Nógrád Megyei Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-24 / 172. szám

10. oldal SporTTüköR 1998. július 24., péntek Ma 17 órától a Tóstrandon: SBTC - Tiszakécske mérkőzés - Az egy ponttal minden bizonnyal mindkét csapat kiegyezne Útjára indul a futball-labda az NB I-ben (is) Ki lesz elégedettebb ma estére? Ez évben aztán tényleg nem vihették túlzásba az idény utáni relaxálást a fociszurkolók, hiszen alig ért véget az elmúlt évad, máris itt a következő bajnoki rajt. Miként a nézők­nek, úgy a labdarúgóknak is a szokásosnál rövidebb idő állt rendelkezésükre, hogy rendezzék soraikat, s kifogástalan kondicionális állapotban, taktikai tárházukat feltöltve lép­jenek pályára a mai szezonnyitó mérkőzésen. Az SBTC NB I-es labdarúgó- csapatának játékosai nincsenek irigylésre méltó helyzetben, hi­szen a tavaly még első osztályú Tiszakécske csapatát kell ven­dégül látniuk. Valljuk be őszin­tén, a papírforma nem a fekete­fehér együttes mellett szól. A várható esélyekről Kiss Károly- lyal, a csapat vezető edzőjével beszélgettünk.- Az ismert okok miatt szinte az utolsó pillanatban állt össze a gárda - kezdte mondanivaló­ját a fiatal szakember. - Bár az utóbbi években minden átiga­zolási időszak során vesztet­tünk meghatározó játékosokat, azért mindig volt idő pótlá­sukra. Most viszont egy héttel a bajnoki rajt előtt távozott két focistánk Tiszaújvárosba, s ez a hír mindannyiunkat sokkolt. Forgó Péter és Nagy Péter el­vesztésével azonban a problé­mák sora még távolról sem ért véget, hiszen a szintén a csapat erősségének számító Gyetvai László harcképtelen, s a Tisza­kécske elleni mérkőzést köve­tően Kajli Zoltán is búcsút int majd a salgótarjáni színeknek.- Az eddig elmondottak alapján adott a feladat, új csapa­tot kell építeni, ez azonban az idő rövidsége miatt nem tűnik egyszerűnek. Természetesen érkeztek olyan játékosok, akik húzóemberek lehetnek, az eset­leges problémát egyelőre az összeszokottság hiánya okoz­Kis Károly, a Stécé mestere hatja. Mindenkinek tudni kell, egyik napról a másikra még a legjobb játékosoknak is nehéz egy új közösségbe a zökkenő- mentes beilleszkedés. Mindhá­rom újonnan igazolt játéko­sunkról elmondhatjuk, hogy képzett, jól felkészült labdarú­gók. Remélem, sok örömet sze­reznek majd a tarjáni foci sze­relmeseinek. A szintén erősí­tésnek szánt Géczi Péter vissza­térése még várat magára, hiszen újra megsérült. A rajt előtti na­pokban megpróbáltuk begyako­rolni azt a taktikát, amit a nyitó mérkőzésen szeretnénk ját­szani. Hogy aztán ez ilyen rö­vid idő alatt miként sikerült, arra a kécskeiek elleni 90 perc adhat választ. Némi szorongást vált ki belőlem, hogy ennyire még sohasem szorított az idő, de remélem, az eddig is oly sokszor ránk jellemző erények átlendítenek bennünket a ne­hézségeken.- Nem könnyíti meg helyze­tünket, hogy az első fordulóban azonnal a tavaly még első osz­tályú Tiszakécskével kell megmérkőznünk, hiszen bár sokan távoztak tőlük, vélemé­nyem szerint erősödött a gárda. Mindent meg fogunk tenni a si­keres szereplés érdekében, s nagyon remélem, hogy nagy­szerű szurkolótáborunk ezen a napon is mellénk fog állni. Nagy szükségünk lesz rájuk a buzdításra! Kezdő csapatot nem hirdetek, s nem a taktiká­zásból, hanem az előbb felso­rolt okok miatt. Tiszakécskén ugyancsak a rendelkezésre álló rövid felké­szülésre panaszkodott Tóth Dé­nes, a csapat újdonsült vezető edzője. Az alföldi városban igazi generációváltás ment végbe a nyáron, hiszen 24 játé­kos távozott, s csupán Bállá, Izsák, Bujáki, Molnár és Török maradt meg hírmondónak. Az újonnan igazolt játékosok ké­pességeiről azonban sokat el­árul, hogy a kécskeiek célja a legjobbak közé való visszake­rülés. A vendégek mestere el­mondta, hogy mindenképp „pontos” hazaérkezést vár Sal­gótarjánból, de felhőtlenül bol­dog csupán a három bajnoki pont megszerzése esetén lenne. A tervezett kezdő csapat: Varga (Kiri) - Balia L., Izsák, Bujáki (Szín), - Molnár, Zo- vath, Barna G., Csató, (Beser- mann), Udvari - Mikóczi (Ba­bai), Török (Miklós). (kétes) Minimális cél a bentmaradás Beszélgetés Jeck Ferenccel, az SBTC ügyvezető elnökével Forró nyaruk van az SBTC vezetőinek, s nem csak a kánikula miatt. Sokkal inkább a nagy múltú klub borotvaélen táncoló jövője nyomasztja őket. Amióta csak befejeződött az NB I/B-s pontvadászat, úgyszólván egyhuzamban tárgyalnak, megpró­bálnak új támogatókat szerezni. Még húszmillió forintra volna szükség a hatvanmilliós éves költségvetéshez, az NB I-es baj­nokság megnyugtató vállalásához. A tervezett káeftévé való átalakulás sem kis teher. Erre a bajnokság kezdete előtt bom­baként robbant a hír, miszerint az együttes két sokra hivatott ballábas játékosa máshová igazol. Nosza, megindult a „haj­sza” a lehetséges utódok után a játékospiacon.-Most csütörtök reggel 9 óra van, tehát 32 óra múlva a Stécé kifut a Tóstrandi pá­lyára, hogy megmérkó'zzön a Tiszakécske csapatával. Kar­nyújtásnyira a bajnoki nyi­tánytól, milyen gondolatok ka­varognak Jeck Ferencben? - kérdeztem az SBTC ügyve­zető elnökét.-Rettenetes érzések dúlnak bennem - válaszolta. - Úgy­szólván semmiben sem sikerült előbbre lépnünk az elmúlt he­tekben. A költségvetés válto­zatlanul lyukas, hibádzik belőle húszmillió forint. Új szponzor­ként csupán az Adidas és a sal- gótaijáni ruhagyár jöhet szóba. Holott a lehetséges támogatók tucatjaival tárgyaltunk, el­mondtuk problémáinkat, kivé­tel nélkül mindenki sajnálko­zott, de a pénztárcák egyelőre zárva maradtak. A két „té­kozló” fiú távozása még rátett egy nagy lapáttal amúgy is je­lentős bajainkra, megrengette a csapat közismert tartását, egy­ségességét.- Vegyük sorra: kik távoz­tak az SBTC-tóI és kik jöttek Salgótarjánba ?-Kajli Zoltán közismerten Rettenetes érzései vannak családi okok miatt költözött Monorra. Egyébként a csupa­szív játékos ma pályára lép a Stécében, a Tiszakécske elleni mérkőzésen búcsúzik a salgó­tarjáni közönségtől. Amint az tudvalevő, Nagy Pétert és Forgó Pétert elcsábította Ti- szaújváros. Hadusovszki Nor­bert is másutt képzeli el a bol­dogulását. A két középpályás, Sándor Tamás és Kádár Ta­más az NB I-es Vácról érke­zett hozzánk. A támadó Ivitz Zoltán a Pásztó-Hasznos gár­dájának mezét cserélte fel a fekete-fehér színekre. Tárgya­lunk az első osztályú BVSC tartalékcsapatát és az Eger NB Il-es együttesét megjárt For­gács Péterrel, szeretnénk a te­hetséges balhátvédet leiga­zolni. Még annyit: csapatunk amatőr, a fiúk mindennapos kenyérkereső foglalkozásuk mellett fociznak. *- Váltsunk témát: szó volt a klub káeftévé való átalakulá­sáról. Hol tart ez a folyamat?- Az idén mindenképpen befejezzük az egyesületnek gazdasági társasággá történő átalakítását. Csak így nyújthat­juk be a köztartozások átválla­lására vonatkozó pályázatun­kat az Országos Testnevelési és Sporthivatalhoz.-Most, a bajnokság eló'tt, az SBTC vezetése milyen célt tűzött az ismét NB I-ben sze­replő' csapat elé?- A minimális cél az együt­tes számára az első osztályban való maradás.-Elnök úr, megtippelné a pénteki mérkőzés eredményét?- Még nem láttam az új összetételű csapatot játszani. Az utóbbi időben örökösen úton vagyok, tárgyalok, erre már nem futotta az időmből. Következésképpen nem tu­dom, mire lesz képes a jelen­legi Stécé. Mindenesetre bí­zom benne, hogy ha nem is sziporkázó játékkal, de nagy küzdelemben sikerül pontot szereznünk. Szükség volna a sikeres startra, mert a jó kez­dés szárnyakat adhatna az együttesnek. Kolaj László Péterek helyett Tamások, plusz egy Zoltán Nem vitás: nehéz bajnoki évad elé néz az SBTC labdarúgócsa­pata. Ahhoz, hogy az együttes eleget tehessen a vezetés által meghatározott célkitűzésnek, sokat várunk az újonnan igazolt játékosoktól. Három fiatalemberről van szó. Mindhárman 23 esztendősek, tehetségesek. Reméljük, sok örömöt szereznek majd mindannyiunknak. Az alábbiakban röviden bemutat­koznak az új szerzemények, kérjük, fogadják őket szeretettel. Kádár Tamás középpályás Elsőként Kádár Tamást il­lesse a szó.- Lakóhelyemen, Csongrá- don kezdtem focizni. Úgy tű­nik, a tehetségem gyorsan fel­tűnt a kunhegyesi focisuli szakembereinek. Az általános iskola elvégzését követően a váci, labdarúgásra szakosodott gimnáziumban folytattam ta­nulmányaimat, s közben szor­galmasan rúgtam a labdát a Vác FC korosztályos csapatai­ban. Az érettségi megszerzése után egy esztendőt a tartalék­csapatban töltöttem, majd kö­vetkezett a II. osztályú Gö­döllő, ahol Garaba Imre volt a mesterem. A honvédség ideje alatt az ugyancsak másodosz­tályú kecskeméti együttesben játszottam.-A tavalyi idényben az I. osztályú váci csapatban 22 mérkőzésen szerepelhettem, s egyszer voltam eredményes. Nagy örömmel jöttem Salgó­tarjánba, hiszen az NB Il-ből már ismertem a csapatot, min­dig szívesen játszottam a szimpatikus tarjáni gárda el­len. Egyébként már tavaly is volt már szó a szerződtetésem­ről. így aztán ahhoz képest, hogy új fiú vagyok, elmondha­tom, az átlagostól jobb hely­ismerettel rendelkezem. Ennek köszönhetően talán könnyebb lesz beilleszkednem. Következzék druszája, Sán­dor Tamás.- Jászberényben Sárközi Gyula edző fedezett fel a sportág számára. Tizenkét éves koromban Szabó András, a kunhegyesi focisuli igazga­tója leigazolt, s itt végeztem el a nyolcadik osztályt. Én is a váci focigimnáziumban folytattam tanulmányaimat, s 17 esztendő­sen a Csánk János által irányí­tott első csapat keretéhez ke­rültem. Eközben ötvennégy­szer tagja voltam a magyar if­júsági válogatottnak. A felnőtt első osztályban negyvenhat mérkőzésen léptem pályára, Sándor Tamás középpályás s négy gólt szereztem.- Miután sérülések miatt hátrányba kerültem az amúgy is erős konkurenciával szem­ben, a váci vezetőkkel közösen úgy döntöttünk, jobb, ha szinkronba hozzuk a tréninge­ket a meccsterheléssel. így ke­rült képbe a salgótarjáni csa­pat. Nagyon jól érzem magam Nógrádban, a Tóstrandon csa­ládias a hangulat, jókat edzünk. A rövid idő alatt társa­immal szinte teljesen megis­mertük egymást, persze, a tö­kéletes összecsiszolódáshoz még kell néhány hét. Végül egy ismerőst, Ivitz Zoltánt illeti a bemutatkozás lehetősége.- Én is, mint sok más salgó­tarjáni fiatal, a Petőfi iskola tanulója voltam, ahol a Stécé fociosztályában Nagy Attila tanár úr értő kezei alatt ismer­kedhettem meg a labdarúgás fortélyaival. Jó csapatunk volt, talán elég, ha Palaticzky, vagy Csatlós nevét említem. Után­pótláséveim legnagyobb sike­rének azt tartom, hogy tagja voltam az országos döntőben ezüstérmet szerzett Nógrád megyei serdülőválogatottnak. Sajnos, az elhibázott sorsdöntő tizenegyes az én nevemhez fű­ződik. Kinőve az ifikorosz­tályt, alacsonyabb szintű tar­jáni csapatoknál töltöttem el több-kevesebb időt, majd az elmúlt bajnokságban az NB III-as Pásztó csapatánál sike­res esztendőt zártam.- Már több éve téma, hogy az SBTC-hez igazolok, de megegyeznünk csak most si­került. Jól érzem magam új csapatomban, szeretnék meg­felelni a megnövekedett köve­telményeknek. Mindent meg­teszek azért, hogy rendszere­sen játéklehetőséget kapjak majd edzőmtől, Kis Károlytól. Ivitz Zoltán támadó Esélylatolgató a derbire Természetesen egy ilyen derbi előtt illik megkérdezni a szakembereket is. A kalá­kába gyűjtött vélemények ér­dekessége, hogy a megszóla­lók mindannyian évtizedeken keresztül álltak a salgótarjáni fekete-fehér klubban. Kmetty József volt élvonal­beli labdarúgó, az SBTC után­pótlásszakág-vezetője:- Fociberkekben ország­szerte nagy jelenleg a bizonyta­lanság, ez sajnos, vonatkozik a Stécére is. A kedvezőtlen elője­lek ellenére egygólos győzel­met várok csapatunktól, bár tisztában vagyok a tiszakécskei együttes céljaival és játékerejé­vel. Horváth Gyula, az St. Acél elnöke, a Stécé volt utánpót- lásszakág-vezetője:- Az elmúlt héten történt eseményeket követően nem egyszerű feladat a tippelés. Az a véleményem, hogy egy masz- szív Salgótarjánnak elsősorban idehaza kell gyűjtögetnie a pon­tokat. Egyszóval nagy küzdel­met és minimális arányú hazai győzelmet várok. " Balga József, a PHFC NB III-as csapatának edzője, egy­kori NB I-es labdarúgó:- Remélhetőleg az előreho­zott idénynyitón szép nászaján­dékkal kedveskednek majd já­tékostársai Szabó I. Csaba ka­pusnak. Hazai pályán le kell tudni győzni egy nagy álmokat szövögető együttest is. Fáj er Zoltán, az SBTC „örö­kös” főrendezője:- A korai bajnoki rajt és a várhatóan kánikulai hőség elle­nére nagy csatára, s szoros vég­eredményre számítok. Egy jó kezdés nagyot lendíthetne a csapatunkon. Kovács István, az SBTC volt válogatott támadójátékosa:- Remélem, jól sikerül a be­mutatkozás, bár a két távozóval a csapat bal oldala erősen meggyengült. Úgy érzem, ha nehezen is, de kibirkózzák a fiúk a győzelmet. Sokat jelent majd, ki alkalmazkodik jobban a mostani szokatlan „mediter­rán” éghajlathoz. A hajdani válogatott csatár

Next

/
Thumbnails
Contents