Nógrád Megyei Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-24 / 197. szám
ÉÉhe 2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PAsno 1998. augusztus 24., hétfő Egész fiatalságát a régi városházán töltötte, olyan volt ez, mint az első szerelem - Megsiratta a felrobbantott épületet A társadalom alapját a családi kisközösségek jelentik. Ezek ereje, a bennük élő polgárok akarata és szorgalma nélkül maga a társadalom is gyenge. A családi közösségek és az egyének energiáját a munkahelyi kollektívák is megsokszorozhatják. Erről vallanak az alábbiak is.- Az általános iskola befejezése után nem tudtam tovább tanulni, családom körülményei miatt inkább dolgozni mentem. Egy fél évtizedig több munkahelyen is megfordultam szerződéses munkaviszonyban. Közben elvégeztem a gyors- és gépíró iskolát. így a Salgótarjáni Városi Tanácson jutottam végleges munkahelyhez, azóta dolgozom az államigazgatásban. Mechanikus írógépek A városi tanácson több osztályon is dolgoztam, s így nagyon sok ismeretet szereztem. Keményen dolgoztam, hogy megfeleljek a követelményeknek. S ez nem volt könnyű, hiszen akkor még mechanikus írógépek voltak. S nagyon szégyelltem magam, ha át kellett írni a munkámat. Férjhez mentem, két gyermekem született. Betársultam egy szövetkezeti lakásba, ahol jelenleg is lakom. Közben teltek az évek, körülöttem is, velem is sok minden történt. Magánéletem zátonyra futott, elváltam. Magamra maradtam az óvodás fiammal és az elsőosztályos lányommal. Nagyon nehéz időszakok következtek, amelyeket úgy kellett átvészelnem, hogy a gyermekeim lelkileg ne sérüljenek, minden menjen a normális kerékvágásban. Nehéz anyagi körülményekkel küzdöttem. Csak úgy tudtam végigcsinálni, hogy a családom mellettem állt. A munkahelyem szerettem, és azt hiszem engem is elfogadtak. A közösségben nagyon családias volt a hangulat. Egymásról mindent tudtunk, ismertük az otthoni gondokat is, és ahol lehetett segítettünk egymásnak. „Egy darab a szívemből” Azután elkövetkezett az, amit már régen vártunk, új városháza épült. Ha jól emlékszem 1989-ben költöztünk. Össze sem lehet hasonlítani a két épületet, a munkakörülményeket. A régit - amelyben több mint húsz évet dolgoztam, szinte az egész fiatalságomat ott éltem, ahol megtanultam a munka sze- retetét, ahol felnőtté váltam - úgy jellemezném, mint ahogyan az első szerelmet - nem lehet elfelejteni. Amikor robbantással felszámolták a régi tanácsháza épületét, olyan volt, mintha a szívemből egy pici darabot kivettek volna. Azon a reggelen meg is sirattam. Azóta is őrzöm azt az újságot, amiben a robbanás pillanatában utoljára látni az épületet. De sokszor gondolok vissza arra a kissé pinceszagú régi munkahelyemre! A jelenlegi szép épületben már a munkakörülmények is mások voltak. Leíróiroda alakult, ahol már Rosytex szöveg- szerkesztőkkel dolgoztunk. Nagy mértékben megkönnyítette a munkánkat és négy fővel az egész apparátus gép- és gyorsírási munkáit mi végeztük. Ebnek a kis csapatnak a ..Boldog vagyok, mert körülöttem élnek a szeretteim vezetésével engem bíztak meg. Sok vezetőváltást megéltem, elmondhatom, hogy senkire nem tudok rosszat mondani. Talán a természetem olyan, hogy igazából senkivel nem voltam még rossz viszonyban. Vannak azonban fájó emlékeim, mert az idő múlásával nagyon sok régi, kedves kollégát kísértem el utolsó útjára. Mint a mesében Lassan az egyéni sorsom is kezdett jó irányba fordulni. Mint a mesében, találkoztam egy szeretetre méltó férfival, aki mellém állt, s közösen neveltük a gyermekeimet. Azonban neki is gondoskodni kellett két kislányáról, hiszen ő is elvált volt. Nem volt könnyű a helyzetünk, mert akadtak olyanok, akik megpróbáltak akadályokat görgetni elénk, de ezeken mindig sikerült úrrá lenni. Amikor már úgy éreztük, hogy egyenesben vagyunk, akkor rá kellett döbbennünk, hogy az élettársam két kislányát is nekünk kell nevelni, mert a sors így tartotta jónak. Át kellett szerveznünk az életritmusunkat, hiszen négy gyerekkel nagycsaládossá váltunk. A nehézségek mellett az volt a szerencse, hogy a kislányok nem messze tőlünk külön lakásban laktak, viszonylag önállóak is, de hát 13-14 éves kamaszok. Igyekeztünk úgy nevelni a négy gyereket, hogy próbálják egymást testvérként elfogadni, s azt érezzék, hogy nem akarunk nekik semmiben rosszat. Sikerült! Ma már csodálatos négy gyermekünk van, akik felnőttek, önálló életüket élik. Több mint tíz évi együttélés után úgy gondoltuk, hogy most már jó lenne magunkra is gondolni, s talán össze is házasodhatnánk. Amikor elmondtuk ezt gyermekeinknek, s megkaptuk az egyetértésüket, az esküvőnket ők szervezték meg. Engem a fiam, férjemet pedig a kisebbik lánya vezette az anyakönyvvezető elé. Életem egyik legszebb élménye volt, amikor gyermekeim, szüleim, testvéreim és kollégáim előtt összekötöttem életem azzal a férfival, akit máig is imádok, aki a világ legjobb férje, csodálatos apa, s most már nagyapa. Az első unoka Visszatérve gyermekeinkre: Marianna lányunk családos, itt lakik a városban. János fiunk katonatiszt, Ercsiben él a családjával, oda köti a munkája. Egy évig katonai szolgálatot teljesített a jugoszláviai Oku- cániban. Nagyon féltettem, hiszen a háború utáni állapotok is nagyon veszélyesek voltak, de büszke vagyok rá, hogy merte vállalni, s arra is, hogy ők emelték ki a folyóból a mostári híd roncsait. Őrzöm az újságképet, amikor Göncz Árpád búcsúztatta Ercsiben a katonai csoportot, s pont a fiam és a menyem ölelte át az államfőt. Két neveltlányom közül Judit most végezte az államigazgatási főiskolát, ő is a közigazgatásban dolgozik. Viktória Budapesten él és dolgozik. Büszkék lehetünk gyermekeinkre. Noha önállóak, bármikor számíthatunk egymásra. Boldog ember vagyok, mert én még elmondhatom, hogy körülöttem élnek azok, akik nélkül nem tudom elképzelni az életemet. Élnek a szüleim, nyugdíjasok, bár ném örvendnek a legjobb egészségnek, remélem, még jó darabig szerethetem őket. 1996-ban két olyan esemény részese voltam, amelyekre mindig szívesen emlékszem vissza. Augusztus 20-a alkalmából megkaptam a Magyar Köztársaság bronz érdemkeresztjét. Ez életem legnagyobb kitüntetése, amelyben benne van az eddigi munkámhoz való viszonyom, a munkahelyemhez való hűségem, főnökeim és munkatársaim felém áradó sze- retete. A másik pedig, szeptember 2-án megszületett első unokám Laura, boldog nagymama lettem. Második otthon Úgy látszik az életemben egy- egy évhez mindig két esemény kapcsolódik, hiszen 1998-ban megkaptam Kirát, második kislány unokámat, s ebben az évben ünnepeltük férjemmel ötvenéves születésnapunkat. Csodálatos érzés volt, hiszen ezen részt vett nagy családom minden tagja. A fél évszázadot kevesen élik meg úgy, hogy a szerettei is vele vannak. Elmondhatom, hogy a mi családunkban légnagyobb erény a szeretet, az összetartás. Talán ezért is vészeltünk mi már át annyi nehézséget. Sokat köszönhetek munka- társimnak is. A második otthonomban is remekül érzem magam és tudom azt is, hogy itt szeretnek, megbecsülnek. El sem tudom mondani milyen jól esett, amikor kollégáim készültek a szülinapomra s kedvesen megajándékoztak. Egyébként a közgyűlési osztály ügyviteli feladatait látom el. A régi munkastílus összehasonlíthatatlan a a mostanival. Egy adminisztrátornak jelenleg összetettebb, sokrétűbb a feladata. Mi már együtt dolgozunk az ügyintézőkkel, sok feladatot önállóan végzünk. A gépesítésekkel a teljesítmények is növekedtek, vannak olyan napjaim, amikor száz oldalakat írok. Eddig nem említettem, de van hobbim is, amit kevesen tudnak: szeretek rajzolni és személyre szóló verseket, köszöntőket írni. Kollégáimat és családom tagjait is ezzel tisztelem meg születés- vagy névnapjukon, s bármilyen esemény alkalmából. „Bízom magamban” Tudom, hogy nagyon sok érdekesebb élettörténetű ember él körülöttem. Mondhatják, hogy ma már nem illő azzal dicsekedni, hogy valaki hosszú évekig hűséges a munkahelyéhez. Én azonban nem szégyellem. Még ma is együtt dolgozom sok régi kollégával, akikkel valamikor a városi tanácson kezdtem. Nagyon jó időnként feleleveníteni a régi emlékeket. Azzal is tisztában vagyok, hogy nyugdíjazásomig még bármi történhet velem. Gondolok arra is, hogy egy esetleges átszervezés miatt nem lenne szükség a munkámra mit tennék? Egy biztos, segélyért nem állnék sorba, s tudom, hogy munkát mindig találnék. Bízom magamban, s nagyon remélem, hogy nyugdíjas búcsúztatómat is itt élhetem meg, s akkor úgy köszönnek majd el tőlem: -ló nyugdíjas éveket Macuska. Ettől többet mit is kívánhatnék? Elmondta: Páger Lajosné Lejegyezte: Pádár András Bíznak Balassagyarmaton az ipari park állami támogatásának elnyerésében / Érkeznek a szándéknyilatkozatok A Balassagyarmati Ipari Park mielőbbi megvalósulása érdekében pályázat-menedzselési szerződést kötött a város a budapesti IPC Kft.-vel. Az önkormányzati testület felhatalmazása alapján Juhász Péter polgármester írta alá a megbízói szerződést, amely értelmében az IPC Ipari Parkok Fejlesztési, Tanácsadó, Szolgáltató Kft. közreműködik a gyarmati beruházás megvalósulásához szükséges állami források feltárásában és azok elnyerésében. Az előzményekhez tartozik, hogy a napokban rendkívüli testületi ülésen szavazták meg a képviselők az ipari park infrastrukturális pályázatának módosítását, amelyet augusztus 15-éig kellett eljuttatni a Gazdasági Minisztériumba. A 207 millió forint nettó értékű beruházás sikeres menedzselésére ajánlatot tett Emó'd Judit, az IPC Kft. ügyvezető igazgatója. A testület hosszas vita után, név szerinti szavazással 11:3 arányban elfogadta az ajánlatot. Ádám Zoltán képviselő és két társa, Dobosné dr. Faragó Gyöngyi és dr. Rózsa György nem tartották szükségesnek a pályázat ilyen irányú támogatását. A testületi tagok többsége viszont úgy látta jónak, hogy ezen már ne múljon a pályázat sikere. Csoda történt A megbízói szerződés aláírása után Ernőd Judit, az IPC Kft. ügyvezetője kijelentette, hogy minden reménye megvan arra, hogy a város pályázata eredményes legyen.-Én ebben személy szerint is segíthetek - mondta - mert cégem tagja a Tudományos, Technológiai Parkok Nemzetközi Szövetségének és ezen keresztül is sikerre viszem az infrastrukturális pályázatot és pénzt is fog kapni a város. Az IPC Kft. eddig tizenegy ipari park címet elnyert szervezetnek készítette el a megvalósulási pályázatát és mind sikeres volt. Azt szeretném, ha a Balassagyarmati Ipari Parkban egy inkubátorház létesülne és ide kezdő vállalkozók kerülhetnének be, úgy, hogy megszervezzük számukra a szükséges finanszírozási alapot. Korszerű technológiákat kell letelepíteni és lehetőségeket kell biztosítani a helyi kis- és közép vállalkozásoknak is. Csoda, hogy Juhász Péter polgármester eddig különös költségek nélkül elérte azt, hogy a város megkapta az ipari park címet. Valós remények- Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy hivatalos lobby- rendszert kell alkalmaznia a városnak, hogy ebben az ügyben is megvalósulhassanak az elképzelések - mondta Juhász Péter polgármester.- Szeptember 20-áig kell elkészítenünk a módosított pályázatot, amelyet az októberi tárcaközi bizottsági ülés tárgyal. Akkor a Magyar Fejlesztési Bank szakértője újra ellenőrzi a terveket és az év vége előtt tudni fogjuk, hogy megvan-e a pénz. Várhatóan 100 millió forint támogatást kapunk, amelyből már jut az ez évben megkezdődő munkákra is.- Sinkó Gézának, az Ipari Park Kft. ügyvezetőjének óriási feladatai vannak. Meg kell szerveznie a fejlesztést. 1997 júliusában, mikor a tévé hírt adott az ipari park címet elnyert városokról, jó érzés volt látni, hogy a térképen Balassagyarmatot is jelölték. Pedig a 14 hektáros területünk nem a legjelentősebb az országban és kevés a valószínűsége annak, hogy egy-két éven belül a nagy multik betelepülnének Gyarmatra. De azért valós reményei lehetnek a városnak, hogy új munkahelyteremtő beruházások indulhatnak a közeljövőben, Egy szelet a tortából- Ezt jelzik az egyre gyarapodó befektetői szándéknyilatkozatok, mint például a Contur Bau Kft. ajánlata, amely 10 millióval társulna szakmai befektetőként az ipari parkba, de annak szakmai kivitelezését is vállalná. Nagyon jó referenciákkal rendelkezik a cég, hiszen Székesfehérváron és Jászfénysza- run végzett munkájuk eredményeit látni lehet. Természetesen nem csak ez a módja az ipartelepítésnek, amely a létfontosságú munkahelyteremtést szolgálja, de most az ipari parkokra van központi támogatás és ez reményt ad arra, hogy megvalósulhassanak elképzeléseink - vélekedett Juhász Péter polgármester. Ezen a pályán óriási verseny folyik. Az ipari park címet elnyert 75 település válogatja a befektetőket, de a központi támogatás tortája egyre több szeletre osztódik. Balassagyarmat fontosnak tartja, hogy ebből egy szelet a városnak is jusson, hogy jövőre megvalósulhasson a helyi ipari park beruházása. Szabó Endre Hum JJ0 aisap) iisöSL areaiasu®* m. Most a nem nyert „szerencsés eb" sorsjegyek is SZERENCSÉT HOZHATNAK ÖNNEK, HA ÖSSZEGYÚJT BELÖLÖK 24-et és beküldi „Kutya jó akció" jeligére a Budapest, Pr „Szerencse 1830" címre. A SZEPTEMBER 21-ÉN ÉJFÉLIG BEÉRKEZETT SORSJEGYEK BEKÜLDŐI KÖZÜL HATAN • I KÖZÖTTI ÖSSZEGET NYERHETNEK Csak a perforált jAtékszelvényt várjuk, a kutyafotókat gyűjtse továbbra is! Szerencsés eb sorsegyek a postán is kaphatók! MILLIÓK VÁRJÁK! SS ENCSEJÁTÉK RT. Ml