Nógrád Megyei Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 126-151. szám)

1998-06-19 / 142. szám

I 1998. június 19., péntek SZÉCSÉNY Nógrád Hegyei Hírlap Hegedűs Erzsébet jegyzete Rossz szomszédság törtei átok M eséli egyik ismerősöm, milyen kellemetlen hely­zetbe került: pár évvel ezelőtt új garázsszomszédot kapott, aki - ki tudja, miért - folya­matosan borsot tör az orra alá. A bosszantások változato­sak, az első ilyen mérgelödés akkor következett be, amikor egy szép napon a másik ga­rázs elől kikapált gyomot a saját garázsa előtt találta. Béketűrő ember lévén nem tette szóvá, csak magában morgolódott, de kihordta a szeméttárolóba. A sokadik al­kalommal azonban megelé­gelte és visszahajigálta. Ak­kor egy darabig nyugalom volt. A másik meglepetés ak­kor érte, amikor garázsszom­szédja vízelvezető árkot csi­nált: nem kell mondani, ugye, hogy a felesleges föld hová került? Csinos kis dombocska formájában természetesen az ö ajtója elé, mégpedig úgy, hogy alig tudott kiállni a ko­csival. Ismerősöm tanácstalan: soha nem volt vitája senkivel, nem is az ő stílusa a veszeke­dés. Most már viszont eljutott odáig a bosszantások sora, hogy már előre ideges, ami­kor a garázsba készül: vajon most mi várja? Nem akar ve­szekedni, vagy feljelentgetés­sel fenyegetőzni, egyáltalán nem érti, miért történik mindez. Nem is ismerik egy­mást, hiába szomszédok, eleddig egyetlen egyszer sem találkoztak.- Rossz szomszédság török átok - hajtogatja magában a régi-régi mondást. Már azt fontolgatja, hogy eladja a ga­rázst, és valahol máshol vesz egy másikat. Márpedig én nem tenném a helyében. Sokkal inkább jár­ható útnak vélem, hogy meg­tudakolnám, kié most a másik garázs és felkeresném a tulaj­donost. Megkérdezném, mi az oka annak, hogy nem tartja be az íratlan szabályokat, ame­lyek egy-egy kényszerű szom­szédság folytán az idők során kialakultak. S ha nem tudnának dűlőre jutni, akkor igenis jelezni kel­lene az illetékes önkormány­zatnak: vannak olyan embe­rek, akik semmibe veszik a másik tulajdonát, készakarva bosszantják embertársaikat. Elöbb-utóbb a garázsszom­széd is csak belátná, hogy helytelenül cselekszik! Ha pedig nem, akkor tény­leg nem marad más választás: sutba dobni a békességet és viszontbosszantani az illetőt. T Togv a bírósági feljelen- ii lésről még szó se essék. Mindenki érezzen felelősséget egészsége iránt Vigyázzon a szívére! (Folytatás az I. oldalról) szokásokról kérdőívet kell kitöl­teni. Ezután ujjbegyből kolesz­terinmeghatározás és a végén diétás tanácsokkal kiegészített orvosi tanácsadás zárja a folya­matot. Akiknél magasak a vizs­gálati értékek, azokat tovább küldjük a háziorvosokhoz, hi­szen a gondozást ők végzik. A Flora és egy gyógyszercég által támogatott tavalyi kezde­ményezés tehát folytatódik. A felmérő vizsgálatokat pedig a Táplálkozási fórum és a fővárosi ÁNTSZ munkacsoportja végzi. A belgyógyásznő szerint nagy az elmaradásunk a nyugat-euró­pai életszínvonaltól. Sokan hi­vatkoznak arra, hogy anyagi kérdés a zöldség, gyümölcs fo­gyasztása. De nem csak anyagi kérdés, miként a mozgás sem az. Nem muszáj teniszezni, lehet kocogni, lehet sovány húsokat vásárolni. Gondolok itt a csir­kére, s nem a magyar konyhára jellemző zsíros húsokra. Az ét­kezés összetételét kedvezően be­folyásolja, ha a növényi olajokat részesítik előnyben. A tapasztalat szerint, akik már egyszer eljöttek a felmérésre, s a múltjukban volt ilyen betegség, vagy gyógyszert szednek, azok figyelnek magukra. A felmérés­sel pedig az a cél, hogy olya­nokhoz is eljuttassák ezt az üze­netet, akiket egyelőre még ez nem érdekel. Országos díjazott A közelgő határőrség napja alkalmából gyermekrajz-pá- lyázatot hirdettek a határte­rületi iskolák részére. A pályázaton megyénkből 12 iskola ezer pályamunkával vett részt. Az országos pályázat első díját a karancsaljai Általános Is­kola tanulója, Szikszai Szabina nyerte el. A legjobb pályaműve­ket június 26-án a Belügyminisz­tériumban kiállításon mutatják be és ugyanitt az országos ünnepség keretében adják át a díjakat. Megyei KimifP----------?|a= J ogilag nem is létezik a Szoling Társasház — Kézbe vette az ügyet az alpolgármester Ki fizesse meg a vízdíjat? Csütörtök délelőtt még a közeli közkútról vitték a vizet a lakók (Folytatás az I. oldalról) felszólította a hátralék kiegyenlí­tésére a lakókat. Mivel jogi kap­csolat ’92-től nincs a vízmű és a közösség között, ezért több tíz­ezer forintért kikérték a lakók földhivatali adatait, s ennek alapján kézbesítették lakáson­kénti!) a leveleket. Válasz érke­zett, kb. 65 aláírással, melyben a lakók önhatalmúlag eldöntötték, hogy a lakásukban felszerelt al- mérő alapján kívánnak fizetni. Ez azonban nem ilyen egyszerű: - A szolgáltatást a főmérőig biz­tosítjuk - magyarázza Varga László -, a ház belső hálózata, (Folytatás az 1. oldalról)- Környékünkön végigdudálják a fő- és mellékutcákat, fülsike­títő hangzavart okoznak. Meg­állnak kapuk előtt, házak ab­laka alatt, s addig nyomják a dudát, míg valaki ki nem szól, hogy „nem veszek semmit.” Teszik ezt nap mint nap, nin­csenek tekintettel betegre, öregre, alvó csecsemőre - pa­naszkodott Gy. E., aki Salgótar­jánban lakik. Ebben a városban az önkor­mányzat rendeletében foglaltak be nem tartását ritkábban merik megreszkírozni az ilyen keres­kedők. Itt nem lehet bárhol, bármikor, bármit kínálni, el­adni. Más kérdés, hogy egyesek zaklatásnak, mások inkább hasznos megkeresésnek titulál­ják a hangoskodó eladást, amely a peremrészek jellem­zője. A belváros nem a mozgó­árusítás világa.- A helyi kereskedők nem az órákkal együtt nem képezi közöttünk szerződés tárgyát. De ha elfogadnám, hogy ez a mód­szer működik, akkor a mellék­mérőkre vonatkozó elszámolási szerződés lépne életbe, amely kimondja, hogy a közösség minden tagja felelős a főmérő ál­tal mutatott víz ellenértékéért. A lakók hozzáállását jelzi, hogy miután a szigorító intézkedést foganatosítottuk, s erről értesítés jelent meg a házban, a szerda es­tére összehívott lakógyűlésen a kb. 240 lakóból 23 jelent meg! A megoldás tehát a lakóingat­lan jogállásának tisztázása, majd várják tárt karokkal az ilyen konkurenciát, a tevékenységet az önkormányzat rendeletével lehet korlátozni. Más, szigorú előírásokat kell betartania an­nak, aki például élő baromfit, s annak is, aki kenyeret ad el - tá­jékoztatott Bárányáé Biliinger Erzsébet, varsányi jegyző.- Nemcsak a szakhatóságok, hanem a polgármesteri hivata­lok is ellenőrizhetnek, tetten érni azonban nagyon nehéz a szabályszegőket - mondta Ba­logh Maja, Mátraszele jegy­zője. Tapasztalatai szerint a szeleieket nem zavarják az au­tós árusok, akik közül senki nem jelentkezett a hivatalban. Bárnán is hasonló a helyzet, az­zal együtt, hogy itt állandó ve­vőköre van egy-egy vállalko­zónak. Következésképpen nem dudálják végig az utcákat, ha­nem a megszokott pontokon állnak meg. Ha valaki betartja az előírá­szerződéskötés a szolgáltatóval. Erre tesz kísérletet a hét hátra­lévő részében Sarló Béla alpol­gármester.- Személyesen fogom kivinni a hétfő esti lakógyűlésről szóló értesítőt a lakóknak, s próbálom megmagyarázni, hogy a sorsuk­ról felelősséggel kell dönteniük - mondja. - Ehhez a hivatal minden segítséget megad, s ott lesz a vízmű igazgatója, s jogá­sza is. Addig is kértem a vízmü­vet, hétfőig függessze fel a kor­látozást, a további lépések a la­kók döntésétől függnek. (németh) sokat, előzetesen bejelentkezik a hivatalban, előfordul, hogy ez az első, s egyben utolsó jövetele. Mert miután tudtára adják mi kell ahhoz, hogy bejöhessen a faluba, elmegy a kedve a kötele­zőktől, s olyan helyet keres, ahol nem ragaszkodnak a „formasá­gokhoz.” A mozgóboltnak, a mindennapok egyik állandó sze­replőjének tehát a legváltozato­sabb a fogadtatása: a kispénzű- eknek, kényelmeseknek meg­szokott, kedvelt vevőtér, má­soknak kellemetlenkedő hangos reklám, az adófizető, helyi ke­reskedőknek pedig betolakodó, a hatóságoknak sok esetben megoldatlan, kötelező feladat. Ezen kívül egy kicsit felad­vány is, hiszen a kis önkor­mányzatok a lakosok, a helyi vállalkozók kedvében is szeret­nének járni, s keményen is fel kívánnak lépni. így aztán a várt/ nem várt vendégek ki-kisiklanak a kezeik közül. (Mj) Hírek Klubkirándulások Diósjenő - Hollókőre és a balassagyarmati Palóc Mú­zeumba látogattak a napok­ban az idősek klubjának tag­jai, útjukat a helyi önkor­mányzat és a balassagyar­mati Volán támogatta. Ezt megelőzően a nyugdíjas­klubbal közösen Budapesten jártak és az operettszínház előadását tekintették meg. Pályázat diákoknak Balassagyarmat - Az Or­szágos Cigány Önkormány­zat Nógrád Megyei Irodája (Rákóczi u. 18.) értesíti a közép- és felsőfokú intéz­ményekben tanuló fiatalo­kat, hogy megérkeztek a pá­lyázati űrlapok. Jelentkezni lehet a fenti címen július 14- ig, 9-től 14 óráig Jónás Gá­bor irodavezetőnél. Telefon: 06/35/301-022/166-os mel­lék. Jeles évfordulók Bátonyterenye - A Kossuth Lajos Általános Iskolában június 19-én 17 órakor kez­dődik a tanévzáró ünnepség, ahol két elismerést ad át a polgármester: diplomaszer­zésének 60. évfordulója al­kalmából Gárdonyi Aurélné gyémánt-, az 50. évforduló alkalmából Kovács Árpádné aranydiplomát vehet át. Kecskeméti vizit Tar - Az általános iskola pedagógusgárdája kétnapos látogatásra indul június 19- én a kecskeméti Kodály In­tézet meghívására. Az invi­tálásra a két iskola együtt­működése jegyében került sor, kulturális program és egyéb rendezvények gon­doskodnak a jövőbeni kap­csolatok ápolásáról. Nem Boda, Bora Romhány - Tegnapi lapunk 4. oldalán „Győztesek és dobogósok” című névso­runkban helytelenül - Bó­dénak - jelent meg a rom- hányi Bora Anikó neve. El­nézést kérünk, de a lista összeállításánál egy kiad­ványra támaszkodtunk. Gazdikeresö Salgótarján - Két hónapos, németjuhász jellegű kölyök­kutyának és egy felnőtt tacs­kónak keres gazdát az Állat­otthon Alapítvány. Telefon: 32/311-840. Addig nyomja a dudát, míg valaki ki nem szól: nem veszek semmit! Mozgóárus: szidják és várják Mindig is a különleges dolgok, az apró remekek érdekelték A nehézgépkezelő hegedűkészítő Csütörtökön délelőtt csendes, kö­zépkorú férfi érkezett a szerkesztő­ségbe. Egyik kezében nejlonszatyrot tartott, amit a másik kezével olyan féltőn óvott, mintha valami nagy kincset rejtett volna.- Noskó Ferenc vagyok - mutatko­zott be, amikor kezet fogtunk. - Egy apróságot hoztam, azt szeretném megmutatni, hogy mit szólnak hozzá. Óvatosan kivette a szatyorból a ru­hába csavart valamit, majd még óvato­sabban szétnyitotta a ruhát, amelyből valóban kincs, egy aprócska hegedű tűnt elő. Nem játék, hanem valódi hangzó hegedű.-Ez az, amit hoztam - mondta csendesen és várta a hatást, ami nem is maradt el. Percekig gyönyörködtünk az alig huszonöt centiméter hosszú ap­rócska hangszerben, az evőpálca nagyságú vonóban.-A hangszer természetesen szól ­mondta Noskó Ferenc. - Játszani is le­het rajta, akinek olyan kicsi a keze, hogy ezt megteheti. Nekem két okból nem sikerülhet - tette hozzá nevetve - Azért, mert nagy a kezem, a másik pe­dig, hogy nem tudok játszani semmi­féle hangszeren. Kíváncsian faggattam az alig több mint negyvenéves férfit.- Salgótarjánban élek a családom­mal, a Beszterce-lakótelepen, de való­jában bujáki születésű vagyok - vallja magáról. - A gyerekkoromban sok időt töltöttem a nagyapámnál, aki fog­lalkozására nézve megbecsült asztalos volt. Tőle tanultam meg a fa szeretetét. Megismertette velem a különböző fák tulajdonságait, megtanultam a szer­számok használatát. Persze jómagam is sok mindent készítettem fából. Noskó Ferenc nem lett asztalos. Ta­nulni szeretett volna, de ez nem jött össze. Több mint tíz évet dolgozott a salgótarjáni öblösüveggyárban, azután megpróbálta magát Tengizben. Ami­kor hazatért az erőt, fegyelmezettséget és türelmet követelő külszolgálatból a közútkezelőkhöz szegődött. Mivel ki­váló nehézgépkezelő, itt jól tudja ka­matoztatni tudását.- Akárhol is voltam - magyarázza visszafojtott szenvedélyességgel a hangjában - mindig valami különlege­set akartam produkálni. Az öblös- üveggyárban abban az időben készítet­tünk majd egyméteres kelyheket. Erre én nekiláttam és készítettem tizenöt­húsz milliméter nagyságúakat. Noskó Ferenc ugyan nem egy Amati vagy Stradivari, de addig bi- zsergette a gondolat, amíg nekifogott a kis hegedűnek. A fák lelkét ismeri, de a hangszer megalkotásához zenei szakkönyvet is forgatott, konzultált olyan ismerőseivel, akik zenélnek vagy hangszerek javításával is foglal­Noskó Ferenc a hegedűjével koznak. Elmondása szerint háromszáz kézi munkaórát fordított a hegedűre, amelyen minden apró részlet megvan az előírások szerint. Készül azonban már a kicsinek a nagyobb párja is.- A családom elnéző velem szem­ben, hogy ilyen aprólékos hobbim van - mondja, amikor a hangszerkészítés körülményeiről kérdezem. - A Besz- terce-lakótelepi lakásunk előszobájá­ban ütöttem fel az alkalmi műhelyt. Csak olyankor nehéz a közlekedés, amikor szétpakolom a cuccaimat. Azt mondja, hogy a nagylányát és nagyfiát sokkal inkább érdekli a mai világ technikája, mindenek­előtt a számítógép, amit még akkor vett a gyerekeknek, amikor Ten- gizből hazatért. Nem veszi zokon, hogy a gyerekei nem az általa ké­szített alkotások iránt éreznek ked­vet, hanem az elektronikus világ köti le a figyelmüket. Noskó Ferenc egész eddigi éle­tét végig kísérik az egyéni önmeg­valósításnak azok az apró remekei, amelyeket a leggyakrabban nem is magának, hanem barátainak, isme­rőseinek készített. Őt boldoggá és elégedetté teszi ha sikerül az, amit eltervez. Pádár András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents