bár csak a családomat tudnád így meggyőzni!” Ugyanis Lomén gyermekei már-már úri passziónak tartják ezt a munkát, tekintve, hogy jól működő családi vállalkozásuknál ennyi energia befektetése többet hozna a konyhára. A polgármester a családjának kompromisszumot ajánlott: tiszteletdíjas lesz, amennyiben megválasztják. Úgy véli sok még a teendő, amivel kis Svájc lehet Bánk. Negyvenmillió forintos költségvetéséből a hétszáz lelkes falu nem tudja egyedül megoldani a tó 300 millió forintos teljes rehabilitációját, pedig a Bánki-tó sokak szerint a 24. órában van. Gondot jelent az iskola fenntartása is. A gyermekek utáni fejkvótát ugyanis 4,5 millió forinttal kell megfejelni, hogy az óvoda és az iskola rezsijét állják. A település buszmegállói is rossz helyen vannak, az áttelepítésük - bármennyire is hihetetlen - hatmillió forintot igényelne. És akkor még nem is beszéltünk a sporttámogatásról. A megye II. nyugati csoportjában szépen szerepelt gárdára 600 ezret költ az ön- kormányzat, ám az új szabályzók ellehetetlenítik a csapatot. Bánkot a megye mostoha- gyermekének érzik a bánkiak. „Egyetlen fillér támogatást nem kapunk a nemzetiségi nap szervezéséhez, s mikor a megyeházán kitalálják, hogy készítenek egy turisztikai térképet, akkor szólnak, adjunk ehhez 35 ezer forintot. Itt a testület azt vallja, hogy nekünk a megye ne diktáljon, ha a megyei rendezvényhez is mi fizetünk. A szlovák kulturális központ helyett mi akár panziót is üzemeltethettünk volna az épületünkben.” Érdeklődéssel hallgatta Kopka Miklóstól azt a hevesi kezdeményezést, hogy minél több polgármestert juttassanak be a megyei közgyűlésbe az önkormányzati választásokon. A kis településeknek ugyanis ez jelentene az érdekképviseletre megfelelő garanciát. Lapunkról Lomén János is elismerően nyilatkozott. Mint mondta, ő is azzal kezdi a napot, hogy elolvassa merre mi történt Nógrádban és a nagyvilágban. Kollégái sok ötletet merítenek abból, ami más településen tanulópénz. A közeli viszontlátás reményében búcsúzunk. Bánkon ugyanis ünnepélyes vagyonátadásra készülnek. A Bánki-tó a bánkiaké lett. Két- három hét múlva az országos nagy médiákkal együtt ott leszünk mi is az ennek alkalmából rendezendő ünnepélyes ceremónián. Lejegyezte: Tarnóczi László Fotó: Gyurián Tibor Együtt a baráti beszélgetés résztvevői a«t MINDEM EMEKGtAMK PRÍMAGÁZ • szeptember 1-jétől december 31-éig gyűjteni a Prímagáz palackok zárófóliáit, • eltenni a nyugtákat, • és ha összegyűlt 3 zárófólia, november 15-e után (a nyugtával vagy számlával együtt) behozni bármely cseretelepünkre. így azonnal egy 500 Ft-os gázutalványt kap ajándékba! Már kezdheti is a gyűjtést! További informácktt a Primagte tetetonj& (06/1) 215 5050
