Nógrád Megyei Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 126-151. szám)
1998-06-22 / 144. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Nyílt levél a MÁV Rt. vezérigazgatójának! Érték a fűtőház! BALASSAGYARMAT MEGYEI KÖRKÉP Tisztelt dr. Sipos István Úgy fogtam e levél megírásához, mint egy, a közügyek iránt érdeklődő állampolgár, aki lelkesedni tud, ha valamivel gazdagodik, épül-szépüi az a környezet, amelyben él és mélységesen lehangolódik, ha az ellenkezője történik, különösen akkor, ha mindez az emberi hozzá nem értés, tehetetlenség, lelketlenség, vagy szándékosság miatt történik. Esetemben mindez hatványozottabban jelentkezik, ha ez történetesen a vasúttal történik. Szomorú látvány számomra az üresen közlekedő személyvonat, akkor, amikor az emberek - minden híresztelések ellenére - „nem szoktak le” az utazásról, hisz’ például a Salgótarján körzetében közlekedő, napi csaknem száz buszjáraton mindig „telt ház” van; Budapest és Salgótarján között naponta közlekedő -tudomásom szerint- mintegy húsz pár távolsági járat mindig kihasznált, s ugyanakkor e viszonylaton a gyorsvonaton csak néhány utas lézeng. Ózdról közúton, nyerges vontatókkal szállítják a tarjáni acélgyár alapanyagát, pedig ezt évtizedeken át vasúton végezték; a mátraderecskei téglagyár termékeit ugyancsak közúton szállítják, kamionokkal, pedig a gyárnak iparvágánya van, mert nem is olyan régen, még innen is vasúton utazott az áru. Ennyire nem kell az utas és a szállítandó áru a vasútnak? Majd felemelik a viteldíjat, s ha ez se jelent megoldást, majd felszedjük a síneket? Ugyanakkor pazarolni is tud a vasút. Megszüntetik a „bakterhá- zakat”, nincs jegykiadás, növekszik a potenciális bliccelők száma; több tízmilliós költséggel fénysorompókat állítanak ott, ahol még évekig ez elkerülhető lett volna (Vizslás, Kisterenye- bányatelep, Mátraverebély.) Már-már a büntetőjog körébe tartozónak tekinthetjük azt, ami a kisterenyei fűtőház felszámolása kapcsán történt. Ugyanis 1995 februárjában - a nagy takarékosság jegyében - a fűtőházat bezárták, a mozdonyparkot és a személyzet nagy részét áttelepítették Füzesabonyba. Mi itt a gond? A terenyei fűtőházat, ugyan a ’70- es évek végén, több mint tízmilliós költséggel átalakították, alkalmassá tették dízelek javítására, itt is történt a BZ-motorok, M 43-asok szervizelése, javítása, s egyszer csak jött a zseniális, nagy takarékossági ötlet: Kiste- renye (de Eger is) messzebb van Miskolctól mint Füzesabony, nosza, legyen ott egy központinak kinevezett fűtőház! Igaz, maga az épület méreteinél is felszereltségénél fogva sem alkalmas a szervizelésre, javításra, sebaj, a csillagos ég alatt mindig lehet dolgozni! S mi lett a kisterenyei fűtőház műhelyeivel, az ott lévő gépekkel? Amelyikre szüksége volt valakinek (esztergák, gya- luk, marók, kompresszorok), azt potom pénzért elkótyavetyélték, ami pedig senkinek sem kellett, az lángvágót kapott. Sokan vélekedtünk akkor úgy, hogy ez nem lehet igaz! Ezek az oktalanságot tükröző intézkedések nem lehetnek a gazdaságitársadalmi átalakulás szükség- szerű velejárói! 1945-ben a semmiből lett újjáépítve, ebben az országban szinte minden, most pedig az évtizedek alatt felhalmozott értékeket tették semmivé a hozzá nem értő, lélektelen ügyintézők, vezetők! Mindezek ellenére sokan reménykedtünk, mert az ipartörté- netileg muzeális értékű épület maradt. Reménykedtünk, mert abban bizakodtunk, hogy lesz itt még egyszer gazdasági fellendülés, fog kelleni még ez az objektum. De úgy néz ki, mégis a „rombolók” elképzelései realizálódnak: f. hó 11-én ugyanis megjelentek a potenciális vevők és az eladók (a MÁV képviselői) a fűtőházban és folyt az alkudozás az épület eladása ügyében. A MÁV képviselője kifejtette, hogy erre az épületre már soha nem lesz szüksége a vasútnak, de ha lenne is, nincs pénz az állagmegóvásra. Valóban nem lesz rá szükség? A gazdasági fellendülés halvány jelei már most érzékelhetőek! 1. Beindult a szénszállítás a Kisterenye Gyula-aknai rakodóról (a kanadai bányatulajdonos, a szénbányák felfutásáról nyilatkozott). 2. Az Ön nyilatkozásából tudjuk, hogy - BZ-motorok- kal - beindul az elővárosi forgalom, sűrített megállókkal, ezáltal is visszacsalogatandó az utazó közönség a vasútra - Kisterenye és Somoskőújfalu között -, Mátranovák és Salgótarján közötti járatokkal, ugyancsak sűrített megállókkal még biztatóbb lenne a fűtőház jövője! 3. A beindult vonalfelújítás Kisterenye és Kál-Kápolna között (ami Kál és Recsk között már elkészült), ugyancsak sejtet valamiféle forgalomnövekedést. Ehhez is kell vonóerő! 4. Ha az üzletszerzők jól dolgoznak, még Mátranovákon is szerezhetnek fuvarozandó árut a feljövőben lévő Ganz termékeiből . .. 5. Az Európához történő csatlakozás folytán talán nem kell várni 20-30 évet arra, hogy sor kerüljön a Hatvan-Somos- kőujfalu (Losonc, Zólyom) közötti vonal villamosítására, ami a hatvani fűtőházat mentesítheti a dízelmozdonyok szervizelési munkái alól. Nos, mindezek azt prognosztizálják, hogy van remény a kisterenyei fűtőház régi funkciójának visszaállítására, s nem kell majd szervizelési és üzemanyag felvételezése céljából több tíz kilométeres üresjáratokat tenni sem a BZ-knek, sem a tolatós tartalékoknak Hatvanba, illetve Füzesabonyba. Ameny- nyiben nem adják el, vagy nem bontják le, lényegesen olcsóbb lehet egy mégoly’ „lerobbant” állapotú épület felújítása, műhelyeinek felszerelése, mint egy új objektum megépítése. Az Ön nyilatkozataiból azt véljük kicsengeni, hogy nemcsak alkalmazottja, illetve irányítója a magyar vasútnak. Ön szereti is a vasutat, ami a hozzáértés mellett pozitív érzelmi kötődést is feltételez. Ezért is fordulok most e levélen keresztül Önhöz, hogy hozzáértő és ugyancsak „vasutas szívű” munkatársaival vizsgáltassa meg a kisterenyei fűtőház helyzetét, sorsának alakulását, s adjon még egy sanszot ennek az objektumnak! Tisztelettel: Dr. Koós István nyugdíjas pedagógus (több vasútrajongó nevében is!) Bátonyterenye, Bajcsy-Zs. u. 36. 1998. június 22., hétfő Nemzetközi fotós-alkotótábor Szurdokpüspökiben Jó propaganda Nógrádnak Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központban mintegy félszáz fotográfus - osztrákok, németek és helybeliek - és népes közönség gyülekezett a Szurdokpüspökiben szervezett fotós-alkotótábor megnyitására. Ekkorra tervezték Heinz Leopold (Ausztria - St. Pölten) fotókiállításának megnyitóját és diavetítését. Sajnos az osztrák városban postázott kiállítás képei a megnyitóig nem érkeztek meg, (azóta értesítést kapott a fotóklub a vámhivataltól, hogy a képek Budapesten átvehetők) így csupán a szerző diavetítésére kerülhetett sor. A rendezvényen közreműködött a Liszt Ferenc kamarakórus Guthy Éva vezetésével. Az alkotótáborba a St. Pöl- tenben működő fotóklubból hat, Németországból, Heinde- inheimből öt alkotó érkezett. A Nógrád Megyei Fotóklub tagjaival kiegészülve kezdtek munkához. Jelentős esemény volt Pásztón a munkaügyi központ kirendeltségének galériájában, ahol Rolf Lindel heindeinhe- imi fotóművész tárlatát Ho- moga József klubvezető nyitotta meg. (Ez a kiállítás a hó végéig megtekinthető.) A jó hangulatú alkotótábor alatt a résztvevők ellátogattak a sziráki kastélyba, Bérre, portré-, akt-, természet- és gyermekfényképezési gyakorlatokon vettek részt. A négynapos alkotótelepen több ezer felvétel készült. Ezen fotók jó része határainkon túl, a nemzetközi tárlatokon is hírt ad Nógrád megye idegenforgalmi nevezetességeiről. Megállapítható, hogy ez a tábor, a számos nívós kép születésén túlmenően bővítette a nógrádiak nemzetközi kapcsolatait és jól szolgálta idegen- forgalmi propagandánkat is. A klub tagjai a nyári szünet alatt sem tétlenkednek, több hazai és külföldi alkotótelepre is elutaznak és készülnek az őszi észak-magyarországi fotóművészeti szemlére, amelynek ezúttal Salgótarján ad majd otthont. Veres Mihály Egy beállítás a Béren végzett gyakorlathoz Az egyes ágazatok növekedési üteme nem egyenlő a megye gazdaságának fejlődésével Nem irigyelni, támogatni kell a vállalkozókat A magyar gazdaságban 1995-ben megindult növekedés ez év első negyedében is folytatódott. A megyei tendenciák követik a főbb folyamatokat, különösen az ipar teljesítménye figyelemreméltó. A vállalkozások struktúrája némiképp eltér az országostól, csökken az egyéni vállalkozások száma. Mit kellene tenni a kedvező tendenciák felerősítése és a kedvezőtlen jelenségek megzabolázása érdekében? Hogyan kellene támogatni a vállalkozásokat, melyeket érdemes preferálni? Milyen szerepe lehet a felzárkózásban a térségfejlesztésnek és a vállalkozási övezetnek? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Gressai Sándorral, a Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökével. Nógrád megyében az ötven főn felüli - megyei székhelyű - ipari vállalkozások termelése összehasonlítható áron húsz százalékkal több volt 1997-ben, mint egy évvel korábban, s a növekedés tendenciája ez év első negyedében is folytatódott. A termelés bővülését a vállalkozásoknak a létszám több mint kilencszázalékos emelésével sikerült elérni, miközben az átlagkeresetek emelkedése az országos átlagot is meghaladta. Túl a mélyponton — Hogyan értékelhető a megyében az ipari termelés alakulása, egyes ágazatok dinamikus növekedése? — Abból kell kiindulni, hogy a megye gazdasága, s benne ipara a ’90-es évek közepén volt a mélyponton, s a válság az országosnál is súlyosabb volt. Okai közismertek: egyoldalú, túlsúlyos iparszerkezet, korszerűtlen gyártmánystruktúra. a keleti piacok elvesztése, következménye pedig a drasztikus termeléscsökkenés. Az egy főre jutó GDP Nógrád megyében a legalacsonyabb. Ehhez a mélyponthoz kell viszonyítani a növekedést, s nem szabad túlértékelni, tudni kell azt is, az egyes ágazatok növekedése nem egyenlő a megye gazdaságának fejlődésével.- Most melyek lehetnek az úgynevezett húzóágazatok, egyáltalán szükség van ezekre?- „Csak” húzóágazatokra van szükség, csak azokat a tevékenységeket kell favorizálni, amelyek a megye adottságaira épülnek, amelyekben a helyi értékek kamatoztathatók. így elsősorban a korábban is sikeres gépipar és szilikátipar, valamint a korszerű híradástechnikai és elektronikai ipar jöhet szóba. Ezekhez áll leginkább rendelkezésre a technika, technológia infrastruktúra és a munkaerő-állomány. Új értékrend Ez utóbbi például olyan értékekkel bír — szakmastruktúra, örökölt üzemi és munkakultúra, képzettség, konvertálhatóság stb. -, amelyekre a külföldi befektető is szívesen települ. A munkaerő értéke az is, hogy a legkorszerűbb technikára is rövid idő alatt kiképezhető, mert jó érzékkel és mentalitással is rendelkezik. Ezeket az adottságokat kell az eddiginél jobban kihasználni. Ugyanakkor a helyzet nem ilyen egyszerű, hiszen korábban egy egészen más érték- rendszer — iparcentrikusság, mennyiségi szemlélet stb. - működött, mint ami most kell a piacgazdasági viszonyok építéséhez. Nagy dilemma az, hogy a gazdaság egyes szektorai - ipar, mezőgazdaság, szolgáltatás - között milyen arányokat célszerű kialakítani. Mert jó az,- ha a megye iparában jelen vannak a húzóágazatok, de az egész megye gazdaságát nem lehet csak erre alapozni. A fejlett országok tapasztalatai azt mutatják, hogy nekünk most a szolgáltatásokat kell célba venni, arányait növelni, amit megyénkben leginkább a kereskedelem, a pénzügyi tevékenységek és az idegenforgalom fejlesztésével kell elérni. Sikerkovácsok Az utóbbihoz azonban nem elegendőek — noha nagyszerűek - a természeti adottságok. A turizmus fellendítéséhez kulturált vendéglátásra, gazdag programokra, az igényeknek megfelelő kínálatra is szükség van. Elég csak a szomszédos Ausztria tapasztalatait megvizsgálni. — A statisztikai hivatal adatai úgynevezett „ágazatsorosak" , nem árulkodnak az egyes vállalkozások eredményességéről. Kik vannak ma a nógrádi toplistán, említene közülük néhányat? — A megyei kamara nem vizsgálja behatóan a vállalkozások mérlegadatait, de természetesen vannak személyes tapasztalataim. Legutóbb például a szécsényi Elektronikai és Mechanikai Szolgáltató és Kereskedelmi Kft.-nél jártam és elismeréssel szólhatok a cégről. Korszerű technikával a Grundig tévé alkatrészeit, „lelkét” állítják elő. Több mint ezer embert foglalkoztatnak, mérsékelve a térség foglalkoztatási gondjait. Hasonlóan fontos szerepet játszik a rétsági, zöldmezős beruházásként induló, szépen fejlődő TDK Elektronikai Kft., japán befektetők jóvoltából. A régebben neves síküveggyár utódjaként öregbíti Nógrád és Salgótarján hímevét a Salgglass Üvegipari Rt. A közelmúltban ítéltük oda a Nógrád Gazdaságáért Díjat a Salgótarjáni Üveggyapot Rt.- nek, amely alig több mint 10 év után "már határainkon túl is elismerést szerzett a városnak is. És egyre több a sikeres vállalkozás is. Sárga irigység — Amint az iménti felsorolásból is kitűnt, a sikeres vállalkozások többsége társasvállalkozás, ami nem lehet véletlen. Az egyéni vállalkozásoknak néni megy ilyen jól. Valóban végleg lejárt a kényszervállalkozások ideje? — Vannak jól és rosszul működő kényszervállalkozások, az utóbbiak- nem lehetnek a piacgazdaság szerves részei, ami nem azt jelenti, hogy nem volt meg a létjogosultságuk és hasznuk is az átmenet időszakában. A piacgazdaság az életképteleneket kiveti magából. A sikeres vállalkozásnak számos összetevője van, kell hozzá alkalom, lehetőség, ezeket meg kell ragadni. Ez utóbbiakat nem tanítják az iskolában, ám ez megint csak nem jelenti azt, hogy a vállalkozáshoz szükséges alapismereteket nem lehet megtanulni. De nem lehetett megszerezni a szükséges ismereteket a szocialista tulajdon és gazdálkodás viszonyai között. A vállalkozók egy része - az idősebbek - ebben nőttek fel, nekik a váltás érthetően több nehézséget okoz. Sok nehézséget okoz az úgynevezett „SI”-faktor, azaz a sárga irigység is. Külföldön mindenki sikeresnek kiáltja ki magát, nálunk mindenki panaszkodik, nem tudunk nem is ‘akarunk örülni egymás, a másik sikereinek. Nálunk, ha sikeres valaki, az gyanús is egyben és csak idő kérdése, hogy mikor kezdik ki őt. Pedig nem gátolni és irigyelni kell a sikeres vállalkozót hanem tisztelni és támogatni! Igen, hiszen értéket teremt, a társadalomért is dolgozik, a nagyobb közösségért is munkálkodik. És nem napi 8 órát dolgozik, hanem látástól vakulásig. Előny a szolgáltatásnak- Milyen tevékenységet kellene támogatni a megyében az átlagosnál is jobban?- Már utaltam rá, hogy elsősorban a szolgáltatást célszerű támogatni, azért is, mert az ipar jövedelmezősége relatíve alacsony. A szolgáltatásban — az idegenforgalom fejlesztése érdekében például - érdemes lenne bizonyos faipari gyártmányok, emléktárgyak és szuvenírek készítésére és forgalmazására ráállni, vagy például a háztartási eszközök gyártását szorgalmazni. Nem mindig kell világmegváltó, nagy dolgokban gondolkodni. Általában csak azt a tevékenységet szabad támogatni minden eszközzel, amelynek piaca és így társadalmi haszna is van. A jövőben sokkal nagyobb szerepet kell kapjon a beszállítói tevékenység, ezt célozza az a program, amely nagyvállalkozások részére történő beszállításokat (anyag, alkatrész, késztermék, szolgáltatás) fogja támogatni. Vállalkozási övezet- Milyen szerepe lehet a felzárkóztatásban a területfejlesztési tanácsoknak és a vállalkozási övezetnek?-Az előbbiek a térségben történő gondolkodást erősíthetik, a komplex, rendszerben történő fejlesztéseket segíthetik elő, mozgásterük azonban korlátozott. A címzett támogatásokat pályázatok alapján ítélik oda, s ezt korrekt módon teszik. A vállalkozási övezet hatékony eszköz lehet. Célja a befektetések ösztönzése, a vállalkozások stabilitásának elősegítése, a foglalkoztatás bővítése, az infrastruktúra fejlesztése, a jövedelemtermelő képesség fokozása, mindezeken keresztül a térségfejlesztés, a felzárkóztatás. Meg kell ragadni a benne rejlő lehetőségeket és ez érvényes az ipán parkokra is. Baráthi Ottó
