Nógrád Megyei Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-20 / 168. szám

8. oldal SporTTüköR 1998. július 20., hétfő Jobbágyiban a kilencedik helyezés után még magasabbra tették a mércét Jól teljesített az újoncgárda Aligha lehet elfogódottsággal vádolni a megyei első osztály­ban frissen felkerült Jobbágyi együttesének labdarúgóit, hi­szen Baranyi István legénysége a megilietődöttség legkisebb jele nélkül fogott a pontvadászatba, s végül az igen előkelő ki­lencedik helyen végzett. Az elmúlt bajnokság tapasztalatai­ról, s a jövő céljairól faggattuk a sikeres mestert. Barátság Kupa labdarúgótorna Balassagyarmaton, a felkészülés jegyében Megérdemelt hazai győzelmek A Nagylóc-Nógrádmegyeri Romano SE - Rácz Jenőnek és Oláh Györgynek köszönhe­tően - Barátság Kupa néven rendezett labdarúgótornát szombaton, a nagylóci sport­pálya felújítása miatt Balassa­gyarmaton, a Nagyligeti sportpályán. A felkészülést jól szolgáló erőpróbán a Buda­pesti Rendőr-főkapitányság csapata, a BLASZ-ban sze­replő BRSE, az NB III-as BSE-Nógrád Volán és a me­gyei I. osztályban vitézkedő Nagylóc-Nógrádmegyeri Ro­mano SE vett részt. EREDMÉNYEK BSE- BRSE 2-0 (1-0) 200 néző, v.: Urbán (Szügy Gy., Széles). BSE: Bállá (Istvanovszki), Kmetti (Bán), Szilágyi, Gulyka, Dombóvári (Jelen), Hodászi (Kanyó), Pintér, Szabó, Koleszár (Rob), Gyi- mesi, Zolnyánszki, Tedás (Pergel) Edző: Csemi István. BRSE: Fehér Z. - Fehér G., Varga, Klein, Hegyi (Majo­ros), Rétfalvi (Spát), Fekete, Radonyi, Solti, Szabó, Vass. Edző: Fehér István. Gl: Kole­szár, Pergel. A BSE jóformán ki sem engedte saját térfeléről a budapesti rendőröket. Nagylóc - BSE 0-1 (0-0) 400 néző, v.: Szügy Gy. (Szé­les, Urbán). Nagylóc: Horváth (Keviczki R.), Makkai, Pet- rovszki, Keviczki G., Pu- ruczki, Búzás, Mátyás, Ko­vács, Berki B. (Oláh Róbert, Oláh M„ Oláh Richard) Edző: Gyebnár Gyula. BSE: Szabó R. - Pál, Szilá­gyi, Gulyka, Dombóvári, Ho­dászi, Pintér, (Rob) Szabó (Kanyó), Koleszár, (Jelen), Tedás, Zolnyánszki, Pergel. Edző: Csemi István. GL: Ho­dászi. A presztízscsatában a lóciak egyenrangú ellenfelei voltak a Gyarmatnak, akiknek a kapu­fával nem volt szerencséjük. BRSE - Nagylóc 1-1 (1-1) 200 néző, v.: Szűcs. BRSE: Fehér Z., Fehér G., Varga, Klein, Hegyi, Rétfalvi, Fekete, Radványi (Majoros), Solti (Spát), Szabó, Vass. Nagylóc: Keviczki R., Oláh Csaba, Petrovszki, Lakatos, Guti, Búzás, Mátyás, Kovács, Oláh Róbert, Kelemen A., Oláh Richard. GL: Spát, ill. Kelemen. A tét nélküli mérkő­zésen nem bírtak egymással az együttesek. A mérkőzések után a hely­beli Sztár-Motelban, a fehér asztal mellett folytatódott a baráti találkozó. Kanyó Ferenc Lövészeink két arany- és egy ezüstérme a barcelonai vb-n- Milyen elképzelésekkel vágtak neki a minőségileg ne­hezebb feladatoknak ?- A megyei II. osztályú baj­nokság megnyerését követően azt terveztük, hogy zökkenők­től mentesen sikerüljön benn­maradnunk, s közben pedig egy hosszú távon is ütőképes garni­túrát alakítsunk ki. Az már csak hab volt a tortán, hogy végül a középmezőnyben végeztünk. Tettük ezt annak ellenére, hogy az átigazolási időszak lezárulta előtti utolsó pillanatban három meghatározó játékosunk is tá­vozott, s így már a pótlásukról sem tudtunk gondoskodni.-Milyen új taktikai elemek­kel gazdagodott az együttes re­pertoárja?- Mivel az alacsonyabb osz­tályban elsősorban a támadások vezetésére kellett a fő hang­súlyt fektetni, úgy gondoltuk, hogy az idegenbeli „húzósabb” meccsekre is ki kell találnunk valami biztonságosabb játék- rendszert. így aztán kétféle stí­lus közül választhattunk a sze­rint, hogy hazai környezetben, vagy pedig vendégként, tiszte­letet parancsoló képességgel rendelkező ellenfelekkel szemben kel­lett pályára lépnünk. Úgy érzem, kapusunk és több más kulcsjátéko­sunk sérülé­séig ez kifo­gástalanul „működött” is. Talán néha töb­bet kockáztattunk a kelleténél, s ez többször megbosszulta ma­gát. A tavaszi rajtot egy nagyon sikeres felkészülés után, teli önbizalommal kezdtük. A játé­kosállományunk jelentősen megerősödött, több magasabb osztályt is megjárt fiatal játé­kost igazoltunk. Az új fiúk beil­leszkedésével már jól mentek a dolgok, s két fordulóval a befe­jezés előtt elértük az eredeti célkitűzésünket, az idény előtt betervezett kilencedik helyet.- Kérem, skálázzuk át a csa­patrészeket!- Bangó Zoltán a csapat egyetlen cerberusaként végig megbízható teljesítményt nyúj­tott. A védelemben - bár me­netközben is voltak változások - mindenkivel elégedett va­gyok, egy árnyalattal talán Molnár Miklós összteljesítmé­nye emelhető a társai fölé. A pálya középső harmadában el­sősorban a védőmunkánk volt megbízható, rengeteg labdát szereztünk. Nem volt viszont istenigazából karmestere együt­tesünknek. Külön nem szeret­nék ebben a csapatrészben sen­kit kiemelni, hiszen mindenki átlagosan játszott. Rúgott gólja­ink számával elégedett vagyok, bár ha helyzetkihasználásunk jobb, akkor nem ötvenkét, ha­nem akár nyolcvan gólt is sze­rezhettünk volna. Összességé­ben negyvenkét szerzett ponttal a kilencedik helyen zártuk a bajnokságot, tehát minden szempontból teljesítettük a cél­kitűzést.- Hogyan tovább?- Sajnos, a munkám ez idáig is nehezen volt összeegyeztet­hető a szakvezetői feladatokkal, így kértem az egyesület vezeté­sét, hogy mentsen fel a vezető edzői teendők alól. Természe­tesen a csapat a továbbiakban is számíthat rám, szakmai refe­rensként segítem az új edző, Koncsik László munkáját. Ter­vezzük az előrelépést: jó igazo­lásokkal, tartalmas szakmai munkával a harmadik-ötödik hely valamelyikére várjuk fia­inkat az új idényben, (sipkó) A magyar női junior légpisz* tolycsapat szombaton aranyér­met szerzett a barcelónai sport­lövő-világbajnokságon. A Sike Renáta, Kotroczó Adrienn, Ta­kács Kornélia összeállítású trió 1127 kört lőtt, s ezzel nyert. Szombaton a második ma­gyar aranyérem is megszületett, miután a junior fiú sportpuska 60 lövéses fekvő számában a Siszer Tamás, Sidi Péter, Kő­halmi István alkotta csapat 1763 körrel világbajnok lett. A magyar csapat vasárnap újabb éremmel gyarapította a kollekcióját, miután a junior férfiak duplatrap versenyszá­mában Gerebics Roland 141 koronggal ezüstérmet szerzett az olasz Innocenti mögött.- Balszerencsés voltam, mert harminckét korongig hibátlanul lőttem, de ekkor technikai hiba miatt percekig állt a verseny. Ezalatt kiestem a megszokott ritmusomból, és a sorozat vé­géig hármat hibáztam. Az ezüstéremnek így is nagyon örülök - mondta a verseny után Gerebics, aki idén a világkupán és az Európa-bajnokságon is második helyet szerzett. Tari Sándor, az öreg harcos Az atlétikai pályától a templomon át saját tornásziskoláig jutott Árkosi (Oláh) Andrea - Egy amerikai-magyar sikertörténet Hazánkba hozná tanítványait a Gym Kids-mama Furcsa dolog, de igaz: külföldre szakadt hazánkfiai és -leányai rendre kihozzák magukból génjeikbe táplált tehetségüket, míg ugyanez nem mindig sikerül itthon ragadt társaiknak. A „senki sem lehet próféta a saját hazájábaiT’-mondást most egy Újabb példával tudjuk alátámasztani. Élt, s versenyzett a het­venes években Nógrád megyében egy Oláh Andrea nevű ifjú hölgy. Az, hogy a sportpályát választotta, egyáltalán nem vélet­len, hiszen édesanyja, Árkosi Ani néni testnevelőként korán megszerettette lányával a mozgást. A középiskola befejezése után Budapestre, a TF-re került, majd a főiskola elvégzése után „eltűnt”. Amerikába. Hogy most - igaz, csak rövid ideig - visszatért, annak szomorú oka van: édesanyja halála után az örökösödési ügyeket kellett elintéznie, s az ingó-ingatlan dol­gokat eladnia. Mi természetesen kíváncsiak voltunk: mi történt vele az elmúlt közel másfél évtized alatt? Andrea harmadmagával érke­zett szerkesztőségünkbe a megbeszélt időpontra. Itteni legnagyobb támaszával, Zsu­zsával és legkisebb leányával, Arie llel.-Hogyan szólíthatom? Oláh Andrea? Anyja nevén- Nem, kint férjhez mentem, s most Andrea Arkosi-La- Chance a nevem. Az Arkosit édesanyám után, a LaChance-t francia-kanadai és perui szár­mazású férjem, Peter után. Utóbbi egyébként szerencsést jelent magyarul.- És tényleg szerencsésnek mondható? Mi történt Önnel azóta, hogy nem láttuk?- Sok minden. Ugye, 18 éves koromig atletizáltam az SBTC- ben, Rákóczi István és Angyal János kezei alatt. Ötpróbáztam, de főleg a távolugrás és a gátfu­tás volt az erősségem, ezüstjel­vényes szintig jutottam. Egy időben sífutottam is, Zsidai Ju- ditékkal országos versenyt nyer­tünk, az úttörő-olimpián érme­sek voltunk. Mivel édesanyám a Madáchban főleg tornát taní­tott, hát én is kipróbáltam, s megtetszett. Ezután a Testneve­lési Főiskolára jelentkeztem, ahol a tornát választottam, s amellett, hogy tanultam, verse-1 nyeztem is. Miután végeztem, 1986-ig, azaz két évig tanárse­géd voltam a tanszéken. Ekkor utaztam ki az Egyesült Álla­mokba, a University of Massa- chussettsre, hogy nyelvet tanul­jak. Ott találkoztam későbbi férjemmel, Péterrel, majd csa­ládot alapítottunk. Három lá­nyunk van, Alexandra tíz-, Ad­rienn hat-, Ariel négyéves; va­lamennyien tornásznak. Érde­kes, hogy idehaza a keresztlá­nyom, Oláh Niki is tomászik - úgy látszik, ez családi örökség.- Mivel keresik kint a kenye­rüket?-Négy éve nyitottunk egy saját tomásziskolát. Kezdetben egy templom amolyan tanács­termében gyakoroltunk, majd miután ezt kinőttük, egy hajó­garázst béreltünk. Tavaly fejez­tük be saját iskolánk, a Gym Kids (Tornász Gyermekek) épí­tését, jó sok kölcsönből. Itt egy­éves kortól tanítjuk tornára a gyerekeket egészen 15 éves ko­rig. Jelenleg háromszáznál több gyerekkel foglalkozunk.- Ezek szerint elfogadták kint is a tudását... Elfogadták kint- Úgy érzem, igen. Az Álla­mokban nem kémek senkitől edzői papírokat, ha dolgozni akar. Elkezd edzősködni és kész. Azt azonban nagyon jó néven veszik, ha valaki komoly szinten ért a munkájához, s ezért fogadják be szeretettel közép-kelet-európai országok edzőit is. Tudják, hogy itt ko­moly munka és szaktudás áll a diploma mögött. Nem messze tőlünk működik román és orosz iskola is, s jó barátságban va­gyunk. Kinttartózkodásom ele­jén nagyon sokat tanultam Ká­rolyi Bélától, aki a román Nadja Comaneci edzője is volt. Andrea Arkosi-LaChance legkisebb (hableá­nyával, Ariellel fotó: gyurián tibor Talán többet, mint itthon a fő­iskolán...- Említette, hogy a lányai is tornáznak. Versenyeznek is? Sikeresek a csemeték is-Persze, mégpedig eredmé­nyesen. Nemrég ért véget a korosztályos amerikai váloga­tóverseny, ahol az ország leg­jobbjai vettek részt. Alexandra lányom a 9-12 évesek közt ug­rásban ötödik, korláton tizen­ötödik, míg összetettben tizen­egyedik lett, s ezzel bekerült a korosztályos válogatott ke­retbe. Adrienn egy 6-8 évesek­nek rendezett szintén országos versenyt nyert meg. Ariel még csak kisebb, államon belüli, il­letve államok közti versenye­ken indul. Erről van egy ara­nyos történetem is. Autóval utaztunk egy versenyre, s Ariel elaludt a hátsó ülésen. Alig bír­tam felkelteni, pedig már mele­gítenie kellett volna. A verseny rendezői még azt is megenged­ték, hogy utolsónak mutathassa be a gyakorla­tát, amikor is jött a hideg­zuhany: ott­hon felejtet­tem a zenéjét. Próbáltam rá­beszélni, hogy a Kis Hableány ze­néje helyett próbáljon másra verse­nyezni, ám ő kiállt, köszönt a zsűri felé, majd lesétált a pályáról, mondván: csak a Hable­ányra torná­zik...- Van kint kapcsolata magyarok­kal?- Nem túl sok. 1992-ben Indianapolis- ban zajlott a világbajnok­ság, ismertem a magyar delegációt, akik akkor engem kértek fel, tolmácsoljak majd nekik az atlantai olim­pián. Jó volt újra látni Ónodi Henriettát, Óváry Esztert, aki akkor volt egészen fiatal ver­senyző, amikor a Postásban edzősködtem. Magyar kapcso­lat még, hogy a teremben ki- függeszettünk egy nemzeti színű zászlót, s az ugrások vé­gén a felé pózolnak a lányok.- Most azonban már saját is­kolájában tanít. Mutassa be ne­künk a Gvm Kids életét! Egész napos munka- Reggel nyolc órakor nyit­juk a termet, ami alapterületre majdnem akkora, mint egy fut- ballpálya. Peter magántanítvá­nyai a kondicionálóterembe vonulnak erősíteni, egészen dé­lig. Van egy sportóvodánk, ez háromnegyed kilenctől negyed tizenkettőig tart. Ezalatt ugyan­úgy elvégzik az ügyesség- és logikafejlesztő feladatokat, mint máshol, csak a foglalkozás utolsó harmadában tornászunk is. Van egy iskola-előkészítő csoport, amellyel Peter ötven perces foglalkozásokat tart. A Bukfencvilág Ovi tagjai négy évesen már gerendán és korlá­ton gyakorolnak, heti három-öt alkalommal. Déltől az irodába vonulunk, ilyenkor rendezzük a könyvelést, a különböző nyom­tatványok kitöltését, a verseny­nevezéseket. Van Internet-csat­lakozásunk, ami nagyban meg­könnyíti a munkánkat. Fél négytől aztán beindul a nagy­üzem, egyszerre három csoport dolgozik a teremben, öt edző irányításával. A hétvégéken - amikor nincs óra - szülinapi partikat rendezünk. Ezek sza­bottan másfél órásak, ebből fél órát töltenek a gyerekek a parti­szobában. Torta, pizza, üdítő a menü, majd gyorsan jön a kö­vetkező csoport.-Ezek szerint van „biznisz” a dologban... Sok a teher, de van nevetés is- Muszáj megtalálni ezeket a dolgokat, mert nagyon sok a havi törlesztőrészlet. Félmillió dollárunkba került a földterület megvásárlása és az épület fel­húzása, havonta 14—17 ezer dollár a kölcsöntörlesztés. Ma­gas az adó, ezer dollár egy hó­napra, s a lakásunkért is külön kell fizetni. Ezért nemsokára beköltözünk az iskola második szintjére... Van egy sportszer­boltunk is. A gyerekek külön­böző nagyságú „tandíjat” fizet­nek. Aki egy héten csak egy­szer jön, az 15 hétre 180 dollárt fizet, a Gym Kids csapat tagjai heti 12 óráért 219 dollárt fizet­nek. Ezért a pénzért azonban egy álmot kapnak. Van, hogy bent alszanak, ilyenkor bebú­junk az úgynevezett szivacsgö­dörbe, amelyben többezer kis szivacskocka a bélés. Tévé­zünk, játszunk, a szülők pedig másnap délelőtt jönnek a cse­metékért. Nyaranta egy héthe­tes tábort tartunk 9-12 év kö­zötti gyerekeknek.-Ennyi munka mellett ma­rad idő a családra?- Hááát... Nagyon kevés. Amikor Alexandra készül a versenyekre, akkor vele napi kétszer három órát edzünk. Szerencsére a gyermekeim a közelemben vannak, így leg­alább látom őket. A férjemmel folyamatosan járunk konferen­ciákra, továbbképzésekre, emellett Peter egy szakszövet­ség vezetőségi tagja, ez ha- vonta-kéthavonta utazással jár.- Egy rövid időre szakadjunk el a Gym Kidstől, Amerikától. Visszatérve Salgótarjánba mit tapasztalt? „Megszépült a város”- Nagyon megszépült, kié­pült a város. Szépek a kiraka­tok, az emberek divatosan öl­tözködnek, csinosak. Nálunk talán egy kicsit konzervatívab­bak az emberek... Kint nagyon sok az elhízott ember, itt vi­gyáznak az alakjukra - pedig nagyon jók a vendéglők, fino­man főznek (főleg a CZZ-ben, ahova a legtöbbet járunk). Na­gyon szép a Medves Hotel kör­nyéke, szépen rendbehozták a Somoskői vár környékét, a Sal- gói várat. Emellett segítőkészek az emberek, bár a bürokráciá­ban kicsit el lehet veszni. Sze­retném megköszönni mindazok fáradozását, akik segítettek ügyeim intézésében. Szeretnék azoknak is köszönetét mondani, akik megőrizték-megőrzik édesanyám emlékét, s részt vet­tek az érte mondott múlt szer­dai szentmisén.- Hamarosan visszatér az Egyesült Államokba. Mik a ter­vei, mi a nagy cél, amit el sze­retne érni az iskolával?- Szeretnénk Magyaror­szágra hozni néhány verseny­zőt, de a Magyar Torna Szövet­séget nem sikerült elérnem. Emellett keresünk jó torna- edzőket. A legnagyobb célun­kat, az iskola megteremtését már elértük. Még három év és sokkal könnyebb lesz minden. Szeretném folytatni a szüleim, anyukám munkáját, sok-sok tornászt szeretnék nevelni. Le­hetőleg bajnokokat... Andó Ákos

Next

/
Thumbnails
Contents