Nógrád Megyei Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-29 / 228. szám
Megyei Körkép 1998. szeptember 29., kedd 14 évesen már kántori végzettséget szerzett - Itthon még nem épített orgonát Próféta lesz saját hazájában? Ha azt a szót halljuk: orgona, az emberek többségének vagy a virág, vagy a templomi hangszer jut eszébe. Azt azonban kevesen tudják, mi minden történik addig, amíg a lágy orgonaszó betölti a teret. Mert bizony ez külön szakma, gyakorlóit úgy hívják: orgonaépítő. Ezt a hivatást választotta a Kisterenyén élő Németh Imre. Azt hihetnénk, hogy ez is egy kihalófélben lévő szakma, amelyet az idősek közül néhányan még gyakorolnak, ám a fiatalok már nem választanak. Ez azonban nem így van: beszélgető- partnerem mindössze 27 éves, Kisterenyén telepedett le. Osztrák tanulóévek-Az Ózd melletti Borsodszent- györgyön laktam, szüleim még ma is ott élnek - mondja Németh Imre. - És hogyan kerültem Kis- terenyére? Lehetne szépíteni, de minek: „jó magaviseletéin” miatt kirúgtak a gimnáziumból, el kellett jönnöm. Salgótarjánban a gépipariban fejeztem be az utolsó két évet 1988-ban. Nyolcadikos koromban elvégeztem a budapesti kántorképzőt. Édesanyám ragaszkodott ahhoz, hogy továbbtanuljak: felvételiztem a Pázmány Péter egyetemre, fel is vettek, de arról már nem szólt az egyezség, hogy járni is kell. Inkább a kisterenyei templomban helyezkedtem el kántorként, majd két év után következett a budapesti Kaesz Gyula Faipari Iskola hangszer szaka, azon belül is az orgonaépítés. Kántorként ismertem a hangszert, nyaranta az Aquincumnál dolgoztam, ahol kimondottan orgonaépítéssel foglalkoztak. A kétéves iskola elvégzése után 1992-től három évig Ausztriában dolgoztam.- Mennyi időbe telik, menynyibe kerül egy-egy új hangszer megépítése? — Az orgona sípos hangszer, amely általában templomokban fordul elő. Amikor orgonaépítésről beszélünk, az azt jelenti, hogy a mechanikájától kezdve a hangzáskép összeállításáig mindent nekem kell csinálnom. Aprólékos, finom munkát igényel. Hogy mennyi idő alatt készül el, az a nagyságrendtől függ, egy évtől akár öt évig is terjedhet. Ugyancsak ettől függ az ára is, de átlagosan regiszterenként 1,5 millió forintba kerül. Az ausztriai Sa- denbergben épített orgona 22, a Allhamingban épített pedig 18 regiszteres volt. Még mielőtt bárki „elszömyedne” az összeg nagyságán, hozzátenném, hogy ebből az összegből kétharmad rész az anyagár: Németországban lehet beszerezni a szükséges speciális alkatrészeket, amelyek igen drágák. Azt is hozzátenném, hogy az orgonaépítés nem „egy- emberes” munka, Ausztriában például hárman dolgoztunk: ezt egyedül képtelenség megcsinálni. Talán Pásztón sikerül-Epített-e már itthon új orgonát?- Sajnos, eddig még nem. Most van kilátás arra, hogy egy pesti kollégával itthon is megmutathatjuk, mit tudunk, de erről még nem szeretnék közelebbit mondani, hiszen most folynak a tárgyalások. Annyit azonban elárulhatok, hogy ez sem Nógrád megyében lesz. Azért nem maradunk kihívás nélkül itthon sem: jövőre talán Pásztón is lesz feladatunk. A „Pásztói Templomért Alapítvány” segítségével Gajdics Gábor vásárolt külföldön egy orgonát, amelyet majd össze kell építeni a már meglévővel. Hajói sikerül, ez nagy előrelépést jelentene az orgonazenében. Erre a munkára pályázatot fognak kiírni, amelyet szeretnénk megnyerni. Legutóbb Karancsságon dolgoztunk, ahol az orgona tisztítását és egy regiszter átalakítását végeztük el. Nem lehet abbahagyni- Szavaiból úgy érzem, nem túlságosan nagy a kereslet szakmája iránt. Mondja: meg lehet ebből élni?- Nagyon fontosnak tartom, hogy megmaradjanak ezek a sípos orgonák a templomokban. Vidéken sajnos nem sok hangsúlyt fektetnek a meglévők állagmegóvására, felújítására, egy- egy plébánia saját erőből képtelen a költségeket fedezni. Pedig az orgonaszót mindenki igényli a templomban, legyen szó esküvőről vagy miséről, és azt is elvárja, hogy szép legyen. Ehhez viszont karban kell tartani. Kivételek persze mindig vannak, így itt is élnek olyan plébánosok, akik szívügyüknek tekintik ezeket a dolgokat, mint például Nagybá- tonyban: itt évtizedek óta nem volt orgona, a plébános viszont hozni akar. S hogy meg lehet-e belőle élni? Talán most már igen. Ha bejön a már említett kis orgona, ha jó lesz a visszhangja, akkor úgy néz ki, el tudunk komolyabb formában indítani egy vállalkozást. A bizonytalanság ellenére soha nem bántam meg, hogy ezt választottam: igaz, hogy sokszor még hajnali kettőkor is dolgozunk, de ha valaki megismeri ezt a munkát, megszereti, nem tudja abbahagyni. Hegedűs Erzsébet Honfoglaláskor előtti emlékek mai adakozásból A helytörténet szécsényi őrei Polgárosodó szokásainkban egyelőre még nehezen ver gyökeret az az újfajta gyakorlat, hogy személyi jövedelem- adónk egy százalékával saját magunk rendelkezhetünk. Pedig működőképes alapítványok az így összeszedett ezresekből maradandó értékeket tudnak teremteni. Szécsény város lakosainak önismeretét ebből a pénzből segítette Pintér Sándor száz éve kiadott könyvének újbóli megjelentetésével az „Antal Károly Honismereti Alapítvány.” A hasonmás kiadvány Hat éve a Szécsényi Honismereti Híradót a város jeles helytörténeti kutatójának nevét őrző „Antal Károly Honismereti Alapítvány” adja ki, s ugyancsak ennek az alapítványnak köszönhető, hogy - bár csak háromszáz példányban- de megjelenhetett Pintér Sándornak a „Paló- czokról” című, 1880-ban született művének hasonmás kiadása. Szécsény lelkes lokálpatriótáinak biztatására írta az Antal Károly-i szellemi örökséget átvett Galcsik Zsolt a ferences szerzetesrend történetét feldolgozó könyvét, s bár a jelenlegi városvezetéstől érdemi anyagi támogatást nem kaptak, reprint kiadásban újabb Pintér Sándor- kötettel örvendeztették meg az idén az olvasóközönséget. Alapot legutóbb mindehhez abból a bizonyos egy százalékból befolyt 45 932 forint jelentett. „Szécsény és közvetlen vidéke a honfoglalás előtti korban” címet viseli a mű, mely a múlt század nagy ünnepének, a millenniumnak romantikus jegyeit viseli magán. A kötet gondozását felvállaló Galcsik Zsoltot az vezette munkájában, hogy e nehezen hozzáférhető könyvet újra eljuttassa az olvasóhoz, s az egykor Szécsényt lakhelyéül választó Pintér Sándor Agyagkancsók Hamvedények emléke előtt fejet hajtson. Az irodalmi munkássága, társadalmi tevékenysége, a városra hagyományozott könyvtára által is jegyzett ügyvéd e művében mint a régészet hőskorának lelkes alakja tűnik fel, aki számos ismerettel vértezi fel a Szé- csényben, vagy annak környékén élő lakosokat. Nagy Ivánnak száz esztendeje e szavakkal ajánlotta Pintér Sándor a Szécsényről szóló művét: „.. .Szeretettel kérlek, ajándékozd meg azzal a kis idővel, mely annak átolvasására szükséges. Ha rossz, tedd a lomtárba, ha jó tedd a könyveid közé. Az áldozati oltárra Abel sem tehetett nemesebb gyümölcsöt, semmint amilyet képes volt termelni. ” Galcsik Zsolt is ekképp ajánlja figyelmünkbe ezt a művet, amelyet száz esztendő igazolt, érdemes polcon tartani. (tarnóczi) A Hírlap postájából A Ff. 96 - A Hírlap postájából • az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Dr. Majláty Lipót főorvos emlékére - Gyógyító élet Az utolsó szó jogán A város idősebb generációja még emlékezhet, amikor 1950-ben a patinás fővárosi János kórházból Salgótarjánba bányaorvosnak ideszegődött egy fiatal, több- gyermekes szakorvos. Hogy miért került ide ez ma már nem érdekes, de az igen, hogy ez az ember rövid idő alatt kitűnő kapcsolatteremtő képességével, sajátos humorával egész gyorsan „otthon” találta magát. A betegek szívesen fogadták az iparkodó fiatal szakorvost, akinek nemcsak megnyerő volt a modora, szép családja és gyermekei voltak, de szakmai tudása és akarása, segítőkészsége is kifogástalan volt. Lehet, hogy az évek múlásával nem is bánta és nem vette zokon, hogy egy viszonylag steril klinikai környezetből bányavidékre került, sőt későbbi bevallása szerint jobban emberközelbe került betegeivel, jóval szélesebb sprektumban kellett a bajokat, gondokat, betegségeket látni és orvosolni. Egy személyben lett tehát jó emberbarát, lélekbúvár és mindenes orvos. Természetesen ez látókörét, orvosi gyakorlatát kiszélesítette, amit nem bánt, hiszen kiváló képességei révén jól vette az akadályokat. A laboratóriumi szakorvosi diplomával lehetővé vált számára, hogy például az akkoriban még gyógyíthatatlan betegségeknek számító asztma ellen felvegye a harcot, új és járatlan utakra térjen a hagyományos orvostudomány területéről, a gyógynövények birodalmába, majd megkezdte saját precíziós műszerének kifejlesztését, azaz az „inga” használatát, a bioáram kimutatását, s ezáltal a természetgyógyászatot mindennapi gyakorlattá fejlesztette. Sajnos, ahogyan ez ilyenkor lenni szokott, ahogy nőtt népszerűsége a betegek körében, úgy indult be a szakmai ellenállás is bizonyos körökben. Akkoriban szentségtörés volt túllépni a hagyományos orvoslás gátjait, holott ez tette lehetővé számtalan állítólag gyógyíthatatlan beteg és betegség gyógyítását. A kor és világnézet nem kedvezett ennek az úttörő munkának, s olykor a komoly gáncsoskodások, mondvacsinált vádaskodások kivédése rengeteg energiájába került, (de mindig sikerült) mígnem feladták a hiábavaló próbálkozásokat. Az sem vált javára, hogy mélységes isteni hite volt, amit a legszorongatóbb időben sem rejtette véka alá és ezeknek semmilyen módon soha nem engedett, soha nem volt hajlandó azt semmilyen formában sem feladni, sem elhagyni. így aztán nem csoda, ha soha nem volt semmiféle elismerés várományosa. Persze voltak igen magas rangú betegei is. S talán ily módon kénytelen-kelletlen, de megtűrt személy lett, akit menetrend szerint valaki kuruzslással feljelentett, hogy ne legyen olyan nagyon feltűnő, hogy a betegek körében oly népszerű és szeretett ember soha semmilyen elismerésben nem részesük És jött 1956, ahol a sebesültek ellátásában jeleskedett és valamilyen (ellenálló) szervezet tagja is lett. S ahogy a közmondás mondja, a baj csőstül jön. Az emberi és orvosi kiállása juttatta oda, hogy büntetésből a kórházi főorvosi pozícióból szakrendelő intézeti szinten kellett tovább tevékenykednie. Nem tört meg, sőt orvosi tudása iránti igény fokozódott. A Majláty név már lassan fogalommá vált a betegek körében. A betegek az ország valamennyi tájáról jöttek és gyógyulást vártak, s nem volt elég az állandó zsúfoltság a rendelőben, már magánrendelése is tetőzött. Ismeretsége határon túlra is eljutott, s mindezt egyedül, segítség, kolléga nélkül. Ma már tudjuk, hogy emberi helytállása és magas szintű szakmai tudása soha nem volt vitás. Az idő mindenben őt igazolta. Példamutató élete, a betegek kiszolgálása és irántuk tanúsított alázata, élete legvégső szakaszáig érvényes volt. Otthonában még mindig fogadta a betegeket, mikor már ő maga is komolyan beteg volt. Már romlott a látása és majdnem teljesen elvesztette hallását, de még mindig gyógyított, mert ott volt ingája és tiszta elméje, ami helyettesítette beteg érzékszerveit. S most e sorok olvasója elgondolkodhat, hogy milyen ember is volt Majláty főorvos?! Milyen emberi értékeket képviselt, hordozott és mutatott a város és környezete számára? Milyen példaértékű volt az élete? S mit kapott ő a várostól, az itt élő emberektől cserébe? Elhagyhatta volna ő a várost, sőt e hazát is, de nem tette mert nagy magyar volt. S lehetett volna ő akár világhírű tudós is, hiszen benne volt minden, ami ahhoz kell, de nem lett, mert első volt családja és betegei. Már évekkel ezelőtt próbáltuk őt Tarjánból, ahol egyedül maradt, elvinni otthonunkba, hogy mi, a gyermekei gondozzuk, dédelgessük s vigyázzunk rá. De őt nem lehetett. Mindig mondta: - Nem hagyhatom el a betegeimet. Ők várnak engem! Mint nevelt fia s vője sokszor megtapasztaltam a betegek részéről a hatalmas igényt gyógyító tudása iránt. Igen, nagyon sokan voltak, akik nála kerestek és találtak gyógyulást. Időnként még szégyelltem is magam, mikor családostul, mindenkit megelőzve mi is betolakodtunk a rendelőbe, vagy otthonába, amikor számtalan nagy beteg reszketve, fájdalomtól gyötörve türelmesen várta a bejutást a főorvos úrhoz. Akkoriban még fel sem fogtam ezt a beteg-orvos kapcsolatot, hogy mit jelentett az ő személye a. betegei számára. Igen, most ezután bocsánatot kérek minden betegtől, akit így megelőztünk és megvárattunk, hogy édesapához, a főorvos úrhoz bejussak. Édesapát mondtam, mert nekem az volt. Emberi tartása, becsülete és hite, valamint méltósága az emberben, nekem olyan példa volt, amit remélem, hogy jól követek és tudom, hogy ezeket az értékeket, melyek valódi, igaz és maradandó értékek családom is követ. De felmerül a kérdés, tudja-e valaki a fiatalok közül a városban, hogy ki volt Majláty főorvos? Mit tett ő a városért és az emberekért az élete folyamán? Megszámlálhatatlan betege biztos tudja, de hogyan viszonyul a város, mint egységes egész ahhoz az emberhez, aki életét a város betegeinek szentelte. A megemlékezésre a gyászmise adott alkalmat augusztus 28-án. Gyászoló gyermekei szeretettel hívtak mindazon beteget és ismerőst, kollégát és mindenkit, aki végső búcsúztatásán ott akart lenni, el akart számolni lelkiismeretével egy olyan ember megszentelt hamvai előtt, aki egész életében a másik emberért munkálkodott és egész életét a város gyógyításának szentelte és adta. Adjuk hát meg neki, ki-ki a maga módján, az őt illető végső tiszteletet és elismerést. Ha már életében semmilyen elismerésben nem részesült, most még nem késő a város lelkiismeretének feltámadni és Majláty doktort megérdemelt elismerésben részesíteni. Hiszen Salgótarján nem csak otthona volt, de itthon volt, van és lesz is a város embereinek szívében és emlékezetében. Szőke Zoltán Lesz-e termelés Szúpatakon? Kőbánya blues Tavasszal kívánja értékesíteni a Bátonyterenyéhez tartozó Szúpatak szomszédságában lévő kőbányát a Kincstári Vagyoni Igazgatóság. A Karancs Mezőgazdasági Termelőszövetkezet tulajdonában állt az a mészkőbánya melyben a gazdálkodóegység felszámolásakor, 1996-ban megszüntették a kitermelést. Az ingatlanon jelenleg 56 százalékban a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI), 44 százalékban pedig a Magyar Követeléskezelő Részvénytársaság osztozik. Pontosabban nincs min osztozni, hisz’ a kövek a helyükön vannak, kőbányászat nélkül csak költségről lehet beszélni. A kőbányát várhatóan a tavaszon hirdetik meg tulajdonosaik nyilvános értékesítésre, a kikiáltási ár meghaladja majd a 10 millió forintot - tudtuk meg Técsi Jánostól, a KVI vagyonkezelési és hasznosítási főosztályának vezetőjétől. Arról nincs értesülésünk, milyen érdeklődést mutatnak a mészkőbánya iránt. Ami biztos, megyénkben van olyan vállalkozó, aki bányászat céljából nemrég egy hegyet már megvásárolt S átoralj aújhelyen.- el Hd áll meg a busz? Salgótarján - Szeptember 29- től, keddtől az Arany János Általános Iskola előtt, a Makarenko úton állnak meg a bányagépgyárig közlekedő helyi járati autóbuszok, mindkét irányban. Megkezdődött ugyanis a felüljáró utáni két buszmegálló átépítése, viakoloros burkolattal történő megerősítése. Az építés - a közúti igazgatóság illetékese szerint - legalább egy hónapot vesz igénybe.
