Nógrád Megyei Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-12 / 60. szám
10. oldal Kitekintő 1998. március 12., csütörtök Utazás a Dolomitokba, ahol húshagyó kedd után sem múlt el a tél - Negyven salgótarjáni Sappadában síelt Kevés hó, lila kőtörőfű. - Profi síelők és mazsolák Kevés turista mondhatja el magáról, hogy a nap fáradalmait olyan uszodában ütötte el, amelynek panorámaablakaiból csodálatos kilátás nyílik a Monte Siera havas hegycsúcsára. Sőt, jódolgában azt sem tudja, hogy a törökfürdőt, vagy a szaunát vegye igénybe. Tarjániak egy kicsiny - mindössze negyvenfős - csoportját kényeztette így az élet, a húshagyó kedd környéki napokban. A helyszín Sappada, ez a hazánkból is könnyűszerrel elérhető olasz síparadicsom. A csoport egy része az éjszakai leutazást részesítette előnyben. Kétségtelen, hogy a forgalom ilyenkor ideális, viszont stimulálószerek nélkül képtelenség végig vezetni a 8-as úton, Székesfehérvártól Körmendig. A miután kiderül, honnan jöttünk. A piac parkolójából már látszik a tarvisiói sífelvonó, bár a pályán épp csak annyi a hó, hogy egy közepesen síelő még képes rajta maradni. Hamarosan letérünk az autófejezhették be, s az eredmény egy rendkívül szolid árfekvésű, a célnak épp megfelelő szálláshely. A lassan visszaszállingózó vendégek beszéde alapján van itt cseh, szlovák, angol, lenAz első este hamar ránk köszönt, a fáradtság mindenkit elnyom. Reggel ragyogó napsütésre ébredünk, s szinte el sem merjük hinni, hogy használható hó van valahol. A korábban érkező magyarok azonban beszámolnak arról, hogy a 24 sífelvonó többsége működik, mindössze a 2. számú pálya alsó szakasza .járhatatlan”, a többi mind jó valamire. Ezt szó szerint kell érteni, hiszen Cima Sappada gyakorlópályáján a kezdők még csak elcsúszkál- gatnak, gyakorlott sportoló azonban az 1. számú pálya felé veszi az útját. Ennek a csúcsa, a Monte Siera látszik az ablakunkból. Magassága 2448 méter. A csúcs alatt, egy szélvédett párkányról zúdulnak alá a talpasok, akiket meglehetősen irigykedve bámulnak a mazsolák. Nekik sincs ám rossz dolguk, hiszen a csúcs alatt kiképeztek egy kék (könnyű) pályát a számukra, ahol porzó hóban sajátíthatják el a síelés ősi-új tudományát. A családosak Cima lejtőit választják első nap: ki ródlizik, ki a környékkel ismerkedik. A látvány önmagában is pompás, az egyszemélyes sífelvonót nemcsak a sportolók, de a kirándulók is igénybe veszik. A tányérosra már kevesebben merészkednek, hiszen vészjóslóan tör a hegy csúcsa felé, s A Cima Sappada-i síliftnél egész nap nagy tömeg várakozott monoton éjszakai utazást csak a „sláger rádió” fülbe mászó dallamai hatására képes elviselni a sofőr. Osztrák területen hamar eléri az autós a Graz-Klagenfurt autópályát, s pirkad, amikor Villach előtt még megállunk a ro- senbergi autóspihenőben. Az ember ekkor pillantja meg először Tirol csipkés hegycsúcsait, s érzi azt, hogy egy mesébe csöppent. Még pár kilométer az pályáról, s kapaszkodunk a hegyekbe. Hónak semmi nyoma, ellenben egy lila virágú növény hatalmas foltokban lepi el a hegyoldalakat. Később megtudom: ez a kőtörőfű, amely a hóvirág szerepét tölti be az Alpokban. A kanyargós út megviseli az ember gyomrát, de csak felérünk: szállásunkat Sappadá- tól alig 6-8 kilométerre foglalta le a salgótarjáni Gyöngyszem utazási iroda, akinek vezetője Biatlonversenyt rendeztek a Cima Sappadán olasz határ, ahol az első állomás a tarvisiói bőrpiac. A csípős hidegben alkudozni sem esik jól az embernek, ennélfogva üzlet alig köttetik. Bámészkodni viszont jó, ráadásul senki sem tiltja. „Gyere be magyar! Próba! Csak száz marka!” - hangzik mellettünk, Az 1. számú sípálya a felvonóval maga is most szemrevételezi először az olasz partner ajánlatát. A katalógus szerint megérkeztünk a Sport Hotel Volaia nevű szállodába, Piani di Luzza nevű helyen. Körülöttünk kétezres csúcsok, melyeknek csak az északi oldalán található hó. Igaz ott még porzik, távolról is jól megfigyelhető. A szálloda bejáratánál a hőmérséklet közelíti a plusz 18 fokot, szinte csorog mindenkiről a víz. A szobákat csak délután 4- kor foglalhatjuk el, itt ez a szabály. Az ejtőzés különösen a sofőröknek esik jól, az asszonyok kemping gázfő- zőn ételt melegítenek, mások a hozott italból kortyolgatnak. A Sport Hotel va-. lantikor kaszárnya volt. Bővítését mostanában Gyakorlópálya a Monte Sierán (A szerző fotói) gyei, olasz, s persze magyar vendég bőven. A szálloda befogadóképessége - figyelemmel a többségében ötágyas szobákra - legalább ezer fő. Ennyien persze nem vagyunk, lévén hogy a tél sokkal előbb köszönt el, mintsem azt itt gondolták. Talán az El Nino az oka? A negyedikre szólnak a kulcsaink, de a cipelést megkönytöbben kiestek már belőle. A havat gondozzák a lánctalpas gépek, s vész esetére készenlétben állnak a hóágyúk is. Minden a vendég kényelmét szolgálja. A pályák mentén találhatók kávézók is, ahol meleg ételt is kínálnak napközben. Az első három éjszaka nagyon hamar elcsendesednek a tarjániak szobái. Mindenki fáradt, mert halmozta az élvezeÉpül a hóember: a gyerekek is találtak szórakozást nyíti a teherfelvonó. Közülünk mindenki hozott magával felszerelést, de vannak, akik bérelnek. A szálloda jól felszerelt síszervizzel rendelkezik. A házirendet az olaszul kiválóan beszélő idegenvezetőnk ismerteti, aki a Tensi Tours alkalmazottja. Hamarosan megismerkedünk a síoktatóval is, Leventével, aki délelőtt a kezdőkkel, délután a haladókkal foglalkozik majd, mindössze pár ezer forintért. teket. Negyedik nap este aztán megtörik a jég, s létrejön egyfajta „ismerkedési est”, amire a csapat fogadós vállalkozója földob egy kanna jófajta nedűt is. Jókat beszélgetünk, majd éjfélkor kiürül a társalgó. Érdekes: a tévé senkinek sem hiányzik... Másnap borongós időre ébredünk, elkezd esni a havas eső, később a hó. Délelőtt 15 centivel vastagszik a hótakaró, de a déli fekvésű oldalakon hamar el Panoráma a drótkötélpálya kabinjából is olvad. Mielőtt azonban isz- kolna előlünk a tél, a gyerekek még építenek egy hóembert, s lecsusszannak a korábban már kijegesedett szánkópályán. Épp rossz időben kerül sor a területi biatlonversenyre. Az utolsó napon azonban visszatér a napsütés, s a csodálatos pályán még egyszer kiélvezi magát az ember. Úgy adódik, hogy igen sokan jönnek át az 1-es pályára, ezért tumultus alakul ki. A csapat egy része ezért átmegy a 2-esre, ahol 2000 méter magasságban egy teraszos étterem is a turisták rendelkezésére áll. A panoráma gyönyörű, a völgypályák nehezek. Lent eközben már álarcos fiatalok készülődnek, hogy illendő módon búcsúztassák a telet. A 3-as pálya alján alakították ki a sífelvonulók terepét. Igen nagy sikert aratnak a helyi „busók”, akik közül egy- kettő annyira beleéli magát a szerepébe, hogy több sebből is vérzik. Ezt látni kell, leírni képigencsak kapatos társát. Van itt Ali baba, hét rablóval, s még ki tudja, ki. A hangulat kiváló. Kár, hogy elillant az a hat nap! A tányéros felvonóból sokan kiestek Utoljára még egyszer megvesszük a jegyet a méregdrága uszodába, ahol a szauna padját lepedő borítja, elvárják a papucs használatát, s ildomos a saját törülközőjére ülni az embernek. Még egyszer megbo- londítjuk a törökfürdő hőérzékelőjét, amitől forró gőz önti el a boltíves helyiséget, majd kezdődik a pakolás. Az ember Tarjániak a Sport Hotel előtt, plusz 18(!) Celsius-fokban telenség! Az egyik csapat egy sláger tv-filmsorozat tengerparti mentőit alakítja, egy másik pár egyik tagja fúrikon tolja csak arra gondol, milyen kár, hogy itt kell hagynunk „cappuccino földet”. T. Németh László
