Nógrád Megyei Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 126-151. szám)
1998-06-27-28 / 149. szám
A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1998. JUNIUS 27-28. Miért nem sikk manapság a „Pop-Sikk?” Beszélgetőpartnerünk Czinege Tímea koreográfus, az együttes tagja Két dal szólalt meg a múlt héten Balassagyarmaton, azoknak a három-négyéves lányoknak, fiúknak bemutatója kapcsán, akik múlt év szeptembere óta ismerkednek városukban a balett- és a modern táncok alapjaival. Természetesen esetükben sem „csak” a mozgásmüvészet megismertetéséről van szó, hiszen a programnak szerves része az egészséges kondíció, a testtartás, s nem utolsósorban a közösségi szellem kialakítása. Ezt a meglehetősen komoly feladatot egy fiatal hölgy, Czinege Tímea vállalta föl, aki maga is koreográfusként, táncosként tevékenykedett, tevékenykedik többek között a megyeszerte ismert Pop-Sikk tánccsoport sorait is erősítve. Őt kell tehát a „háttérben”, a kicsik mozdulataiban is keresnünk, bár az is érdekes, hogy mi történt az ő csoportjukkal, amely mostanság - sajnos - rendre hiányzik Nógrád szabadtéri és exkluzív rendezvényeiről egyaránt.- Megszűnt a csoport?- Az utóbbi időben egyáltalán nem hívnak minket, pedig nem oszlottunk föl, talán a város hiszi azt, hogy nem létezünk már.- Tavaly történt az ismert tragikus esemény, Bedö Tünde és Miklós Viktória balesete, ami után nem nagyon tudtunk magunkhoz térni. Természetesen gondoltunk rá, hogy folytatjuk, de ezt lélekben egyszerűen nem tudtuk feldolgozni. Nyáron még táncoltunk együtt pár alkalommal, aztán augusztusban volt egy utolsó fellépésünk, azóta semmi. Közben pedig szétszóródtunk, az alapítók közül Oláh Anett a fővárosban dolgozik, Földi Eszter egyetemre jár, Végvári Dóri és Jászberényi Éva Győrben tanul, s a régi koreográfusunk Széli László sem dolgozik már velünk. — Gondolom, a közönség szívesen látná újra együtt a csapatot?! A szomorú tények ellenére van erre valami esély?-Tőlünk ez annyira függ, hogy mennyire érünk rá. Ha keresnének bennünket, biztosan össze tudnánk szedni magunkat, senki nem mondta azt, hogy mi nem létezünk többé.- De kilincselni azért nem kellene?- De igen. Valószínűleg újra be kellene kopognunk ide-oda, hogy: Helló, itt vagyunk még, szeretnénk táncolni. Mi igazából sosem voltunk jól megfizetve, pedig ez kemény munka, sokkal inkább a lelkesedésünk tartott össze minket. Ha gondolnának ránk, én személy szerint újra együtt tudnék dolgozni mindenkivel.- Vezetők nélkül?- Bennünk nagyon erős volt a csapatszellem, talán abban volt, illetve van az erőnk. Ebben a műfajban ez nagyon fontos, hisz ez egy kicsit sport is, bár tény, hogy esetünkben mindig hangsúlyosabb volt a színpadi előadás. Nekünk nem volt vezető koreográfusunk, mi kiválasztottunk egy zenét, s abban benne volt minden, amit mi akartunk. Általában épp ennek a megtalálása volt az egyik legnehezebb feladat. Közösen egyeztettük össze a művészi és az akrobatikus elemeket, ennek pedig úgy kellett történnie, hogy mindannyian azonosulni tudjunk az adott kompozícióval. Ez nagyon fontos. Ha ez nem sikerül, nem tudunk együtt szinkronban gondolkodni, akkor pedig elvész a produkció.- Elképzelhető, hogy ez az összetartó erő valamikor elhalványodott? Túlságosan felnőtté vált mindenki?-Azt gondolom, egymásra tudnánk újra találni, de ismét azt kell mondanom, hogy a tragédia után, valamiképpen ez elnyomódott bennünk. Ezt mindenki így élte még. Olyan érzés volt, mintha eltiportak volna minket, teljesen szétestünk.- Nem lehet ennek az is oka, hogy - a kapcsolattartás ellenére - mindenki önállóan keresi boldogulását?-Talán így van. Én biztos, hogy tudnék erre időt szakítani, meglehet ugyan, hogy csak hétvégenként, de amíg lehet - úgy vélem - csinálnánk. Minden beszélgetésünk során előjönnek a régi dolgok, az is, hogy mennyire hiányzunk egymásnak. Állandóan nosztalgiázunk, hiszen kicsit ez az életünk is, bár úgy gondolom, egy ideig ez még megmarad az emlékezés szintjén. Azt hiszem, erőt kell gyűjtenünk. — Az akkori rajongóktól nem jönnek visszhangok? — De igen. Sokat halljuk, hogy milyen jó volt akkor, amikor itt, meg ott láttak minket. Még ma is folyamatosan kapjuk ezeket a jelzéseket és ez jó érzés.-És a siker is hiányzik?-Óh, az nagyon. Nem is annyira a siker, inkább a színpad és az emberek. (dukay) Bennünk nagyon erős volt a csapatszellem, ismét egymásra találnánk Filmjegyzet: „Őrült város” - „A boldogító nem” Oscar közbeszól... Egymás ellen Dustin Hoffman és John Travolta Sam Bailey (a Ponyvaregény óta ismét a csúcsokra törő, táncoslábú szépfiúból komoly karakterszínésszé -avanzsált John Travolta), az átlagemberarcú ex-biztonsági őr - ugyanúgy, mint ahogy hosszú évek óta mindig - fogja magát és besétál a természettudományi múzeum ajtaján. Egy. napon azonban nem munkába érkezik ... Bailey, az elbocsátott teremőr jó szándékkal, elvesztett állásának visszaszerzése érdekében lép be a múzeumba. Célja, hogy az igazgatónővel beszélve ismét munkába állhasson. Mondandója azonban süket fülekre talál, ezért Bailey a B-terv megvalósításába kezd: elkeseredésében puskát ránt elő és minden múzeumban tartózkodót túszul ejt. „Szerencsétlenségére” azonban éppen ott van egy tévés sajtóhiéna, Max Brackett, (a mindig remek Dustin Hoffman), aki azonnal az események tudósításába kezd. A szenzációhajhász újságíró az alkalmi terrorista amatőrségét kihasználva átveszi az események irányítását. Ennél fogva pedig az enyhe lefolyásúnak induló túszdráma a szenzáció színpadának vakító reflektorfényében véres tragédiába torkollik. Az igényes Costa Gavras által rendezett „Őrült város” június 25-től látható a tarjáni Apolló moziban. * Forradalom a filmvásznon: lépten-nyomon elnökök kerülnek kényes helyzetekbe és melegek élik saját, a nagyközönség elől ez idáig elzárt életüket. A tavalyi év egyik legjobb komédiáját „A boldogító nem”-et szakavatott kezek hozták létre. A rendező Frank Oz, a főszerepben fellép a kiváló komédiás, Kevin Kline és a vele egyenrangú Joan Cusack, sőt ott van mellettük a régen látott Tom Selleck alias Magnum is. Howard B reckett (Kline) pedáns kisvárosi irodalomtanár. Mindenki szereti. Éppen elvenni készül Emilyt (Cusack). Oscar azonban közbeszól! Igen, az egész világ a földkerekség legnagyobb médiaeseményét, az Amerikai Filmakadémia díjainak átadását figyeli éppen, amikor Howard Breckettre rászakad az ég. Egyik korábbi tanítványa, Cameron Drake (Matt Dillon) is a jelöltek között van. A fiatal színész meg is kapja az aranyszobrot, mégpedig egy homoszexuális katona szerepéért. Drake meghatottan mond köszönetét egykori tanárának, a közismerten homoszexuális Howard Brec- kettnek. Peter Malloy (Selleck) vezényletével szenzációra éhes újságírók lepik el a környéket. Howard a szakadék szélére kerül. A fergeteges vígjátékot a gyarmati és a tarjáni kamaramozi is június 25-től vetíti. Szilágyi Gábor Trencsénteplic: Törőcsik Mari életműdíjat kapott a szlovákiai filmfesztiválon Újabb név a „Dicsőség hídján” Életműdíjjal tisztelték meg a trencsénteplici Art-Film filmfesztiválon Törőcsik Marit. A „művészetek és a művészek küldetése” gondolat által öt évvel ezelőtt életre hívott szlovákiai fesztivál életműdíjasainak nevét a nagyhírű szlovákiai fürdőváros hídjának kövére vésik fel. Törőcsik Marinak, a Szlovákiában legismertebb magyar színésznőnek a neve is felkerült a „Dicsőség hídjára.” Filmjeiből, plakátjaiból és filmfotóiból összeállított kiállítást nyitott meg a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatónője, Kelemen Gertrúd, majd Boros Jenő pozsonyi magyar nagykövet adott fogadást a díjazott magyar művésznő tiszteletére. A fesztivál vendégei között olyan hírességek is ott voltak, mint Geraldine Chaplin és Annie Girardot.- Az ember soha nem számít a díjakra, s mert váratlanul jönnek, őszinte örömet tudnak okozni. Nem beszélve arról, hogy ma olyan névsorba került a nevem, amelynek élén az egyik legkedvesebb barátom, a világ egyik legnagyobb színészének neve áll: Jozef Króneré, akit ezen a tavaszon temettek el Pozsonyban. Csak kapkodom a fejemet, mert olyan végtelen szeretettel vesznek körül - mondta Törőcsik Mari, aki az ötvenes évek végén Szlovákiában forgatta a Szent Péter esernyője című filmet. A negyven évvel ezelőtti forgatás legelevenebben élő emlékeként a művésznő azt mesélte el: neki és a filmes társainak olyan egyéni útlevelük volt, amelybe beütötték, hogy tulajdonosát „többszöri csehszlovákiai belépésre jogosítja fel.” Ezt ma egy fiatal nem hinné el. Regionális fotóművészeti szemle, észak-magyarországi pályázat Nógrád megye a soros rendező A XXVIII. észak-magyarországi fotóművészeti szemle házigazdája ismét a Nógrád Megyei Fotóklub lesz. Ezen a salgótarjáni bemutatón a régió, Borsod, Heves és Nógrád megye alkotó fotográfusai adnak számot az elmúlt évben végzett munkásságukról. A szemlén bárki részt vehet függetlenül életkorától, nemétől és attól, hogy hivatásos, vagy amatőr fotós. A szerzők három kategóriában (1. fekete-fehér, monochrom; 2. színes kép; 3. színes diapozitív) indulhatnak. Az első két kategóriában 5-5 db egyedi kép és egy sorozat küldhető be. Az utóbbiak legfeljebb négy képből állhatnak. Á képek mérete 30x40 cm-nél nem lehet nagyobb. A harmadik kategóriában maximum 10 db színes diapozitív küldhető be. Az alkotások témája, a felhasznált technika kötetlen. Beadási határidő: október 2. Beküldési cím: Nógrád Megyei Fotóklub, 3100 Salgótarján Fő tér 5. A pályaművekhez nevezési lapot kell mellékelni, amely a Nógrád Megyei Fotóklubtól, a József Attila Művelődési Központban igényelhető postán, vagy a csütörtök esténként (hat órakor) kezdődő klubnapokon személyesen. A szemle nyilvános zsűrizése október 10-én, a kiállítás megnyitója november 14-én lesz. A Nógrád Megyei Fotóklub reméli, hogy mind több megyei fotós színvonalas művekkel pályázik, hogy az eddigi sikerek folytatódjanak. Világcsúcskísérlet a dél-afrikai Fokvárosban - Andre van Ziji a diszkótáncolás Guinnes-rekordját (338 óra) szeretné megdönteni. 400 órát vagy 17 napot akar egyfolytában táncolni, s egy AIDS-alapítványhoz is pénzt akar így gyűjteni. fotó: FEB-REuters Amerikában meghalt Maureen O. Sullivan, a Tarzan-filmek Jane-je Lánya, Mia Farrow is filmsztár lett 87 éves korában szívroham következtében elhunyt Maureen O. Sullivan ír származású amerikai színésznő, aki a ’30-as években Jonny Weissmüller oldalán alakította Jane szerepét a Tarzan-filmekben. Tehetségét Frank Borzage hollywoodi rendező fedezte fel. A Tarzan-filmeken kívül cowboy- és kosztümös filmben is játszott. 1942-ben visszavonult, hogy családjának, férjének, John Farrow rendezőnek és hét gyermeküknek, közöttük Mia Farrownak - szentelje életét. A ’80-as évek végén Mia Farrow akkori élettársa, Woody Allen illetve Francis Ford Coppola egy-egy filmjében lehetett látni a filmvásznon.