Nógrád Megyei Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 126-151. szám)

1998-06-13-14 / 137. szám

6. oldal Mozaik 1998. június 13., szombat Dukay Nagy Ádám - Karácsony Attila: Szobrok az esőnek Nem baj, ha nincs törzshelyünk Dukay Nagy Ádám - Karácsony Attila „Szobrok az esőnek” című első kötete a Palócföld Könyvek sorozatban látott napvi­lágot Salgótarjánban. Dukay Nagy Ádám költő kötetét Kará­csony Attila illusztrálta. Az elegáns kis könyv harminc verset, lényegében egyetlen ciklust tartalmaz. Ferde szemmel néztek rá és nyert a somosi kislány Az óvodás „rajzvilágbajnok” Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy világraszóló sikert ért el a Somoskőújfalun élő hat­éves Oláh Henrietta, a So­mosi úti óvoda nagycsopor­tosa. Az IE-NO-HIKARI Association 5. nemzetközi gyermekrajzversenyén aranyérmet nyert egyik al­kotásával. Ezt magunk is megtekint­hettük, amikor ellátogattunk Henrietta ovijába. A japán írásjelekkel és angol fordítá­sával ellátott díszoklevélen maga Shuzo Suzuki úr, a pá­lyázatot meghirdető szövetség elnöke igazolta a somosi kis­lány nagy sikerét. Henrietta természetesen mit sem változott híressége kez­dete óta. Nem tervez lakó­helyváltozást, sem stílusvál­tást. A közelgő suli és a szere­tett rajzeszközök egyelőre la­kóhelyéhez kötik. Első, sajtónak adott nyilat-' kozata visszafogott, szerény volt, s ragyogó tehetséggon­dozói, az óvó nénik őhelyette is beszéltek. Gőz Sándornétól, az óvoda vezetőjétől, Parolininétól, a Oláh Henrietta helyettes vezetőtől, valamint Tálas Miklósáétól, a kislány csoportvezető óvó nénijétől megtudtuk, hogy a Somosi úti óvoda rendszeresen részt vesz a meghirdetett rajzversenye­ken, csurrant-cseppent is már egy-két helyezés, de a Henriet­táéhoz hasonló még nem. A hosszú hajú bájos kis vi­lágbajnok itt él a határszélen családjával és két testvérével, s mióta aranyérmes lett...-Azóta még többet rajzo­lok - mondja. - Különösen a festékkel szeretek dolgozni.-Milyen témákat szeretsz rajzolni?-Nem cím szerint, hanem inkább a tárgyak és hangula­tuk alapján rajzolok. Házat, dombot, mindezt élénk szí­nekkel. Közben előkerül néhány rajz Henrietta „korai korsza­kából” is, rajtuk valóban min­den olyan szerepel, ami egy kisgyermek fantáziavilágát megmozgathatja.- Ezek nem annyira jók - teszi hozzá az apró művésznő. Szabad idejében azért a ki­rakójátékot és a Szurtos Peti kártyajátékot is előnyben ré­szesíti, de csak akkor, ha már elfáradt a keze a rajzolástól. Az óvodásokat rendszere­sen elviszik tárlatokra is, hadd lássák, hogy a nagyok, a nénik és a bácsik hogyan csinálják. Most a nagyok nézték meg, Henrietta hogyan csinálta. Azt már csak a teljesség kedvéért jegyzem le, hogy a világbaj­nokunk természetesen festő­művész szeretne lenni. B. M. Magas az adó - Az idén nem játszik otthon a Rolling Stones Nem megy mennybe a miniszter Dukay Nagy Adámnak - hál’ Is­tennek - nincsenek azonosság­gondjai. Ez ugyan nem esztéti­kai kategória, de reményt nyújt arra, hogy továbbra is az marad, aminek indul, meglepően egy­séges hangú költőnek, akinek versbeszéde, ha változik, gazda­godik is az évek múlásával, bi­zonyára nem csúszik át semmi­féle, egymást kizáró, eklektikus szerepvállalásba, amint azt oly gyakran tapasztaljuk kisebb te­hetségeknél. Ezt a ciklusnyi közérzetval­lomást ugyan fölfoghatnánk akár szerepnek is, ha nem hitele­sítené az a társadalmi közeg, amelyben létrejött, illetve a személyiség költői ereje a maga természetességében. A természetességet egyébként is alapvetőnek vélem Dukay Nagy Ádám verseit olvasva. Nem úgy dalol ugyan, mint a madár - miért is tenné, ha nincs hozzá kedve? -, inkább tiszta, világos és rövid mondatokban, félszavakban megjegyzi, hogy most éppen miről is van szó. Nos, nincs szó semmiféle trükkről, mesterkélt vallomásos­ságról és prófétaságról, mániá­kus elkötelezettségek önger­jesztő, monoton hangoztatásá­ról, még kevésbé kisszerű szülő­földköltészetről. De nincsen szó objektiváló, analizáló világér­telmezésről, sem pedig önelide­genedésről, a költői nyelv prog­ramszerű visszavonásáról, noha nyilvánvalóan ismeri a „klasszi­kus avantgárd” ide vágó mintáit. A posztmodem kulturális relati­vizmusa - úgy tűnik föl - szin­tén nem foglalkoztatja, miután távol áll tőle bármiféle program­szerűség, mert úgy érezheti, nem az ilyen-olyan program a fontos, hanem az élet. Karácsony Attila grafikája Ezt ugyan szerencsére a vi­lágért sem írná le egy versben, de azt már - minden rejtőzködő szándéka ellenére igen -, hogy: „drága nagyanyám/ öreg let­tem és fáradtI nálad maradt jajveszékelől gyerekkorom” (Vonatok után). Persze erről az első könyveikben szoktak írni a költők, meg az utolsókban, vagy utolsó előttiekben, ha sze­rencséjük van. Miként arról is, hogy: „nincs új adat/ minden a régi/ kopott/ rozsdás/ oldalko- . csis/ Pannóniákkal húzunk az országúton/ esik az eső/ per­sze” (Budapest felé). Vagy itt van az Itt van újra című vers, amelyben „a hajnalodó világ­mindenség olyan minti ezerki- lencszázhetvenkilenc! mikor én még tényleg ismertem/ a hangu­latokat/ és semmi sem volt olyan korai/ mint amilyen késői most minden”. Úgy látszik, Dukay Nagy Ádám ebben a versében már föl is nőtt. Azt pedig majd ezután tudja meg, ha ugyan nem sejti máris, hogy az ember sohasem nő föl igazán, vagy, ha mégis, akkor legalább annyira rászorul a részvétre, mint egy teljesít­ményközpontú sikermenedzser még a jól megszolgált infark­tusa előtt, miközben annyit ron­tott a világon, hogy egy rakás szociális munkás sem képes helyrehozni. De hát sok más okon kívül azért vannak a költők, akik, ha nem is hozhatják helyre, nem is válthatják meg a világot - egyébként mindig az a legrosz- szabb, ha erre vetemednek -, legalább dünnyögjenek vizezett boruk vagy a kávéjuk mellett, szerelmesen, vagy sajnos, sok­szor anélkül, utolsó vendégként valahol, aprót keresve, ha többre nemigen futja, hogy el­mondják, most éppen miről is van szó. Mert nem arról, mint amiről például a mostani „butitájm” világ szól, amiből mindig má­sok húzzák a hasznot. Hanem arról, hogy egyetlen életünk van és nem kell mindig rohanni eszementen, mert a „boldog­sággyár” igenis bóvlit gyárt, az igazi csillogást csak a másik ember szemében lehet föllelni, amíg egyáltalán van egy másik ember. Tehát nem baj, ha „minket sehol/ nem keresnek mert/ nincs törzshelyünk". Attól még igaz az, amit mondogatnak, hogy igenis va­lami nagy baj történik most a világban az emberrel. Bódi Tóth Elemér A brit Rolling Stones-hívők valószínűleg nem fogják aranyba foglalni Gordon Brown pénzügyminiszter ne­vét ezen a nyáron, a zenekar ugyanis az ö költségvetésébe beállított új adószabályok miatt egyszerűen egy évvel odébb tette legújabb világ­turnéjának nyári nagy-bri- tanniai koncertjeit. A költségvetéssel a mun­káspárti kormány be akart fa­lazni egy rést, amelyen véle­ménye szerint évente ne- gyedmilliárd font szökött ki a kincstár kasszájából. Addig ugyanis azok a brit állampol­gárok, akik egy évben legfel­jebb 62 napot dolgoztak brit földön, s az esztendő többi - m külföldön keresték kenyerüket, mentesültek a ha­zai adófizetési kötelezettsé­gek alól. Most azonban ha csak egyetlen percet is mun­kavégzéssel töltenek Nagy- Britanniában, már egész évi jövedelmük után tartoznak adózni, akkor is, ha az adott pénzügyi évre vonatkozó adóalap zömét esetleg külföl­dön keresték meg. Jó megfejtés, szerencsés nyertes Elmúlt heti rejtvényünk meg- küldték, de ö éppen fürdik. Nagylóc, Szilvás u. 17. sz. A fejtése: Sajnálom uram, ezt a Ezerforintos vásárlási utal- mai rejtvény megfejtését június csomagot a szomszédjának ványt nyert: Vartik Zoltán 18-ig lehet beküldeni. Templomaink története Középkori falakkal - LITKE A Salgótarjántól északnyu­gatra fekvő helység már az 1300-as évek elején szerepel a pápai tizedszedő-lajstrom- ban, Luque néven. Miklós nevű papja hat garast fize­tett adó gyanánt. A később Lythke névre „hallgató” nógrádi település birtokosai a középkortól a Méhi, az Osgyáni, Bakos és a Koháry család tagjai voltak. A XIV. század elején már plébániával rendelkezett, 1433-ban pedig templomról is beszámolnak a korabeli írá­sok. A Szent Kereszt felma- gasztalása tiszteletére felszen­telt templomot Pázmány mű­ködőképesnek nevezi 1629-es egyházlátogatási jegyzőköny­vében. Bár a török ezt a falut is felégette 1595-ben, pár év­vel később ismét lakhatóvá tették az ide települtek. A Canonica Visitatiok sze­rint 1647, 1674 és 1686-os esztendőkben Litke plébániá­ját külső segítséggel látták el a licenciátusok, állandó papja, önálló plébánosi működés csak 1706 óta mutatható ki Litkén, az anyakönyvek 1726- tól maradtak fenn. A jelenlegi templomot a középkori falak felhasználá­sával 1766-ban építették, ám tornyot csak később kapott. A barokk templom mellé plébá­niaépület és kántori lakóház is tartozott, az 1761-es egyházlá­togatási jegyzőkönyv szerint mindkettő fából épült, de rö­videsen elkészült a jelenlegi barokk plébániaház. A templomot 1897-ben, 1926-ban és 1941-ben javítot­ták. Új harangját néhány esz­tendővel ezelőtt dr. Seregély István egri érsek szentelte fel. Filiaként Litkéhez tartozik, évtizedek óta az ősleletekről híres Ipolytamóc, de Mihály- gerge is. Egykoron még a Kis- gerge és Liptagerge összevo­násából Egyházasgergévé vált falu lelki patrónusa is a min­denkori litkei plébános volt. Ipolytamóc neve 1725-ben már felmerül az iratokban, IV. Lászlótól a Bory család kapta a falut. A falu végén állt a Szent Anna-kápolna, helyébe Bory József temetőkápolnát állítta­tott 1813-ban. Itt van a család kriptája is. Ipolytamóc Márton nevű papja már az 1332-37-es pápai tizedjegyzék szerint adózott. Az 1629-es egyházlátogatá­son Pázmány működő plébá­niaként jegyzi, Urunk menny- bemenetele titulusú temploma szentélye boltozott, hajója táb­lás. Egy újabb templom a hábo­rúban tönkrement; a mait 1948^19-ben építették a hívek Krisztus Király tiszteletére. Mihálygergét a XIV. század­ban a Záchok birtokolták; kö­zépkori temploma a török időkben elpusztult. Az 1731- es Canonica Visitatio szerint állt itt egy fakápolna, a nóg­rádi alispán jóvoltából. Ez azonban tönkrement és Ne- pomuki Szent János tisztele­tére építettek a falusiak egy másikat, majd 1925-26-ban Magyarok Nagyasszonya tisz­teletére építették fel a ma is fennálló templomot, áthozva a régiből a barokk Nepomuki- szobrot. Litke és filiái lelki életét vezették a húszas évektől: Fe­jér Miklós, Ferencz István, Balázs Albert, Ignácz Géza, Mocsáry Csaba plébánosok, Kalatovics Lajos, Korpás Ist­ván, B re hely László, Illés Ist­ván káplánok. Néhányan a katolikus iskola pedagógusai közül: Reményi Sándor, Simák Anna, Jurás János, Delia Mária, Kelemen József, Horváth Mária. D. F. Szép emlék a ’90-es évek eleji harangszentelés

Next

/
Thumbnails
Contents