Nógrád Megyei Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-02 / 51. szám

1998. március 2., hétfő Közélet 7. oldal A privatizáció lezárásával a helyzet megváltozott, a frontvonalak átrendeződtek Nyugalomra van szükség, nem rivalizálásra Sándor László, az MSZOSZ elnöke interjút adott lapunknak Élénk sajtóvisszhangot váltott ki a Magyar Szocialista Párt (MSZP) és a Magyar Szakszerveze­tek Országos Szövetsége (MSZOSZ) szocialista-szociáldemokrata platformjának választási együttműködése. Sándor Lászlót, a szövetség elnökét arról kérdeztük, hogy valóban személyes ambíciók vezérelték-e az együttműködési szerződés aláírásakor, s ez a megállapodás hogyan il­leszkedhet a privatizáció lezáródásával átalakuló MSZOSZ tevékenységéhez. „Részt kell vennünk a törvényhozásban” fotó: feb/such tamás- Tíz-tizenöt évvel ezelőtt a szakszervezeti munka két szin­ten folyt. Egyrészt beépülve a hatalomba, a ^nyilvánosság ki­zárásával, szűk politikai együttműködés keretében, más­részt ettől a szinttől leszakadva, az üzemekben. Ez utóbbinak volt a feladata a szociális jóléti források elosztása, amelyeket üdültetésre, segélyezésre, sportra fordítottak. Még jóval a rendszerváltás után is az ügyek e két fórumon dőltek el. A pri­vatizáció lezárásával azonban a helyzet - megváltozott, a front­vonalak átrendeződtek. Már nem a kormány és a szakszer­vezet viszonyáról van szó, a fő színtér a privát szféra. Az MSZOSZ tagszervezetei is 85 százalékban a magánszektor­ban vannak.- Gyakran hallani, hogy a magánszférában az érdekvéde­lem nem elég erős, és ezért a szakszervezeti vezetés okolható.- A szakszervezeti vezető mindig csak annyira tud ke­mény lenni, amilyen kemény erőt érez a háta mögött. Ha az alapszervezetek egységesek és- az ágazat is szolidaritást vállal, akkor az MSZOSZ elnöke egy­szerű helyzetben van. E nélkül azonban csak ,keménykedni” tud. Sajnos valóban léteznek olyan társaságok, ahol küzdel­met kell folytatni a szakszerve­zet létrehozásáért vagy azért, hogy a főszervezőt például ne verőlegényekkel reguláztassák meg, mint például Szekszár- don. (Ez az eset jogi úton ren­deződött, az országos szövetség által küldött képviselő meg­nyerte a kártérítési pert.) De vannak a magánszektorban ütőképes szakszervezetek is, mint például a szentgotthárdi Opel-művek, a szerencsi Nestlé, az Audi, a Suzuki vagy a Stollwerck.- Mégis szinte csak a közal­kalmazottak sztrájkolnak...- Kérdés, hogy az-e az erős szakszervezet, amelynek a ve­zetője a televízióban mutogatja magát - miközben az általa képviselt terület helyzete való­ban folyamatosan romlik - vagy ha ereje tudatában még azelőtt tárgyalóasztal mellé ül, mielőtt a robbanás történik? A magántulajdonos tudja: ha nem egyezik meg, abból komoly veszteségei származnak, piacot veszít, ezért kiegyensúlyozott helyzetre törekszik.-Ez a felvetés viszont azt támasztaná alá, hogy ha az ál­lam adott esetben nem egyezik meg a munkavállalókkal, akkor nem képviseli azoknak az ál­lampolgároknak az érdekeit, akiket - akárcsak a magántu­lajdonosokat - veszteség érhet.- Az állami érdek nem jele­nik meg ennyire direkten, hi­szen a tulajdon nem egy-egy társaság vagy szervezet, hanem egy teljes rendszer, mint pél­dául az egészségügy vagy az oktatás. Egyetlen intézmény sem sztrájkol önmagában, a ve­zetők és az alkalmazottak együtt sírnak, együtt nevetnek. Nincsenek annyira tisztán gaz­dasági érdekek, mint a magán­szférában, a sztrájkok politikai­lag is motiváltak.- Mi a feladata most az or­szágos szövetségnek?- Egyrészt meg kell teremte­nünk azt a jogi környezetet, amely a munkavállalók érde­keit is tükrözi. Ilyen például a munkatörvénykönyv, a kollek­tív szerződések leírása. Más­részt a törvényben rögzített életszínvonallal összefüggő ügyekben - adórendszer, nyug­díjreform - kell az érdekeket egyeztetnünk. Nem az a helyes módszer, ha csak a legvégső helyzetben reagálunk. Ezért fontos, hogy részt vegyünk a törvényhozásban. A MSZP- frakcióban való tagság szá­munkra lehetőséget ad arra, hogy ott legyünk a döntés-elő­készítésnél, amikor még csak koncepcionálisan formálódnak a gondolatok. így olyan irányba tudjuk befolyásolni a döntése­ket, hogy ritkábban alakuljon ki konfliktus a munkaadók és a munkavállalók között. Az eset­legesen kialakuló konfliktus­helyzetekben viszont a szak- szervezetnek a munkavállaló­kat kell teljes erőből és szakér­telemmel képviselnie. Az Ér­dekegyeztető Tanácsban ugyan most is képviselve vannak a szakszervezetek, de ez a fórum foghíjas, hiányoznak a nemzet­közi vállalkozások, a pénzügyi világ képviselői. A tanács nem fedi le a parlament munkarend­jét, általában információhiány­nyal és időbeli lemaradással küszködik.- Az MSZOSZ platformja vá­lasztási szövetségre lépett a Magyar Szocialista Párttal. Nem összeegyeztethetetlen, hogy egy esetleges választási győzelemmel olyan politikai ha­talom részeseivé válnak, amely- lyel adott esetben szemben áll­nak a munkavállalók?-Az elmúlt két hónapban 10-15 megyében jártam, hogy felmérjem az emberek vélemé­nyét. Azt tapasztaltam: ha az emberek biztosak abban, hogy nem személyes érdekek vezé­relnek minket, hanem-a szerve­zet megerősítése, az érdekkép­viselet érvényesítése, ha tudják, hogy őket képviseljük a parla­mentben, akkor támogatják a részvételt. Reményeink szerint a májusi választásokon 15-20 szakszervezeti „elkötelezett” képviselő szerezhet mandátu­mot. Ők a frakcióban ülő 8-10, a szakszervezeti kérdésekre fo­gékony képviselővel olyan szellemi műhelyt hozhatnak létre, amely a munkavállalók ügyeinek katalizátorává válhat.-Mégis, az elmúlt időszak­ban számos olyan vélemény lá­tott napvilágot, amely szerint önt személyes ambíciók fűtik az országgyűlési képviselői man­dátum megszerzésében.- Ha ez így lenne, akkor már 1994 óta ott ülnék a képviselő­házban, hiszen már akkor is felajánlották. A választási együttműködés számunkra el­sősorban azt jelenti, hogy a munkavállalók érdekeit minél hatéko­nyabban képviselhes­sük. Ez első lépcsőben már érvényesült a vá­lasztási program kidol­gozásában. A követ­kező feladat - és ezt az MSZP-vel kötött meg­állapodásunk is tartal­mazza -, hogy győze­lem esetén a kormány- program előkészítésé­ben is részt vállalunk. A harmadik, garanciá­lis elem - mint már em­lítettem - a frakcióban megalakuló szellemi műhely. Csak mind­ezek után jöhetett egy­általán szóba a tárgya­lásokon, hogy hányán és kik kerülnek fel az országos, megyei választási lis­tákra. Azt gondolom, amennyi­ben a parlamenti képviselőség a szakszervezetek által kitűzött cél eszköze, akkor azt a szerve­zet szolgálatába kell állítani.-Lehet-e ilyen körülmények között egy szakszervezeti vezető a kormány ellenfele?- Az országnak nem rivalizá­lásra, hanem nyugalomra van szüksége. Az MSZOSZ elnöke nem akkor hatékony, kiemel­kedő vezető, ha úgy tűnik, hogy akár a miniszterelnök konku­rense is lehet. Viszont partnere - vitapartnere -, konkrét esetek megoldása érdekében akár el­lenfele is legyen! Ha ebből az együttműködésből a munkavál­laló megtalálja a számítását, akkor egy szakszervezeti elnök számára ez az egyetlen mérési pont. R. P. Eredményes volt az összefogás a pásztói kórház ügyében - Kisvárosi modell „Visszakapjuk álmainkat..- A kormány és az Országgyűlés értékelte azt a koncepcióváltást, amely bekövetkezett Nógrád megyében - kezdte dr. Kökény Mi­hály népjóléti miniszter azon a szakmai megbeszélésen, amelyet a napokban tartottak a pásztói kórházban. Utalt arra is, hogy annak a fejlesztési elképzelésnek, amely illeszkedik a megye egészségügyi ellátórendszerének többi tagjához, van jövője. Megalakult a Szlovákok Világszövetségének Európai Tanácsa Nógrádi képviselet Münchenben Új fogalmat tanulunk né­hány napja: a Szlovákok Vi­lágszövetsége Európai Ta­nácsának fogalmát. Mün­chenben hozták létre -ti­zenkét ország szlovák ki­sebbségeinek képviselői - sok évtizeddel az Ameriká­ban székelő anyaszervezet után. A hívó szóra a Magyaror­szági Szlovákok Szövetsége az elsők között reagált: egy­mást megismerni, a fennmara­dás módszereit egymástól el­lesni, helyi kiadványokat cse­reberélni nem szégyen, sőt, életmentő lehet, ha a kisebb­ségek fennmaradása a cél. így aztán - telítve sok haza- szeretettel, szlovák büszke­séggel, meg egy csomó inter­nacionalizmussal - ketten a szövetségből kiutaztak a kö­zelmúltban Münchenbe. Közülük az egyik Egyedné Baránek Ruzsenka. A Ma­gyarországi Szlovákok Szö­vetségének elnök asszonya volt.- Hogy fogadták önöket, mint a Magyarországon élő szlovákok képviselőit?- brdekes volt a fogadtatás, vagy inkább felemás .. .- Hogyhogy?-Eléggé vegyes képet ala­kít ki rólunk a külföldi. Hogy a Magyarföldön egykoron élt szlovák nemzetiség mára már nincs, beolvadt, asszimiláló­dott. Összefüggésbe hozzák ezt azzal a Nyugatra juttatott, netán ott nyomtatott NagyMa- gyarország-térképpel, ami évekkel ezelőtt bukkant fel idehaza is, s ami bizony al­kalmas szélsőséges nézetek terjesztésére is.- Kínos lehetett. . .- Kínos, de még inkább fájó. Nem egyszerű dolog ugyanis olyan hírekkel szem­besülnie az embernek, amikről tudván tudja, hogy - még ha nem is a rosszindulat, hanem csak a tudatlanság, vagy a fe­lületesség szülje őket - valót­lanok. Mert hogyan magya­rázzam meg ezeknek az embe­reknek, hogy amiket hallottak, nem a mai magyar politika su­gallata: hogy lám itt vagyunk, szlovákok a mai Magyaror­szágról, beszéljük őseink nyelvét, és vannak gondjaink-nagyon is sok-, de mint a számos kisebbség akármelyik tagja, mi magunk is otthon érezzük magunkat a magyar hazában...- És nem tűnt az ön hozzá­szólása valamiféle kimagya­rázkodásnak?-Nem! Ha annak vették volna, nem fogadták volna el az érveimet. De elfogadták! Sőt, odajött hozzám a szlová­kok németországi konzulja és melegen gratulált. És ami már számomra is meglepő volt: már a találkozó első napján meghívtam a részt vevő or­szágok képviselőit, nemzet­ségi konferenciát tartunk mi májusban idehaza, jöjjenek el, legyenek vendégeink, győződ­jenek meg a magyarországi kisebbségek életkörülményei­ről. Senki nem reagált. Am, hogy a hozzászólásomat köve­tően is megismételtem a meg­hívást, már egyöntetűen elfo­gadták - úgyhogy az európai tanács legközelebb Budapes­ten találkozik, az általunk szervezett nemzetiségi fóru­mon ... Hubai Grúber Miklós Segítség a munkanélkülieknek - Álláskeresők klubja Bátonyterenyén is Várják a jelentkezőket! Értékelték azt a kezdeménye­zést is, hogy a szakma, az in­tézményvezetés, a fenntartó önkormányzat nyitott egy olyan modellre, amely vállalja, hogy a rekonstrukció végén az alap­szakmák, az egyes szakterüle­tek a hagyományostól eltérő módon, sokkal rugalmasabban kapcsolódnak egymáshoz, s nem a hagyományos osztályta­gozódásban látják el a betege­ket. Több mint kétmilliárd-Az Országgyűlés február 17- én elfogadta az idén induló címzett támogatásokról szóló törvényt - mondta dr. Kökény Mihály. - Ebben újból ked­vezményezte a pásztói önkor­mányzatot és biztosítja a városi kórház főépületének szerkezet- átalakítással összekötött beru­házására a 2 milliárd 5,2 millió forintos központi támogatást. Ez a támogatás három évre ütemezett. A miniszter reményét fejezte ki, hogy ez a fejlesztés az idén zavarmentesen elindul és az ez­redfordulóra be is fejeződik. Az egészségügyről általá­nosságban szólva elmondta: amikor a gazdaság teljesítmé­nye lehetővé tette - 1997. má­sodik felében - a kormány azonnal hozzákezdett a feltéte­lek javításához. A ’98-as költ­ségvetés ugyan még nem ja­vítja, de legalább megállítja azt az értékcsökkenést, amelyet a magyar egészségügy egészében elszenvedett. Ha a gazdasági növekedés állandósul, a követ­kező esztendőkben az egész­ségügy részesedése az ország­ban megtermelt javak és szol­gáltatások értékéből tartó­san - a mindenkori növek­ményt is figyelembe véve - hét százalék körül alakulhatna. Ez megfelel az európai átlagnak, s nem fogja próbára tenni az ál­lamháztartás teherbíró képes­ségét, amint azt néhány kör­nyező országban bekövetke­zett. Kökény Mihály szerint lehet sőt kell is összegezni, hogy az elmúlt négy évben mit sikerült megvalósítani és mit nem, lehet mintegy örökséget megfogal­mazni a következő kormány számára, de ebben a tekintetben kötelező jellegű döntéseket en­nek a kormánynak már nem kell vállalnia. Az már más kér­dés, hogy a következő kormány milyen prioritásokat fog majd meghatározni önmaga számára. Komoly áldozatok-Biztos vagyok abban- fe­jezte be a miniszter-, hogy az egészségügynek, hasonlóan a közbiztonsághoz, a prioritások között kell maradnia. Komoly áldozatok árán - az ellátás egé­szét tekintve - nagyon sok fe­szültséggel, de sikerült talpon maradni. Ez a tény már önmagá­ban is indokolja, hogy egyfajta „visszapótlás” következzen be. Ezt ajánljuk egyértelműen a kö­vetkező kormány számára. A szakmai megbeszélés után dr. Kökény Mihály népjóléti mi­niszter és Juhász Gábor ország- gyűlési képviselő a Dózsa álta­lános iskolában lakossági fó­rumon beszélgetett az állam­polgárokkal. Bevezetőjében Juhász Gábor megosztotta a jó hírt a széle­sebb nyilvánossággal, örömét fejezte ki, hogy közös erővel sikerült helyre tenni a minden­kit érintő ügyet.- Visszakapjuk álmainkat, továbbgondolhatjuk terveinket - mondta. - Ne azzal foglal­kozzunk, hogy ki követte el a hibát, ez most már mindegy. Arra gondoljunk, hogy ha nem rontjuk el, olyan modem kisvá­rosi kórház lesz Pásztón, amely száz évig biztosítja még gyere­keink színvonalas egészségügyi ellátását is. A végrehajtáson a sor-A magyar egészségügy, az egész ellátórendszer az elmúlt négy évben hihetetlen alkal­mazkodási kényszernek volt ki­téve - mutatott rá a miniszter.-Elődeim sem a saját jó­szántukból álltak hozzá úgy egyes kérdésekhez, ahogyan tették. Voltak, akik inkább el­távoztak posztjukról. Magyar- ország az egyetlen közép-kelet- európai ország, ahol az egész­ségügy a nagyfokú áldozat- készségnek és együttműködés­nek köszönhetően talpon tudott maradni. A konkrét esetben Pásztó vállalta a térségi együttműködést, vállalta, hogy mintát ad, hogyan lehet egyes orvosszakmáknak olyan együttműködést tanúsítaniuk, amely kizárja az egyébként is megengedhetetlen pazarláso­kat. Ezt a koncepciót már tudta támogatni az Országgyűlés. Most már a végrehajtás felelő­sein van a sor. - hegedűs ­Negyedik esztendeje műkö­dik már Salgótarjánban a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ álláskereső klubja. A munkanélküli- és jövede­lempótló segélyre szorultakon igyekszik segíteni azzal is, hogy a háromhetes kurzuso­kat jól képzett szakemberek tartják, s ezáltal is segítséget nyújtanak az esetleges új munkahely megtalálásához, az elhelyezkedés megkönnyí­téséhez. Megfelelő létszámú jelent­kezés esetén, egy háromhetes kurzust tartanak Bátonytere­nyén, a Kastélykerti Művelő­dési Ház és Könyvtár nagy­termében. (Kisterenye, Nép­kert 7-9. sz.) is. Az előzetes megbeszélésre, úgymond csoportos tájékozta­tóra a megyei munkaügyi köz­pont helyi kirendeltségének munkatársaival karöltve már­cius 4-én szerdán 10 órakor ke­rül sor. A foglalkozásokat már­cius 9-26-a között tartják. Várják a jelentkezőket, felté­telezve, hogy sokan szeretné­nek dolgozni, elhelyez­kedni. (df)

Next

/
Thumbnails
Contents