Nógrád Megyei Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-24 / 224. szám
1998. szeptember 24., csütörtök Mozaik 7. oldal Vagy bor, vagy pince - Mindig oda ment dolgozni, ahová küldték Aki házakba építette az életét A salgótarjáni kórház stroke osztályán találkoztam a kissé hajlott, ősz hajú emberrel. Bozontos szemöldöke alól huncutul csillogtak a szemei. Szemeinek derűje, humora még őrzi korábbi éveinek örömét, s elfeledteti idős korát.- Verebélyi Gyula vagyok Mátraverebélyből - kezdte akadozva a mesélést.- Ne haragudjon, csak nehezen tudok beszélni, mert idebent történt valami - bökött a fejére. Koporsóban is aludt Apja bányászként kezdte, de amikor harmadszor is rászakadt a bánya megunta ezt a veszélyes mesterséget, lovat vett, fuvarozott és gazdálkodni kezdett. Nem sokáig tehette, mert harmincnyolc évesen temették. Mondják, a korábbi balesetek miatt.- Alig múltam tízéves - emlékezik Verebélyi Gyula. - Testvéreim is voltak, de egyedül maradtam szegény anyámmal. Hamar dolgozni kellett, hogy megéljünk. így azután Ti- ribespusztára szegődtem kőművesek mellé. Egy kis kétkerekű szamaras kordéval szállította a homokot meg a téglát a mesterek keze alá. A homokot előbb kifejtette a bányából, a téglát meg a kastélykertben lévő Bagolyvár falmaradványaiból.- Talán itt kezdődött az igazi életem, hogy én is kőműves lettem - teszi hozzá. Addig azonban sok segédmunkát kellett végeznie. Sit- nyikeskedett Szentkúton a barátoknál a Mária-otthon építésénél. Azután Salgótarjánban folytatta ahol Verebélyből sokan dolgoztak. Ott volt a keresztapja is, aki Neuhold kőművesmesternél dolgozott.- A keresztapám ajánlásával Neuhold úr le is szerződtetett, felvett és három évig inaskodtam nála. Előtte azonban két évig dolgoztatott, hogy kiderüljön, lesz-e belőlem jó kőműves.- Ipari iskolába a Pécskő utcába jártunk. Akkor még ott volt a cigánydomb, s ha nem volt máshol szállás, közöttük aludtam. Meg a keresztapám fiánál is, aki ugyanabban az utcában egy asztalosmesternél inaskodott. A műhelyben koporsókat is készítettek s vagy azokban vagy a gyallásban aludtunk. Alig kapta meg a segédlevelet, s kezdte a munkát Petőfibá- nyán, ideért a front, s hazazavarta Verebélybe. Innen vonultatták be katonának. Losoncra vitték őket a lószagú marhavagonokban. Onnan meg a frontra akarták irányítani a csoportot, amikor egy éjszakai légiriadó alkalmával negyedmagával megszökött.- Amikor hazavergődtünk, szegény anyám nem tudta hová bújtasson, mert németek voltak még Verebélyben. Hol a padláson, hol a szalmakazalban aludtam, de a megérkező orosz katonák csak elfogtak és elvittek lovat hajtani. Amikor Pásztón patkolni kellett a pacikat, valahogyan az oroszoktól is megszöktünk és az erdőkön átjutottunk haza a faluba. A front elvonulásával Verebélyből csapatosan mentek Budapestre dolgozni az emberek. A szétrombolt házakat próbálták helyre hozni. A romos, tető nélküli épületekben laktak, éjjel papírlapokkal takaróztak.- Egy Hanák nevű pallér irányította a munkát. A Hold utcában a mesternek csináltunk házat, azután a salgótarjáni üveggyárban kaptunk munkát. A vízválasztói erőmű mellett is építettünk egy háromemeletes nagy salakbunkert. Majdnem elkészült már, amikor Hanák úr kiabálva jött, hogy vége van a háborúnak. Ez május 9-én volt. Közölte, hogy nem kell dolgozni, hazamehetünk. Később újra Petőfibányán javította a megrongálódott épületeket, majd Rózsaszentmár- tonban házakat épített. Amikor szombatonként hazafelé gyalogoltak, mindig megfürödtek az apci kőbánya tavában. Akkor az volt a tisztálkodási lehetőség. Minden épület kedves Jugoszláviában is szerencsét próbált 1947-ben. Szarajevó mellett dolgozott, ahová a sógorával együtt ment. Akkor naponta toborozták oda a népet, mert ott hiányoztak a szakemberek. Emeletes épületeket építettek, mások inkább a bányába mentek, mert ott még jobban fizettek, mint az építkezésen. Havonta több mint ezer forintot haza tudott küldeni, ami nagyon jó pénz volt akkoriban.- Kezdetben üzemi konyhán ettünk, de nem a mi ízlésünk szerint főztek- említi mosolyogva. - Szóltunk, hogy megfizetjük, csak mi valami haza- ibbat ehessünk, mire elhelyeztek minket egy vendéglőbe, ahol muzsika is volt. Itt azután még táncoltunk is az ottani szép lányokkal. Egy évvel később Salgótarjánban dolgozott a magasépítőknél. Ekkor kezdődött a nagy vándorlások időszaka. Mindig oda mentek dolgozni ahová a cég küldte őket. Épített házakat a nagybátonyi bányavárosban, Kisterenyén. Több mint harminc lakást csak a Chorin-tele- pen. Innen a zagyvapálfalvai üveggyárhoz került. Az egyik barátja leesett az állványról, eltörött a lába, s neki kellett a helyére állnia. Sorolja, hogy mennyi helyen dolgozott. A csengerházi transzformátoralállomásnál, majd Verebélyben egy nyolc tantermes iskolát építettek. A cég üdülőjénél is dolgozott, majd Balassagyarmaton a vontatófülkegyárat építették, majd mellette a kábelgyárat. Nagyon szívesen emlékszik a régi munkatársakra, barátokra. Külön megemlíti Eppich Ernőt, meg Karacs Lászlót, akik azért szerették nagyon, mert Verebélyi Gyula készséggel, zokszó nélkül dolgozott a nehéz helyeken is. Dolgozott Borsodnádasdon a lemezgyárban, ahonnan Verpelétre helyezték.- Itt egy nagyon „fáintos” munkát kellett megoldani, huszonötezer hektoliteres borospincét építettünk - emlékezik.- A borosok azzal fogadtak, hogy ha naponta nem iszom meg öt liter bort, ne is menjek oda dolgozni. Bizony ez nem volt teljesíthető, mert akkor nem lett volna pince. A hatalmas betonhordókat belülről üvegcsempével borítottuk, s amikor 1970-ben eljöttem onnan, már bor is volt bennük. Heves megyéből újra visszavezényelték Salgótarjánba. Akkor épültek a tízemeletes Arany János utcai házak.-Az alagútzsaluzásos módszer nagyon tetszett, hiszen egy emeletet egyszerre betonoztak. S amikor megkötött, a zsalut feljebb vittük. Szép munka volt. Arra is emlékszem amikor a domboldalon megcsúszott az egyik épület. Én akkor éppen az óvodát építettem. Azon a területen mélyalapokat készítettünk, általában négy-öt métereseket, de volt ahol hét-nyolc is volt. Nagyon meglepődtünk amikor még régi sírok is kifordultak a földből. Emlékezete szerint a 29-es épület volt az utolsó, amit itt épített. Innen a Beszterce-lakó- telepre helyezték, de itt már csak egy magasépület jutott neki. Utána a fóti gyermekvárosban dolgozott, ahol tornatermet épített salgótarjáni salakblokkokból, majd a gödöllői óvoda következett, s később a honvédségnek Pécelen emelt egy háromszintes épületet, meg egy nyolc tantermes iskolát. S ez már 1983-ban volt, amikor néhány hónap múlva nyugdíjba ment.-Nagyon sok épületen dolgoztam, s mindegyik kedves volt - mondja tűnődve.- Nem tudok közülük választani. Mind jól sikerült. Különösen akkor, ha volt elegendő és jó anyag hozzá. Bosszúságot csak az okozott, amikor nem jött az anyag, mert akkor pénz se volt. De jó volt akkor... Verebélyi Gyula kőművesinasként kezdte a szakmát, végül főművezetőként nyugdíjazták. Valamikor a felesége nem örült neki, hogy csak hetente egyszer járt haza, azt szerette, amikor a közelben dolgozott s naponta hazajárt.- Most meg hiába is küldene, nem tudok már menni - mondja keseregve. Ámde felcsillan a szeme, amikor így folytatja.- Ha ritkán végigballagok Tarján utcáin, örömmel nézem a háztömböket. Az jár az eszemben: de jó is volt, amikor ezeket építettem. Néha vágyódtam is egy ilyen házban lakni, de megszoktam én már az otthoni portát. Én már csak innen megyek majd tovább ... Pádár András Tévedések lexikona Újabb tévhitek Marco Polo soha nem járt Kínában, az erdők nem pusztulnak, az amerikaiak szexuális magatartásáról szóló Kinsey-jelentés hamis adatokon nyugszik, és a keringő nem bécsi, hanem bajor tánc, mivel ott említették először írásban a XVIII. század közepén. Ez csupán néhány tény egy könyvből, amely a napokban jelent meg Németországban második kiadásban „A népszerű tévedések új lexikona” címmel. Walter Kremer és Götz Trenkler - mindketten statisztikusok - nem is sejtették, hogy lavinát indítanak el művük 1996-ban megjelent első kiadásával. Ugyanis sok százan ragadtak tollat, hogy egyfelől a szerzők orra alá dörgöljék a könyvben szereplő tévedéseket, másfelől hogy elhalmozzák őket további téves közhiedelmekkel. Az új kiadásba most újabb tévhitek kerültek be a politika és gazdaság, művészet, történelem, technika és a divat területéről. A szerzők szempontjából a „legkiadósabb- nak” az időjárási és étkezési babonák tömege, valamint az úgynevezett „orvosi folklór” bizonyult. A két tudós például bebizonyította, hogy a konzervált zöldségben nincs kevesebb vitamin, mint a frissben, vagy hogy a kávé senkinek nem okoz gyomorgörcsöt. A számtalan érdekességet tartalmazó lexikon stílusa szórakoztató, de abban azért aligha lehet reménykedni, hogy az ezerszer elhangzó tudományos és történelmi közhelyeket a két lelkes szerzőnek sikerül kiirtani a köztudatból. „Princ” nem öregszik Magyar színész, osztrák állampolgár, Berlinben forgat Mostanában, amikor a televízióban szinte párhuzamosan vetítették A nagykövet asszony és a Princ, a katona című filmsorozatot, valamint a Bolondos vakációt, szembesülhetünk azzal, hogy Ernyei Bélán nem különösebben fogott az idő. A harminc évvel ezelőtti lányok kedvencének a kiska- tona szerepe annak idején óriási népszerűséget hozott. Ám legnagyobb meglepetésre néhány év múlva elment Magyarországról és Ausztriában, majd Németországban dolgozott. Új hazájában 1977-ben az év sztárjává választották. „Hölgyválasz”- Amikor hazalátogattam, mindig kérdezgettek az emberek: hová tűntem, miért csak külföldi sorozatokban láthatnak?- meséli. -Elhatároztam, hogy készítek egy televíziós magazinműsort, amelyben nők vallanak sajátos magánéleti problémáikról. Olyan izgalmas kérdéseket feszegetünk az adásban, mint például: mitől vonzó egy nő? Nemcsak közismert asszonyok szólalnak meg a műsorban, hanem a hétköznapok főszereplői: a fővárosban és a vidéken élő hölgyek egyaránt. (A „Hölgyválasz” első adását szeptember 19- én, az MTV1 műsorán, a késő esti órákban már láthatták is a nézők. - A szerk.)- Az ön személyiségéhez amúgy is közel áll a szebbik nem. Magánemberként pedig nagy hódító hírében áll.. .- Nem tagadtam soha, hogy számomra nagyon fontosak a nők. A szülői háztól a kollégákon át a szerelmekig. Nem is beszélve a lányomról, Adrienne-ről, aki operaénekesnek készül és Bécsben él, s a feleségemről, Szűr Mariról, akit színésznőként a „Szomszédokból” ismerhet a közönség. Tizennyolc éve, hogy összeházasodtunk és mellette csodálatos harmóniában élhetek.- Milyennek látja a magyar nőket a nyugat-európaiakkal összehasonlítva?- Nagyon izgalmasnak. Ám feltehetően anyagi lehetőségek és kulturális hagyományok híján itt még kevésbé terjedtek el azok a lehetőségek, amelyek révén a nyugati nők ápoltabb benyomást keltenek. Ernyei egészségpárti Érdekes különbség az is, hogy a magyar nők bizonyos helyzetekben kevésbé felszabadultak, mint például egy amerikai vagy egy osztrák nő. Itthon, ha megszólítanak egy férfit, vagy netán egyedül lépnek be egy szórakozóhelyre, az „bűn”. Nyugaton semmi meglepőt nem talál benne senki. Ugyanis, ha szabad nekik éjjel-nappal dolgozni, ha egy zsák pénzt kereshetnek és ha magas pozíciókat is betölthetnek, akkor a férfiakhoz hasonló jogok az élet más területein is megilletik őket.- Önéletrajzi könyvében nem titkolja, hogy 1942-ben született. Hogyan sikerült megőriznie fiatalos külsejét?-Mindig is egészségpárti voltam. A Lukács-fürdőben szinte naponta úszom, rendszeresen futok és tornázom. Nagyon figyelek a táplálkozásra. Szeretek főzni, de elsősorban a könnyű francia és távol-keleti konyha híve vagyok. Hobbi az építészet- Szabad idejét mivel tölti?-Az utóbbi években az építészet a legfőbb hobbim. Persze a tervezésben és a kivitelezésben igazi szakértők is segítenek. A másik régi szenvedélyem az antikvitások imádata. Számomra a legkedvesebb régi darab édesapám 1932-es Doxa karórája, ami ma is pontos és a csuklómon ketyeg.- Most, hogy elindulf t) az új televíziós műsora, hazatelepül Magyarországra ?- Osztrák állampolgár vagyok. Bécsben, Budapesten és a Balaton-felvidéken élek. Mostanában valóban több időt töltök itthon, de ha menni kell, nem okoz problémát. Az ember felül egy repülőre és másfél óra alatt Berlinben van, ahol most is egy RTL-tévéfilmsorozaton dolgozunk. Az Európai Unió kiszélesedésével az országhatárok jelentősége egyébként is eltörpül. Számomra mégis most a magyarországi „visszatérés”, az új műsor sikere a legfontosabb. N. Zs.
