Nógrád Megyei Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-05 / 182. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN Megyei Körkép Egymás mellett, egymást segítve - Ha más megél a mezőgazdaságból, akkor mi is Jancsi! Holnaptól nem kapunk fizetést? A varsányi szőlővölgyben egy drótkerítés választja el egymástól a két mezőgazdasági állattenyésztéssel foglalkozó vállalkozót; Bárány Jánost és Kiss Bertalant.- Hazudik az, aki azt mondja, hogy 1992-ben tudta, miként alakulnak a dolgok, - állítja Bárány János, aki a helyi mezőgazdasági szövetkezet állat- tenyésztésében dolgozott.- Semmit sem lehetett előre látni, kényszer hatására vállalkoztunk, - egészíti ki az előbbieket Kiss Bertalan, aki ugyancsak a helyi mezőgazda- sági szövetkezetben dolgozott, mint szerelő. Mindkettőjük életformájává vált az állattenyésztés.- A család üzletrészéhez adtuk megtakarított pénzünket, gazdaságunk létrehozásához. Ha nem szeretném azt, amit csinálok, akkor hiába volna pénzem... - utal a kezdés előzményeire Bárány János.- Odahaza hét szarvasmarhánk volt, ott már nem fejleszthettem tovább az állományt, ezért úgy gondoltam, külterületen kell létrehoznom egy tanyát. Három-négy év elteltével sikerült. Most itt vagyunk, - mutat körbe a jól felszerelt birodalmában Kiss Bertalan.- Olyan helyen alakítottuk ki gazdaságaink központját, ahol az infrastruktúra mellett minden feltétel megvan a sikeres gazdálkodáshoz, - vallják mindketten. Bárány János két romos tanya megvásárlásával kezdte. Előzőleg a szövetkezet tulajdona volt.-Amikor közöltem a családdal, hogy mezőgazdasági vállalkozó leszek, feleségem csak annyit kérdezett: Jancsi, hogy lesz tovább, holnaptól már nem kapunk fizetést? - Ha más meg tud élni belőle, akkor nekünk is meg kell élnünk, - válaszoltam, - pergeti vissza a közelmúlt egyik érdekes epizódját Bárány János.- Egyedül döntöttem, vállalva a felelősséget is, - kér ismét szót Kiss Bertalan. Jani előbb kezdte, neki mások voltak a lehetőségei. Én zöldmezős beruházással alakítottam ki gazdaságom központját. Kiss Bertalan gépparkjának nagy részét Németországból hozott romos gépek rendbetételével hozta létre.- Mi volt a legnagyobb gondjuk?-A kezdés, mert nem tudtam, hogy hová jutok. - így János.- Voltak-e álmatlan éjszakáik?- Különösen az első időkben. Mivel intézkedéseim helyesek voltak, nőtt a tekintélyem, - közli Bárány János.- Egyre jobban bizakodik az ember. Igazából tavalytól érzem, hogy valamire jutottam. Hatvan szarvasmarhámból 35 a tehén, - mondja Kiss Bertalan. - Nálam a 60 szarvasmarhából 27 termel tejet, naponta 550 litert. Júniusban 18-20 ezer litert termeltem és adtam át extra minőségben a pásztói Avonmore Kft.-nek, - mondja büszkén Bárány János.- Miben bíznak?- Én abban, hogy jó úton járok, - veszi vissza a szót Kiss Bertalan, amit Bárány János a következőkkel egészít ki: - Magamban, másokban pedig csak reménykedek.- Egyedül nem bírtam volna, nem jutok el idáig. A sikeres pályázatok nagyon sokat segítettek, meghatározták fejlesztésünk ütemét. Saját erőből hosszú időre lett volna szükség, amíg idáig eljutunk, - hangsúlyozza mindkét gazda.- Rosszul tennénk, ha elhallgatnánk, hogy az eredményekben meghatározó szerepe volt és van a szaktanácsadónknak, dr. Radvány Mihálynak, - vélekedik János gazda, majd így folytatja: -egyébként egymást segítve, oldjuk meg az időszerű feladatokat. Beszélgetés közben a gulyák is bejöttek a legelőről. Nem sokkal később megkezdődött az esti fejés, a szokásos előkészítés után a nemrég felépült új fejőházakban, melynek berendezései segítenek az extra minőségű tej elérésében. Venesz Károly A salgótarjáni önkormányzat különleges segítsége a város gyermekeinek Nyári táborok sok-sok lehetőséggel- Ennek a folyamatnak nem szabad megszakadnia, sőt, minél több gyermek számára kell megteremteni a részvétel lehetőségét - mondta Pelléné Czene Csilla, a salgótarjáni önkormányzat humánpolitikai irodájának vezetője, amikor a megyeszékhely gyermektáborában zajló nyári események részleteiről beszélgettünk. Aki végigolvassa az alábbi anyagot, bizonyára szintén igent mond a szándékra. A nyári gyermektáborozások bázisává vált immár évek óta a salgótarjáni gyermektábor a Tóstrand tőszomszédságában. A kellemes környezet, a hozzáértő szakemberek, a helyi önkormányzat nagymértékű támogatása, a város több szponzorának önzetlen segítése biztosítja sok-sok salgótarjáni gyermek számára a felhőtlen kikapcsolódást, több, egymástól jellegükben is különböző táborban.- Milyen gyermektáborokban pihenhetnek a város általános iskolás korú fiataljai?-Először a nyári napközis tábort említem, amely az iskolazárás utáni héttől egészen augusztus 15-ig tart minden évben. Mintegy 120 gyermek jelentkezett, de folyamatos jelentkezést is elfogadnak a szervezők. A résztvevők napi 220 Ft-ért tízórait, ebédet és uzsonnát kapnak, s mindemellett színes programokat biztosítanak számukra pedagógusfelügyelet mellett: vetélkedőket, strandlátogatást, bánya- múzeum-látogatást, kirándulásokat. Az önkormányzat mellett a rendőrség vetélkedők szervezésében, valamint a DADA-program népszerűsítésében, a Nógrád Volán Rt. pedig a gyermekek ingyenes reggeli és délutáni szállításában segít, s persze a Máltai Szeretetszolgálat egyéb irányú segítségéről sem feledkezhetünk el. A másik, szintén egyre közkedveltebbé váló tábor már nemzetközi.-Ez azt is jelenti, hogy a tarjáni fiatalok is kilátogathatnak külföldre?- A tábor jellege lehetővé teszi a kölcsönös üdültetést. Nemzetközi táborunkban 40 gyermek számára nyílik lehetőség a nyaralásra. A finn, szlovák, olasz és városunk gyermekei mellett pedagógusok és tolmácsok segítik egymás jobb megértését. A táborlakók megismerkednek egymás kultúrájával, játékaival, szokásaival, ezen belül egymás ételeivel, s ragyogó hangulatban telnek napjaik. Tavaly például a főzőversenyen a finn-magyar közös gulyás nyerte el az első díjat. Persze a táboron túl is megismerkednek a magyar jellegzetességekkel, felkeresik a Parlament épületét, és sorra járják az ország, illetve megyénk főbb nevezetességeit. A tarjáni tábornak már külön varázsa van, hiszen főként az olaszok és a szlovákok ennek kapcsán évente 4-6, más jellegű kapcsolatteremtést, kölcsönös látogatást is javasolnak. Ez külön elgondolkodtató, hiszen amikor az ő számukra is nyitott a világ, továbbra is, évről évre egyre jobban ragaszkodnak városunkhoz, általuk sokat dicsért tájainkhoz. Ez utóbbi táborszervezésben egyébként a Vöröskereszt az egyik legjelentősebb partnerünk, Juhászné Kincses Helen táborvezetővel.- A harmadik tábor pedig, ha nem tévedek, a tavaly beindult hátrányos helyzetű gyermekek tábora.- A tábor az önkormányzat MSZP-frakciója tagjainak kezdeményezésére jött létre először tavaly. Ebben az évben augusztus 17-től indul, s olyan egy hetet biztosítunk 55 gyermek számára (a tavalyi 28-cal szemben! - a szerző) melynek során mindent ingyen kapnak. Tehát az étkezést, a bentlakást, a programokat, sőt a Máltai Szeretetszolgálatnak köszönhetően fogkeféket, a Vöröskereszttől pedig az iskolai évkezdést megkönnyítő tanfelszereléseket. S ha már a segítőknél tartunk: az MSZP-frakció tagjai képviselői alapjukból 10-10 ezer forinttal járultak hozzá a tábor sikeréhez, a rendőrség ingyen adja a buszát egy bükkszéki kiránduláshoz, a kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskola kedvezményes áron főz, az öblös- üveggyár, valamint a Nógrádi Történeti Múzeum pedig ingyenes belépést engedélyez a területére. Mivel egy legújabb felmérés szerint Salgótarján fiataljainak 25 százaléka valamilyen szempontból hátrányos helyzetűnek tekinthető, szeretnénk a résztvevők létszámát tovább bővíteni a következő években. Reméljük, hogy a nemes kezdeményezéshez idővel minél többen csatlakoznak majd. B. M. PÁSZTÓ 1998. augusztus 5., szerda A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Barangolás Biharban Nemrég ismét országunkat megismerő kiránduláson vettünk részt a Tájak-Korok-Múzeumok salgótarjáni klubja szervezésében. Most is gazdagon érkeztünk Salgótarjánba, no nem a pénztárcánkban hoztuk gazdagságunkat, hanem a lelkűnkben. Bizonyára nagyon szerencsés ember vagyok, mert én csak jó emberekkel találkoztam, akik meghatározták a hangulatot, ami a látottak szépségét felfokozta. Berettyóújfalu és környéke eddig nem sokat mondott számunkra (ezért is mentünk el), most megismertük rejtett kincseit, szépségeit, lakóit. A Hortobágyon egy felirat ragadott meg ,,Aki a természetet szereti az az embereket is szereti”. Ennek a gondolatnak nagy igazsága van. Megtapasztaltuk. Hortobágy csodálni való gazdag madárvilágából a kis testű, színes tollú kis gyurgyalagot, „gyurgyókát” láttuk, ami nemcsak színes tollaival, de akrobatikus mutatványaival is felhívja magára a figyelmet. Bácsi Sándor a berettyóújfalui idegenvezetőnk, aki szintén a Tájak-Korok-Múzeumok „családjának” egyik tagja és helyi vezetője, alapos kömyezetisme- rete, hazaszeretete, fáradhatatlansága egy percre sem hagyta figyelmünket lankadni. Anekdotáival sokszor meg is nevettetett bennünket. Hajdúbagos természetvédelmi területén a soha nem látott földikutyával, Mo- nostorpályiban a tubusos, vagy más néven oszlopos gabonaszárítóval (siló) ismertetett meg. Létvértesen a 48-as szabadságharcos Petőfi barátjának, Irinyi József és testvérének Irinyi Jánosnak - a gyufa feltalálójának - síiját kerestük fel. Kölcsey Ferenc házában a Himnusz meghallgatása után ecsetelte a költő nehéz, gondterhelt sorsárt. Azon a padlón jártunk, amin a költő is. íróasztalán írtunk. S ez a külsőre keveset mutató ember írja meg a Parainézis-t (erkölcsi intelem), amit újraolvasva a mi belsőnket is felhevíti. „Isten a szenvedőknek engedi a vigasztalást. A szenvedés keserűek válá- nak: és mégis általuk tanultam az emberség becsét érteni... mindenek felett érezni és sorsukon felülemelkedni megtanít.” (Mindenkinek, de különösen az ifjúságnak és a vezető embereknek ajánlom elmélkedő újraolvasását.) Nem véletlen, hogy a Himnusz is ebből a lélekből született. „Isten áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel...” Nagy- kerekiben Bocskay István története elevenedett meg. Irodalmi olvasmányaink színterén voltunk. Emlékeztünk, idézgettünk, Makkay-Ördögszekér, Passuth- Sárkányfog, Móricz-Erdély, Bakotszeg Bessenyei György, „a bihari remete”, Mária Terézia testőre. Utóbbi földes padlójú házában jártunk, ahol élete második szakaszát töltötte, közvetlen a Berettyó partján. Nádudvarra is eljutottunk, ahol Fazekas Lajos népi keramikus, a népművészet mestere jóleső, kedves, emberi közvetlenséggel mutatta be mestersége csínját-bínját. Sikerült kedvet csinálni a korongozás kipróbálásához, Szép emlékkel jöttünk el tőle. Barangolásunk során Nagyváradra és Félixfürdőre is eljutottunk. Nagyvárad, Ady szerint a „Kőrös-parti Párizs”, valóban kiérdemli ezt a nevet. Nagyvárad a történelmi emlékek tárháza. Meghatódva léptünk be a székesegyházba és kincstárába. A főoltár fehér car- rarai márványból készült. A gyóntatószéket Munkácsy Mihály faragta. A csodásművű drágakövekkel díszített ereklyetartóban Szent László csontjainak egy részét őrzik. A székes- egyház előtt Szent László impozáns ércszobra látható. Megcsodáltuk a város többi templomait is. A Kőrös hídján áthaladva szemet gyönyörködtető látványt nyújtott a belváros egy része. Nehezen váltunk meg a mór díszítésű Fekete Sas Szállodától. Több kedves beszélgetésre készséges emberrel találkoztunk. Félixfürdő a természet csodája. Már 1000-ben is ismerték, 49 fokos vizét ivó- és fürdőkúraként használják. Idegrendszeri és belső szervi betegséget egyaránt gyógyít. A környéken lévő kis tavacskákban a meleg víz hatására csodálatos trópusi vízinövényzet fejlődött ki. Ezek közül a ritkaságszámba menő lótusznak van sok csodálója: egy méter magas, virága a bazsarózsához hasonló, naplemente után nyílik, és napkelte után újra bezárul. Illata mámorító, látványa elbűvölő. Herczeg Vlncéné klubtag Kis történet a nagy razziáról - A törvény nem csak nekünk szól Valaki félt az éjszakában A razzia véget ért, menjetek békével - szombaton reggel elengedték a rendőrségről azt a kilencvenkét embert, akikről a gyorsteszt kimutatta, hogy nem drogoztak, csak szórakoztak a tarjáni Dexion klubban. Többségük haza is tért, ám nem kevesen voltak olyanok, akik még a jog szerint is nagyon fiatalok - fiatalkorúak -, s akikért otthon nagyon aggódtak, hiszen a megbeszélt hajnali egy vagy két óra helyett csak hétkor, nyolckor kerültek elő, és ezúttal igazán nem önszántukból késtek. A salgótarjáni K. Gy.-né éppen egy ilyen szülő: ő maximum egy óráig adott kimenőt 16 éves fiának, aki viszont csak reggel hét óra ötvenkor léphetett ki a rendőrség kapuján, s nyolc körül került haza. A hét „túlórára” senki nem számított, arra pedig még kevésbé, hogy a kapitányságon ücsörgők nem is telefonálhatnak. K. Gy.-né fia egy egész társasággal múlatta az időt - előbb a diszkóban, aztán a Kossuth utcában (a városi kapitányságon), végül pedig a Rákóczi úton (a megyei főkapitányságon). Mivel egyik barátja éppen a szomszéd házban lakik, logikusnak tűnt, hogy az ő szüleit hívják fel, azok pedig majd továbbítják a hírt. A fiúk azonban arra az egyébként hétköznapi és természetes kérdésre, hogy telefonálhatnak-e, azt a szintén hétköznapi és egyszerű választ kapták, hogy nem. Eközben K.-né egyre csak várt, várt - egy idő után már nem csak fiára, hanem arra is, hogy majd értesítik. Férje legalábbis azzal nyugtatta őt, hogy ha valami történt, a rendőrök úgyis szólnak. Nem szóltak, így az asszony reggel nyolcig mindenre gondolt, csak jóra nem. Félt. * * * A közbiztonsági akció irányítója, Orosz István főhadnagy a rendőrség hétfői sajtó- tájékoztatóján elsősorban a bűncselekmény speciális jellegére hivatkozott - arra, hogy ha valaki valóban kábítószert fogyasztott, akkor a kapcsolat- felvétellel meghiúsíthatja a későbbi eljárás sikerét, akár bűntársait is felhívhatja. Orosz István az akciót egészében és minden részletében is jogszerűnek tartotta, s elmondta: ha valaki mégis úgy érzi, hogy sérelem érte, azt jelezze írásban, s panaszát kivizsgálják. Az elővigyázatosság indokolt, de talán nem tévedünk, ha ugyanilyen fontosnak tartjuk a jogszerűséget is. A rendőrségről szóló törvény 18. szakaszának 1. bekezdése szerint „a fogva tartott részére biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy egy hozzátartozóját vagy más személyt értesítsen, feltéve, hogy ez nem veszélyezteti az intézkedés célját. ” Ez eddig a rendőrséget igazolja - az adott helyzetben volt mérlegelési joga azzal kapcsolatban, hogy a telefonálás veszélyezteti-e az intézkedés eredményességét. A törvény azonban így folytatódik: „Ha a fogva tartott nincs abban a helyzetben, hogy e jogával élhessen, az értesítési kötelezettség a Rendőrséget terheli. Ha a fogva tartott fiatalkorú vagy gondnokság alá helyezett, haladéktalanul értesíteni kell törvényes képviselőjét vagy gondnokát. ” A bekezdés harmadik mondata az elsőhöz képest speciális: nem enged kivételt - ha úgy tetszik, kibúvót - az értesítési kötelezettség alól, ami ráadásul nem is az előállítottat, hanem a rendőrséget terheli. (A jogszabály értelmező rendelkezése szerint az előállított is fogva tartott.) Törvényt csak törvénnyel lehet módosítani; rendelet, belső utasítás, elöljárói parancs azzal ellentétes tartalmú nem lehet. K. Gy.-nét, bár törvény van rá, aznap éjjel senki nem értesítette arról, hogy kiskorú fiát előállították, ezért az asszony - ígérete szerint - még a héten panaszt tesz az intézkedés ellen a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjénél. S. J. F.
