Nógrád Megyei Hírlap, 1998. május (9. évfolyam, 102-125. szám)
1998-05-09-10 / 108. szám
2. oldal Megyei Körkép 1998. május 9., szombat „Legeredményesebb gyermekvédelem az eredményes tanítás” Pálfalva iskolájának 125 éve A XIX. század második feléig a magyar iskolák többsége egyházi kezelésben működött. Zagyvapáifalván azonban a középkor óta nem volt templom. A török hódoltság előtt meglévő templomnak csak a helye maradt meg, újat csak a XX. században építettek. Pap csak temetni járt a községbe, amely egyházi- lag Salgótarján filiája volt - tudhatjuk meg Szabó Zoltán tanulmányából, melyben Pálfalva oktatástörténetével foglalkozik. Az iparosodott településnek azonban az Eötvös-féle népoktatási törvénynek köszönhetően 125 éves az iskolatörténete. portokban történő, kiemelt óraszámos oktatást jelent. Ebben a matematika, a mozgásképesség, az ének-zene-tánc, az idegen nyelv oktatása kapja a főszerepet. További érdekesség a sporttal kapcsolatban, hogy majd minden évfolyamon működik testnevelés tagozat, s népszerűek a nagysziineti bajRészlet a gazdag dokumentációs anyagot bemutató iskolatörténeti kiállításból Az idén jeles évszámhoz érkezett a zagyvapálfalvai Arany János Általános Iskola. A település első elemi iskolája ugyanis 1873-ban kezdte meg működését. A kezdeti egy tanterem és egyetlen tanító helyett ma már 865 gyermek, 70 pedagógus és összességében 102 felnőtt dolgozó jelzi az intézmény szerepét. Az iskolában nagyszabású ünnepséggel és iskolatörténeti kiállítással emlékeztek meg az évfordulóról. Véghseö Tamás iskolaigazgatót a múlt tárgyi emlékei között a pálfalvai iskola jelenéről és jövőjéről kérdeztük. Arról, hogy melyek ezen városrész — gyermekeken keresztül is visszaköszönő - problémái, örömei, mi adja ma az Arany iskola erősségét, s mennyire fontos ma Pálfalvának az, hogy önálló iskolája van. Dobó István várkapitányhoz hasonlóan fogalmaz az igazgató, amikor azt mondja, erősségük a pedagógusok fel- készültségében rejlik.- Nyitott légkörben, baráti, segítőkész közegben dolgozunk az iskolában. Nincs torzsalkodás, rivalizálás. Pálfalvainak lenni mindig is lokálpatriotizmust jelentett, amit bizonyít a zagyvapálfalvai baráti kör is. Figyelmükből jut az óvodának, iskolának, segítenek abban, hogy a várossal jobban megértessük városrészünk fontosságát - vallja Véghseö Tamás.- Diákjaink 20 -25 százaléka cigány. Köztük is vannak kitűnő tanulók, igaz, az arányuk lényegesen kisebb, mint a nem cigány gyermekek között. Mi nem aszerint végezzük a felzárkóztatást, hogy a gyermek cigány, vagy nem. Ettől fontosabb a családi háttér, ami nem származáshoz kötött. A heterogenitás ma a gyermekvédelemben központi szerepet játszhat. Az iskolaigazgató - aki korábban egyebek között a gyermek- és ifjúságvédelmi intézet igazgatóhelyetteseként is dolgozott - úgy véli, leghatékonyabb gyermekvédelem az eredményes tanítás. Ehhez kívánnak segítséget adni a zagyvapálfalvai iskolában. Esélyt a gyermeknek, hogy a családon belüli problémák, a munkanélküliség gondjának otthon is megjelenő rossz hatásai ellenére is életét jobbra fordíthassa. Nincs felzárkóztató osztály, stigma, melyet a gyermek egy életen át magán visel, hanem olyan közeg, melyből egy másikba való átkerülésnél zökkenőmentes lehet az átmenet. A felzárkóztatás mellett a tehetséggondozás sem elhanyagolható egy tanintézetben. Az Arany János iskolában negyedik osztálytól végeznek „nívócsoportos” oktatást, ami érdeklődési kör szerinti, bontott csonokság őszi és tavaszi fordulói, melyek kedvéért egy kicsit még az iskola tanítási rendjét is móx dosítják. A közelmúltban reprezentatív ünnepséget tartottak az iskolaalapítás 125. éve kapcsán. Az itt működő iskolarádió, iskolaújság, galéria, a diákönkormányzat számos figyelemre méltó dolga, az. énekkar és az iskola történetét feldolgozó kiállítás impozáns kirakatot mutatott. Azt is hihetnék, itt kolbászból fonják a kerítést. Végh- seő Tamás szerint azonban a kirakat csak kirakat, ha abban némely dolog tükröződik is.- Négy tantermünk hiányzik. Órák vannak a folyosón, ebédlőben, egy rossz döntés következtében most tényleg feszí- tőek a teremgondok. A tetőt át kellene palázni, a héjszerkezet cserére szorul, a nyílászárók állapota miatt magas a fűtésszám- iánk, elhasználódott a víz- és a fűtésrendszer, a sportudvar balesetveszélyes, föl kellene újítani. Működési költségünk az elmúlt öt évben - akármekkora energiaár-emelés történt is - gyakorlatilag nem változott. A bővítésre ígéretet sem kaptunk a fenntartótól. Hogy mennyire fontos Pálfalvának az iskola, azt nap mint nap tapasztaljuk. Jó lenne azt a bizonyítási készséget az önkormányzat részéről is érezni. T. L. Mária néni története - A kiállítás őre Balassagyarmaton Amíg szükség van rá, nem panaszkodik Gyönyörű tavaszi nap van, szinte éget. Amolyan sétálós, nevetős. Jólesik ilyenkor bóklászni a városban. A balassagyarmati Szerbtemplom hűvösébe érve pici, mosolygós szemű asszony fogad bennünket, aki mint a kiállítóterem őre készségesen mond pár szót a művészről és munkáiról. A prospektust is kínálja, de szégyenkező arckifejezéssel mondja, hogy csak kicsit tud angolul, szlovákul meg egyáltalán nem. Ahogy elkezdünk beszélgetni, meglepő szellemi frissességgel válaszol kérdéseinkre. Mint kiderül, nem véletlen, értelmiségi pályán haladt a sorsa, amelyet egészen idős koráig a származása miatti mellőzöttség árnyékolt be.-Elég szomorú gyerekkorom volt - meséli a 72 éves Bozóki Mária. - Édesapám a Horthy-csendőrségen dolgozott a számvevőszéken mint GH-főnök. Akkoriban még nem voltak gépesítve a hivatalok, hosszú számsorokat fejben számoltunk ki, még én is. Édesanyám háztartásbeli volt. Elég korán árván maradtunk a tőlem három évvel fiatalabb húgommal. Anyukám 52 évesen halt meg tüdőgyulladásban. Édesapámat agyvérzés vitte el 54 évesen. Én a Balassi Bálint Gimnáziumba jártam, ahol 1945. július 15-én érettségiztem, mert akkor a harcok miatt kihúzódott az iskolaév. Továbbtanulásról szó sem lehetett édesapám múltja miatt, anyukámtól még az özvegyi nyugdíjat is megvonták. Bár kérelmeztük, de mire a válasz megérkezett édesanyám már halott volt. Érettségi után a járásbíróságra mentem dolgozni gépírónőnek. Úgy öt év múlva pénztárossá neveztek ki, de onnan 1953 áprilisában politikai okok miatt távoznom kellett. Akkor még hajadon voltam, és azóta is az vagyok. Még fiatal koromban, talán azért is kerültem a párkeresést, mert nem szerettem volna múltam miatt senkit sem bajba sodorni. A munkába temetkeztem. Élnem és dolgoznom kellett. A meg nem adott gyermekáldás utáni vágyam az időközben megszületett keresztgyerekeimen kiélhettem. Az ő nevelésükben segítettem húgomnak és közben állást keresgéltem. De ahol állás után néztem, ott általános vélemény volt, hogy szakmailag megfelelek, de politikailag nem. Ez állandón lesújtott, depressziós lettem. Aztán a véletlen segített rajtam. Találkoztam egy volt osztálytársammal, aki az erdőgazdaságnál dolgozott, ő ajánlott ott egy titkárnői állást, mert a titkárnő szülés előtt állt, nem volt emberük az irodában. Mivel a járásbíróságon elbocsátással adták ki a munkakönyvemet, így a kész tények ismeretében azt mondta a főnök, hogy neki mindegy, ki és mi, csak megbízható, jó munkaerő legyen. Ki kellett közvetítenem magam az akkori tanácsnál és három hónapra egyelőre felvettek. Aztán a munkaviszonyom meghosszabbították. Mindez 1953. augusztus 12-én kezdődött és 1954 februárjában már kezembe adták a vég- legesítési okmányt. Örömömben sírva fakadtam, el se akartam hinni, hogy most már biztos helyem van, nem kell naponta attól tartanom, mikor rúgnak ki megint. Bár a munkahelyemen megbecsültek, de nem nézhettem az órámat, mint a többiek, hogy mikor jár le a munkaidőm. Az erdőgazdaságnál nem volt olyan éles a pártvonal, de a látszatot őrizni kellett velem szemben is, mint aki politikailag megbízhatatlan volt a párt szempontjából. A főkönyvelő Oláh Sándor volt. Aztán 56-ban neki is mennie kellett innen politikai okokból. Akkoriban került ide Simon Endre főkönyvelőnek a megyei tanácstól. Bizalmatlanul fogadtam, mert az volt a híre, hogy sorra meneszti a dolgozóit. Akadtak erdőgazdaságiak és kívül állók is, akik megfenyegettek, hogy ha sokat beszélek, könnyen repülhetek én is. Ezek után az új főkönyvelőt sírással fogadtam, és így is mutatkoztam be neki. Mikor rákérdezett, miért sírok, akkor megmondtam neki őszintén, hogy a híre miatt. Erre azt válaszolta, hogy hallotta rólam, milyen tisztességesen dolgozom, jó munkaerő vagyok, és ha ezt így folytatom, semmi bántódásom sem lesz. Akkor is nagyon alkalmazkodtam. Végre elérkezett 1956. október 26. Akkor helyettesítést vállaltam a bér- számfejtésen gépírónő létemre. 1957. március 1-jén kineveztek társadalombiztosítási ügyintézőnek, mivel ott üzemi kifizetőhely volt. itt is maradtam megállás nélkül nyugdíjazásomig. De nyugdíjas létemre sem bírtam megülni egy helyben, így kerültem a növényvédő állomásra titkámőhelyettesnek, a Finomkötötthöz jelölőnek. De dolgoztam az iparcikknél és az őrhalmi tsz-nél SZTK- ügyintézőként is. Aztán nyu- godtabb állásom is volt a Palóc Múzeumnál, ahol teremőr voltam a múzeum felújításáig. Itt nagyon szerettem dolgozni. Ezután kerültem jelenlegi helyemre a balassagyarmati művelődési központ alkalmazottjaként mint teremőr. Napi négy órában fogadom a látogatókat á Szerbtemplomban lévő kiállífóteremben, immáron nyolc éve. Sajnos, az orvos tanácsára nem dolgozhatok többet napi négy óránál. Hja! A szerelem? Hát persze, hogy elért engem is. Bár nem sokáig örülhettünk egymásnak. Még 1971-ben üdülni küldött a cégem, és ott megismerkedtem egy nyugdíjas erdésszel, aki mellesleg özvegy volt. Megszerettük egymást. Öt évig tartott a románc, még a kezemet is megkérte, ám a házasság előtt gyomorrákban elment szegény. Azóta nem is kerestem senkit a helyébe. Pedig nagy álmom volt, hogy a küzdelmes fiatalkorom után boldog, szép öregkor vár rám. De nem panaszkodom. A testvérem gyermekei és unokái körbevesznek, törődhetek velük, mint a sajátjaimmal. Szabó Barbara Első az arculat kialakítása Rétság és környéke középtávú idegenforgalmi fejlesztési koncepciója 12 legfontosabb témakörre csoportosítja a tennivalókat. Első helyre sorolja az említett települések idegenforgalmi arculatának kialakítását, elsősorban a természeti és tájjellegre építve. Ugyanis a Duna-Ipoly Nemzeti Park, a Börzsöny, a Cserhát és Ipoly-völgy lesz a harmadik évezredben a fővárosban és a síkvidékeken élők legkedveltebb kiránduló- és pihenőhelye. Kiemelt feladatnak tekintik a zöld- és a hobbiturizmus kialakítását, a kistérségi együttműködésben rejlő lehetőségek kamatoztatását, turisztikai infrastruktúra kiépítését, nyelvtanfolyamok, ismeretterjesztő előadások szervezését. Egy szépséges tavaszi nap krónikája „Szent György havában” Kflstfilvos falvak Nnffrádhan A Tájak-Korok-Múzeumok salgótarjáni klubja a „Honismerettel honszereíethez” felszólítást sugalló - dr. Dornyay Bélától származó - mottóhoz híven állította össze az idei klubprogramot is, amelynek fő célkitűzése az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulójáról való megemlékezés, olyan magyar géniuszok születésének 175. évfordulójával összekötve, mint Petőfi Sándor és Madách Imre. A költő és drámaírónk emlék- tünket és tiszteletünket leróva helyeit meglátogatva kegyele- elevenítjük fel költői nagyságuk szellemét és a szabadságharcban betöltött szerepüket. Ezt a célt kívánta szolgálni az első, élményekben gazdag, tartalmas, útiprogramunk is, amelynek során Máriabes,4 dengelegi XIII. századi templom nyő-Gödöllő-Isaszeg-Fót útvonalon tét tünk kirándulást március 28-án. Az 1849-es tavaszi hadjáratában - április 6-án - Isaszegen aratta Klapka, Damjanich és Aulich vezetése alatt a honvédsereg legfényesebb győzelmét az osztrákok felett. Az isaszegi csata emlékműve a Kálvária-dombon áll, ahová felsétáltunk és leróttuk tiszteletünket a hősök emléke előtt. E tartalmi célkiemelés mögött nem valami direkt, didaktikus elgondolás rejlik, hiszen egy tájrészlet megtekintése, megismerése kapcsán mindig az egész keresztény Európa, a magyar nemzet kultúrája, természeti értékének gyöngyszemei az irányadók. Természetes, hogy szűkebb hazánk a „Palócföld” kincseinek exponálásán keresztül hat a „genius loci” és a korszellem kisugárzása, ha elég nyitottak vagyunk az ismeretek befogadására és az élmények hiteles átélésére, érzésekre. Hogy a TKM-klub tagsága valóban ilyen szívvel és kedvvel vesz részt a közös programokban, igazolja Teleki-sírbolt Szirákon az április 25-i „Kastélyos falvak” útiprogramja is, melyre annyi jelentkező volt, tájaira jellemző geológiai, forhogy két autóbuszt kellett indí- mai értelemben, amit mi széptani, és még így is voltak kima- séges, dimbes-dombos völ- radók, akik a beszámolót ol- gyekkel, kis patakokkal fel- vasva igen bánatosak lehetnek. szabdalt, vulkáni kúpokra épült A dél-nógrádi falvak a Cser- - ma már - várromokban szemhát alján terülnek el, amely a lélhetünk. A megbúvó apró fallegrégebben lakott területeink vakat a templomtornyok jelzik, közé tartoznak. E kis tájrészlet- Jobbágyinál a 21-es útról leben megtalálható minden, ami térve hepehupás utak, egyes he- az Északi-középhegység nagy lyeken hajtűkanyarok teszik Nógrádsápi gótika „mozgalmas” korhűen már-már „mikszáthivá” századvégi útkarbantartásunk helyzetét a rázkódással. Érdemes időzni Egyházasdengelegen, Erdőtar- csán, Nógrádsápon, Bercelen, Vanyarcon, Szirákon, Bujákon, ahol maradandó élmények várnak. Lőrincz Gézáné nyug. igazgató, klubtag
