Nógrád Megyei Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-13 / 162. szám

2. oldal PÁSZTÓ 1998. július 13., hétfő SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép Göteborgi művésztelepre, ausztriai filmszemlére várják a „ceredieket” Művésztábor határral és anélkül Csaknem százan voltak kíváncsiak szombaton Cereden a nem­zetközi művésztábor alkotásaiból nyílt kiállítás megnyitójára. A harmadik alkalommal megrendezett alkotótábornak hu­szonkét résztvevője volt, többségük fiatal művész, akik korábbi kiállításaik alapján kaptak támogatást alkotó munkájukhoz. A gazdag kiállítási anyag nem csupán azt jelzi, hogy egyre na­gyobb népszerűségre és rangra tesz szert e nemzetközi mű­vésztelep, s ezáltal évről évre többen zarándokolnak ide, a Medves lábához. Jelzi azt is, hogy a hely, s ez a baráti közös­ség alkotó légkört teremtett. Mint azt Fiirjesi Csaba, a tá­bor művészeti vezetője érzékel­tette: valóságos csoda, hogy egy ilyen kis határ menti tele­pülésen Táj ti László egy olyan programot tudott hagyománnyá nemesíteni, amelyet világcégek is támogatnak, s amelyet az itt élők is örömmel befogadták. Olyan szponzorok támogatását nyerték el, mint a Soros-, vagy az új Mecénás Alapítvány, a Pentel-Tiara, a Dréher Sörgyár, papírt a Feparectől ingyen kap­tak, a művészfesték-gyártó Pannon Color külön a ceredi- eknek készített alapozóanya­got, de megejtő volt számukra az is, mikor a helyi téeszelnök egy birkát hozott, vagy mikor a háziorvos asszony férje beállí­tott hozzájuk egy fazekas ko- rongozószerkezettel, hogy akár ezzel is dolgozhatnak. A ko­lozsvári művészeti főiskolás szobrász, Purzsán Andreától a szécsényi grafikus Bakos Fe- rencig számtalan földrajzi hely, képzőművészeti technika az, ami Ceredet művészteleppé te­szi így, jüliŰS derekán. Az alko­tókra és magára a táborra szak­emberek is egyre inkább fölfi­gyelnek. hamarosan az ausztriai Linz melletti Freistadtban ren­deznek magyar filmekből fesz­tivált, amelynek kísérőprog­ramjaként a Cereden készült képeket is megmutatják. (Eze­ket egyébként ingyenesen kere­tezi be a gyöngyösi parketta- gyár.) A ceredi munkák egy ré­sze, s némely alkotó Göteborg­ban utazik még az idén, egy ot­tani művésztelep meghívásának tesz majd eleget, viszonzásként pedig finn alkotók jönnek jö­vőre. A közönség figyelmébe Cereden Pál József, a Palócföld főszerkesztője ajánlotta a képe­ket. A művek egy része Cered faluházában látható lesz to­vábbra is, többségük viszont hamarosan megkezdi zarán- dokútját: Gyöngyös, majd a Pénzügyi és Számviteli Főis­kola Salgótarjáni Intézete, Bu­dapesten a Helia Hotel mellett várhatóan a Béke Hotel, majd Pécs, s talán Sopron és Debre­cen galériái után egy év múlva érkezik vissza Ceredre a kiállí­tás. T. L. - GY. T. Film a kisterenyei katolikus vallási életről - Segítőtársak nélkül nem sikerült volna „Hit a jövendőm célja és reménye” Nagy fába vágta a fejszéjét Pierog Ferenc kisterenyei fiatalem­ber: dokumentumfilmet készített „A vallás múltja és jelene” címmel szülővárosa vallási életéről. Salgótarjánban, a keres­kedelmi szakközépiskolában végzett, majd szakmájában he­lyezkedett el. Dolgozott Budapesten és Kisterenyén is, egészen ez év márciusáig a Csente fogadóban volt. De vajon honnan származik az ötlet, hogy egy vendéglátós filmet forgasson?- Az orientáció már régóta megvolt - mondja a 22 éves Pierog Ferenc. - Két évig él­tem Budapesten, és belecsöp­pentem egy olyan baráti társa­ságba, ahol ízelítőt kaptam a filmesek világáról. így alakult ki az a terv, hogy három hónap alatt össze kellene hozni egy dokumentumfilmet - mond­hatni ' referenciamunkaként -, amellyel bebizonyíthatom, mire vagyok képes és egyúttal jó ajánlólevél is lehet.- Hogyan választott témát?- Sokat töprengtem, volt több elképzelésem is. S hogy miért éppen a vallást választot­tam? Elolvastam az ó- és az Új testamentumot, az öt világval­lást. Elkészült a forgatókönyv, amelyet odaadtam olyan em­bereknek, akiknek őszintén kí­váncsi voltam a véleményére. Volt olyan megnyilvánulás is, hogy vallásjogi problémákat okozhat, ha csak a római kato­likus valláson keresztül muta­tom be Kisterenyét. De úgy gondoltam, hogy Európában a katolikus vallás a legerősebb, Kisterenyén is a katolikusok élnek a legtöbben, ezért kézen­fekvő, hogy ezt a vonalat dol­gozom fel. Aztán elkezdődött a szervezés: megvallom őszin­tén, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. Nem is sike­rülhetett volna, ha nem állnak mellettem segítőtársak: kellett a tapasztalat, meddig lehet „rámenősnek” lenni, meg kel­lett győzni az embereket, hogy kamera elé álljanak. Sokszor volt olyan érzésem - sőt még ma is van-, hogy nem vesz­nek komolyan.- Hogyan állt össze a film?- A 30 perces film bemu­tatja Kisterenyét „vallásilag”, a templomot építészetileg, az oltárokat. Interjú készült a plé­bánossal, aki kezdeti bizonyta­lansága után maximálisan se­gítőkésznek bizonyult. Meg­szólal benne egy vallásos idős bácsi, egy fiatal lány, sőt a vé­gén egy ateista fiatal is el­mondja véleményét. Az inter­júkat egy utómonológ zárja, amely a film elején feltett kér­désekre foglalja össze a vála­szokat. Ez így, összefoglalva nem tűnik túl bonyolultnak, de amíg idáig eljutottam ... Nem tagadom, volt úgy, hogy kész, feladom, nem csinálom to­vább. Ekkor jött jól a baráti segítség, meg persze a saját makacsságom: ha egyszer el­kezdtem, be is fejezem. Most indult csak igazán a harc, hogy el tudjam adni. A helyi média - a megyei napilapot kivéve - nem igazán érdeklődött a do­log iránt. Lengyel Tamás, a he­lyi művelődési ház propagan­distája sokat segített: felhívtuk a tarjáni tévét, ahol azt mond­ták, vigyük be a filmet. Ez meg is történt, aztán néma csend. Egy idő után felhívtam őket: akkor tudtam meg, hogy más­nap fogják leadni a televízió­ban, mire jeleztem is, hogy a filmet levédettem. Eléggé le­Pierog Ferenc kezeiden viselkedtek velem, pedig még a VHS-kazetta he­lyett stúdióminőségben is be­vittem az anyagot. Egy szerdai és egy szombati napon főmű­soridőben vetítették, de sem­miféle ellenszolgáltatást nem kaptam. Azzal adták vissza a kópiát, hogy ha lesz következő film, azt is bevihetem. De tudja, erre az ismert mondással válaszolok: egyszer volt Bu­dán kutyavásár. Szerettem volna Nógrádban sikereket el­érni, de úgy látszik, ezt ki kell hagynom: kénytelen leszek Budapesten folytatni. Az or­szágos tévék érdeklődnek a film iránt: egy-egy kópiát el is küldtem a Duna TV-nek, a TV2-nek és az RTL Klubnak. A három VHS-kazettából egyet megtartok, egyet a plé­bános úrnak, egyet pedig a polgármesteri hivatalnak adok: ígéretet kaptam, hogy leadják az iskolákban.-Nem esett még szó a fi­nanszírozásról és a további tervekről.- A költségeket én fedez­tem, csak a szüleim segítettek. Nem is kértem támogatást senkitől, mert azt vallom: elő­ször le kell tenni valamit az asztalra, csak azután lehet kérni.-A terveimről csak annyit, hogy készülök a következő filmemre, de erről most még korai lenne beszélni. Annyit azért elárulhatok, hogy telje­sen más kategóriájú lesz, mind a témaválasztást, mind a idő­tartamot tekintve. Rengeteg kutatómunkát igényel ez is, ha minden jól megy, szeptember­ben elkezdhetem a forgatást Hiszem, hogy sikerülni fog, mert azt mondom: a hit a múl­tam megbecsülése, a hit a je­lenlegi életem megbecsülése, a hit a jövendőm célja és re­ménysége. Hegedűs Erzsébet A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. A Salgótarján és Környéke Vízmű Kft. válasza Mást mutatnak a tények Július 8-án, szerdán „A Hír­lap postájából” című rovat­ban közölték dr. Kúti István olvasó levelét. Az abban meg­fogalmazott véleményre nem kívánunk reagálni, az min­denkinek saját belső meggyő­ződéséből adódik. Azonban ezen vélemény alátámasztá­sára a levél több „tényt” is közöl, olyanokat, amelyek szerintünk nem fedik a való­ságot. Dr. Kúti úr hétvégi telkének körzetében ez év (1998) köze­pétől valóban új óraolvasó és díjbeszedő látja el feladatát. Dr. Kúti úr azt írja, hogy „együtt elmentünk az aknához és meglepődéssel tapasztaltam, hogy ismét lecserélték a víz­órámat, a bekerített telken, zárt kapu mellett. (Két éve is cserél­ték)” A tények a következők: va­lóban történt óracsere, de nem 1998 nyarán, hanem 1997. jú­nius 10-én végezték a társaság dolgozói. Ezt megelőzően nem két éve, hanem 1992. április 13-án cserélt a Nógrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat mérőórát. Az 1997. június 10-i vízóracserénél dr. Kúti István úr is jelen volt és a csere tényét, valamint a lecserélt óra állását aláírásával igazolta. Az akkor felszerelt mérő még a mai napig is Kúti úr tel­kén van. Ebből következik, hogy a társaság dolgozóinak nem kellett átmászniuk a kerí­tésen és ellenőrizhette a lecse­rélt óra állását. A fenti állításunkat (az óra­cserék időpontját, Kúti úr iga­zolását) a vízmérő óra kartonja hitelt érdemlően bizonyítja. Egyértelműen megállapít­ható tehát, hogy az olvasói le­vél a tényeket elferdíti, illetve valótlanságot közöl, ezzel a vízmüvet megpróbálja törvény- sértő cég színében feltüntetni. A társaság dolgozói nevében határozottan vissza kell utasíta­nunk - mint ahogy a levél céloz rá - hogy a cseresznyét ellop­tuk volna - vagy ahogy fogal­maz, „de aki a kerítésen átmá­szik, az másra is képes” - vagy bármilyen más jogszabálysér­tést követtünk volna el. A Kúti úr levelében megfo­galmazottak a társaság minden becsületes dolgozóját sértik és a rágalmazás határait súrolják. Varga László ügyvezető igazgató Máté Imre gazdasági igazgató- helyettes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents