Nógrád Megyei Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 126-151. szám)
1998-06-06-07 / 131. szám
6. oldal Mozaik 1998. június 6., szombat ■ ■■■ 1 1,1 ■■ ■ ■■■■■■■■■»■ ............. 11 | Az utóbbi másfél évszázadban nem változott lényegesen a magyar irodalom kultikus szokásrendje „A szellemdiadal ünnepei” Rá egy napra a „segédletével” létrejött Digitális Irodalmi Akadémia alakuló ülését követően Salgótarján vendége volt dr. Praz- novszky Mihály, a Magyar Irodalom Házának főigazgatója. A könyvhét alkalmával Praznovszky a tájirodalommal, az irodalmi hagyományokkal foglalkozó, a Mikszáth Kiadó gondozásában megjelent legújabb könyvét „A szellemdiadal ünnepei”-t mutatta be a Balassi könyvtárban egykori madáchos diáktársa, Liptay Katalin, a Magyar Rádió irodalmi szerkesztője közreműködésével. A magyar irodalom kultikus szokásrendjét elemzi Praznovszky Mihály, aki kandidátusi tanulmányát leendő irodalomtanároknak szánta. A felsőoktatási tankönyvként is jól hasznosítható műben a szerző a múlt század közepét szemelte ki arra a célra, hogy az egymásra hagyományozódó irodalmi ünnepek, az iskolai névadók, szoboravatók és egyéb rendezvények gyökereit megmutassa. Mint azt a családias hangulatú könyvtári összejövetelen mondta: - Nemzeti szégyenünk, hogy egy-egy rendszer- váltás sorra elpusztítja szobrainkat. A múlt század közepén egyetlen példát ismerünk arra, hogy egy szobrot a közízlés eltüntetett. Ez a balatonfüredi Kisfaludy-szobor volt, amely annyira rondára sikerült, hogy tíz évig nézte-nézte a nagyközönség, míg végül a szobrot beolvasztották s kerítést csináltak belőle.- A köztéri szobrok fel-, és eltűnését azonban mindmáig nem az esztétika, hanem a politika értékítélete dönti el. Salgótarján köztéri szobrai is kemény kritikát kaptak az ankéten, Liptay Katalin azonban megjegyezte, hogy a főtéri Radnóti-szoborra büszke lehet a város. A rádiós szerkesztő kérdésére, miszerint lényeges időszaknak számít-e irodalmi kultuszunkban a múlt század második fele, Praznovszky egyértelmű igennel felelt. A vesztett szabadságharc után ugyanis nemzeti jelképeink tabunak számítottak. A passzív rezisztencia korában azonban ha nem tehették ki Kossuth képét, akkor Arany Jánosét tették ki. Irodalmunk nagy alakjainak festményeken, szoboralakban való megjelenése társadalmi üggyé ekkor vált. Mikor Tompa Mihály szeme megbetegedett, százak ragadtak tollat, s féltő szavakkal írták le, hogy megbetegedett a „nemzet szeme”. A gondolatsort illusztrálva mondta Praznovszky, hogy Kazinczy Ferenc.születésének 100. évfordulóját használták fel arra, hogy az irodalmi ünnepség zászlaja alatt magyarságunkról, nemzeti identitásunkról szóljanak. Praznovszky szerint az utóbbi másfél évszázadban nem változott lényegesen a magyar irodalom kultikus szokásrendje. Ezért is érdemes elemezni, tanulságait megismerni. Liptay Katalin kérdésére, a cSesztvei Madách-kul- tusz megteremtésére, Praznovszky vázolta annak a salgótarjáni iparoskömek a kulturális életét, amelyben gyermekkorát töltötte, s azokat az időket is, mikor dr. Horváth István megyei múzeumi igazgató hívására már diplomával a zsebében a múzeumi életbe maga is bekapcsolódott. Mint mondta, az együtt szervezett kiállítások, a mátraalmási művésztelep létrejötte, Horpács és Csesztve irodalmi zarándokhellyé tétele mind olyan feladat volt, melynek hozadéká- ból még veszprémi múzeumi igazgatóként is építkezhetett. Ugyanakkor az alkalmazott irodalomtudományban való elmélyedés rádöbbentette, hogy amit Csesztvén kultusszá tettek (nagyobb szakmai sikerekkel, mint tették azt a Kiskunfélegyházán Petőfi szellemi örökségének felmutatói), az valójában nem egyedülálló dolog. Az irodalmi közéletbe üstökösként érkezett Madách szellemi hagyatékának ápolása, a liturgia, ahogy a csesztvei irodalmi nap(ok) rendezvényei országos üggyé váltak, az nagy hasonlóságot mutat Stratford háromszáz éve tartó Shakes- peare-ünnepeivel. A Magyar Irodalom Házának főigazgatója a találkozón ismertette annak a virtuális könyvtárnak a lényegét is, amelynek magvát a magyar irodalom Kossuth-díjas szerzői teremtették meg. A napokban tartották Pesten ugyanis a Digitális Irodalmi Akadémia alakuló ülését, amelyen negyven Kossuth-díjas és babérkoszorús író életjáradék fejében hozzájárult ahhoz, hogy műveik Internetre kerülve ha- gyományozódjanak a jövő évezredre. A késő estig tartó találkozón salgótarjáni irodalmárok, szerkesztők munkáját méltatta Praznovszky Mihály. Az anekdotákkal, sziporkázó gondolatmenetekkel teli estnek jó kiegészítője volt Sándor Zoltán korabeli írásokat ismertető előadása. Tarnóczi László Ismét együtt az egykori tarjáni madáchos diákok: Liptay Katalin és dr. Praznovszky Mihály fotó: gyurián Nógrádi zarándokcsoport a csíksomlyói búcsúban A tradíció szépsége, ereje Ebben az évben Salgótarjánból zarándokcsoport indult a csíksomlyói pünkösdi búcsúra a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége és az Erdélyi Kör szervezésében. A csoportnak én is tagja voltam. Erdély gyönyörű. Erről meggyőződhettem már, amikor sorba jártuk Kalotaszeg és a Maros völgye falvait, voltunk Kolozsvárott, Segesvárott és Marosvásárhelyen. A búcsú napján azonban felfedezhettem valami más, rejtett, belső szépséget is. A vallás és a hagyományok szépségét, ami kisugárzott a csíksomlyói búcsúból. Történelmi csata Reggel, ahogy a keresztalják elhaladtak a kegyhelyhez vezető utcán és mi is ott mentünk köztük keresztet és magyar zászlót emelve a magasba, éreztem a hagyományok erejét. A kegyhely már a 15. században létezett, ugyanis a környék népe Mária-ünnepeken a Kissomlyó hegyén gyűlt össze. 1444-ben építették meg a kegytemplomot. 1567-ben a hitújítás idején az akkori erdélyi fejedelem, János Zsigmond haddal akarta a teljesen katolikus Csíkot, Gyergyót és Kászont kényszeríteni az unitárius vallás felvételére. E vidék népe István pap vezetésével fegyverrel védte meg hitét. A csata előtti nap, pünkösd szombatján Csík- somlyón imádkoztak Isten és Szűz Mária segítségéért, majd elindultak a Hargitára szembeszállni a hitújítók hadával. A csata diadallal végződött. Ennek a történelmi eseménynek az emlékére minden évben pünkösd szombatján Csíksomlyóra zarándokol nem csak Erdély népe, hanem felkerekednek a környező országok magyarságának képviselői is. Csengőszóval A kegyhelyre vezető úton már kora reggeltől kezdve vonulnak a keresztalják egyházi énekkel, csengőszóval. Népviseletbe öltözött fiatalok viszik a nagy becsben őrzött templomi zászlókat. Mi Csíkszereda központjából gyalogoltunk ki a körülbelül öt kilométerre lévő Kissomlyó hegyére, ők azonban talán már napok óta gyalogoltak. Felérve a hegyre megpillantottuk a kápolnákat, a Makovecz Imre tervezte szabadtéri oltárt és a hatalmas tömeget. A rendről a sok lelkes szervező gondoskodott. Bevonult a papság és elkezdődött a mise. A szentbeszéd a helytállásról és az erkölcsi megújhodásról szólt. Nagyon szép, tiszta volt az idő, méltóan az ünnephez. A mise az eredeti székely himnusszal fejeződött be, melynek zenéjét Bartók Béla írta. Fáradt zarándokok A búcsú után busszal elmentünk a Szent Anna-tóhoz és útközben találkoztunk a Csík- somlyóról gyalogszerrel hazatérő zarándokokkal. Csodálkozva láttuk, hogy az út menti falvak népe étellel és itallal kínálja meg a fáradt búcsúsokat. Még vasárnap is, amikor a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz kirándultunk, találkoztunk a hazafelé tartó keresztaljakkal. Nehéz szívvel váltunk el Erdélytől és várjuk a viszontlátást. Kovács Erzsébet 8. osztályos tanuló Bolyai János Gimnázium Salgótarján Jó megfejtés, szerencsés nyertes Elmúlt heti rejtvényünk megfejtése: Barbár dolog, ilyen szűk ketrecbe bezárni az embereket. Ezerforintos vásárlási utalványt nyert: Bulejsza János, Rétság, Búzavirág u. 28. sz. A mai rejtvény megfejtését június 11-éig lehet beküldeni szerkesztőségünk címére. Templomaink története Barokk stílben - SZURDOKPÜSPÖKI A Pásztótól délre eső helységet az egri püspökség egy 1261-es okiratban már ősi birtokaként említi, innen az elnevezés utótagja, míg a „szurdok” szó a közeli, 510 m magas Nagy- Hársastól északra eső Szurdok-völgyre emlékeztet. Az egykor Heves, ma Nógrád megye közigazgatása alatt álló településnek több birtokosa is volt, az Aba nembeli Demeterek Rhédey ága, Báthory Albert, a tariak vagy teljes egészében vagy részbirtokként uralták. Az 1549-es összeírások szerint nemesek lakták, mindösz- sze 10 portával, az 1675-ös években hétre csökkent a porták száma, később már csak egyet jegyeztek fel. 1763-tól 1848-ig az esztergomi káptalan a birtokos. A mai templom már a történelem harmadik ilyen épülete a püspökieknek. Az első a Hollós-dombon, a törököktől ide menekült lakók házai közül magasodott, a török ezt elpusztította, maradt a „pusztafalu”, egy 1720-as plébániaösszeírásban két templom, egy kőből épült, és egy romos szerepel Püspökiben. Feltehetőleg a romokról lehetett a török pusztításra következtetni. A kőtemplom meg a mai közvetlen elődje; 1668-ban páter Vidö az első ismert itteni plébános, aki már papiakban lakott. A Szent Kereszt tiszteletére felszentelt templomépület a plébánia területén épült, az 1760-as évek elejére megroggyant, gondoskodni kellett egy újabb, immár a harmadik felépítéséről. Taic- zer Mihály kőműves és Kikeli János pallér 70Ó rajnai forintért elvállalta és megkezdte a munkát, ám a pénz hamar elfogyott, így 1767-ben újabb mesterrel, a bujáki Fiszterer Ferenccel egyeztek meg az illetékesek. Ismét 700 forint és három urna bor volt az újabb egyezség ára. A korábbi mesterek csak a főfalakat emelték fel, a folytatás már Fiszterer dolga volt, aki Paur Lőrinc váci építész irányításával befejezte a munkát: 1768-ban 70 befogadására volt alkalmas. A mai 'barokk plébánia- templom többlépcsős feljáratú kapuzata szegmentíves, kőkeretes, felette dísztelen, sima, szegmentíves ablak. Oldalrészeiben egy-egy szoborfülke van. Kórusa két pilléren áll, három félköríves nyílással a hajó felé. Főoltára fa, díszes, aranyozott barna. Mellékoltárai is díszesek, szószéke Szintén, sekrestyeszekrényét 1827-ben 150 forintért vették. ezer téglából megépítette a boltozatot, és egy évvel később átadták rendeltetésének a templomot. Sajnos, a boltozat 1803-ban beszakadt, helyébe új csehsüvegboltozat került, főoltár fölé pedig félgömbboltozatot építettek. A helység keleti határán, az elpusztult régi templomhely közelében még látható volt a XVIII. sz. közepén a kősziklába vájt remetelak és mellette egy kis kápolna. 1811-ben ez utóbbi még állt, mintegy harminc ember A negyvenes évek végén dr. Maksa János vezette a plébániát, majd sok évtizedig Tóth József címzetes esperes. Jelenleg Gáspár István a plébános itt, de a filiaként Szurdokpüspökihez csatolt Zagyvaszent- jakabra is jár misézni, és most Tar is hozzá tartozik. Zagyva- szentjakab temploma 1905- ben épült, a Szent Jakab tiszteletére felszentelt templomot Wind István egri műépítész alkotta. Zagyvaszentjakab lakóinak régi temploma ugyanis tönkrement. D. F.
