Nógrád Megyei Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-06 / 156. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN fc. BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PÁSZTÓ 1998. július 6.. hétfő Gyermekkora óta szereti az egyenruhát - Miként lett az érettségizett objektumőrből ezredes, közbiztonsági igazgató? Ez a rendőrség már nem az a régi rendőrség Dr. Máthé István ezredes, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapi­tányság közbiztonsági igazgatója, főkapitány-helyettes. Az ereje teljében lévő férfi túl van az ötödik ikszen - ebből az alka­lomból belügyminiszteri aranygyűrűvel tüntették ki - s három évtizede szolgál a rendőrség állományában. Megkértük, beszél­jen arról, hogy miért lett rendőr, milyen érdekességet talál eb­ben a manapság nem könnyű hivatásban.- Az első vonalban kezdtem 1968-ban, objektumőrként. Hasznos volt, ma is ez a gya­korlat kellene. Sok embernek fel is tűnt ez, hiszen én itt jár­tam iskolába, itt érettségiztem Salgótarjánban. A honvédség­től tartalékos tisztként szerel­tem le. Próbaidős törzsőrmes­ternek vettek fel a rendőrséghez azzal, hogy a tiszti rendfokozat­ról lemondtam. Ennek ellenére vállaltam. Munka és tanulás-Mi az, ami a rendőri testü­letbe hozta?- Gyerekkorom óta szeret­tem az egyenruhát. Voltakép­pen katonatisztnek készültem, de végül rendőr lettem. Ka- rancskeszi születésű vagyok, s jól ismertem az ottani körzeti megbízottat, akinek mi, kiszes fiatalok segítettük a munkáját. Hamar beilleszkedtem a testü­letbe. A régi rendőrök között kiváló tanítómestereink voltak. Két év múlva már nyomozó­tiszt-helyettes lettem az akkori rendőrőrsön. Később rövid ideig a társadalmi tulajdonvé­delmi osztályra kerültem a me­gyére, ahol Szigetvári János személyében nagyon jó tanító- mesterem volt.- Mikor végezte a főiskolát?- A rendőrtiszti főiskolát je­les eredménnyel végeztem el 1974-ben, bűnügyi szakon. Vi­szont a közlekedési osztályra kerültem alosztályvezetőnek. Elvállaltam, noha a közlekedési ügyekről nem igazán tudtam sok mindent. A segítőkész kol­légáktól tanultam meg a közle­kedési rendőri munka mester­fogásait. A helyszínelőknek és vizsgálóknak voltam a veze­tője. Időközben elkezdtem a jogi egyetemi tanulmányaimat a fővárosban. S akkor újabb meglepetés ért, felkértek a vizsgálati osztály vezetőjének. Itt töltöttem el majdnem tizen­három évet. A rendszerváltás­kor egy évig főkapitány-helyet­tesi megbízatást kaptam, majd újra vissz,akerültem a vizsgálati osztályra. Akkor felkeresett a főkapitány és felajánlotta a közbiztonsági helyettesi beosz­tást, amit most közbiztonsági igazgatónak hívnak. Egy generáció hiányzik- Hogyan ítéli meg a rendőrség helyzetét?- Úgy látom, hogy egy gene­ráció, sajnos, kiesett a rendőr­ség életéből, s ez nagyon hi­ányzik. Vannak az ötven év kö­rüliek és utána nagy szakadék, majd a nagyon fiatalok vannak. Aki a harmincas korosztályba tartozik és megmaradt a rend­őrségen, az megmarad itt to­vábbra is. Elég sokan elmentek szerencsét próbálni a polgári életbe, de nagy részük vissza­jött egy kitérő után.-A jogi környezet hogyan hat a mai rendőrre, segíti-e, vagy éppen bizonytalanná teszi az intézkedéseiben?-A rendszerváltás óta ha­talmas a jogszabálydömping. Áttekinteni is nagyon nehéz. Bizonytalanságot addig tapasz­taltam, amíg meg nem jelent a rendőrségi törvény, s a kapcso­lódó jogszabályok. Ezt fokoz­ták még a rendőrséget okkal, vagy ok nélkül ért támadások. Mielőbb meg akartunk szaba­dulni a régi rossz beidegződé­sektől, de nem voltak még egy­értelmű, irányt mutató jogsza­bályok. S az is bizonytalanná tette a rendőröket, hogy időn­ként nem lehet tudni, számíta­nak-e a munkánkra. Remélem, hogy az állampolgárok is érzik, hogy ez a rendőrség már nem az a régi rendőrség, mint ahol valamikor én is kezdtem. Együttműködés- Valójában milyen ez a rend­őrség?- Első helyre tesszük az em­beri és állampolgári jogok ér­vényesülését. A rendőrségnek a biztonságot kell szolgáltatnia. Nem a hatalom szolgálatában, hanem együttműködve a becsü­letes állampolgárokkal, mind­annyiunk érdekében.- Miért van akkor az, hogy a kis rendőr inkább elfordul, ha balhét lát és nem intézkedik?- Bizonyára van ilyen jelen­ség. Két dologból következhet. Egyrészt abból, hogy a kezdő rendőr a kétéves iskola elvég­zése után még bizonytalan an­nak a megítélésében, hogy amit lát, egyáltalán rendőri prob­léma-e? Ha az, akkor intézked­nie kell. Ámde nem biztos, hogy el tudja dönteni, miként intézkedjen, s az találkozik-e majd az állampolgárok helyes­lésével. Ilyesmi előfordulhat kényelmesség miatt is. Ha félre néz akkor nem kerül konflik­tusba az állampolgárral, meg­szabadul egy csomó papírmun­kától, s elkerülheti a felelős­ségre vonást, ami a rossz intéz­kedése miatt bekövetkezhet. Ezért tartom nagyon fontosnak a parancsnoki munkában, hogy a területen szolgáló rendőröket nem szabad magukra hagyni. Nógrád biztonságáért-Hogyan látja a Nógrád biz­tonságáért programot?- A helyzetelemzések azt. mutatták, hogy ha nem teszünk semmit, akkor rövidesen sokkal több bűncselekmény lesz a me­gyében. A rendőri létszám eme­lésére gyakorlatilag nincs lehe­tőség, tehát ki kellett találni, hogyan lehetne a társadalom széles tömegeit bevonni a meg­előző munkába. Ez a rendőri ál­lomány ugyanis, amelynek lét­számát még a 60-as, 70-es években állapították meg, ami­kor alig több mint kétezer bűn- cselekmény történt évente, ön­magában képtelen lesz kezelni a jövőben a megye közbizton­sági, bűnügyi helyzetét, hiszen a bűnesetek száma meghárom­szorozódott. A rendőri állo­mány alulméretezett. Mivel a legjobb bűnüldözés a megelő­zés, ebbe szeretnénk bevonni a társadalom széles rétegeit. Ez a program viszont egy teljesen más rendőri gondolkodást igé­nyel. A megfelelő közbiztonsá­got szolgáltató rendőrség aka­runk lenni, együttműködve az állampolgárokkal. Ezt nehezíti az is, hogy a rendőrség eléggé zárt közösség volt, amit most nyitottabbá kell tenni.- E program szerint a biz­tonságért a társadalomnak is kell tenni valamit.- Természetesen, hiszen ez kölcsönös. A rendőrök egyenru­hás állampolgárokként álljanak szóba az emberekkel. Igaz, arra is meg kell tanítani a rendőröket, hogyan szólítsák meg a polgárt, amikor nem intézkednek vele szemben, hanem csak beszél­getni akarnak. így az állampol­gár is meg tudja szólítani a rendőrt. Amíg mi arra ösztönöz­zük a rendőröket, hogy ezt te­gyék meg, akkor a másik oldal­ról is nyitottabbnak kellene lenni erre a magatartásra. Meg kellene érteniük az embereknek, nem biztos, hogy a közeledő rendőr bírságolni akar, vagy feljelen­teni, hanem csak azt akatja meg­tudni, nincs-e valamilyen prob­léma, tud-e valamiben segíteni. Mi a becsületes polgároknak se­gíteni akarunk de kőkemények akarunk lenni a bűnözőkhöz. Hosszú távon- Hogyan halad a végrehajtás?-Nagyon sok embert nyer­tünk meg már az ügynek. A megyei főkapitányság és a ka­pitányságok mellett megalakul­tak a tervezett munkabizottsá­gok. Ez hosszú távú program, de már kezdi éreztetni a hatását a széles körű összefogás.- Milyen az őrző-védő szol­gálatok és a polgárőrök kap­csolata a rendőrséggel?- A polgárőrség megalakulá­sában én a rendőrség egyér­telmű kritikáját látom. Néha ki is mondták, hogy a rendőrség tehetetlen egyes ügyek kezelé­sében. Mi együttműködésre tö­rekszünk a polgárőrökkel. Irá­nyítási, felügyeleti jogkörünk nincs. Csak köszönni tudom az ál­dozatos munkájukat. Sok az együttes szolgálatunk, ami ne­künk is jó, számíthatunk rájuk. Az őrző-védő szolgálatokkal szemben viszont ellenőrzési jo­gaink vannak. Ellenőrizzük a tevékenységüket a fegyverek­kel kapcsolatban. Részt ve­szünk a kiképzésükben és a vizsgáztatásukban. Szeretnénk partnerként kezelni őket. Társadalmi élet- Honnan merít erőt a felada­tok megoldásához?- Mindenekelőtt a családi életből. Ez a legfontosabb. Bi­zony, nem kevés áldozatra van szükség részükről elviselni a rendszertelen munkánkat. Sza­badidőmben legszebb elfoglalt­ságom a kisunokámmal való foglalkozás. Szívesen vagyok vele együtt de örömmel dolgo­zom a családi házunk körül is.-A rendőrök tudnak-e tár­sadalmi életet élni?- Törekvés lenne rá, s annyi­ból élünk is, hogy polgári szer­vezetek által rendezett rendez­vényeken részt veszünk, sok barátunk is van a polgári élet­ben. Ez azonban még nem az igazi. Magam is nagyon érzem a mai követelményeknek meg­felelő társadalmi élet szüksé­gességét.- Gyakran hallom a rend­őrökről, hogy nem is emberek.- Mi is emberek vagyunk. Én például Máthé Pista vagyok, vagy Pista, s csak idebent ezre­des és rendőr. Ezt kellene meg­szokni az embereknek. Pádár András A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Nem volt víz az oltáshoz - Ki a felelős ? Egy tűzeset tanulsága Ez a vasárnap is éppen úgy indult, mint a többi. A felesé­gem lángossütéshez készült, amelyet az édesanyámnak kí­vánt elvinni reggelire, mert azt szereti. Én elindultam, hogy az autónkat beindítsam, de nem indult. Ezért feleségem elment gya­log a Salgó út 25-be, én pedig a szerelőhöz, de nem telt el több mint 5 perc, már jöttem is. A lakásunkkal átellenben lévő pa­tak partján haladtam, amikor láttam, hogy a lakásunk tetőtéri ablakán fekete füst gomolyog kifelé. Azonnal elkezdtem ro­hanni a lakásunk felé. Amikor bementem, megdöbbentem, mert olyan sűrű fekete füst volt az előtérben, hogy képtelen vol­tam felmenni a tetőtérbe a lá­nyomnak szólni és az ablakokat kinyitni. Elkezdtem kiabálni:-Tűz van! Tűz van! Kislá­nyom, nyisd ki az ablakot! Nyisd ki az ablakot! Ö végre kinyitotta és sírva kérdezte: -Apa, miért forró a kilincs?- Ugotj ki, de gyorsan! - ki­abáltam. Még nem ébredt fel teljesen - Ugorj! - kiáltottam. Mire leért a fenti szomszé­dom kapujához, akkor robbant fel a tetőtéri ablak, amely mel­lett korábban ült megijedve.- Itt vagyok apa! - bújt hoz­zám és remegett, de nem sírt. Közben, mihelyt áramtalanítot­tam a lakást, a kerti csapon ke­resztül elkezdtem az oltást az egyik szomszédommal. Remél­tem, hogy nem olyan nagy a tűz! Ordítottam, szóljon valaki a tűzoltóknak, mert nem tudtam akkor, hogy a szomszédban lakó tiszteletes úr már telefo­nált nekik. Felrobbant a gázpalack, akkor már nem voltunk a ház közelé­ben, mert nagyon nagy volt a füst. Megérkeztek a tűzoltók, gyorsan szereltek, utasításokat adtak és végrehajtottak! Az egyik ismerősöm közben meg­kérdezte: mit segíthet? - Szólj azonnal a feleségemnek, hogy ég a ház! - kértem meg. Feleségem a Salgó út 25-től rohant kétségbe esve a Salgó út 6-ig, körülbelül 1500 métert. Megérkezve, látva az égbe szö- kellő lángokat, ordított: -Mit tettem, elég a ház. Majd elájult. A szomszédhoz vittük be, ott lefektettük, állan­dóan sírt, jajgatott fájdalmában és reményt vesztve. Megérkez­tek az orvosok, nyugtatót adnak neki. Közben én kint voltam és hallottam, amint a tetőtéri ab­lakban álló tűzoltó kiabál: miért nincs víz? Tehetetlenül állt az ablakban és nézte az egyre erő­södő lángokat. Végre ismét volt víz, de a lenti tűzoltó felkiabált neki: -Ne sok vizet használj, mert nincsen a közelben tűz­csap! Közben a tűzoltók hasz­nálták az én kerti csapom locso­lócsövét is, mert tényleg nem volt elég víz. Vártak, amíg meg­érkezett az újabb vízszállítmány, merthogy a közeli tűzcsapot va­laki vagy valakik bebetonozták. Az acélgyárnál lévő tűzcsap is rossz, mert a fele víz mellé megy, pedig az önkormányzat­nak és a vízműnek félévenként kötelessége a meglévő tűzcsa­pok ellenőrzése. A tűzcsap a tűzoltóság és a vízmű nyilvántartásában is sze­repel. 11 óra volt és a lángok még mindig lobogtak, s nem volt víz. A kislányom mellettem állt és megdöbbenve nézte a tü­zet és azt kérdezte: - Apa, én mit veszek fel holnap? Minden elégett, mert nem volt víz a tűz­oltóknak! Mintha a prérin len­nénk és nem a belvárosban! Megkérdezem: vajon nyugod­tan tudnak-e aludni azok, akik bebetonozták a tűzcsapot és még inkább azok, akiknek kötelessé­gük lett volna a tűzcsap ellenőr­zése és azt nem tették meg, de az érte járó fizetést felvették? Va­jon a város és a vízmű vezetői nyugodtan alszanak-e? Vélemé­nyem szerint ugyanis azért égett le teljesen a házunk, mert nem volt vizük a tűzoltóknak! Ismételten nyomozok, mert tudomásom szerint nemcsak ezt a tűzcsapot betonozták be. Viszont köszönettel tartozom a feleségem és a gyermekem nevében mindazoknak, akik borzalmas tragédiánkban segít­séget adtak és segítettek, hogy mielőbb átmeneti lakásba el tud­junk helyezkedni. Köszönöm valamennyi sógoromnak és csa­ládtagjainak, bátyámnak és a sok ismeretlennek, ismerősnek, akik segítségünkre siettek. S vé­gül köszönet az önkormányzat­nak, hogy azonnali és egyszeri segélyként ötezer forintot kiutalt részünkre. Angyal István Salgótarján NOKIA Connecting People A legkisebb nagymenő NOKIA 550 Milyen az ideális mobiltelefon? Kicsi, könnyű, mindentudó és könnyen kezelhető - egyszóval olyan, mint a Nokia 550-es. Súlya mindössze 182 gramm (vékony akkumulátorral), ezzel a OQOO-as mezőny legkisebb és legkönnyebb tagja. De nincs kisebbrendűségi komplexusa. Munkabírása is átlagon felüli: napokig képes folyamatosan várakozni azért, hogy aztán Ön órákig beszélhessen. Nagyméretű grafikus kijelző, magasszintű felszereltség, új szolgáltatások és egyszerű kezelhetőség. Mindez együtt a Nokia 550-es, a legkisebb nagymenő. Értékesítés a Weste OOOO márkakereskedőknél. További információért hívja a 06-80-450-450-es telefonszámot. Nokia mintabolt: 1126 Budapest, Királyhágó tér 8-9. Tel.: 201-2890 http:\\wvmnokia.hu

Next

/
Thumbnails
Contents