Nógrád Megyei Hírlap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-11-12-13 / 86. szám
1998. április 11., szombat Mozaik 9. oldal Darabolt és lapítható szobrok - „Komputergrafikát idéznek a fémszerkezeteim” Hampshire ír szobrászt delegált Nógrád angliai testvérmegyéje, Hampshire ez alkalommal egy szobrász, John Gibbons által vendégeskedett megyénkben. Az ír származású, 49 éves hampshire-i professzor Pász- tón készített munkáját a hónap műtárgyaként hamarosan bemutatják a Nógrádi Történeti Múzeumban. Ott, ahol egy év múlva reprezentatív kiállítása is lesz Gibbonsnak. John Gibbons műtermében A magyaros vendéglátásból talán többet is kaphatott volna a hampshire-i vendég, aki Bobály Attila szobrászművész meghívására látogatott el Nógrád megyébe. Szerencsére puritán emberről van szó, akit a művésztárs patronálása mellett Frisch Oszkár, a megyei közgyűlés al- elnöke a rendelkezésére álló keretből kisegített. Sőt, akadt vállalkozó is, aki Pásztón a rendelkezésére bocsátott egy műhelyt, ahol szabadon alkothatott. John Gibbonsnak pedig ez a fontos, valamint az, hogy dr. Horváth István, a Nógrádi Történeti Múzeum igazgatója ígéretet tett egy reprezentatív kiállításának salgótarjáni megrendezésére, ahol is a múzeum ingyenesen bocsátja a művész rendelkezésére a kiállítótermet, s gondoskodik a felmerülő költségek egy részéről is. Gibbons, aki a napokban készül haza, most a szponzorokat a salgótarjáni és több más magyarországi meghívással együtt keresi fel, remélhetően sikerrel. A hampshire-i művész egyébként ír származású, több egyesült államokbeli egyetemen volt vendéghallgató, kiállításaival szerepelt már Spanyol- országban, Angliában, Kanadában és az USA-ban. A winchesteri művészeti főiskola professzora az első önálló tárlatát Londonban rendezte. Világpolgár? Talán. Ő mindenesetre arra a kérdésünkre, hogy angolnak, vagy írnek vallja-e magát, egyértelműen azt mondta, hogy ír. Talán ezért érez olyan nagyfokú rokonságot velünk. Tetszik neki Nógrád, szülőföldjére emlékezteti. Egy biztos, nem egy hűvös angol. Hatalmas vasakkal birkózva készíti alkotásait, melyekben vissza-visz- szatérő motívum a rácsszerkezet és a bezárt formák. Gibbons úgy véli, ez a komputergrafikák világát idézi. Műveit többnyire épületek belső tereiben őrzik, egyedül Írország környezetvédelmi ügynöksége előtt látható szabadtéri alkotása. Igaz, ez a közönséges vasnál nemesebb acélból készült. Gibbonsnak a vas szabadságot ad. Mikor a kiállítási helyet nézte, s művei felől érdeklődtünk, akkor természetességgel mondta, hogy ami nem fér be, az sem jelent gondot, ugyanis a szobrai darabolhatok, összela- píthatóak. Ebből is látható, nem csak jól hangzó kijelentés részéről az, hogy őt az alkotás folyamata sokkal jobban érdekli, mint a kész mű, ami csak egy állomás a következő alkotás előtt. David smith, Julio Gonzalez, valamint Antoni Carlo az, akit gondolatilag társként említ olyan alkotóknak, kiknek az útján szívesen ment maga is. Gibbons professzorként is liberális, tanítványainál a saját koncepciót előbbre valónak tartja, mint azt, hogy saját művészetét erőltesse másokra. A szabadság komoly tettekre sarkall - mondja, s közben néhány magyar szóval is sikerrel próbálkozik. Tarnóczi László Kulturális tanácsos volt Pozsonyban Beszélgetés Sunyovszky Szilvia színművésznővel Nemrég egy politikai rendezvényen Balassagyarmaton járt Sunyovszky Szilvia szín- művésznő is, akivel életéről, terveiről beszélgettünk.- Ön az Antall-kormány idején a színpadot a pozsonyi Magyar Kultúra Háza vezetésével cserélte fel. Milyen változást hozott ez az életében?- Érzékennyé váltam a politika iránt...- Működnek-e még a pozsonyi kapcsolatok?- Hogyne működnének. Az ottlétem előtt felvidéki lányként is megvoltak a szlovákiai kapcsolataim és azóta is tartanak. Nekem nagyon szoros kötődést jelent a Felvidék. Emlékek megmentése-A pozsonyi évekből mi az, amit értékként őriz, amire azt mondja: na, ezt én csináltam!- Számtalan ügyet fölsorolhatnék, de két dolgot a legfontosabbnak tartok. Az egyik az, hogy olyan magyar vonatkozású emlékhelyeket kerestünk meg és állítottunk helyre, amelyek a későbbi megemlékezések színterévé váltak, vagy válhatnak. Azért, hogy a magyarság hagyományainak az ápolása a Felvidéken megmaradhasson. Mondjuk egy Balassi-, vagy egy Csontváry- emléktáblának a felállítása, vagy Baross Gábor mauzóleumának a rendbehozatala, ahová évente elmehetnek és megemlékezést tarthatnak az ott élők, az anyaországi magyarok. Tehát igyekeztünk élővé tenni a hagyományainkat és azokat az emlékeket, amelyek magyar vonatkozá- súak. Ez az egyik, a másik ügyre viszont kicsit kevés volt a négy év. Ez pedig az, hogy a szlovákokkal megismertessük a magyar kultúrát, mert azt az ellenségképzetet, amit beléjük táplálnak, meg kell és lehet enyhíteni, igaz, nagyon pici lépésekkel. Ha teljesen megváltoztatni nem is sikerült, de enyhült a helyzet azokon a helyeken, ahol mi megjelentünk a magyar kultúra színeiben. Színpadon a férj 1$- Szavaiból az tűnik ki, hogy a pozsonyi négy évet talán egy ház alapjainak tudja elképzelni és jó lett volna a falakat felhúzni.- így van. Nem szégyellem bevallani, hogy fájdalom volt otthagyni ezt a munkát, mert nagyon szerettem és úgy éreztem valóban, hogy letettem olyan alapokat, amelyekre most már érdemes lett volna tovább építkezni. De a politika nem így akarta.- Balassagyarmati tartózkodása is jelzi, hogy a politika nem hagyja érintetlenül a családi életét sem, hiszen meg kellett érnie, hogy a férje, dr. Fekete György a KDNP alelnö- kekeként többször van pódiumon, mint ön. Hogy viseli ezt?- Azon asszonyok közé tartozom, akik szeretnek felnézni a férjükre. Ez nagyon jó érzés.-Milyen volt az a helyzet, amely anekdotaként ma is közszájon kering, hogy a pozsonyi vizsgaelőadásán váratlanul magyarul szólalt meg?- Ez így igaz. Tudvalévő, hogy csak szlovákul tanultam és beszéltem a Pozsonyi Színművészeti Főiskolán. A második éves vizsgámon tör„ tént ez meg. A tudatalattim magyarul követelte meg, hogy az érzéseimet így fejezzem ki és ezt észre sem vettem. Tehát az ember, a színész, ha magyar anyanyelvű, akkor magyarul érez.-Mivel foglalkozik mostanában, mik a tervei?- Bevallom, hogy jó egy éve otthon vagyok feleségként, de nagyon élvezem. Igaz különböző okok miatt, de ezt hadd ne soroljam. Előtte én a Határon Túli Magyarok Hivatalánál voltam és megpróbáltam ápolni kapcsolataimat és megőrizni azt amit én, mint kulturális tanácsos elkezdtem Pozsonyban. Egy picikét politikai síkra ment a dolog és egy éve megváltam a hivataltól. Sok ez a politika- De azért vannak álmai?- Most a férjemet segítem. A verseken keresztül próbálom a közönséget egy kicsit elgondolkodtatni, egy kis többletet adni és így „cserkészem” be a művészetet a politikai életbe.-Úgy látszik, otthonosan érzi magát Nógrádban.- Nem először vagyok Balassagyarmaton. Több nyáron keresztül fölléptünk itt Schütz I Iával, Haumann Péterrel, Mikó Pistával. Jól ismerem a gyarmati közönséget. Mikor pozsonyi kulturális tanácsos voltam, sokszor jártam itt a könyvtár rendezvényein, mert ápolják Gyarmaton a helyi hagyományokat és példaértékű a határokon túl élő magyarokkal való kapcsolattartás is. De ezt el lehet mondani sok nógrádi településről. Szabó Endre Jó megfejtés, szerencsés nyertes Elmúlt heti rejtvényünk meg- halakról”. Ezerforintos vásár- megfejtést április 16-ig küldjék fejtése: „Miért csodálkozik, lási utalványt nyert: Zély Tibor be a Nógrád Megyei Hírlap még nem hallott soha repülő Mihálygerge, Lenin út 6. A mai szerkesztőségének címére. Templomaink története Ezer evangélikus hívő - SALGÓTARJÁN Salgótarjánban 1872 tájára erősödtek meg az igények az evangélikus egyházközösség kiépítésére. Az iparosodás, a bányatársulat alakulása és főként az acélgyári munkások beáramlásával a meglévő felekezetek is arányosan növekedni kezdtek. A Salgótarjánban letelepedett evangélikusok kezdetben Lucfalvára jártak, de a nagy távolság és a rossz útviszonyok miatt csak ritkán gyakorolhatták hitüket. Gömöri Sándor bányaigazgató, Herber Ágoston bányagondnok és id. Weissenbacher János álltak az egyházszervezési mozgalom élére, így 1872 szeptember 22-én kimondhatták az egyházalapítási határozatot, egyben értesítették Pehár Lajos nógrádi főesperes urat is, aki maga köré gyűjtve az illetékeseket, létrehozta az egyházszervező bizottságot. Az esperesen kívül tagjai voltak ennek Dezsőwfi Ottó felügyelő, Kádár János sámsonházi és Plehy Sámuel lucini lelkészek. (Lucin ma Luciáivá. - A szerk.) A salgótarjáni hívek létszáma közel 500 főnyi volt, akik erejükhöz mérten vállalták az egyházfenntartási költségeket is. 1873 január 6-án már lelkészválasztó közgyűlésre is sor kerülhetett, hisz’ istentiszteletekre templom hiányában az acélgyári, illetve a bányatársulati iskola adott helyiséget. Az első megválasztott salgótarjáni evangélikus lelkész Terray Gyula lett. A rima- szombati gimnáziumi tanár hivatalba lépésének napja 1873 február 14-e volt; egy esztendeig maradt Tarjánban, innen udvari tanácsosnak választották és Sajóamótra távozott. Ezt követően nyolc hónapig nem volt lelkésze a tarjám gyülekezetnek; 1875 augusztus 20-tól Ruttkay Sándor kiskőrösi segédlelkészt választották meg a tarjáni gyülekezet vezetőjéül. Az ő fáradhatatlan munkájának eredményeként, valamint a hívek és az egyházvezetőség segítőkész áldozata révén határozott terv született a tarjáni evangélikusok templomának megépítésére. A templomtelket Szilárdy Ödön földbirtokos ingyen adományozta, a papiak telkét pedig 937 forintos árban szinte tőle vásárolták. Szvo- boda Jakab építész tervei alapján 1882 augusztusára felépült a templom, amelyet Szeberé- nyi Gusztáv szentelt fel. A papiak és az evangélikus kul- túrház a háború idején raktár, istálló egyaránt volt... A kul- túrházuk később TIT-ház és könyvtár lett. Toronyórát, orgonát, csillárt, három harangot vásároltak, ez utóbbiakhoz 2 400 forint értékben Geister József gyárigazgató, Weissenbacher Endre nagybirtokos és Gerber Frigyes egyházfelügyelő, bányaigazgató járultak hozzá. 1912-ben vezették be a villanyt. 1899-ben Baltik Frigyes püspök látogatott Tarjánba, és részt vett több rendezvényen is. 1912 május 1-jén Ruttkay lelkész úr lemondott, utóda Jeszenszky Károly, szentesi lelkész lett. Őt követte Révész Alfréd, Kirschner Rezső, Sze- lényi János, dr. Csengődy Lajos, Boros Károly, Terei Endre, Balicza Iván és a jelenlegi tízgyermekes lelkész, ifj. Deme Károly, aki Szécsény, Benczúrfalva, Zagyvapálfalva evangélikus híveinek is ápolja a lelki életét. Ma mintegy ezer evangélikus hívő él Salgótarjánban, de hivatalosan csak 400 fő (mintegy 160 család) segíti a közösségi munkát. D. F.
