Nógrád Megyei Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-19-20 / 194. szám

1998. augusztus 19., szerda Közélet 7. oldal Halovány káprázat-Vázlat Nógrádi megye politikai történetéről az 1988-1990-es évekből­A nyolcvanas évek közepén nemcsak a politikában jártasok érzékelték, érzékelhették: vi­lágunk nagy változások előtt áll. Mindezek tudói úgy vélték, érdemes tehát figyelni, kitapo­gatni a helyes irányt és ha a fel­tételek lehetővé teszik, a cse­lekvés gyakorlatát is az új szél­irányban kell megfogalmazni. A megfúrásra váró aranytrombita sorsa Többségben volt még azonban az értetlenség, a változatlansá­got vallók köre. A magyar való­ság csak lassan mozdult, mint akit súlyos terhek bénítanak. A nagy politikai viharok okozta fejtörések ugyan nem váltak általánossá a hegyek vé­dett árnyékában élő Nógrádban sem, de itt is adódtak óvatos kérdésfeltevők, megválaszolat­lanul hagyott pangó, súlyos kér­dések. A gazdaság egyensúlyi zavarai - közülük a tradicionális ipar elnehezedése, a jelentős anyagi támogatásban részesülő mezőgazdaság szerkezeti és termelési gondjai - ismertek voltak széles körben. Egy-egy részterület megoldására szület­tek is elképzelések, de az egész mégis mozdulatlannak tűnt. A nem kellene-e valamit ten­nünk? óvatos közeh'tésére is ha­tározott elutasító volt a legfel­sőbb megyei politikai vezetői reagálás. A helyi reformok ki­dolgozásának ez időtáji elutasí­tása egy szép képben fogalma­zódott meg: nem Nógrádban fúj­ják az arany trombitát! Ez nem jelentett mást, mint annak az enyhén bátortalan magatartás­nak a kinyilvánítását, amely úgy vélte: Nógrád kis megye, nem kell első vonalbeli szerepválla­lásával vállalkoznia az újítások tekintetében, amely egyben kockáztatná az eddigi eredmé­nyeket. Valószínű többek emlékeze­tében is rögzült a történelmi kép, amikor a törpeségében is súlytalan Ugocsa annak idején megfogalmazta álláspontját: Ugocsa non koronát! - azaz nem járul hozzá a Habsburg ház ko­ronázásához. (1527) Az ese­mény mindezektől függetlenül megtörtént és a boldog emléke­zetű vármegyéről erről híresebb tettet nem is őrzött meg a törté­neti emlékezet. A sok rokonvonás - a kis mé­ret, a kissé periférikus helyzet - mellett is fontos leszögeznünk: sokszorosan más volt a helyzet. Többek között akkor a véle­ménynyilvánítás aktivitása volt túlzás, most cselekvésre ösztön­zött a környező világ és a vára­kozást, a kivárást jelző magatar­tás lett a végzet. E magatartás kudarcjellegét az is jelezte, hogy 1988 elején leköszönt a megyei politikai élet addigi első számú vezetője (1988. augusztus 30.) Sok egyéb ok mellett ez a felfo­gás is mozgatója lett a tíz évvel ezelőtt történt megyei esemé­nyek tartalmának, irányának. Voltak - ha nem túl népes is volt ez a csoport - olyanok, akik nem a kivárásban gondolkodtak. A várakozást nem követendő példaként meglévő felfogás, a lehetséges cselekvés útját kuta­tók álmodozói köre is az akkori politikai életben jelentős intéz­mények, szervezetek vezetőiből, tagjaiból kerültek ki. Első nyil­vános megjelenésük 1988-ban érzékelhető. 1988 augusztusában a megyei tanácselnök - érdekes és elem­zésre váró körülmények hatá­sára - interjút adott a megyei lapnak. A megszólalás egészé­nek tartalma is figyelmet ér­demlő. Mai szemmel is feltűnő két gondolatát idézem: hangsú­lyosan fogalmazódott meg mondandójában, hogy a helyi feltételek átgondolása, javítása helyett központi döntésre várt Nógrád és ez hiba volt. Másrészt a gazdasági bajaink fő okának a bányavállalatnál kialakult hely­zetet vélte. Legnagyobb gond, hogy a lehetséges kilábalásra nem volt megyei elképzelés. A nyilatkozat nagy vihart ka­vart a megye politikai életében. Az állóvíz azonban megmoz­dult, és új motívumok kerültek a felszínre. Ennyi év távlatából is úgy tűnik az ellenérdekeltségű csoport felfogásából eredeztet­hető az Élet és Irodalom cikke. (Fordul a világ? 1988. szeptem­ber.) A cikkből kitűnt a korábbi­akban érzékelt politikai viták tüze még magasabbra szítódott, nyilvánvalóvá vált a politikai megosztottság is és a cikk nyil­vános nyitánya volt a megyei tanácselnökből megyei első tit­kárrá avanzsált politikus elleni támadássorozatnak. (Megjegy­zendő, hogy rajta kívül csak a megyei rendőrfőkapitány ellen (1990) indult a nyilvánosság előtt támadás.) A politikai rendszer megúju­lásában reménykedők másik csoportja a tisztújításon átment ifjúsági mozgalom vezetőiből került ki. (Többen nem is aktív politikusai a megyének és Sal­gótarjánnak.) Programjuk vázla­tát is a nyilvánosság elé tárták (1988. IX. 13., illetve X. 13.) Egy hónap múltán - november­ben - részletesebben kifejtett elképzeléseik is napvilágot lát­tak. A távlatokra figyelő gondo­latok három elemét külön is hangsúlyozandónak tartom. Fi­gyeltek a gazdaság lehetséges megújítására. Kimunkált szlo­genjük a „Porlepte ipar Nógrád­ban” a változtatás igényét is jól jelezte. Az ehhez szükséges eszközök felsorolásából a széles körű reformok megvalósítását tették az élre. Figyelemre érde­mes az a szándékuk is, amely szerint céljaik megvalósulását a szakmailag felkészült megyei erők összefogásában vélték (1998. XI. 18., 1989. U. 11.) Az idő haladtával az új elkép­zelések, a régi beidegződések közötti ütközések a megyei poli­tikai élet állandósuló elemeivé váltak. Vita volt a korábbi és az akkori ifjúsági mozgalmisták között, a véleménykülönbségek tartóssá váltak a politikai appa­rátus és a párttagság között, nem volt harmónia a pártban dolgozó értelmiségi képzettségű politi­kusok, a párthoz közel álló ér­telmiségiek között. Ez utóbbi je­lenség a politikai szervezeten belül megosztottságban is meg­jelent. (1989. V. 17. Reformkor Balassagyarmaton és Salgótar­jánban, 1989. VI. 1. Reform­műhely Salgótarjánban.) A politikai erőviszonyok ala­kulásában egyre nagyobb sze­reppel bíró erők jelentős veszte­ségeket szenvedtek ez idő tájt. Meghalt Illés Miklós (1925-1988), Ozsvárt József (1940-1988), Lombos Márton (1916-1988), Andó Gyula (1926-1990). Négy különböző egyéniség, akik határozott jel­lembéli, politikai tulajdonsá­gokkal bírtak, szakterületük, szűkebb pátriájuk elkötelezett fejlesztői voltak. A világ, az ország erői meg­mozdították a kezdetben lassan igazolódó Nógrád politikai éle­tét is. Az aranytrombita, - a re­formok hangja - a kissé aka­dozva, de Nógrádban is megszó­lalt. Más idők - más pártok- más választások A történelmi idők hatása a min­dennapok világában is egyre jobban érvényesült. Az új szel­lemi törekvések fokozatosan alakultak ki, képviselőik egy­másra találtak és ez a jelenség a pártok helyi csoportjainak léte­zésében és tevékenységében volt tetten érhető. 1988. XI. 29-i híradás szerint létrejött az MDF salgótarjáni szervezete. Az első ismert Fi- desz-csoport működéséről 1989 januárjából és Szarvasgedéről kaptunk tudósítást. 1989 júniu­sában már működött az SZDSZ balassagyarmati csoportja, ugyanitt szeptember 30-án a Fi­desz is zászlót bontott. Az MSZDP, az FKGP pontos meg­alakulásáról a közvélemény nem tudott, de ebben az időben ez a szellemiség már jelen volt a megye politikai palettáján. A KDNP helyi csoportjai viszony­lag későn alakultak meg. 1989. október 23-án programismertető gyűlésüket tartották meg Szé- csényben és Érsekvadkerten. Az új pártszervezetek közül a Vál­lalkozók Pártja jött létre a fo­lyamat befejezéseként 1990. ja­nuárjában. Fontosnak tartom rögzíteni, hogy a helyi tradíciók és magatartás alakításának gya­korlásának új szervezete is meghonosodott Balassagyarma­ton az 1990. november 21-én, a Civitas Fortissima Kör tevé­kenységében. Az 1989 októberében színre lépő MSZP a megalakulása idő­szakában elemi gondokkal küz­dött a megyében. Vezetése telje­sen átalakult, megfiatalodott. Önmaguk elfogadtatása is em­bert próbáló feladat volt. Sora­ikban a szervezeti-szellemi ero­dálás tovább folytatódott. A ko­rábbi reformköreik felszívódtak a változás viharában. Működött - ha rövid ideig is - a radikális tagozatuk, amelynek lényegé­ben az új vezetők elleni támadás szabott cselekvési irányt. Más - kárász életű - csoportok léte és szándéka jelezte a megoldásra váró feladat sokrétűségét. Az új politikai pártok meg­alakulásuk korai szakaszában a volt politikai, gazdasági, rend­őrségi elit helyi első számú, vagy élvonalbeli személyiségei­nek a leváltását szorgalmazták. Lényegében ez volt közös aka­ratuk. Működésük során első­sorban a központjuk törekvéseit indokolták, magyarázták. Az első demokratikus választásra készülődés időszakában is ezek a gondolatok uralták a progra­mokat. 1989 áprilisában az MDF és a Münnich Ferenc Társaság volt a legnagyobb alternatív csoporto­sulás a megyében. Helyi - me­gyei - politikai iránymutatás­ként legkorábban az országgyű­lési választásokat követő idők­ben az SZDSZ képviselője fo­galmazta meg pártja akaratát. Fő szándékukat az általános de­mokratizálásban lehet leginkább jellemezni. Felfogásuk szerint a megyei közigazgatási központi szerepkör szűnjön meg, a me­gyei hatáskörök kerüljenek lea­dásra, a megyei intézmények lé­tező formájukban szűnjenek meg, a megyei vállalatokat pri­vatizálni kell. Általában tehát a túl szervezett állami - kormány - bábáskodásnak véget kell vetni. A kiszínesedő megyei politi­kai viszonyok között került sor az első szabad országgyűlési képviselői választásokra 1990 áprilisában. A népi választói akarat az új politikusokat, az új politikai irányt támogatta Nóg­rádban is. Megválasztott országgyűlési képviselők voltak: dr. Bilecz Endre (SZDSZ), Speidl Zoltán (MDF), Pál József (MDF), Ju­hász Péter, Herczeg János, Ko­vács Gábor, Tóth Sándor (ez utóbbiak a KDNP tagjai voltak). Közöttük az SZDSZ képviselő­jének volt elméleti-politikai is­merete, tapasztalata, a többség a megválasztásukat követően is­merkedett meg a profi politizá­lással, került közel az ún. nagy politika világához. A politikai térkép még inkább kiszínesedett, az őszi önkor­mányzati választások során. A választói akarat alapvonulata megegyezett a tavaszi véle­mény- nyilvánítással: az új erő­ket favorizálták az urnák elé já­rulók. Az összkép kialakulásá­nak mikéntje azonban érdemes a további elemzésre. Különös­képpen a „fura” helyi koalíciók létrejötte tűnik szem elé. A kis településeken, a községekben a független politikai irányultságú indulók győztek minden párt képviselője előtt. A városokban megosztott helyzet jött létre. Szécsényben és Rétságon KDNP-s polgármester kezdhette meg a tevékenységét, erre a he­lyi politikai irányvonalra ala­pozhatott. Bátonyterenyén füg­getlen jelölt nyerte el az első számú vezetést. Pásztón a bi­zonytalan liberális eszmeiség egyre inkább és határozottan KDNP-s városi irányításban konszolidálódott. Balassagyar­maton a liberális és keresztény eszmeiségű politizálás forrta ld magát, amelyben a helyi tradíció ápolása meghatározó motívum volt. Salgótaijánban az átlagos­tól eltérő helyzetben jött létre egy képlékeny koalíció az SZDSZ, Fidesz, MDF révén, amely a később - az MSZMP erőteljes képviselői jelenléte okán - végül is Fidesz, SZDSZ és munkáspárti koalícióvá vál­tozott. A szocialista és más pár­tok jelenléte a települési képvi­selők sorában nem volt hangsú­lyos. Az 1990-es év választásokat követően is megmaradó kie­gyensúlyozatlan politikai viszo­nyaira utalt, hogy a megyei köz­gyűlés hat forduló után sem tu­dott elnököt választani. (XII.28.) Az értelmiségi lét feltételei 1988 szeptemberében a megyei lapban két részes elmélyült ta- nulmány mélységű cikk jelent meg- a nógrádi értelmiségről (fíódi Tóth Elemér, 1988. IX.) A szerző a sokféle lehetséges megközelítés közül e fontos csoport társadalmi-közösségi fe­lelősségének, ilyen irányú elkö­telezettségének körülményeit, etikai, magatartásbeli feltételeit vizsgálta. A helyhez kötődő tör­ténelmi gyökereinek mélységé­ben, a megszerzett tudás kapcso­latépítő sokrétűségében és a mindezekre épülő cselekvőké­pesség tartalmában fogalmazta meg a legfontosabb, értelmi­ségre jellemző feltételeket. Tekintettel a megjelenés idő­pontjára, figyelemfelhívó, moz­gósító hatást sem indokolatlan feltételeznünk a szerzőtől. A to­vábbi eseményekben az igaz gondolatok kevéssé formálódtak tetté. A korábban favorizált mű­szaki, közigazgatási értelmiség közéleti hangja jelentős mérték­ben és az idő előrehaladtával egyre inkább elcsendesedett. Tevékenységük elsősorban a személyes gazdasági hátterük új körülmények közötti megszer­vezésére szűkült le. A világtól való elfordulás védekező reflexe vált e kör jellegzetességévé. A tények ismeretében leszö­gezhető, hogy az addig alig be­csült, humán szféra értelmisé­gei: jogászok, tanárok, népmű­velők, újságírók, orvosok közül került ld a változások igényét leghangsúlyosabban megfogal­mazók köre. Közülük is sokan voltak, akiknek a korábbi társa­dalmi-közösségi megalapozott­ságú életvitele alig volt ele­gendő a gyakorlati politizálás­hoz, de hitük szerint tették a dolgukat. A legnagyobb hiá­nyosságukat abban látom, hogy egymással is nehezen értettek szót. Kinek-kinek a korábbi élete, vagy csak a gyanú ele­gendő volt az egymás iránti ki­rekesztő magatartáshoz, a mini­atűr szellemi szakértáborok lét­rejöttéhez. Városok, települések értelmiségei, szakmák képvise­lői, szakmákon belüli - néha személyes - konfliktu­sokat követők hangoskodásai sokszor és lényegében elvitték az oly szükséges együttes gon­dolkodástól és cselekvéstől a fi­gyelmet. Mindezek miatt elfogadható­nak tűnik, hogy a humán értel­miség jelentős hányada vissza­húzódott saját szakterületére, s nem vett részt az ekkori politikai szélmalomharcban. Sokuk tehette ezt azért is, mert az intézményi tevékenység szakmai-anyagi háttere és alapja ekkoriban nem változott. Stabil­nak látszódott az oktatás egész rendszere, az egészségügy. A nagy kulturális rendezvények, művészeti események (rajzbi- ennálé, tavaszi tárlat, nemzet­közi képzőművésztelep, szabad­téri szoborkiállítás), megyei és országos jelentőségű népi fesz­tiválok (Bánk, Hollókő) feltéte­lei biztosítottak voltak, még megrendezésre került a fiatal közgazdászok találkozója Sal- gótaijánban. így sokan hihettek a szakmai-szellemi túlélés lehe­tőségében. A szétaprózódottság a saját érdek - ez lehetett egy közös­ségé is - megfogalmazásának igényét egyre nyomatékosabbá tette. E szándék hatásának érvé­nyesülése is közrejátszott, hogy megítélésem szerint az időszak legnagyobb értéke a nyilvános­ság és ennek fórumai megterem­tődtek. Soha ennyi - pártnak, közös­ségnek, személynek szóló - nyílt levél, a közélet előtt lefoly­tatott nyílt vita a megyei sajtó egész történetében nem uralt egyetlen korszakot sem, mint ekkoriban. Közülük a többség az időszakra vonatkozó történeti értékkel bír. A demokrácia e fontos kellé­kének megteremtésében a me­gyei újság volt a „zászlóshajó”. Nemcsak a fentebb említett formáknak nyit teret, de sok cikk, közlemény segítette az ún. tabu témák széles körű megis­merését, legyen szó akár orszá­gos, akár megyei eseményekről. A lap hasábjain jelent meg az első a hitelességhez közelítő írás és nyomában a vita a salgótar­jáni sortűzről és okairól (1989. IV. 15.), a recski munkatábor szörnyűségeiről (1989. IV. 29.), a doni harcokban részt vett sal­gótarjániakról (1990. III. 24.), politikusok egymás közötti nyílt és kemény vitájáról. (Bilecz Endre, Samu István, Rozgonyi József véleménycseréje 1990. 1.10., 1990.1.20.) A megyei lap körül szakmai­lag erős és népes újságírói kör dolgozott. Nem véletlen, hogy ők voltak kezdeményezői, lét­rehozói a kor színvonalas helyi újságjainak. Közülük is kieme­lendő a Tarjáni Tükör, a Balas­sagyarmati Napló és a Polgár című orgánum. A személyes veszteségek is ritkították értelmiségünket. Meghalt Belitzky János (1909- 1989) történész kutató, elhunyt a tudós Rajeczky Benjamin (1901-1989) és fiatalon távo­zott a tehetséges festőművész Hegedűs Morgan (1953-1990). Ezek az évek mozgalmasak, olykor viharosak voltak Nóg­rádban is. A vázlatszerű összefoglalás (amely a különböző címeken - Nógrád, Új Nógrád - megje­lent megyei lap adatai, közle­ményei alapján készült - iga­zolni szeretné, hogy az elmúlt esztendők - amelyeket rend­szerváltó éveknek szoktunk hívni-, eseményeiben rejtőz­ködő tanulságait érdemes vizs­gálni, elemezni és nem utolsó­sorban okulni a történtekből. Dr. Horváth István Társadalombiztosítási Érdekképviseleti Egyesület alakul Szolidaritási alapú együttműködés A Társadalombiztosítási Érdekképviseleti Egyesület (TéBéKe) szervezői szep­tember 1-re összehívták a szervezet megalakulását jo­gilag deklaráló ülést - nyi­latkozta Kemény László po­litológus a szervezőbizottság nevében. Ekkor fogadják el az alapító nyilatkozatot, az alapszabályt, és megválasztják a tisztségvi­selőket - közölte. Az alapítók szándéka szerint az egyesület legfontosabb célja a járulékfo­rintok nyomon követése, a tár­sadalombiztosításban résztve­vők érdekeinek védelme.-Az egészség- és nyugdíj- biztosítás az egyes ember, a társadalom létezésének és szo­lidaritási alapú együttműködé­sének az a területe, amely mindenkit érint, és ezért senki sem sajátíthatja ki, senki sem tehet szert kizárólagos jogo­sítványokra működtetésében - tette hozzá a politológus. Az elfogadás előtt álló ala­pító nyilatkozat szerint az egyesület a hatályos tör­vények tiszteletben tartásával, demokratikusan működik, a tagság' önkéntes és nem jár semmiféle előjogokkal, elő­nyökkel. Űj szakszervezeti konföderáció, érdekképviseleti tömörülés jött létre Vagyonközpont a közös javakhoz Az 56-os Munkástanácsok, a Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége és a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség vezetői új érdekképviseleti tömörülést hoztak létre Budapesten. Az összesen mintegy 50 ezer tagot számláló 56-os Munkás- tanácsok és Szabad Szakszer­vezetek Konföderációjának célja, hogy az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldalá­nak jelenlegi tagszervezeteit megfelelő módon ellensú­lyozza.­Emellett szükségesnek tart­ják az érdekegyeztetési rend­szer, a tagdíjfizetési szisztéma, a szakszervezeti törvények, va­lamint a társadalombiztosítás­sal kapcsolatos jogszabályok felülvizsgálatát. A konföderációban részt­vevő szervezetek a jövőben szakszervezeti vagyonközpon­tot kívánnak létrehozni, amely­nek feladata - egyebek között - a részt vevő tömörülések javainak közös kezelése és hasznosítása. Az alapító közgyűlésen az új tömörülés vezetőjévé Bogdány Károlyt, az 56-os Munkástaná­csok elnökét, míg két alelnö- kévé Sztankovánszky Tibort, a Szabad Szakszervezetek és Bá- tonyi Sándort, a Szolidaritás első emberét választották. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents