Nógrád Megyei Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-02 / 205. szám

SZLOVÁK MAGAZIN A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE ___________________________________________________________1998. SZEPTEMBER 2. I B arátság határok nélkül Balassagyarmat már két éve barátsági kapcsolatban van Bártfá- val, Kelet-Szlovákia híres fürdővárosával. A mi barátságunk igen élő és mozgalmas. Ez évben már hatszor találkoztunk személye­sen és rendezvényeken, s még az idén legalább háromszor találko­zunk. Július 25-én Bártfa város küldöttsége látogatott el hozzánk. Tagjai: Mgr. Miroslav Macej, az önkormányzati testület el­nöke, Jan Marhilik, a társa­dalmi ügyek főosztályvezetője és munkatársa, Jozef Krajczi. A küldöttséget a városházán Tózsér Zsolt alpolgármester fogadta, majd a beszélgetés után a vendégek megtekintet­ték a nemzetközi triatlonver- senyt, amin 7 bártfai ver­senyző is részt vett, és el is nyerték a legjobb külföldi csa­pat díját. Ebéd után megtekintették az Ipoly-parti vásárt. Ezt köve­tően meglátogatták a XII. nemzetközi zenei tábort a ze­neiskolában, ahol Ember Csaba igazgató fogadta a már ismerős vendégeket, mivel a múlt év őszén - a balassa­gyarmati fúvóskvintet - részt vett a rendezvényükön, amikor is felújították a bártfai múlt század végi hagyományt, a „toronyzenét”. - A vendégek a nagyteremben meghallgattak egy házihangversenyt, majd a küldöttség vezetője itt hívta meg a gyarmatiakat az év to­vábbi rendezvényeire: augusz­tusban a Bártfa-fürdőben ter­vezett országos triatlonver- senyre a gyarmati versenyző­ket, majd a hó végén sorra ke­rülő bártfai vásárra a város ve­zetőinek küldöttségét. Szep­temberben a már hagyomá­nyos - művészetek fesztiváljára - a balassagyar­mati jubiláló, 135 éves városi énekkart, a zeneiskola szólis­táit várják. E hangverseny- kőrúton a gyarmatiak fellép­nek a kassai dómban, majd a bártfai Szt. Egyed dómban, s részt vesznek a bártfai I. nem­zetközi kórustalálkozón. Ott lesznek a szlovákiai meghívott kórusokon kívül egy olasz, egy lengyel, s a gyarmati kórus is. Barátságunkat még nem fo­galmaztuk meg szép oklevé­len, de dolgozunk együtt, évente többször személyesen találkozunk és sokszor telefo­non keresztül beszélgetünk. Részt veszünk egymás ren­dezvényein Bártfán és Balas­sagyarmaton. Munkánkért nem várunk díszes oklevelet, mi oklevél nélkül dolgozunk a két város baráti kapcsolatainak fejlesztéséért a művészetek a sport területén, hogy a két vá­ros lakosai megismerjék egy­mást, egymás történelmét s él­jenek békében és boldogság­ban egymás mellett. Ezt a ba­rátságot a jövőben is tovább építjük. Hemerka Gyula Légy üdvözölve „Fájdalmas Anya” Faluünnep Erdőkürtön az elszármazottakkal Augusztus 22-én Erdőkürtön megrendeztük a falunapot. En­nek keretében szerveztük a községből elszármazottak ta­lálkozóját. Mintegy 250-en je­lentek meg az ünnepélyes össze­jövetelen az idősebb generáció­tól kezdve a legfiatalabbakig. 9 órától egymás után álltak meg az autók a klubkönyvtár előtt, s egymás után szálltak ki a már nehezen megismerhető er­dőkürti hazalátogatók. Sokuk szemében könny csillogott, amikor meglátták volt tanítói­kat, gyermekkori pajtásaikat a fogadók között, öleléssel kö­szöntve őket. Felemelő látvány volt a két templomba, majd a temetőbe igyekvők hosszú sora. Megemlékeztünk itt a sírokban pihenő nagyszülőkről, szülők­ről, társainkról, barátainkról. - De sokan lennénk, ha a halmo­kat körülvevő tömeg között ők is ott lennének! - szállt fel a só­haj sokunk szívéből. A fohászok és imák után falubejárás követ­kezett. Az idősebbek keresték szülő­házukat, de csak a helyét láthat­ták a legtöbben, hiszen azok át­épültek az eltelt ötven év alatt. Délben ünnepélyesen köszön­töttük a kedves vendégeket, majd megkoszorúztuk a hősi emlékművet, megemlékezve a két világháborúban elesett, ide­gen földben nyugvó erdőkürti­ekről. Ezután közös ebéd követ­kezett. Nagyon ízlett a hazai étel, amiből mindenkinek jutott bőven. Délután az aratóünnepen az aratókoszorúk és a templom­ban megszentelt új kenyér át­adásával és elfogyasztásával tisztelegtünk az új termés előtt. A népviseletes felvonulás emlé­keztette a vendégeket a falu szlovák nemzetiségi hagyomá­nyaira, a pávakör és tánccsoport szép sikereire. Elhangzott az óhaj, hogy a nemzetiségi tuda­tunkat tovább kell ápolni, ha­gyományainkat meg kell őrizni. Ezután az iskolások és a rácke­vei Kéve néptáncegyüttes egy­órás műsorában gyönyörködhet­tek a nézők, majd zenés vigada­lom következett éjfélig. A rendezvény kiadásait a he­lyi önkormányzat, a művelődési kör, a Karácsony Sándor Ala­pítvány és több szponzor nagy­lelkű felajánlásaiból tudtuk fe­dezni. Most használtuk fel a művelődési körnek felajánlott adók egy százalékából befolyt tízezer forint is. Köszönet a rendezvényen se­gédkező félszáznyi helyi pol­gárnak, akik három napon át dolgoztak azért, hogy minden elkészüljön s a helyére kerüljön, jól érezzék magukat a vendégek. A találkozó alkalmából az el­származottakból alakult meg az „Erdőkürtért Egyesület”. Meg­tartották alakuló ülésüket, s megválasztották vezetőségüket. Szép összeggel járultak hozzá az egyesület működéséhez. El­határozták, hogy megjelentetik „Kikürtölő” néven éves beszá­molójukat, s azt eljuttatják min­den tagjukhoz. Jövőre, augusz­tus 21-én pedig az elszármazot­tak óhajtják megvendégelni az erdőkürtieket hasonló rendez­vény keretében. A jó hangulatú találkozóról videofelvétel készült. Vala­mennyien jó szívvel gondolunk majd vissza erre a napra itt la­kók és elszármazottak egyaránt. Budai József Lélekben összegyűlünk ma a sasvári nemzeti baziliká­ban, hogy üdvözöljük a mi védőasszonyunkat. Tudjuk jól, hogy a Fájdalmas Szűz Mária képe Krisztus ke­resztje alatt már régóta me­nedéke, ereje volt a szlovák nemzetnek annyi szenvedé­sek közepette. Már XIII. Benedek pápa 1717-ben megengedte, hogy a szlovák nép tisztelheti a Fájdalmas Szűz Máriát, mint szemé­lyes pártfogójukat és védő­asszonyukat hazájuknak. VI. Pál pápa 1964-ben kitün­tette a sasvári Mária-kegytemp- lomot a „basilica minor” titu­lussal és 1966-ban kihirdette a Fájdalmas Szűz Máriát fő vé­dőszentté és Szlovákia pártfo­gójává az Istennél. Mária ugyanúgy ma, mint az elmúlt századokon keresztül megmutatja számunkra, hogy mit is tegyünk a fájdalommal teli szívünkkel és a mi küzdel­meinkkel. ő egészen Istenhez tartozott, az ő fájdalmaival együtt. Hisz minden, amit bir- toklunk, itt a Földön, az Istené. Ő az alkotója mindennek és ezért is Övé minden. Ha Övé minden, így nem tudunk neki ajándékozni semmit. Csak egy dolgot, ami valóban a miénk, a mi fájdalmainkat, a mi szenve­déseinket tudjuk neki ajándé­kozni. A Hétfájdalmas Anya tiszte­lete még valami mást is meg­követel tőlünk. Nem elég csak a nemzetünk fájdalmaival és személyes fájdalmainkkal együvé válni Máriával és vég­képp nem elég a friss virág, az égő gyertyák, a hosszadalmas imádságok. Nem elég, hogy csodálatos templomokat építettünk, a mű­vészi alkotások és ezer vers, vagy búcsújáró énekek, ha a mi valóságos életünkben nem lesz látható a Szűz Anya képe. Érzi- tek azt, hogy a valóságos Hét­fájdalmas Anya tisztelete abban nyilvánul meg, ha mi a saját életünkben, Isten akaratát telje­sítjük a Szűz Anya példája sze­rint. Maga Krisztus erről beszél: „Az az én anyám, bátyám, nő­vérem, aki teljesíti a Mennyei Atya akaratát.” Mit kér az Is­ten? Hogy mindnyájan egyek legyünk. Hogy érjük el az egy­séget? Ahogy a Szentírásban olvassuk: „ Szeressétek egymást és bocsássatok meg egymás­nak! ” Drága Barátaim! íme egy út a sok közül, hogy miképpen a mi életünkben lehet követni azt, akit ma ünnepelünk. Istennek ajándékozzuk a mi szeretetün- ket, fájdalmainkat és felebaráta­inknak szolgálunk szeretettel és megbocsátással. Mária a mi hi­tünk anyja, a mi nemzetünk pártfogója, csillogó példa szá­munkra abban, hogy hogyan adjuk át magunkat Istennek, a mi szívünk mélyéről üdvöz­lünk, a Te hű gyermekeid! A Te megfeszített Fiad a Te védelmedbe ajánlott minket, légy a mi Anyánk, hogy jó szívvel és példával ^hozzájárul­junk Isten országának növeke­déséhez. Bencsík Tibor káplán Szlovák oktatás a lucfalvai óvodában Szlovák nyelvű mesekönyvek is segítik az oktatást Huszonnyolc éve egy osztatlan ’,5 fős óvodai csoporttal kezdte \eg működését a lucfalvai lovák nemzetiségi óvoda. Az 30-as évek elején bővítésre ilt sor, így a férőhelyek ta 50-re emelkedett. A két írtba járó gyermekek ne- t 3 szakképzett (ma- zlovák) óvodapedagó- i el. Óvónői munkánkat tiségi nyelvoktatás te- s igazi elhivatottság­nyelvtudással, alkotó módon - szeretnénk végezni. A nemzetiségi nevelés egyik fő feladatának tartjuk a ha­gyományőrzést, a gyermek életkori sajátosságainak a fi­gyelembevételével, a kultúrá­hoz kötődő ismeretek, szoká­sok ápolásával. Az anyanyelv ápolása érdekében került sor az 1997/98-as év kezdetének kiemelkedő eseményére a luc­falvai óvoda nemzetiségi kiál­lítására. Az óvodába érkező kicsinyeket ismét fogadta a szlovák nemzetiségi falu nép­rajzi tárgyi emlékeiből nyílt kiállítás. Gyűjtőmunkánk célja a hagyományok megmentése, ápolása és átadása a jövő nem­zedékének. Hagyományőrző munkánkat a következő években is foly­tatni kívánjuk, erre építjük ok­tató-nevelő munkánkat. Gyermekeinket a jövőben ma­gyar-szlovák kétnyelvű kör­nyezetben szeretnénk a nyelvre szoktatni. Munkánk eredményessége a szülői ház és az óvoda jó együttműködé­sén alapszik. Tudjuk, hogy minden szülő igényli az óvodai nyelvoktatást, a szókincs, kife­jezőkészség fejlesztését, de a családok még nem elég követ­kezetesen törekednek arra, hogy otthon is beszéljenek nemzetiségi nyelven. Mi bízunk a gyermekekben, de tudjuk, hogy hivatását értő és szerető pedagógusra, a pe­dagógus által felkészített szü­lőkre és nagyszülőkre van ah­hoz szükségünk, hogy nyel­vünk, kultúránk, nemzetisé­günk tovább éljen. Varga Erzsébet vezető óvónő Hagyományőrzés és idegenforgalom Vanyarcon Vanyarc, Venarec múltja, ha­gyománya, szokások és érté­kek ápolása mindig is fontos teendője volt és marad az itt élő idősebb és fiatalabb kor­osztálynak egyaránt. Rövid írásomban erről és jeltníHi törekvéseinkről szeretnék né­hányat felvillantani. Guzsalyas hagyományőrző gyermekcsoportunk idén ünne­pelte fennállásának 10. évfordu­lóját. Áprilisban Vanyarc adott otthont a területi szlovák ének­lési versenynek. Szlovák szín­játszó csoportunk sikerrel mu­tatkozott be a tótkomlósi orszá­gos fesztiválon és itthon a helyi közönség előtt. A hroneci nyelvi táborban 24, a Kokava Hay-i szlovák evangélikus táborban 5 vanyarci diák vett részt. Az or­szágos vers-, prózamondó- és népdaléneklési versenyre 15 ta­nuló jutott be és arattak sikert színvonalas produkcióikkal. Színpadon a legifjabbak Az eddiginél is jobban szeret­nénk bevonni Vanyarcot az or­szágos és régión belüli idegen- forgalomba. Idén adtuk át ren­deltetésének a 28 vendég befo­gadására alkalmas turisztikai szálláshelyet, amely önkor­mányzati segítséggel, a helyi polgárok összefogásával, két­kezi munkájából épült. Várja az idelátogató turistákat, kiránduló csoportokat. Nekik és gyerme­keik számára biztosan különle­ges, vonzó élményt nyújt a szép táj, a nyugalom, falusi hangulat: az itt élők kultúrája, szokásvi­lága, ételkülönlegességeik, nö­vény- és állatvilág. A környék festői szépsége és a programok választéka, beleértve a szom­szédos települések által is nyúj­tott kínálatot, úgy érzem minden korosztály számára vonzóvá te­heti községünket. Ebbéli igye­kezetünk része az átadott szál­láshely, ahol már eddig is több napos továbbképzéseket, külön­böző tanfolyamokat, ifjúsági konferenciákat rendeztünk, tel­jes ellátást biztosítva vendége­inknek. Biztató kezdet után, bí­zunk a folytatásban. Nedeliczki Teréz

Next

/
Thumbnails
Contents