Nógrád Megyei Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-21 / 221. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép 1998. szeptember 21., hétfő Más idők jártak: nem ment el táncolni az Állami Népi Együttesbe Nemcsak az emlékek fonalát szövi Nagy Imréné, ma is nagyon népszerű szülőfalujában, Kazáron. A megbecsülést bámulatos kézügyességének és a táncospályafutása során számtalan színpadot koptató és a sok rámás csizmát elnyűvő lábának köszönheti. A bányászok-erdészek-kohászok bölcsőjénél Tarjám akkordok Selmecbányán Himnuszok a hajdani professzorok tiszteletére- „Szép kis város Selmecbánya”- mondja a régi diákdal. Az elmúlt héten az Országos Magyar Bányászati- Kohászati Egyesület vendégeként az Akkord kohász fúvóskisegyüttes tagjai is meggyőződhettek róla. A 18. század végén itt kezdődött meg a magyar bányász szakemberek képzése. A történelem viharai messzire sodorták az utódokat, hiszen ma az erdészek Sopronban, a bányászok és kohászok Miskolcon szerzik meg diplomájukat, de mindannyian jól tudják, az ősi forrás Selmecbánya. A bányásznaphoz és az akadémia tanévkezdetéhez kapcsolódik a hagyományos úgynevezett szalamander-ün- nepségsorozat, amelynek csúcspontja az esti vidám felvonulás. A területi bányászszövetségeket követő magyar „csapatában Nógrád megyét két bányász, két kohász és az Akkord kohász fúvóskisegyüttes képviselte. Erre az alkalomra bányász- és kohászdiákdalok- kal bővítették repertoárjukat, melyeket nagy kedvvel énekelték a magyarok az egyetemistától a nyugdíjasig. A színpompás felvonulás után a hagyományos szakestély következett, ahol a régi történetek és anekdoták sorát egy-egy aktuális diákdallal fűszerezték. Másnap a csaknem százfős küldöttség sorra megkoszorúzta a legelismertebb Selmecbányái professzorok sújait. Tiszteletükre a bányász-, az erdész- és a kohászhimnusz után felcsendült a minden alma mater örök dala: „Vivát akadémia!” D. J. Köztudott, hogy a női népi viselet Nógrád megyében rendkívül változatos, de azon belül is a főkötő színes formáinak köszönhetően talán a kazári a legdíszesebb. Erre a gazdag tradícióra alapozva pár ruganyos, jó zenei és táncérzékkel megáldott fiatallal alakult meg annak idején a kazári Bokréta hagyományőrző együttes. Nagy Imréné még ma is nagyon büszke arra, hogy ebből a húsz fürge lábú fiatalból verbuválódott csapatnak az egyik legjelentősebb frontembere és mondhatni tartópillére volt.- Hogyan kezdődött a táncosélet?- Hát akkoriban a rengeteg munka mellett a zene és a tánc töltötte ki az életünket. Télen a fonóban végzett munkák idején nemcsak a rokkák kereke és az asszonyok keze járt ügyesen, de a hangjuktól is zengett a határ. 1948- ban, tizennégy esztendős koromban kezdtem el táncolni, 1949- ben már részt vettünk a világifjúsági találkozón is, 1951-ben pedig megalakult a bányász szakszervezeti kultúr- csoport, amiről még film is született akkoriban.- Milyen sikereket értek el?- 1951-ben a „Kendőlakás” („Eljegyzés”) című tánccal -amit Hegedűs Mária kazári tanítónő, a csoport akkori vezetője bab- és kukoricaszemekből rakosgatott ki - Salgótarjánban első helyezést értünk el, sok csoportot magunk mögé utasítva, majd továbbjutottunk az országos szakszervezeti versenyre, aminek a Nemzeti Színház adott otthont. Innen egy 800 forintos rádióval térhetett haza a csoport. De nagy pénz is volt az akkoriban! Ezt követően hívtak meg táncolni az Állami Népi Együttesbe.- Ez aztán a szakmai elismerés.- Igen, csakhogy egy falusi lányra más idők jártak akkoriban, így aztán nem mentem el.- Milyen élmények vannak még a tarsolyában ?- 1953-ban a 2. országos fesztiválon örökké emlékezetes marad Petyi Cilka „Tapsiko- lós”-a, aki a lábával olyat tudott csattintani, mint más a tenyerével. 1961-ben aztán színpadra vittük a háromfelvonásos „Lakodalmas”-!, amihez Kovács paja Béla (Bekacs Béla) húzta a talpalávalót. Aztán jöttek a parádi palóc napok, a gyöngyösi szüretek, a szécsényi vadászati kiállítás, mind-mind felejthetetlen és megismételhetetlen élmény. De nekünk nem kell feltétlenül csak a múltban keresgélnünk, hogy az értékekre rátaláljunk, hiszen Nagy Imréné öltöztetőként még mindig aktívan közreműködik a jelenleg is működő, jó nevű csoportban, ahol a fellépések alkalmával főként tinédzserek uralják a színpadot. Elbűvölő kézügyességéről tanúskodnak még a szemet gyönyörködtető hímzések és szőttesek, valamint azok a porcelánbabák, amelyek az ő keze nyomán válnak csinos kazári menyecskévé. A kézimunkák láttán - amelyeknél megéri elidőzni egy kicsit - méltán róhatjuk le tiszteletünket a régiek hallatlan hozzáértése és tehetsége előtt. Kívánjuk Nagy Imrénének, hogy még sokáig ápolja ugyanilyen hittel és lelkesedéssel a kazári hagyományt, amiből táplálkozhatnak a jövendő nemzedékek. Tőzsér Anett Farkas János hugyagi mező- gazdasági őstermelő-gazdálkodó felháborodva közölte az alábbiakat a Nógrád Megyei Agrárkamarában:- A Concordia Közraktári Rt.- től értesítést kaptam, hogy előzetes bejelentkezés után a szaktárca által meghirdetett, garantált áron 24 tonna tavaszi árpámat átvételre szállítsam be a diósjenői Börzsöny Nagy Kft.-be. Ugyanis a budapesti cég velük kötött szerződést a raktári fogadókészség biztosítására. Az időpont egyeztetése céljából megkerestem a diósjenői kft.-t. Megdöbbentem, amikor megtudtam, hogy kilátáFogadóképtelen diósjenői raktár som sincs az árpa átvételére, mert a raktár olyan állapotban van, hogy rövid idő alatt képtelenség rendbe tenni. Ez ellentmond annak a hivatalos nyilatkozatnak, amely szerint a gabonaproblémát megoldották. A beszélgetésen jelen volt dr. Hálaj Ignác, a Nógrád Megyei Agrárkamara ügyvezető alel- nöke. Arra kértük, ismertesse a Magyar Agrárkamara gabona- felvásárlással kapcsolatos álláspontját, véleményét.- Központunk a következőkben látja a megoldást: az exporttámogatást tonnánként 3000 forinttal szükséges emelni, havonta 300 ezer tonnát exportálni, az étkezési búza minőségi előírásait pedig a kisebb követelményt jelentő euro-búza követelményeihez igazítani. Az ügyben felhívtuk dr. Szálai Pétert, a Concordia Közraktári Rt. kereskedelmi igazgatóját, aki a következőket válaszolta: - A probléma megbeszélése céljából cégünk illetékes munkatársa személyesen felkeresi a gazdálkodót. V. K. Nagy Imréné (jobbról a harmadik) egy 1965-ben, Hollókőn készült felvételen Mintát kell vinni a tisztiorvosi szolgálathoz Ingyenes vízvizsgálat mmtOmStamSmsmmm A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. mmmmmmmmmmmsSi Két nagy évfordulós esemény kapcsolatáról Bánya és gimnázium A használatban lévő magánku- tak vizét díjmentesen vizsgálja meg az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Nógrád Megyei Intézete, a nemzeti környezet-egészségügyi akcióprogram keretében. Aki erre igényt tart, szeptember 22-én vagy szeptember 29-én 8 és 12 óra között személyesen jelentkezzen az intézetben (St., Bem út 7-9.) az egyliteres, színtelen üvegben hozott mintával. A vizsgálatot kérőnek ott kérdőívet kell kitölteni. Az eredményeket postán küldik el. Kovács Tibornak, a salgótarjáni Mdách Imre Gimnázium igazgatójának „ __ami fényli k fent” című cikke (a Hírlap augusztus 31-1 számában) megdobogtatta a szívem. Hiszen arról az iskoláról írt, amelyiknek 63 évvel ezelőtt én is első osztályos tanulója lettem. Ez az iskola akkor a salgótarjáni dr. Chorin Ferenc Gimnázium volt. A cikk minden gondolatával a legmesszebbmenőkig egyetértve, igen erős kényszer ébredt föl bennem, hogy szót ejtsek az iskola keletkezésének körülményeiről, az akkori iparvállalatok, köztük elsősorban a szénbányavállalatok szerepéről. Ezt talán családom bányászmúltja is diktálta bennem. Tehát én az iskola 75. évfordulóját Madách Imre születésének 175. évfordulóján kívül még egy másik nagy jubileummal is összefüggésbe hozom: a nógrádi szénbányászat keletkezésének 150. évfordulójával. Hiszen a szénbányászatnak városunkban közvetlenül, vagy közvetve mindenhez köze volt, így a gimnázium alapításához is. Nem hagyhatjuk homályba veszni a múltat és azt úgy kell megismernünk, ahogy valóban volt. Az alapítás és az első 16 év rövid története diákéveim és az iskolai évkönyvek alapján a következők szerint alakult. Salgótarjánban 1923-ig nem volt középiskola. Akkor három nagy ipari vállalatnak - a Salgó-Tarjáni Kőszénbánya Rt.-nek, a Rimamurányi-Salgó- tarjáni Vasművek Rt.-nek és az Észak-magyarországi Kőszénbánya Rt.-nek - az alkalmazottai a vállalatok anyagi és erkölcsi támogatásával Főgimnáziumi Előkészítő Tanfolyam létesítésére kaptak kormányhatósági engedélyt, amelynek fenntartója a Salgótarjáni Főgimnáziumi Felügyelőbizottság volt, élén néhai Liptay B. Jenő acélgyári igazgató-kormányfőtaná- csossal, mint elnökkel, 1923 szeptemberében kezdte meg működését. Ennek a tanfolyamnak létrejöttében és fenntartásában rajta kívül elévülhetetlen érdemei vannak dr. Chorin Ferencnek, a Salgó-Tarjáni Kőszénbánya Rt. elnök-igazgatójának. Már a tanfolyam szervezésének első évében fölmerült a nyilvánossági jog megszerzésének gondolata. Ezt az akkori tankerületi főigazgató, Ma- dzsar Gusztáv is meleg érdeklődéssel támogatta. A nyilvánossági jog elnyerése előtt mint dr. Chorin Ferenc Reálgimnáziumi Előkészítő Tanfolyam szerepelt az ország középiskoláinak névsorában. 1927-ben kapta meg az iskola a nyilvánossági jogot, eleinte az érettségi vizsgálat tartásának joga nélkül, amelyhez csak az 1929/30-as tanévben jutott. Ugyanebben az évben vetődött fel először az államosítás kérdése is az akkori közoktatásügyi miniszternek, gróf Klé- bersberg Kunónak salgótarjáni látogatása alkalmával. Első ízben azonban csak 1935-ben történt meg komoly kísérlet az államosítás érdekében. A vallás- és közoktatásügyi miniszter akkor a kérést még nem találta teljesíthetőnek. De a második erőteljesebb társadalmi megmozdulás, amely Salgótarján megyei város polgármesterének, dr. Förster Kálmán kormányfőtanácsosnak tevékeny közreműködésével indult meg, hála a Salgó-Tarjáni Kőszénbánya Rt. messzemenő anyagi, továbbá dr. Kemenes Illés és dr. Jámbor György tankerületi főigazgató urak erkölcsi támogatásának, sikerre vezettek. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 45.0097/1939.SZ. rendeletében négy osztályú állami gimnázium és négy évfolyamú állami kereskedelmi fiú-középiskola létesítését rendelte el. Eddig a rövid történet. Ez a rendelkezés engem személyesen annyiban érintett, hogy az elvégzett négy gimnáziumi év után nem iratkozhattam az ötödikbe, mert az megszűnt és helyette az új és már állami kereskedelmi iskola első évfolyama indult be. Hát ide iratkoztam be, mert szüleim nem tudták volna a távoli városok iskoláinak intemátusi költségeit. Végül is nem bántam meg, hogy „kerista” lettem. A bánya szerepe tehát tagadhatatlan és óriási volt. Iskolánk 16 éven keresztül magánintézményként működött. Nem szégyellem, hogy a mai vásárcsarnok melletti földszintes bányai épületekbe jártunk. A fiatalabb generáció talán nem is tudja, hogy ezekben az épületekben egy igen magas színvonalú, kiváló tanári karral rendelkező gimnázium működött. Az iskola fenntartási támogatása mellett nagy bányai segítség volt például az is, hogy tanáraink egy része Baglyasalján bányai tiszti lakásokban lakott és onnan járt be a bányai kis villamossal (velünk, a vidékről bejáró diákokkal együtt). Az alapítással járó úttörő munkát, csaknem 16 éven keresztül az iskola vezetését odaadó buzgósággal és ügyszeretettel dr. Szabó Lajos igazgató végezte. Rá annál nagyobb tisztelettel és szeretettel gondolok vissza, mert egyszer — őszintén mondva- megérdemelten egy nyaklevest is kaptam tőle. Akkor még előfordult az ilyesmi. És hiszik, vagy nem, a szigorú, úgynevezett fegyelmező tanárainkra gondolok legnagyobb szeretettel. Föl tudnám sorolni az akkori tanári kart, néhány szóval jellemezve tagjait, ennek a cikknek azonban nem lehel ez a célja. Két nevet azért megemlítek, mert ma is él a salgótarjániak köztudatában: Fayl Frigyes rajztanáromét, aki kiváló festőművész volt, s a dr. Dor- nyay Béláét, akiről cserkész- csapatot, iskolát, menedékházat neveztek el. Könyvei jelentek meg Salgótarjánnal és környékével kapcsolatban. (Én is őrzök egyet.) Úgy gondolom, hogy cikkem még időszerű, hiszen az iskolaév kezdő hónapjában vagyunk és nem régen, szeptember 6-án volt a százötven éves bányászkodásra emlékező bányásznap is. És talán jogosan vetettem föl a két nagy évforduló kapcsolatát. Scholtz László Salgótarján Hatalmas térerő! Már az első hallásra kifogástalan vétel: nem csoda, hisz az Opel Combo térereje hatalmas! 2720 literes, kategóriájában legnagyobb rakterében EUR raklapok szállítása is kényelmesen megoldható. És hogy Ön a rakománnyal könnyedén manőverezhessen, a szervokormányt is alapfelszerelésként kapja! *az ár az ÁFÁ-t nem tartalmazza
