Nógrád Megyei Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-05-06 / 208. szám

A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1998» SZEPTEMBER 5-6, | Egy Baranyi-vers születése, avagy tisztelgés „a Madách” 75. évfordulóján „Mit üzen ott a szalmakomiszár...?” A nógrádi megyeszékhelyen 75 évvel ezelőtt kezdődött a közép­fokú oktatás. így a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium idén ünnepelheti fennállásának (jogelődeit is beleszámítva) három­negyed százados évfordulóját. A jubileum alkalmából Baranyi Ferenc József Attila-díjas költő - egyik salgótarjáni barátja, Bozó Gyula kezdeményezésére - verssel tisztelte meg a patinás intézmény diákjait. A vers elhangzott a gimnázium augusztus 31-i tanévnyitó ünnepségén és helyet kapott a jubileumi év­könyvben is. Az alábbiakban Bozó Gyula, az egykori madá- chos diák, nyugalmazott iskolaigazgató válaszol kérdéseinkre.- Hogyan születik meg egy műalkotás, jelesül egy vers?- Sokféleképpen megszület­het. Annyiféleképpen, ahány alkotás, ahány vers létezik. Mindegyiknél más és más a motiváció. Azt, hogy mi kész­teti az alkotót művének létre­hozására, nem lehet mindig megmondani. De keletkezhet egy vers felkérésre is, amit a fent jelzett eset is mutat.- Ismeretsége Baranyi Fe­renccel, úgy tudom, régi keletű.- Igen. Évtizedekkel ezelőtt kezdődött Budapesten, a Mé­nesi úti Eötvös József Kollégi­umban.- Barátok voltak?-Nem, akkor még nem. Nem tartoztam Baranyi Ferenc baráti köréhez, de jól ismertük egymást. Ha már itt tartunk, megemlítem, hogy egyetemi éveink alatt Baranyi Ferenc leg­jobb barátja egy másik nógrádi fiú, az akkor még kisterenyei Szilágyi Tibor volt. Ezt a tényt Baranyi is megerősítette leg­utóbbi beszélgetésünk alkal­mával.- Hogyan folytatódott a kap­csolat?- Az egyetem elvégzése után is rendszeresen találkoztunk. A hihetetlenül gyorsan országos hírűvé vált költő többször járt a salgótarjáni közgazdasági tech­nikumban, ahol akkor tanítot­tam. Mindig jött, ha hívtam. Szerette Salgótarjánt. Ez az ér­zés később, amikor a Palócföld főszerkesztője volt, még inkább elmélyült benne. Pedig volt időszak, amikor nem ő volt Nógrád megyében a legkívána­tosabb vendég.- Ezt hogyan kell érteni?- Néhány verse - minden jobbító szándék ellenére — itt is komoly ellenérzést váltott ki egyes személyek részéről.- Térjünk át a jelenre. Ez a mostani, a salgótarjáni Ma­dách Imre Gimnázium diákjai­hoz írt Baranyi-vers hogyan ke­letkezett?- A Madách-évfordulóra és a salgótarjáni középfokú oktatás kezdetének megünneplésére készülődve lapozgattam a hu­szonöt éve kiadott évkönyvet. S a korábbról ismert Juhász Gyula-verset olvasva („Prolog a salgótarjáni gimnázium diák­jaihoz”) vetődött fel bennem: mi lenne, ha Pénzes Zoltánhoz hasonlóan (aki tanártársa és ba­rátja volt még a Tanácsköztár­saság előtt Makón Juhász Gyu­lának) felkérném Baranyit egy köszöntő megírására. Ennyi.- Ez volt a terv. Es a „kivite­lezés”’- Ez Budapesten a Pozsonyi sörözőben történt, ez év január 16-án, pénteken este. Négyen ültünk az asztalnál és beszélget­tünk. És én akkor valóban - ki­zárólag a magam nevében - felkértem Baranyi Ferencet, hogy Juhász Gyulához hason­lóan, írjon verset a kiadandó jubileumi évkönyvbe Salgótar­ján első középiskolájának - és diákjainak - tiszteletére.- Es mit szólt az ötlethez a költő?- Először semmit. Hallgatott és gondolkodott. Aztán vállalta. Ajkáról vérként buggyan . A salgótarjáni Madách Imre Gimnázium diákjainak Mit üzen névadótok, amikor „milljók" nem egy, csak egyesek miatt hordják a jármot, hogy a bankjegyek piramisokká összeálljanak? Mit üzen ott a szalmakomiszár, hol szalmát csépel, kinek esze van, mert a kipergett semminek magas árából holtig élhet gondtalan? Mit üzenhet a csiilag-vallató egy bolygón, hol már a Betlehemi csillag is ahhoz vezet, aki a világot akarja megdöntení? Mit üzenhet az író, akinek ajkáról vérként buggyan a beszéd, s csak alvadt szósznak minősíti azt egy nyomorü faj, gyáva nemzedék? Csak azt üzeni, amit hajdanán, s amit, ha élne, ma is Yallana: „A cél halál, az élet küzdelem, s az ember célja a küzdés maga.'' Később, amikor a pesti éjsza­kában elváltunk egymástól, ezt mondta: -Hamarosan küldöm a verset.- Biztos volt a dolgában?-Nem. Azaz, nem teljesen. Nem Baranyi szavahihetőségét vontam kétségbe magamban. Azért nem voltam teljesen biz­tos a sikerben, mert tisztában vagyok azzal, hogy művészi al­kotást legnehezebb „megrende­lésre” létrehozni.- Két változatban is megvan a vers.-Igen, Baranyi Ferenc, ígé­retéhez híven, pontosan egy hónappal a felkérés után, eljut­tatta hozzám írását. Zárt borí­tékban, gépelve, de aláírás nél­kül. Gondoltam, ez nem lesz így jó, hiszen nincs „hitele­Tárlatlátogatói szemlélődés a Rippl-Rónai József kiállításán „Kalitkád ékes csoda” Csaknem féléves nyitva tar­tás után befejezéshez köze­ledik a nagy közönségsikert arató Kippl-Rónai-kiállítás Budapesten, a Magyar Nem­zeti Galériában. Rippl-Rónai József 1861 - ben született Kaposváron. Ő is patikusnak készült, mint Csontváry Kosztka Tivadar, de házitanítói állást vállalt a Zichy családnál. Festészeti ta­nulmányait a müncheni aka­démián végezte, ennek elle­nére sem kapcsolódott a Hol- lósy Simon vezette magyar ko­lónia festőcsoportjához. 1887- ben Párizsban telepedett le, ahol 2-3 évig Munkácsy Mi­hály festősegédjeként dolgo­zott. Ezzel a jellegzetes aka­démikus stílussal szakítva, kapcsolódott az 1890-es évek­ben kibontakozott legmoder­nebb stílusirányzatot képvi­selő Nabis csoporthoz. Olyan kiváló francia művészek baráti társaságához tartozott, mint Edouard Vail lard, Aristide Maillol, Maurice Denis. 1911 -ben a Nyugat kiadá­sában megjelent Émlékezései- ben írta Rippl-Rónai: „Gau­guin és Van Gogh ... ők ket­ten azok, kikhez —bár más utakon haladtam - végered­mény gyanánt látszólag talán legközelebb jutottam a művé­szi rokonságban . . . mind­hárman egyformán szerettük a kínaiakat, a perzsákat, egyip­tomiakat, görögöket, Giottót, Massacciót, Fra Angelicót... a japánokkal egyetemben és bizonyára önkéntelenül is éreztük ezeknek hatását. ” Életművét - mintegy 2500 alkotás - 250 mű reprezentálja a gyűjteményes budapesti tár­laton. A kiállított művek nagy része festmény, grafika és iparművészeti tárgy. A japán hatást leginkább a kerámiatá­nyérokon és a falihímzés kompozíciókon fedezhetjük fel. A „Kalitkás nő” című olaj- festmény tette Rippl-Rónait nagyhírű festővé. Leírhatatlan az a hatás, ami a kiállításláto­gatók arcán visszatükröződik. A kecses nőalak finom kezei világítanak ki az egész alakos képéből, mint sötét éjben a holdvilág. A kép szimbolikáját a zöld kalitkába zárt sárga kismadár adja, amelyből kö­vetkeztethetünk a magányos­ságra, a lelki zárkózottságra. Ezt az alkotói párizsi korsza­kát „fekete” korszaknak is ne­vezik. Rippl-Rónai 1895-ben láto­gatott haza, első kiállítását 1900-ban rendezték. A bécsi, müncheni csoportokat favori­záló kritikusok a szokásos el­utasítással fogadták az új fes­tői stílust és szellemiséget csakúgy, mint Csontváry ese­tében. Mégis hazatelepült, Kaposváron élt, alkotott. A komoly hazai elismerést az 1906-os budapesti kiállítása hozta meg számára. A „fe­kete” korszaka lezárult, kiszí­nesedett, festői stílusában is újított. Igazi meglepetést okoznak a „pöttyös” vagy magyarosab­ban „ kukoricásnak” nevezett képek. Ez is francia hatással rokonítható. A közismertebb pasztellportrék fölött olvas­ható Rippl-Rónai-idézet érték­ítéletet és morális hozzáállást is elárul: „lefestettem mind­azokat, akik ezt a viszontagsá­gos kis maradék országunkat naggyá, kultúrájukban elis­mertté teszik. .. Önarcképe előtt - „Magam képe vörös sipkában”, 1924 - tisztelettel adózunk a merész egyéni utakat képviselő, egyik legnagyobb magyar festőmű­vész gazdag munkásságának. Rippl-Rónai József 1927- ben halt meg. 1961 óta nem rendeztek életművéből kiállítást. Nagy hiányt pótolt most a Magyar Nemzeti Galéria. A tárlaton a sok külföldi és nagyar látogató egyszerre érezhette magát Pá­rizsban és Budapesten, Euró­pában. Lőrincz Gézáné Filmjegyzet: Spice world Ezt is megérhettük, mégpe­dig gyorsabban, mint ahogy számítottunk rá! Ha jól megy a szekér, lök­jünk még rajta egy kicsikét - szól az ősrégi sikerrecept, amit a szórakoztatóiparban dolgozók meg is fogadnak. Ha sikeres vagy a zenében, tegyél rá még egy lapáttal, próbált ki magad más terüle­teken, hiszen nem leszel min­dig fent a csúcson - gondol­ják a zenészek - énekesek és közülük jó páran sorra a ka­merák elé is állnak. Elvis Presley, az exkirály temérdek moziban énekelt, Mick Jag- ger, Phil Collins, Meat Loaf és még maga, a mai király, Michael Jackson is vette a bá­torságot, hogy a kamerák elé álljon. A legújabb zenei di­vathullám üdvöskéi, a nagyon rövid idő alatt a csúcsra jutó angol ötös, a Spice Girls tag­jai szintén nem akartak lema­radni a tekintélyes sorból, ezért két videoklip és három reklámforgatás között gyor­san összehoztak egy, találóan Spiceworld címre hallgató filmet. A Csípős Lányok - mű­vésznév szerint: Victoria, Emma, Mel B, Mel C és Geri - természetesen a vásznon sem tagadják meg önmagu­kat. Minek is tennék? Hiszen a Spiceworld a lehető legegy­szerűbb módon, a lehető leg­kisebb színészi kihívás elé ál­lítja őket: egyszerűen saját magukat kell játszaniuk. A film ehhez hasonlóan rövidke pillanatfelvételekkel, zenei betétekkel, vicces, humoros jelenetekkel és más filmekből vett ötletekkel a lányok há­rom napját meséli el. A Spice Girlök mellett töb­bek között neves brit színé­szek, mint például Richard E. Grant, Roger Moore és a ze­nei élet nagyjai - Bob Geldof, Elton John - is színre lépnek a vásznon. Nos, ezt is megérhettük: pályájuk jelenlegi csúcsán a Spice Girls tagjai a koncert­termekből a vetítőtermekbe költöztek. A zenés szórakoztató angol film szeptember 3-tól látható a tarjáni Apolló kamaramozi­jában. Szilágyi Gábor sítve”. Postafordultával vissza- küldtem neki, s pár sorban megkértem, lássa el kézjegyé­vel, s dátumozza. Megtette. S haladék nélkül.- Hogyan értékeli Baranyi Ferenc költeményét?- Ezt nem tekintem felada­tomnak. Annak ellenére sem, hogy értem a célt, a szándékot, a mondanivalót, s látom a formát. Egyébként is a jelenben nagyon nehéz megmondani, melyik mű­vészi alkotás lesz maradandó, ér­tékálló. Egy biztos: e vers azok­nak szól, akiknek a költő szánta. Baranyi Ferenc pedig e gesztussal beírta nevét a salgótarjáni Madách gimnázium és a város művelődés- történetébe. Ezzel mindannyian csak nyertünk, gazdagodtunk szel­lemiekben. zóla Asztaltársági emlékezés Közös tárlat Salgótarján - A Balassi Bálint Asztaltársaság közös kiállítását szeptember 8-án, kedden 16.30 órakor Orosz István festőmű­vész nyitja meg a Balassi könyvtár Bóna Kovács János Galériájában. A kiállítás adózik Baráth Zoltán emlékének. Új szervezet: a Fiatal írók Szövetsége Az „Irodalom Visszavág*? A héten alakult meg a Fiatal írók Szövetsége (FISZ), amely­nek célja, hogy azokat az író­kat, költőket (is) tömörítse, akik kívül esnek a -szintén zömében fiatalok alkotta - Jó­zsef Attila Kör (JAK) hatósu­garán. A vezetőség magja az a csoport, amelyik az „Irodalom Visszavág” című lap körül kez­dett el tevékenykedni. Az alakuló gyűlés a minap volt az írószövetség székházában, a házigazda Pomogáts Béla elnök volt. A szövetség megalakulásá­ról, céljairól Haklik Norbert írót kérdeztük.- Körülbelül két hónapja fog­lalkozunk érdemben a dologgal, az ötlet természetesen korábbi.- Az irodalmi élet hogyan fo­gadja a szövetség jelentkezését?- Pomogáts Béla elnök üdvö­zölte a dolgot. Azt viszont sajná­lom, hogy a József Attila Körből senki sem volt itt, ezt egyelőre nem tudom, mire véljem.- A kortárs irodalom támoga­tása formális, avagy tényleges?- Pénzügyi támogatásra gon­dol?- Nem feltétlenül.- Szerintem erről még nem le­het érdemben beszélni, ez majd a közeljövőben kiderül. Pénzt pe­dig alapítványoktól próbálunk szerezni, valamint a minisztéri­umtól és természetesen a magán- és üzleti szférából.-A vezetőség akar valakinek borsot törni az orra alá?- Nem. Egyszerűen a prula- rizmus jegyében gondoltunk arra, hogy szükség van egy másik szervezetre, amelyik többfajta irányzatot is integrál. Nagyon szeretnénk, hogy ha a Budapest- centrumú írótársadalom valame­lyest decentralizálódna. Ha lesz rá pénz, mindenképpen szeret­nénk különféle helyi képviselete­ket alapítani és rendszeresen szervezni felolvasóesteket, könyvbemutatókat.- Nógrád megye benne van a „pakliban?”- Természetesen. Ott komoly kulturális élet folyik és nekem személyes kötődésem is van ah­hoz a vidékhez, hiszen Ózdon születtem, tehát én ezt propagálni fogom. - dukay ­Élményekben gazdag nyár: Hollókőtől a Matyóföldig - Évadnyitó akkordok „Szombat esti muzsika” Ezen a nyáron sem szűkölkö­dött zenei eseményekben az „Akkord kohász fúvóskise­gyüttes”. Az augusztusban a Matyó­földre szervezett egyhetes zenei tábor hat föllépése mellett köz­reműködtek a Hollókőn rende­zett Szent István-napi várjáté­kokon, valamint az acélgyár alapításának 130. és a Kohász Művelődési Központ fennállá­sának 120. évfordulójának tisz­teletére rendezett ünnepségso­rozaton. A zenei események csúcs­pontját minden bizonnyal Me­zőkövesden, a fúvószenekarok és mazsorettesoportok VI. fesz­tiválján adott hangversenyük jelentette. A többek között Miskolcról, Kecskemétről, Szombathelyről ide sereglett muzsikusok között az „Ak­kord” képviselte Salgótarján színeit. Mindezek mellett befe­jezték a várhatóan karácsonyra Mezőkövesd főterén nagy sikerű koncertet adtak megjelenő kazettájuk zenei alapanyagának gerincét jelentő hangfelvételeiket. Az új évad a már hagyomá­nyos „Szombat esti muzsika” sorozattal indul. Az acélgyári templomban szeptember min­den hét végéjén 18.30 órakor kezdődő rendezvényen a meg­hívott vendégek is fellépnek. Az önkéntes adományokból a templom idén 60 éves orgoná­jának karbantartására létesített alapot is támogatják.

Next

/
Thumbnails
Contents