Nógrád Megyei Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-18-19 / 167. szám
6. oldal Mozaik 1998. július 18., szombat Jelentés a hegyről Mesélnek a romok Elálmélkodni megszokottakon: az andezitre plántált ősi váron, virágokon, felhőkön, patakon, az azúrban kerengő vadmadáron. Aprily Lajos Kertünkkel szemközt tör a magasba a salgói várhegy. Odalátok a kert minden szegletéből, a teraszról s a kis faház ablakából is. A fákat, bokrokat úgy metszem, alakítom, hogy a kilátást ne zavarják, hiszen talán ez a legnagyobb vonzerő, ami ideköt bennünket. Cseppet sem csodálkozom, hogy így vannak ezzel a szomszédaim is, sőt a Szegedről hét végeken feljáró szomszéd még a gyümölcsfákat is feláldozta, hogy minél szélesebben táruljon elé a szívet-lelket gyönyörködtető, az idegeket nyugtató látvány. Ha nem nézem, akkor is érzem, hogy ott van. Tudom, hogy most nyílik a sziklákon a sárga varjűháj, a piros gólyaorr, most a legszebbek a kövirózsák. Naponta többször is leakasztom a készenléti szegről a távcsövet, hogy közelebbről is szemügyre ve- hessem a napszakonként változó fényben kirajzolódó sziklaoszlopokat, a rajtuk omladozó bástyafalakat és a várhegyet körülölelő erdő fái között megbúvó kis település, Salgó- bánya háztetőit. A természet és a történelem összefonódásának hangulata sugárzik a tájból. Itt ugyanúgy elmerenghet az emberi múlt és jövő kapcsolatáról, mint akár a hömpölygő nagy vizet nézve a Dunánál. Itt az erdők rengetege vezeti a tekintetet a távoli térbe és időbe. Gyakran nézem a várfalakon csaknem egész nap megjelenő, mozgó emberpontokat. Nem tudom, hányán fordulhatnak meg naponta a várhegyen, de bizonyára több tucatnyian. Vannak hangoskodva tovarohanók, fákat, virágokat letördelők, sziklákat ki- feszegetők és a mélybe ledobálok, fiatalok és idősebbek, s a meredek ösvényen lassan, esetleg izzadtságtól gyöngyöző homlokkal felkapaszkodók, a bástyafokon csendesen szemlélődök. Akik gyönyörködve tekintenek a szomszédos Karancs méltóság- teljes vonulatára, észreveszik Somoskő várát, keresik Hollókő, Fülek, vagy Gedővár kontúrjait. Ezek szeme esetleg megakad az évszázadokon át megkoptatott küszöbkövön, a mívesre faragott ciszternakáván, vagy esetleg a törmelék közül előbukkanó régi cserépdarabkán. Nem vagyunk egyformák, a romok nem mindenkinek ugyanarról beszélnek. Magamat talán az utóbbiak közé sorolhatom, hiszen hosszú évek során számtalanszor voltam a vár fokán, s mindig új élményekkel gazdagodtam. Legutóbb is, amikor egy hollócsapat keringett méltóságteljesen fölöttünk. „Isten útján járni gyönyörűség . . (118. zsoltár) - Nehéz, de szép a papi pálya Aranymiséiét ünnepli az „ács fia” Mindig segítőkész, mosolygós, vidámságot teremtő, jó embernek ismerték, amerre csak megfordult. Ma is ilyen, bár saját bevallása szerint már megkoptak, berozsdásodtak az ízületek, a látása sem a régi, de most, mikor az aranymisés esperes-kanonok Ponyi Artúr nyugdíjba készül, még mindig felajánlja paptársainak a későbbiekre nézve is segítségét, hisz „csak” hetvenöt... Artúr bácsi - a legtöbben így aposztrofálják, - szinte ki sem lépett Nógrád megyéből, az elmúlt fél évszázad alatt, mégis három egyházmegye papja volt: a rozsnyóié, az egrié és most a vácihoz tartozik.-Való igaz, tősgyökeres nógrádi vagyok, Karancskesziben születtem, édesapám és két testvére is az ácsmesterséget űzték. Jó iparosok lehettek, hisz sokfelé hívták őket dolgozni. Tanár helyett teológus Emlékszem, gyerekkoromban jómagam is sokat segítettem édesapáméknak, de volt úgy, hogy az aratás után a cséplőgépnél is „lábatlankodtam”. Edesapámék sok munkáját őrzi a karancskeszi, az ipolytamóci, de a szécsényi műemlék templom is. Salgótarjánban pedig a régi vágóhíd és az Oncsa-telepi házak építésénél is jelentős szerepük volt.-Kanonok úr, mikor és hol kapta az első indíttatást a teológia felé vezető útra?- Nos, eredetileg számtan-fizika szakos tanár szerettem volna lenni. Rozsnyón jártam gimnáziumba, ahol premontrei szerzetesek tanítottak és már az érettségi vizsga előtt olyan elhivatottságot éreztem a papi pálya iránt, hogy egyből Rozsnyón maradtam, természetesen a papi szemináriumban. 1943 őszétől egy évig Rozsnyón, majd a következő ősztől - mivel a háború közbeszólt és a teológia épületébe katonákat szállásoltak be, - a Kassa melletti Somodiban folytattuk a tanulmányainkat a püspöki palotában, de sajnos a harmadik évfolyamot már nem itt végezhettük el. A Salgótarján környékiekkel - boldog emlékű Baranyai Jenő, Fábry Miklós, Patakfalvi Géza -, és a ma mátranováki plébános: Vi- lezsál Gyurkával - kénytelenek voltunk hazajönni. Itthon aztán a második évfolyamból levizsgáztunk, hisz velünk együtt jöttek tanáraink közül néhányan - Koncz Lajos, Borovi József, dr. Veres Barna -, akiknél sikerült Tarjánban „házi vizsgát” tennünk. így tovább folytathattuk tanulmányainkat Egerben. Elhalasztott njmise Szegény Madarász kassai püspök úr betegsége miatt Kriston Endre egri segédpüspök végezte a szertartást 1948-ban. A tervek szerint - és a primiciára kinyomtatott szentképen is ez a felírás olvasható - akkor június 20-án Salgótarjánban lett volna a pappá szentelésem és első szentmisém, de ez eltolódott egy héttel és június 27-én Karancskeszi templomában mondhattam az újmisémet.-Milyen jelentősebb stációk következtek ezek után a fiatal, ambiciózus pap életében?- Mátranovákon kezdtem meg a munkát július 1-jén, majd október 1-jétől 1949 szeptember 1-jéig Kisterenyén voltam segédlelkész. Innen Salgótárj an b a kerültem, előbb a top- lébánia-templomban, majd a Szent József - közismertebb nevén acélgyári - templomban voltam hitoktató-káplán. Aztán egy hosszabb ideig tartó állomás következett, hiszen 1953- tól Kazáron működtem, majd 1980-tól Zagyvapálfalva plébánosa lettem, de úgy, hogy még öt esztendeig Kazárt is elláttam, természetesen a ftliák- kal együtt. így két plébániahivatalt vezettem, és négy-öt helyen végeztem el 1985-ig a papi feladatokat. A Szeretethimnusz- Az ezüstmiséjére kinyomtatott szentkép és a mostani, az aranymisés is egy azon Szent Pál-idézettel teszi teljesebbé az amúgy is ünnepélyes hangulatot: „Törekedjetek a szere- tetre!” Nyilván célzatosan választotta kanonok úr ezt 1973- ban is, és most is?- Ez mindig aktuális, hiszen a Szeretethimnusz minden szava erről szól és aki ezt nem érzi magáénak, az nem hisz Istenben és szava csak „pengő cimbalom”, lelkülete üres. Most, mikor Keszthelyi Ferenc váci megyés püspök úrnak beadtam a nyugállományba készülésre kérelmemet, meleghangú levélben válaszolt és köszönte meg lelkipásztori munkámat, amely nehéz vidékhez kötődött, ahol sok megpróbáltatáson mentek keresztül az emberek ... „Fél évszázadot csak igen mély lelkiséggel és türelemmel lehet eltölteni, ilyen embert próbáló helyen ...” Azt hiszem, ilyen mély gondolatok is csak szeretettől átitatva fogalmazódhatnak meg. Egyébként a volt rozsnyói és az egri egyhazmegyes, most aranymiséjüket ünneplő papokat Kovács egri segédpüspök úr egy lelkigyakorlatra - kvázi találkozóra - hívta meg a közelmúltban. Hárman jöttünk össze a nyolcból... Seregély érsek úrral és Katona, valamint Kovács segédpüspökökkel együtt Bélapátfalván koncelebráltunk és mondhatom, igen jólesett az ő figyelmességük is.- Az aranymisére kiket vár a régi paptestvérek közül?-Természetesen dr. Borovi Józsefet kértem fel szónoknak, de remélem, Koncz Lajos atya is eljön, valamint Keszthelyi Ferenc váci megyés püspök úr is megtisztel jelenlétével, egyben beszenteli a külsőleg felújított plébániaépületet és a templomot. Érdekes, hogy az újmi- sés szentkép hátoldalára mottóként ez olvasható:, Jézus Szíve, bízom Benned! ” S most .Zagy vapálfalváról, a Jézus Szíve-templomból megyek nyugdíjba. .. Te pap vagy, mindörökké- Ezen a szentképen én egy másik idézetet is olvasok, Szent Pál szavai szerint „ Te pap vagy mindörökké! ”- Valóban, ahogy Krisztus meghalt mindannyiunkért a keresztfán, a papi hivatás - és ehhez a mély hit adhat erőt - is egy krisztusi megpróbáltatás. Nehéz, de szép pálya. Utódomé a feladat, hogy fenntartsa, vagy jobban végezze az általam elkezdetteket, jómagam felajánlottam paptestvéreimnek, hogy egészségi állapotomtól függően bármikor a segítségükre leszek, ha Urunk is engedi... Ámen! Deák Ferenc Jó megfejtés, szerencsés nyertes Templomaink története Ókeresztény bazilika - ZAGYVAPÁLFALVA Elmúlt heti rejtvényünk megfejtése: „Szerintem csak azt szeretné, hogy maradjon még”. Ezerforintos vásárlási utalványt nyert: Fuchs Antal Szendehely, Kossuth út 4. sz. A mai rejtvény megfejtését július 24-ig küldhetik be szerkesztőségünk címére. Az 1961 óta közigazgatásilag is Salgótarjánhoz tartozó település neve 1910 óta él ma is használatos formájában. Három kisebb rész vált így egy- gyé: Felső-Pálfalva, András- falva és Alsó-Pálfalva. Néhol még fellelhető a Paálfalva és Andrásfalwa írásforma is. A forgalmi út mentén épült házak kertjei alatt folyik a Tar- ján-patak; ez a Zagyvába ömlik, innen az előnév. A pálfalvaiak, andrásfalva- iak egykoron saját templommal rendelkeztek, hisz a Felső- és Alsó-Pálfalva közti egykori temetődombon a 30-as évek elején egy középkori templom romjaira bukkantak, egy másik templom pedig az andrásfalvai községrészben lehetett. Az előzőre bizonyíték, hogy Paálfalva neve már 1374-ben felmerült, az utóbbi „pusztatemplom”-ro- mokról pedig az 1731-es és 1755-ös egyházlátogatási jegyzőkönyvek is említést tesznek. Pázmány 1629-es jegyzéke még Andrásfalván egy működő plébániáról is ír, amely később elpusztult, így a XVIII. sz. eleje óta Salgótarján leányegyházaként szerepel. Mint Borovi József kutatásai is bizonyítják, ...„Salgótarján is Béllayhoz (Béllay János kazári plébános - a szerk.) tartozott 1695-től filiá- ival: Baglyasaljával, Zagyvával, Somosújfaluval és Pálfal- vákkal együtt...” Ez azt is jelentette, hogy amikor Salgótarján plébánia- templomában nem volt lelkész, a kazári pap volt a kisegítő. Egyébként a Salgótarjánban gondosan vezetett anyakönyvek egyike-másika is tartalmaz olyan keresztelési, házassági és elhalálozási adatokat, amelyekkel egyértelműen bizonyítható, a pálfalvaiak igényelték az egyházi szolgáltatásokat. Egy valós példa: 1882 október 22-én született „A Pálfalván” Drippey Klein Géza, akit három héttel később a tarjáni plébánia- templomban keresztelt meg Gazdik Károly káplán. A kisfiú később Pestre került és mint az úszósport szerelmese, az 1904- es St. Louis-i olimpián ezüst- és bronzérmet nyert Kiss Géza néven. Zagyvapálfalva határában az 1800-as évek végén kőszénbánya nyílt és üveggyár létesült; katolikus lakói 1932-ig Salgótarjánba jártak istentiszteletre, templom és pap hiányában... A temetések az alvégi és felvégi pálfalvai temetőkben történtek. A rozsnyói püspök 1932 tavaszán Demeter Bertalan hitoktató-káplánt küldte Pálfalvára egyrészt plébániaszervezés, másrészt a hívek templom- és paplaképítői mozgalmának irányítására. Végre elkészült a templom, 1933 július 30-án Payer püspöki helynök szentelte be az ókeresztény bazilika stílusú épületet, Jézus Szíve tiszteletére. A plébániaépületet 1934. augusztus 14-én adták át rendeltetésének. Kezdetben a pálfalvai templom lelkészségként működött, ám Bubnics Mihály rozsnyói püspök, apostoli kormányzó 1934 május 30-án plébániarangra emelte. 1940 és 1950 között mintegy 4 ezer katolikus lakója volt a falunak, 1991-ben már 7500 Pálfalva lélekszáma, ahol Demeter Bertalan plébánost Kuchta András (ők a templomkert keresztje alatt alusszák örök álmukat), majd Biz- ják László követte, 1950-ben Koncz Anna volt a hitoktató. Közel két évtizede Ponyi Artúr esperes-kanonok úr misézik, házasít, keresztel, temet Pálfalván és Baglyason. Holnap délután fél 5 órakor tartja aranymiséjét Zagyvapálfalva plébániatemplomában. A szertartáson Keszthelyi Ferenc váci me- gyéspüspökúr is részt vesz és megáldja a külsőleg felújított plébániát és templomot. Mivel Ponyi kanonok úr nyugdíjba vonul, augusztus 1- jétől Hlédik László lesz az új pálfalvai plébános. D. F.
