Nógrád Megyei Hírlap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-30–05-01 / 101. szám

2. oldal

SALGÓTARJÁN

Megyei Körkép

Ki hol töltheti az ünnepet? - Lapunk ajánlata a települések programjaiból

Majálisok, vidámság megyeszerte

A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségébe tömörült szakszervezetek Salgótarjánban a Dől inkába hívják tagjaikat, a szórakozni vágyókat. Salgótarjánban zenés köszöntő ébreszti a város lakóit. Boldvai László országgyűlési képviselő ünnepi köszöntője 11 órakor kezdődik. A Defekt Duó műsorát divat- bemutató és amatőr beatzenekarok fellépése követi.

A Közúti Közlekedési Szak- szervezet Nógrád megyei szervezetéhez tartozó szakszervezeti tagok és hozzátartozóik két helyen, a Nógrád Volán szabadidőbázisán, Balassagyarmaton pedig a Nyírjesben tartják majálisukat. A gyerekek különböző játékokban mérhetik ösz- sze ügyességüket. Az idei menü egytálétel: gulyásleves.

A Magyar Köztisztviselők Közalkalmazottak Szakszervezetének Országos Irodájához tartozó megyei szervezetek a SZÉF és az MSZOSZ rendezvényeihez kapcsolódnak.

Minden korosztálynak változatos programot kínál a rétsági majális. Megrendezik a második Nógrád megyei halászléfőző versenyt, de lesz íjászati, lövészeti bemutató, kutyaszépségverseny, postagalamb-röpte- tés, rendőrkutya- és tűzoltóbemutató. Az érdeklődők megcsodálhatják a hőlégballon működését is. A gyerekeknek játékos és sportvetélkedők nyújtanak szórakozási lehetőséget, sőt az is kiderül, ki lesz. Rétság legerősebb embere.

Pásztón az önkormányzat hívja a május elsejei ünnepségre a város lakóit a strandra. A program szerint Kádárkuli József, a helyi nemzeti kör elnöke mond ünnepi köszöntőt a

Kövicses-hídnál, a létesítmény átadásának ötödik évfordulóján. Sportbemutatókkal, zenés közéleti kabaréval, divatbemutatóval, folklórműsorral folytatódik az eseménysorozat, amit gyermekműsorok követnek. 18 órakor kezdődik Balázs Péter, Forgács Gábor, Karda Beáta és Balassa Tamás szórakoztató műsora.

Az SVT-Wamsler Háztartás- technikai Rt., az Iparfém Kft., a Fűtőber Kft. cégvezetése és szakszervezeti bizottságai Salgótarjánban a Forgách úti sportpályára várják a majális résztvevőit. Mede Sándor vezérigazgató, Sándor Sándor szakszervezeti titkár köszönti a megjelenteket. A délelőtt különböző sportversenyekkel telik el. Utána ebéd, a menü: babgulyás, töltött káposzta, virsli, ökörsüll, sör, rövidital, bor és üdítő kíséretében. A Brill tánczenekar játszik.

A kastélykerti majálisra hívja a város lakosságát a bá- tonyterenyei önkormányzat, s a Kastélykerti Művelődési Ház és Könyvtár május elsején. Térzene ébreszti a lakosságot, majd majorettek vonulnak fel. A Himnusz után Juhász Gábor országgyűlési képviselő köszönti a jelenlévőket. Utána a helyi óvodák, iskolák, intézmények művészeti csoportjai adnak műsort. A Rock-Fort együttes koncertjét divatbemutató követi. A népkerti sportpályán kispályás labdarúgótorna lesz.

Érsekvadkerten a délelőtti sporteseményeket követően kulturális műsor uralja a május elsejei találkozót. A programban Humor minden mennyiségben címmel a Pölhös-Ur- mös duó jelentkezik, amit

Payer András zenes műsora követ. Straub Dezső félórás előadása után Pere János, Fehérvári Márta, Körmendi Péter ad vidám, zenés műsort. A Gödörben utcabál zárja a rendezvénysorozatot.

Immár második alkalommal nemzetiségi nappal nyitja meg kapuit május elsején a diósjenői strand. Délután egy órától a környék hagyományai, szokásai elevenednek meg a műsorban. A színvonalas folklórt a berkenyéi, szügyi, nógrádmar- cali csoportok garantálják. Szerepel még Bartus Józsefné he- rencsényi mesemondó is. A találkozót Harangozó Teri műsora színesíti, hiszen „Mindenkinek van egy álma”, de bemutatkozási lehetőséget kapnak amatőr rockegyüttesek is. Nem lenne teljes a majális az elmaradhatatlan kispályás labdarúgó-mérkőzések nélkül, de bográcsozóversenyre is buzdítják a résztvevőket a szervezők.

A Tessedik-napok április 30- án kezdődnek Cserhátsurány- ban és május elsején fejeződnek be. A csütörtöki egész napos kulturális program után május elseje a sporté. Az egyéni és csoportgyőztesek oklevelet kapnak. A legtöbb pontot elért iskola a Tessedik-díjat veszi át az iskola kosárlabdapályáján, rossz idő esetén a tornateremben.

Balassagyarmaton a művelődési központ szervezésében zajlik le a május elsejei majális. Délelőtt kispályás labdarúgóbajnokság lesz, délután a szabadtéri színpadon, rossz idő esetén a művelődési központban gazdag műsort kínálnak a szórakozni vágyóknak. A történeti játszóházban a Mulatság

Mátyás király udvarában című játékra kerül sor. Paprika Jancsi címmel vásári bábjáték következik, Veres Kata vezeti a Népzenei táncház és Népi játék című májusfaköszöntőt. Szerepel a Balassagyarmati rézfú- vóskvintett is. Nemesvári Norbert és Várnai Miklós szórakoztató zenét ad elő.

A rimóci fúvósok köszöntik Ipolyvecén május elsején a község lakosságát. Négy csapat részvételével zajlik majd a kispályás focibajnokság, melyet a község női futballcsapatának bemutatkozása követ. A. szünetben határőr-, fegyveres és kutyásbemutató lesz. Délután a község, a vám- és pénzügyőrség öregfiúk mérkőzése után Czibulya Tibor szolgáltat tánczenét.

A Magyar Szocialista Párt szécsényi városi szervezete a Kossuth ligetbe hívja a majális résztvevőit. A program kispályás labdarúgótornával kezdődik, majd köszöntő lesz. A szórakoztató műsorban fellépnek a művészeti iskola növendékei, a mihálygergei néptáncegyüttes, kísér a Tücsök zenekar. Utána a Defekt Duó zenés közéleti kabaréval szórakoztatja a megjelenteket.

Karancsalján az általános iskola szülői, iskolai és települési közössége hívja a község lakóit a Tavasi-stadionban rendezendő majálisra. Délelőtt sport- versenyek lesznek, majd rendőrségi technikai bemutató zajlik. Délután a fiatal tehetségek műsorával, divatbemutatóval, önvédelmi bemutatóval, az általános iskolások májusi köszöntőjével folytatódik, majd szabadtéri bállal fejeződik be a program. V. K.

PÁSZTÓ

1998. április 30., csütörtök

Május elsejei ajándék Salgótarjánnak a Geofortól

Kercseg-lapos: ismét tisztás!

Megújulva várja a majálisozókat a kirándulóhely

Több hónapos munka után ma ismét régi fényében pompázik megannyi baráti összejövetel, brigádkirándulás, iskolai számháború helyszíne: a Karancs-hegy lábánál

fekvő Kercseg-lapos. Mindez egy helyi vállalkozó áldozat- vállalásának, lokálpatriotizmusának az eredménye.

Abuczki János, a Geofor Kft. ügyvezető igazgatója természetszerető ember. Tavaly határozta el, hogy saját költségén, a Bükki Nemzeti Park útmutatásai alapján

helyreállítja a területet. Ehhez meg kellett tisztítani a parkot a fattyúhajtásoktól, a bozóttól, s nem utolsósorban a soksok szeméttől. Mint Jusztin Sándor „gondnok” meséli: majd’ tizenkét napon át égették a gazt, annyi volt belőle.

Segítőjével, Mede Andrással helyreállították a bográ- csozó, szalonnasütő helyeket, megcsinálták a padokat, asztalokat, új tetőzetet kapott az esőbeálló, lenyesték az útra

lehajtó ágakat, szóval, igazi parkot varázsoltak Kercseg- ből. A Geofor mintegy-hatvan alkalmazottja húsvét előtt töltött ott egy hét végét munkával. Sokan segítettek, munkálkodtak azon, hogy május elsejére készen álljon a park a munkában megfáradt emberek fogadására. Tegnap felkerült egy tábla is a bejárathoz, amelyben a csend, a rend és a tisztaság megóvását kérik a parkot látogató emberektől. Valameny- nyien tartozunk annyival a Ge- ofomak, hogy autónkkal, motorkerékpárunkkal nem szántjuk végig a gyepet, a szemetet a gyűjtőkbe dobjuk, nem úgy, mint az a család, amelyik sza- tyomyi krumplihajat hagyott maga után. így lehet csak maradandó az alkotás, amelyet a kohász természetjárók alakítottak ki egykoron. így lehet Ker- cseg a túrázók, a kocogok, he- gyibiciklizők, gombázók, bog- rácsozók öröme. Óvjuk, hogy még sokáig használhassuk! (németh)

A vidám szórakoztatás nagymestere volt a „sergős” Dezső bácsi

Kultúraéhes falvak vándora

Ki ne emlékezne az idősebbek közül a „sergős” Dezső bácsira? Nem csak Salgótarjánban, vagy közvetlen környékén, de másutt a megyében, sőt az országban is. Középiskolás korom sosem felejthető emlékei közé tartoznak a láncos körhintázások, amikor még három menetet hajtottuk a hintát, hogy a negyedik menetre ingyen beszállhassunk. Emlékszem a ponyvás céllövöldében a találatot jelző nagy durranásokra, a lányoknak lőtt ajándékokra, s arra a hangulatra, amely már nem jön vissza többé.

A salgótarjáni csendes Munkácsy utca egyik társasházában él Lopatovszki Dezső bácsi. Az egykori felvidéki kohászdinasztiából származó ember, túl már a nyolcadik ikszen, szívesen beszél családjáról, önmagáról, egykori ritka foglalkozásáról.- Az én nagyapám toborzott szakmunkásként érkezett annak idején a diósgyőri vasgyárba - emlékezik. - Akkor még fabarakkokban laktak a munkások. Tudja, olyan kátránytetős kalyibákban. A család ott szaporodott meg. Az apám is ott született.- Mikor jöttek Salgótarjánba?- Hány éves lehettem én akkor? - tűnődik el. - Nem is tudnám megmondani. Húsz vagy huszonkettő?

A vékony, szikár, gyér ezüsthajú férfi dörzsölgeti a homlokát, s csendesen mondja, hogy mostanában már nehezebb az emlékezés. Kisebbik fia, Lopatovszki Csaba, aki elkísért erre a beszélgetésre, kisegíti.- Amikor először jött ide apu a körhintával, akkor lehet, de amikor már a családdal együtt költöztünk ide. az 1955-56-ban történt. S én hatéves voltam, amikor itt telepedtünk meg. Akkor laktunk itt először lakókocsiban a Kosléder Franci bácsi mellett. Tetszik emlékezni rá?- Azelőtt Egerben is laktunk egy kis ideig, meg Miskolcon is- élénkül meg Dezső bácsi emlékezete. - Utána jó pár évig nyáron lakókocsiban laktunk. Mentünk pendlizni a környékbeli falvakba. A feleségem artistanő volt, mert hát, mi artisták voltunk.

Dinasztia- Akkor ez dinasztikus dolog?-Csak még annyit az előzményekről, hogy Dezső bátyám megnézte, honnan is származtunk — szól közbe ismét Csaba.- Az édesapám felmenői északról, a Felvidékről, illetve Lengyelországból származtak. A nevünk lengyel. Betelepített kohász, hengerészként jöttek Diósgyőrbe az őseink. Apu diósgyőri származású, de a nagyanyám is, akinek az volt a neve, hogy Otyepka.

Dezső bácsi kezembe ad egy megsárgult füzetecskét.-A feleségem artistakönyve- mondja nagy szeretettel. — Az én irataim mind elvesztek, amikor orosz fogságba vittek el. Hej, de szép asszony volt.- Milyen artista volt?- A feleségem univerzális volt. Ha kellett, minden számba be tudott ugrani. Még bohóc is volt - válaszolja büszkén Dezső bácsi, akitől azt is megtudom, hogy az artistáskodás anyai ágon került a családba. A feleség szülei voltak artisták.-Dezső bácsi, hol ismerte meg a feleségét? - faggatom.- Kilencéves volt mikor megismertem. S attól a perctől fogva nem tágítottam - mondja áhítatos emlékezéssel. - Állandóan jártam utána, felkerestem

merre járnak. így ismertem meg, s voltam náluk alkalmazásban is, mert cirkuszuk volt.

Csaba ismét közbeszól.-Édesapám anyukája meghalt, amikor apu másfél éves volt — magyarázza Csaba a helyzetet. - Ő félárva maradt. A nagyapám úgy jött haza a háborúból, hogy ágyhoz kötött rokkant volt, s egész haláláig édesapám tízéves fiatal gyerekként gondozta, ápolta a nagypapát. S miután ő is meghalt, apu tizenhárom évesen teljesen árva maradt.- Másfél éves voltam, amikor anyám meghalt, nem is ismertem, s nekem még a mai napig is hiányzik az elmaradt anyai szeretet. Tizenhárom éves voltam, mikor az apám is meghalt keresőképtelen hadirokkantként. Koszt-kvártélyon voltunk egy helyen, mert akkor nyugdíjat sem kapott, s mikor meghalt az apám, azt mondta a háziasszony: „Na, Dezső, én már nem tudok neked lakást nyújtani, kosztolni, fizetni nem tudsz, nem tudok adni semmit.” Eltemettük az apámat, s mikor ráhúzták a földet sírtam a sír mellett. Mire felemeltem a fejem a kezemből, egyedül maradtam. A rokonságból mindenki ott hagyott, nehogy valamelyikükre ráragadjak. No, én akkor kimentem a temetőből, hasra feküdtem a gyepen, sírtam addig, amíg bele nem fáradtam, hogy most mihez kezdjek. Felálltam, néztem szanaszét, hogy merre induljak. Mint akit kitettek a kapun, hogy arra indulsz, amerre jónak látod. S akkor találkoztam egyik iskolatársammal, akinek a bátyja már artista volt egy cirkusznál. Azt mondja, „Hallottam, hogy

meghalt a faterod”. Mondom, igen. „S most mihez kezdel?” Tudta, hogy milyen sorsunk volt az apámmal. Ő beajánlott a bátyjának, aki egy cirkuszban dolgozott. Engem is beszerzett oda.

— Mit tetszett kitanulni?-Csináltam trapézt, gyűrűt,

foggal tartást. Kardnyelést is csináltam. A feleségem meg lovagolt, szakozott.

— Merre léptek fel?

— Ausztriában, de nem sokáig, inkább itt, Magyarországon utazgattunk. Sajnos, egy súlyos baleset miatt abba kellett hagyni. Egy délutáni előadáson a trapézról estem le, telt ház előtt augusztusban, perzselő melegben.-Ezzel vége lett a karriernek?-Vége - mondja kesernyésen. -Akkor kezdtem bele a mutatványosszakmába. Ez a háború után volt. Közel öt évig voltam hadifogságban egy do- nyeci szénbányában.

A nagy mutatványos- Mikor nősült Dezső bácsi?

— Nem tudnám megmondani- tűnődik, de Csaba közbeszól.-Én tudom, 1938-ban, mert

39-ben született Dezső.

Újra felvillannak az emlékek és mondja.-A gyerekek, ahányan vannak, annyifelé születtek.

— Mekkora a család?

— Most van 11 unoka, 5 dédunoka. Évente legalább három- négy alkalommal az egész család összejön. Különösen a születésnapokra. Egy-két hiányzó azonban mindig van, de akkor is vagyunk több mint harmincán.

— A vége szakadt artistáskodás után mivel foglalkozott?- Mutatványos lettem. Ez céllövöldéből, gyermek- és felnőttkörhintából, hajóhintából, lánckörhintából állt.-A papát úgy is ismerik az egész megyében - szól közbe ismét Csaba —, hogy Dezső bácsi, a sergős.- Milyen élet volt ez?-Nagyon szegényen éltünk.

Kemény élet volt. Télen-nyáron utaztunk hóban, jeges utakon lovakkal.- A közönség megbecsülte ezt az igyekezetét?- Nekem sehol a világon haragosom nem volt. Nemcsak szívesen láttak, hanem vártak is. Jobbára a búcsúkba jártunk, meg oda, ahol rendezvény volt.- A gyerekek közül senki nem örökölte ezt a foglalkozást?- A nagyobbik lányom, a Sanyi felesége. Nagy kedve volt neki az artistaszakmához. Volt ismeretségünk a központban és elintéztük, hogy mehet az artistaakadémiára. Este ösz- szepakolt, de reggel felöltözve ült a konyhában és sírt. Nem akart menni iskolába, nem akarta elhagyni a szüleit. Pedig a helye már megvolt.- A többi gyerek nem vonzódott a pályához?-Nem, de mindenki megtalálta a helyét az életben.

Csaba ismét közbeveti.- Hogyne lett volna kapcsolatuk a papáéknak, amikor Magyarország leghíresebb utazócirkuszában dolgoztak mind a ketten. Az igazgatót úgy hívták, G. Eötvös Aladár, akinek a fia az a bizonyos Jászai-díjas artista, Eötvös Gábor. Az ő felesége, született Pickard Mariska, a Fővárosi Nagycirkuszban sokáig volt igazgató. Ottó bátyámnak Aladár bácsi a keresztapja. Tudja, az Eötvös

nagypapa, akit csak úgy emlegetnek, hogy „Van másik!”.- Nem hiányzik a cirkusz világa?- Már kiábrándultam belőle. Meg aztán csak belefárad az ember. Fájt, hogy a baleset után már nem azt csinálhattam, amit szerettem, az artistáskodást.

Csaba újra segít magyarázni.- Éva húgomék még folytatják a szakmát, mivel az ő férje is hasonló körből származik. Együtt utaztak apuékkai, s amikor abbahagyták, ők folytatták.- Sokáig voltam országos elnöke ennek a mutatványosz- szakmának - mondja Dezső bácsi.

Ki is fogja a halakat

Oklevelek sorjáznak a falon. A legdíszesebbet 1982-ben kapta, amikor lemondott az elnökségről. Ezzel a Szórakoztató és Vidám Park Vállalkozók Egyesülete köszönetét mond Lopatovszki Dezsőnek a több évtizedes becsületes munkájáért, amivel lehetővé tette számukra, hogy méltó módon tovább tudják vinni az általa képviselt mutatványosszakmát.

Magyarországon 4—500 kör- hintás mutatványos vállalkozás létezett, s ennek volt a KI- SOSZ-on belül egy szakmai szakosztálya, amíg nem önállósult. Ennek volt több mint 20 évig az elnöke Dezső bácsi.

A gyerekeiről újságolja.-Dezső fiam bányász akart lenni, majd érettségizett, rendőrtiszti iskolát végzett. Csaba pedig közismert éremgyűjtő, megbecsült szakembere az adóhivatalnak.

Dezső bácsi nem csak nagy horgász hírében áll, ő ki is fogja a halakat. Mestere a pecázás- nak.

Búcsúzóul megmutat egy fotót, amely az általa kifogott 10,5 kilós pontyot ábrázolja. Büszke rá, akárcsak egész eddigi életére. Pádár András