Nógrád Megyei Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 126-151. szám)
1998-06-20-21 / 143. szám
r f A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE _ L 1998. JÚNIUS 20-21. I Megjelent a salgótarjáni gimnázium irodalmi, kulturális lapja, a „Bolyai Helikon” „Nem árt humanizálni a technika csodáit” Filmjegyzet: „Mortal Kombat 2.” Bunyó, háromszor is Igen-igen, már mindannyian vártuk a folytatást! Ugyanis néhány évvel ezelőtt a világ- egyetem legkelendőbb videojátékának számító „Mortal Kombat” röpke másfél óra erejére filmvászonra költözött a monitorok képernyőjéről. A váltás pedig olyannyira jól sikerült, hogy a moziváltozat is a játékhoz hasonló, óriási sikert ért el. Éppen ezért már akkor tudni lehetett: a producerek nem hagyják ki az ismétlési lehetőséget, hiszen a „Mortal Kombat 2.” nem csupán szórakoztatási, de üzleti szempontból is újabb aranyesővel kecsegtetett. Néhány év eltelte után tehát újra itt vannak rendíthetetlen hőseink, hogy a Föld védelmében felvegyék a harcot a gonosz erőkkel. Ismét színre lép Kitana hercegnő, Liu Kang, Johhny Cage, Sonya Blade, akiket három új szereplő. Jade, Nightwolf és Jax egészít teljes csapattá. Ellenfeleik azonban teljesen újak: Shao-Kan császár és csatlósai készülnek az emberiség megsemmisítésére. Minden az előző rész befejezésével kezdődik: harcművészeink sikeresen vették az akadályt és már éppen lazítani készülnének, amikor színre lép Shao-Kan, hogy a Mortal Kombat szabályait megszegve saját maga érkezzen a harctérre. Ami pedig ez után következik, az három tömör szóban összefoglalható: bunyó, bunyó és bunyó. A „Mortal Kombat 2. ” - elődjéhez hasonlóan - nem azért készült, hogy művészi magasságokba repítsen. Helyette vállalja azt, ami: látványos, pergő cselekményű, a figyelmet mindvégig lekötő, az eredeti, népszerű videojáték színvonalának megfelelő akciófilm, amelyet június 18-tól játszanak a balassagyarmati Madách moziban. Szilágyi Gábor Száz évvel ezelőtt született Erich Maria Remarque Világhírt hozott egy könyv Szerencsés eset, ha egy iskolai kiadványt nem csak az intézmény tanári és diákközössége érezhet magáénak, hanem annak tágabb környezete, esetleg egy egész város. Minden bizonnyal a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium valami ilyesfélével rukkolt elő, amikor megjelentette a „Bolyai Helikon” című irodalmi, kulturális kiadványát, amelyet a szerkesztők - Berencsikné Gedeon Hajnalka, Sóvári László és Paróczai Csaba - rendszeresen meg kívánnak jelentetni. Ponyi Borbála rajza A lap - ez esetben is - igazi csapatmunka, ezt példázza az is, hogy nem csak a jelenleg ott dolgozók, tanulók törődtek sorsával, hanem azok a pedagógusok, diákok is, akik már elhagyták a Bolyait. Feltétlenül szólni kell dr. Szabó Istvánná és Herold László nyugalmazott igazgatók ajánló sorairól is, melyekben mindketten örömüknek adnak hangot, s üdvözlik a kiadványt. Szabó Istvánná kifejti, hogy a szám szerzőire, s minden hasonlóan gondolkodó fiatalra rábízhatjuk a jövőt, de egyben szelíden int is: „nem árt humanizálni a technika csodáit”, hiszen a legmodernebb szerkezetekkel is csak az ember tud igazi értéket teremteni. „Végvári vitézek” Rögtön a lap elején szintén egy „külsős” ajánlással találkozunk. Laczkó Pál, „Végvári vitézek” című esszéjében, arra az 1968-as névadó ünnepségre emlékezik, ahol Németh László köszöntötte az iskolát. Laczkó az írót is idézve rámutat: „a bo- lyaista diák egy históriai végvárat véd. ” Sóvári László szerkesztő és Székyné Sztrémi Melinda igazgató szintén ajánló sorokat jegyzett le, míg Paróczai Csaba abbeli reményének ad hangot, hogy ez a lap több mint egy iskolaújság, de legalábbis más. Az iskolai lapok vonulatában meglepően gazdag számot mutatott föl a gimnázium, számos szerzővel, és szépirodalmi szöveggel, így e helyütt nincs is mód minden diák írót egyenként bemutatni, viszont ha a lap működni fog, bizonyosan erre is sor kerül. Sokat hallani, hogy a fiatalok újra vonzódni kezdtek az irodalomhoz, s ha ez az állítás igaz a magyar diákságra, akkor talán többszörösen igaz a bolyais diákokra, minden bizonnyal ezért is sikerült ilyen ígéretes szövegeket összeválogatniuk az irodalmi szerkesztőknek. Versek és prózai jellegű szövegek, sokszor ez is az is egy-egy szerzőtől, egyikben tömöríteni próbál az ember, míg a másikban talán kinyújtózik, leír. Jog a reményre A fiatalok olykor lírikusak, máskor avantgárd hangoltsá- gúak, igyekezetük azonban vitathatatlan. Jellemzi ez Széky Virágot is, akinek tehetségéhez, úgy vélem, kevés kétség fér, s minden bizonnyal nem én vagyok az egyetlen, aki biztatja az írásra, feltéve, ha van hozzá kedve. Versbeszéde, s a füzet végén olvasható rövid, tárca- jellegű szövegének hangja számomra azt is jelenti, hogy kitartásával sokkal komolyabbá válhat számára az irodalom, mint afféle kamaszkori versel- gető kedv, avagy kedvetlenség. A végzős Szlobodnyik Krisztina verseiben szintén igazi hölgyköltő szólal meg, szelíden, nem fülsértő zajjal. írásai csendesek, képei találóak, rímei - ha épp azt műveli - valóban elegánsak, s ebben a dallamtalan világban ez nem kis vállalás tőle, remélhetőleg e szándékát a későbbiekben sem adja föl. A szerzők éppen az itt közölt versekben kezdik elfogadni, hogy lassan felnőtté kell válniuk, minden bizonnyal így van ezzel Vernyik Zénó is. Hasonló látásmódot tükröznek Képesi Tamás versei is, bár ő - úgy tűnik - fönntartja magának a reménykedés jogát és lehetőségét. Érdemes „vonatozni” Pál András esetében már mást tapasztal az olvasó. A tizenket- tedikes diák nyugodt, szemlélődő típusnak tűnik. Prózai szövegeiből az sejlik ki, hogy inkább figyel, nyugodtan fújja a füstöt, s amit arra érdemesnek tart azt megörökíti. „Mintha örökkön a vonaton ülnék” - írja, s azt már én teszem hozzá, hogy ha az „utazgatás” számára ilyen minőségű - bár kétségtelenül csiszolandó - szövegeket ihlet, akkor vonatozzon csak tovább. Külön megemlítendő a Bolyai Helikon vizuális alkotóinak csoportja, akik jó színvonalú rajzokkal, akvarellekkel, rézkarcokkal tették teljessé az induló kiadványt. Minden bizonnyal - a diák írókkal egyetértésben- ők is vallják dr. Szabó Istvánná ajánlásának gondolatait, amely szerint „a szél is tud könyveket lapozni, de a gondolatok észrevételére csak az ember képes. ” Dukay Nagy Adám „Kilenc kilométerre vagyunk a front mögött. Tegnap leváltottak bennünket. Most tele a gyomrunk fehérbabbal és marhahússal. Jóllaktunk és elégedettek vagyunk”. Ezekkel a szavakkal kezdődik a könyv, amely szerzőjének világhírnevet szerzett. A „Nyugaton a helyzet változatlan” című mű írója, Erich Maria Remarque június 22-én lenne százéves. —. ........................................................................í ;-----------------------------------ü----------i L ouis Armstrong: A legjobb dolog, ami a dzsesszel történhetett Halhatatlan a „hosszan játszó lemez” A Brahms-szimfónia kellős közepén történt. Klikk. A pickup tűje alig néhány perc leforgása alatt elérkezett a hanglemez végéhez. A zene hirtelen abbamaradt. Az élvezetnek befellegzett. 1945-ben ez a nem éppen kellemes élmény - amely különben osztályrészül jutott minden lemezhailgatónak - arra késztette Peter C. Goldmarkot, a Columbia Broadcasting System (CBS) fejlesztési mérnökét, hogy erejét a nagylemez kifejlesztésére összpontosítsa. Három évre rá, 1948. június 21-én a New York-i Waldorf Astoria hotelben bemutatták Goldberg és munkatársai fáradozásának eredményét, a „hosszan játszó lemezt” (Long Playing Record), amelyet manapság is LP rövidítéssel emlegetnek. Az csupán legenda, hogy Goldberg elhatározása így született. Az LP ötlete ugyanis nem volt újkeletű. Kutatók csoportjai már a harmincas évektől fogva fáradoztak azon, hogy megtalálják a megoldást. A Radio Corporation of America (RCA-Victor) valójában már 1931-ben bemutatott egy LP-t, de annak piaci bevezetése technikai okokból meghiúsult. A CBS Records ugyanis nemcsak a fogyasztókat ejtette bámulatba, hanem a konkurenciát is: az új LP 45 percen át ontotta a muzsikát.-, .Egyetlen lemezen egy egész szimfónia hallható” lelkendezett a Life magazin. A harminc centiméter átmérőjű lemez sokkal törésbizto- sabb volt, mint az akkor használatos sellaklemezek, amelyek 1895 óta kaphatók voltak. Ellentétben a sellaklemezzel, az új LP 78 fordulat helyett, csupán 33 1/3 fordulatot tett meg percenként. Mikrobaráz- dái igen nagy mértékben javították a hangminőséget. A korábbi lemezek 33 barázdája helyett az LP 118 mikrobaráz- dával rendelkezett. Ráadásul könnyebb volt és kevesebb helyet is foglalt el. „Ez a jövő hanglemeze” - hangzott a kereskedők és a vevők egyöntetű véleménye, ámbár az utóbbiak kénytelen voltak új lemezjátszót vásárolni. Hosszú távon azonban anyagilag megérte. 1948-ban a legnagyobb példányszámban Gerschwin Kék rapszódiája (Rhapsody in Blue) kelt el LP-n. Utána következett sorban Csajkovszkij Diótörő szvitje és Beethoven 5. (Sors) szimfóniája. Az év végéig kétmillió LP-t adtak el világszerte. A zenerajongók azonban kezdetben nehezen tudtak választani a kétfajta lemez közül. A 33 1/3 fordulatos LP elsősorban a klasszikus zene terén aratott nagy sikert, a kisebb 45-ös lemez viszont a szórakoztató muzsika területén tarolt. Azonban az LP nemsokára óriási sikereket aratott olyan Broadway-musicalekkel, mint a South pacific és a My fair lady. Más zenei stílusok is ösztönzést kaptak a nagylemez révén. Louis Armstrong szerint a 33 1/3-os lemez „a legjobb dolog volt, ami a dzsesszel történhetett". Napjainkban az LP reneszánszát éli, különösen Japánban és az Amerikai Egyesült Államokban. Az LP rajongói főleg a hangminőséget értékelik és a lemezek művészi borítólapját kedvelik, amelyhez nem fogható a kisformátumú CD borítója. A muzsikusok közül sokan -így a Rolling Stones együttes is - azt akarják, hogy dalaikat nagylemezen is megörökítsék. A nagylemez tehát minden jel szerint halhatatlan. Nagyszabású magyar országbemutató készül Belgiumban 1999-ben Fókuszban egy történeti kiállítás Alkalom szüli a tolvajt Galambos Erzsi, az aggszűz nevelő és Haumann Péter Pu- zsér János betörő szerepében Az Europalia névre keresztelt nemzetközi kulturális fesztivált 1969 óta rendezik meg Belgiumban és a környező országokban. Célja, hogy a három-négy hónapos időtartam alatt - kizárólag a főszereplőnek hívott országhoz kapcsolódó rendezvényekkel bemutassák az Európai Unió tagállamait. A szervező alapítvány vezetői úgy döntöttek, hogy a következő díszvendégeket a leendő tagok közül választják. Az idén Csehország a vendég, Magyarország jövőre következik, majd az ezredfordulót követően Lengyelországot mutatják be. A három hónapos őszi fesztivál végleges programja február végére készül el. A rendezvénysorozat a kulturális szféra teljes spektrumát átfogja, a gerincet egy történelmi kiállítás adja. vm>) Bármennyire szent- ségtörésnek is tet- *1 ' szik kijelenteni: a századelőn írt „Doktor úr” nem tartozik Molnár Ferenc legsikeresebb színművei, sőt még vígjátékai közé sem. Nem ezáltal lett jelentős színpadi íróvá. Mégis mindenütt kasszasiker, ahol csak bemutatják. Ennek az ellentmondásnak több -jobbára .Molnáron kívüli” - oka van. Először is: az utóbbi ötven évben Zerkovitz Béla fülbemászó slágerei jelentik a nagy csáberőt. Hisz ki ne ismémé a „Jaj nem tudom mi az oka, tán a tavasz”, a .Lehoznám néked a csillagokat is az égről”, az „Én és a holdvilág”, a „Lesz maga juszt is az enyém” kezdetű örökzöldeket. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a „Doktor úr” nagyívű pályafutásában Kellér Dezső, aki 1947-ben zenés színpadra dolgozta át Molnár darabját. Végül, de nem utolsósorban mindenkor annak a színésznek köszönhető a siker, aki a Puzsért, a kedvesen pimasz betörőt játssza, ugyanis a színházak csak akkor mutatják be ezt a bohózatot, ha rendelkeznek e figurát megszemélyesíteni képes művésszel, vagy rátalálnak az erre a szerepre alkalmas komédiásra. Nos, a kecskeméti Katona József Színház által jegyzett, Salgótarjánban e héten telt ház előtt bemutatott változat esetében Haumann Péter személyében lelték meg Puzsér megformálóját. A választás telitalálat, az előadás szinte Haumann jutalomjátékának tekinthető. Eredeti, utánozhatatlan mozgás- és beszédkultúrája abszolút módon illeszkedik az agyafúrt, de nem elvetemült, az őt mindig felmentő ügyvédhez lelkiismeret-furdalások közepette betörő csavargó alkatához, viselkedésmódjához. Leginkább, a lefülelésében érdekelt, de Puzsér által mindig kijátszott Csató rendőrfogalmazó megszemélyesítője, Szirtes Gábor tekinthető Haumann partnerének és még Galambos Erzsi, az örökösen sértett, krimirajongó nevelőnő szerepében. Nála közismerten az énektudással sincs gond, nem így Nyertes Zsuzsánál, aki szép alakján kívül más értéket nem tudott felvonultatni a nagyravágyó ügyvédnő megformálásához. Ugyancsak láttunk már Heller Tamásnál jobb, ravaszabb Sárkány Józsefet is. Hüse Csaba sem tudja elhitetni, hogy ő az ellenállhatatlan ügyvédbojtár Lenke kisasszony - azaz a kedves, törékeny Lévay Viktoria - szemében. Jánoskúti Mária látványos jelmezeket tervezett, Bakó Gábor szellemes táncduetteket ko- reografált, s az élő zene is fokozta a jó összhatást. Balázsovits Lajos rendezése -helyesen „Pu- zsér-Haumannra” épített.- csongrády Szirtes Gábor, mint Csató rendőrfogalmazó és Nyertes Zsuzsa, mind dr. Sárkányné fotó: p. Tóth László
