Nógrád Megyei Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-14 / 163. szám

Megyei Körkép Hisz a jövőben, a terveiben és önmagában - Ami elmúlt vagy meg sem valósult, azzal nem érdemes törődni Párbeszéd egy elfelejtett gyermekkel Milyen lehet szülők nélkül felnőni? Sokszor elgondolkoztam már rajta, s minden alkalommal végigszaladt a hideg a háta­mon. Különösen akkor, amikor saját gyerekemre gondolva képzeltem el a helyzetet, milyen lenne ő neki. Ez utóbbi variá­ciónál persze pont azoknak nem szalad végig a hátukon a hi­deg, akik elfelejtettek arra gondolni, hogy a gyermekvállalás kisebb-nagyobb áldozatokkal is jár - már ha egyáltalán an­nak lehet nevezni. A balassagyarmati lakásotthonban nevel­kedő 18 esztendős Vadász Dánielnek minderről személyes él­ményei vannak, hiszen sohasem látta a szüleit. Dani. Mindenki így hívja, csak úgy egyszerűen családiasán a Munkás út 2. alatti remek csa­ládi házban. Az igazi szülei ta­lán már nevestől-mindenestől elfelejtették. De hol vannak már azok az idők, amikor Dani bekerült a felsőpetényi cse­csemőotthonba. Talán igaz sem volt - jönne most a szok­ványos beszédfordulat, de saj­nos az adminisztráció ez eset­ben igaznak vallja a múltat, a közel két évtizednyi, édesanya és édesapa nélkül eltelt idő­szakot. És mire emlékezik ő, Vadász Dániel, mi után, ki után vonzódik az árva szív? Erről beszélgettünk a nyílt te­kintetű, őszinte fiatalemberrel. Kinek hol van jó dolga?- Szép itt nálatok.- Igen, én is jól érzem itt magam, de ki az, aki ilyen kö­rülmények között búnak eresz­tené a fejét. Állítom, hogy sok gyereknek odakint nincs ilyen jó dolga, mint itt, bent.- Tudok azért egy-kettőről, még ha a múltba is veszik a sztori. . .- Rám gondol?- Például.- Hosszú volt az út, amí^ el­jutottam idáig, években, neve­lőkben, lelkiekben mérve egy­aránt. Lehet, hogy túl lezser­nek látszom, amikor erről be­szélek, pedig nekem is voltak nehéz korszakaim. Most már azért úgy érzem, hogy egye­nesben vagyok, sok terv birto­kosaként szemlélem a jövőt. Hál' Istennek itt a házban nyu­godtan fel tudok készülni va­lamennyi elképzelésem valóra váltására. Önállóság: majd később- Elég erősnek érzed magad az önálló életre?- Lelkiekben mindenképp’, az anyagiakról meg nem ér­demes beszélni, dehát azért tervezek, hogy egyszer teljesen önálló lehessek.- Nem hiányzik hozzá a szü­lői segítség?- Biztos könnyebb lenne. Sok gyereknek például a kisuj- ját sem kell megmozdítania, mindent megkap. Ha én is ha­sonló helyre születtem volna, akkor most nem én lennék a beszélgetés alanya. Kár ezen meditálni, a helyzet adott, és szerencsére itt olyan felnőttek vesznek körül, akik segítenek a céljaim elérésében.- Tudsz valamit az édesszü- leidről?- Csecsemőkoromtól tíz­éves koromig a felsőpetényi gyermekotthonban nevelked­tem, és kisebb koromban még leveleztem is velük. Egyszer sem láttam őket, nem látogat­tak ők sem, s a levelekben sem írták meg, hogy minek kö­szönhető az a helyzet, hogy ők ott, én meg itt...- Hol az az ott?- Tiszavasváriban szület­tem. Nemrég kiderült, hogy még testvéreim is vannak. Testvérek: máshol élnek-Érdeklődtél utánuk?- A nagykorúságommal kapcsolatos iratokat kellett in­téznem, és akkor tudtam meg, hogy egy lány- és egy fiútestvé­rem is van. Állítólag ők már ko­rábban is próbáltak keresni, de eddig még nem találkoztunk.- Petény után hol éltél?- Nevelőszülőkhöz kerül­tem, tizenhét éves koromig ve­lük együtt éltem.- Milyen volt?- Hát, volt amikor kellemes, volt amikor rossz. Az biztos, hogy a következetességet leg­inkább náluk tanultam meg.- Úgy látom, hogy itt érzed magad a legjobban.- A szabad mozgásra, és ebből fakadóan a kibontako­zásra valóban itt van a legna­gyobb lehetőségem.- Hogy látnak benneteket a „kintiek”?-Akik reális ismeretekkel rendelkeznek, azok ugyan­olyannak, mint bármelyik más fiatalt, akik pedig csak kaszt- szerűen gondolkoznak, azok némelyike akár csalónak és tolvajnak is.- Arra kérlek, hogy beszélj a terveidről.- Most érettségiztem a ba­lassagyarmati kereskedelmi középiskolában, s még ráhaj­tok egy évet. így nem csak szakácsként vagy felszolgá­lóként léphetek ki az életbe, hanem akár üzletvezető is le­hetek. Közben angolból kö­zépfokú felkészítőre járok, mert szeretnék a salgótarjáni alapítványi nyelvi iskolában is tanulni. Ha sikerül, akkor kimegyek majd Amerikába bébiszitternek. Elsősorban a pénzszerzés miatt, no de az angol nyelv tökéletesítése sem jönne rosszul, még ha inkább „amgol” is az az óceán túlpartján. Aztán ami­kor visszajövök, iskolában szeretnék tanítani, és tán­colni, énekelni.-Nem tervezed unalmasra az elkövetkezendő éveket.. .- Hátha még a TV2 Kifutó műsorában is felléphetnék ...- Olyan jó hangod van?- A gyarmati Szatmári Orsi szokott velem foglalkozni. Ő profi énekes, de az ittlakó tár­saim közül már a Dia és a Timi is meghallgattak. Mindketten jó kritikusok, persze nem azért, mer elfogultak velem szemben. Azt mondták, hogy bátran belevághatok. Ének, tánc, levelezés- Melyik számmal lépnél fel?- A Republictól a Ha itt len­nél velem című nótát énekel­ném.- És a táncot hogyan képze­led?-Zoltán Erikával már ko­rábban is leveleztem, remélem sikerül bejutni a tánciskolá­jába.- Önmegvalósítás mindez számodra, avagy a magányos­ság elleni harc?- Néha magányosnak érzem magam, de főleg a jövőépítés vezérel. Egyébként a nevelő- szüleim is biztattak, hogy akármikor mehetek hozzájuk.- Gondoltál már olyan csa­ládra, amit te tervezhetsz meg, a sajátodra ?- Amikor kisebb voltam so­kat gondolkoztam egy eszmé­nyi családon, nem mintha most már távol állna tőlem, de elő­ször valóban saját magamat akarom kiteljesíteni, mert pénz nélkül családra sem lehet gon­dolni. Szigor és a betűk- Hogy érzed, minek köszön­hető az, hogy nem hagytad el magad, a kallódás és a bú- songás helyett a terveidnek élsz?- Nagyon sok hozzám ha­sonló gyerek számára hiányzik a szülői ház, valóságos anya­komplexusuk van. Úgy érzem én ezen már túltettem magam. A nevelőszülők szigora, az ol­vasás, az egyre gyarapodó ta­pasztalataim meggyőztek ar­ról, hogy a magam útját kell járnom. Ami elmúlt, vagy meg sem valósult azt már nem lehet visszahozni, felesleges vele tö­rődni.- Es ha most odakint megje­lennének a szüleid a kapuban, kimennél, megölelnéd őket?- Ezt még senki sem kér­dezte tőlem, de én sem gondol­tam erre az eshetőségre . .. Azt hiszem, hogy nem mennék ki, mert nem vagyok rájuk kí­váncsi . . . Benkő Mihály 1998. július 14., kedd Tanulmányút Nyugatra Pásztóiak a Szajnánál A TIT Pásztó Városi Egye­sülete, az idén immár ne­gyedszer készíti elő a pász­tói általános és középisko­lás diákok franciaországi tanulmányútját. A 18 főre tervezett diákcsoportot két felnőtt kíséri majd. Au­gusztus elején külön busz- szal indulnak Normandi- ába, Pont-Audemer-be, mely az Atlanti-óceán partja, és a Szajna torkola­tánál található. Kint a CREDIS nevű fran­ciaországi egyesület fogadja a pásztóiakat. Részükre olyan programot, ismeretanyagot állítottak össze, mely meg­könnyíti az Európai Unióba való beilleszkedést, a pásztói gyerekeknek. Elsősorban a személyiségformálásra kon­centrálnak, ennek során a magatartás, a viselkedés, a másság elismerése, a nyelv- tanulás, az országismeret, kapcsolatteremtés témák sze­repelnek. Megrendezik a ma­gyar napot, esttel egybe­kötve. A diákcsoport augusztus elején indul ki és 13-án éj­szaka érkezik vissza. Nem lesz franciaországi viszontlá- togatás. A visszautazás előtti napon értékelik a tapasztalatokat, amelyeket a következő prog­ramban hasznosítanak majd. Az utazás költségeinek egy részét az egyesület pá­lyázati pénzekből teremtette elő. Mivel azonban ez ke­vésnek bizonyult, a szülők­nek is ki kell majd nyitniuk a pénztárcájukat. Aki keres, az talál - Országos körözöttet fogtak Balassagyarmaton Feledékeny Erzsiké kalandjai Az biztos, hogy manapság nincsenek elkényeztetve vendéggel a hotelek, motelek. A szállást kérőt meg kell becsülni, hogy jól érezze magát és visszajöjjön, ha erre jár. Talán erre gondolhatott a balas­sagyarmati Sztár motel tulajdo­nosnője, dr. Jánné Kiss Eszter, amikor egy hölgyvendég több napra szobát kért nála. Eltelt egy hét, a vendég még maradt, és ha említették neki az eltelt napok számláinak rendezését, azt felelte, hogy majd vesz ki a bankból pénzt és fizet. Volt hi­tele a szavának, mert az előző évben már járt a Sztár motelban és gálánsán fizetett. Most egy biztonsági zárak felszerelésével foglalkozó kft. vezetőjeként mutatkozott be, és a cége címére kérte a számlá­zást is. Ugyan a lánynevét dik­tálta be, de megadta a cég tele­fonszámát is. Minden hiteles volt és annyira természetszerű, hogy úgy gondolták, majd fizet a végén. Aztán csak elfogyott a türelem és a cég nagy tapaszta- latú vendéglátó-szakembere, Homyánszky György udvaria­san kérte az eltöltött napok költségeinek megfizetését. A felszólítás nem talált süket fülekre, mert a vendég meg­ígérte másnap vesz fel a bank­ból pénzt és fizet. Reggelre azonban nyomát alig találták. Ami maradt, a személyes dol­gai, azt jelezték, hogy valami alkalmi ismeretség akadt neki és ha elege lesz a jóból csak visszatér. Ezt erősítették azok a hírek, hogy a városban látták itt-ott, ezzel-azzal. Eltelt így egy pár nap aztán nyoma ve­szett, mondhatni angolosan tá­vozott. Na most átvágtak, bosz- szankodott dr. Jánné Kiss Esz­ter moteltulajdonos. Fizetés nélkül, 35 000 forintos számlát csak így könnyedén itt hagyva a legkedvesebb vendégem sem teheti meg. Átvágtál, de megta­lállak babám, hiszen kicsi ez a világ és te is bejöhetsz a csőbe - gondolhatta a tulajnő. És mit tesz a véletlen. A motel egyik alkalmazottja a következő na­pokban felismerte a Czeglédi Erzsébet néven bejelentkezett vendéget Vácon, a Duna-parton a Halászkert vendéglő környé­kén. A mobil telefon kéznél volt és jött a hír Balassagyar­matra, hogy megvan a ma­dárka. Csak el ne repüljön! Ezt meg kell fogni, mert különben neki is és a hátrahagyott tarto­zásának is hűlt helye lesz - gondolta Eszter asszony és gyorsan cselekedett. Szerencsé­jére épp szolgálaton kívül volt a férje közeli barátja Csábi János rendőr főtörzsőrmester, akit megkért kísérje el Vácra, hátha sikerül nyomára akadni a fele­dékeny vendégnek. A főtörzs segítőkésznek bi­zonyult. Bepakolták a hölgy hátrahagyott dolgait és egy fél óra múlva már Vácon is voltak kocsijukkal. Hiába érdeklődtek a Halászkertben, a szállodában, nem ismerték sehol akit keres­tek. A maszek szálláshelyek fe­lől érdeklődtek, mikor a vélet­len a segítségükre sietett. Pont azt a házaspárt szólították meg, akiknél a feledékeny Erzsiké megszállt. Itt van nálunk a hölgy, de most épp a szemközti búfeíejtőben szórakozik - szólt a háziak szíves útmutatója. Csábi főtörzs, aki merő vélet­lenként civilben volt, ellen­őrizte a tényállást és betekintve az ivóba a leírtak alapján ráis­mert a keresett vendégre. A Sztár motel tulajdonosnője most aztán igaznak találta a mondást, hogy aki keres az ta­lál. Meglesz az elveszettnek hitt pénzem, gondolta és vette is elő a táskájából a kitöltött számla­tömböt, hogy a váratlan talál­kozás folytán gyorsan leren­dezze az elveszettnek hitt tarto­zást. Nagyra kerekedett a fele­dékeny Erzsébetnek a szeme, mikor meglátta az ivó ajtaján be­lépő Eszter asszonyt. Igazából csak hebegett, habogott a szám­latömb láttán és még a hátraha­gyott cuccainak elhozatalának hírére sem tört ki rajta az öröm­ujjongás. Közölte: egy rongyos ötezrese van és hát ettől többet nem tud most előteremteni. Az ötezer az még messze van a harmincötezertől, gondolta a Sztár motel most már megkáro­sításra ítélt tulajdonosnője és szemével intett az ajtónál vára­kozó Csábi főtörzsnek. Ez a szempillantás azt jelezte, én itt pénzemhez nem jutok, most már jöhet a telefon a váci rendőrség­nek. A főtörzs szinte nyomtala­nul eltűnt a távolabb leállított au­tójuk irányába. Eszter könnyed csevegés közben kísérte ki Esz­ter asszonyt az ivóból és bevetve mondta neki: Nézd, a Barátodat rendőrautó kíséri. Őt kíséri, de téged elvisz drágám! - volt a vá­lasz. így is történt, mert az iga­zoltatás során kiderült, hogy or­szágos körözött szélhámost fo­gott az alkalmilag összeverbuvá­lódott gyarmati páros. A feledé­keny Erzsikének még a Sztár motelben hagyott személyes dolgai is a rendőrautóba kerül­tek, de a Balassagyarmaton és még ki tudja hány helyen hátra­hagyott rendezetlen számlái már valószínűleg kifizetetlenül ma­radnak. Szabó Endre NOKIA Connecting People Milyen az ideális mobiltelefon? Kicsi, könnyű, mindentudó és könnyen kezelhető - egyszóval olyan, mint a Nokia 550-es. Súlya mindössze 182 gramm (vékony akkumulátorral), ezzel a OQOO-as mezőny legkisebb és legkönnyebb tagja. De nincs kisebbrendűségi komplexusa. Munkabírása is átlagon felüli: napokig képes folyamatosan várakozni azért, hogy aztán Ön órákig beszélhessen. Nagyméretű grafikus kijelző, magasszintű felszereltség, új szolgáltatások és egyszerű kezelhetőség. Mindez együtt a Nokia 550-es, a legkisebb nagymenő. Értékesítés a Westei QOOO márkakereskedőknél. További információért hívja a 06-80-450-450-es telefonszámot. Nokia mintabolt: 1126 Budapest, Királyhágó tér 8-9. Tel.: 201-2890 http:\\ www.nokia.hu A legkisebb nagymenő IMOKIA 550

Next

/
Thumbnails
Contents