Nógrád Megyei Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-28-29 / 74. szám
1998. március 28., szombat Mozaik 9. oldal Lapunk mongóliai tudósítója jelenti - Ünnepi ételek és szokások - Ami szerencsét hoz a népekre Távoli jeles napok - Megkezdődött a holdújév A salgótarjáni Obrusánszky Borbála tavaly végzett az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, ahol kitüntetéses oklevelet kapott, jogot nyerve ezzel orientalista, mongol szakos előadói tevékenységre. A fiatal hölgy jelenleg ösztöndíjjal tartózkodik Mongóliában ahonnan rendszeres időközönként tudósításokat küld a Nógrád Megyei Hírlapnak. Újévi obószentelés A mongolság (s a nem keresztény Ázsia többségi lakossága, azaz Eurázsia lakosságának a zöme) hagyományosan holdévekben számol, s így az újév időpontja (évkezdő nap) váltakozva január-február hónapok valamelyik napjára esik, s teszi azt jeles nappá. Kék tigris éve Ez évben, február 27-én köszöntött be a höke, azaz a kék tigris éve, amely tudósaink szerint szerencsét hoz a mongol népekre. Odaérkezésemkor (február 17-én), a hónap közepén már javában készülődtek az ünnepre (a mongolok a februárt fehérhónapnak nevezik), ami egyúttal azt is jelenti, hogy ez a hónap az egész országban kizárólag csak ünnepléssel telik el a nép életében. Amikor az utcákat takarították, s hulladékokat - lomokat égették, a törött autóüvegeket kicserélték, már érzékelni lehetett, hogy hamarosan jön az új év. A mongol szokás szerint addigra a régi rossz holmit ki kell cserélniük, az adósságokat ki kell fizetniük, mert az, aki nem tesz eleget ezeknek a követelményeknek, nem lesz szerencsés az elkövetkezendőkben. Ajándék szentelt szalagon A piacok megteltek vásárlók tömegeivel, rengeteg birkahúst szállítottak akkorra a fővárosba mindennap. Az üzletekben sok-sok ember vásárolt ajándékokat, amelyeket holdújév napján szokás egymásnak átadni. Á mongolok szokásuk szerint újévkor szentelt szalagon, a hadagon adják át az időskoriaknak ajándékaikat. (Hadagot többféle színben lehet kapni, de a mongolság főképpen a kék színűt használja.) Az utcákon az árusok tömege árulta a kisebb-nagyobb szalagokat. Az utolsó héten (mármint a február 27-ét megelőzően) már úgyszólván mindenki a készülődéssel foglalkozott, s kevés érdeklődés volt másnemű munkák iránt. A családoknál otthon már készíteniük kellett az ünnepi ételeket. Egy különleges, párolt húsgombócból, a bócból két- három ezer darabot is készítenek a leendő vendégsereg számára, ami viszonylag igen időigényes. Az ünnep előtti egy-két napon már ünnepi hangulat uralkodott, kedélyesen arról beszélgettek, hogy ki hol, hogyan tölti el azt a pár napot. Minden munkát elhalasztottak újév utáni időre. Tömör nap Maga az ünneplés három napig tart. Újév előestéjét bitun ödör- nek, azaz tömör napnak nevezik, ami azt jelenti, hogy aznap estétől egészen éjfélig jól kell lakni, mert akkor egész évben tele lesz a gyomruk. (Náluk sem szabad ilyenkor halat, csirkehúst fogyasztani, mert azok elviszik a szerencsét.) Ezt a napot, a három közül az elsőt mindenki szűk családi körben töltötte el. Éjfélkor a fővárosiak zöme ellátogatott az itt lévő kolostorokba, ahol a buddhista szerzetesek szent könyvekből olvastak fel. Éjfélkor beköszöntött a tigris éve. Másnap, újhold elsején, azaz újév első napján a vidékiek hajnalban elzarándokoltak a szállásukhoz közeli szent kőrakásokhoz, az obókhoz, ahol pálinkával és tejtermékekkel áldoztak a hely szellemének. A halmot áldozás után háromszor körüljárták, pénzt, követ, vagy szent szalagot helyeztek el azon. „Békével!” Újév reggelén a mongolság egésze, vidéken és a városokban is elindult a nagy család legidősebb tagját köszönteni. Már reggeltől emberekkel telt meg az utca a városokban: ki gyalogosan, ki járművel ment látogatóba. Amikor megérkeztek úti céljuk végére, a rangidőset köszöntötték először: a hadagra pénzt helyeztek, s két kezükkel megtámasztották az idősek karját, jelképezve ezzel, mindig a segítségükre lesznek. Ilyenkor, újév idején „Békével!” köszöntötték egymást. Ezután a férfiak körbeadták a tubákos szelencéjüket, ami szintén a békés szándék jelképe. Azt az érintettek mindegyike megnézte, beleszagolt, majd továbbadta a sorban mellette lévőnek. E szertartások után asztalhoz ültek, s elkezdődött az újévi lakoma. A mongolság nemzeti eledele az egészben főtt birkahús, amit egy hatalmas tálra helyeztek, s késsel szeltek belőle. A másik nélkülözhetetlen „kellék” a tálalásnál a kilenc - szintes, mintás sütemény. amelynek tetejére vidéken tejtermékeket, a városokban többnyire cukrokat szórtak. Italok közül a kumisz (erjesztett kancatej) a legfontosabb, amit már ősszel tartósítottak e tél végi ünnepekre. A vendégeket gabonapálinkával fogadták. A család legidősebb férfi tagja újévi köszöntőt mondott, már a vendégsereg érkezésekor, az új év tiszteletére. A városokban ekkorra többféle salátát készítettek, de vidéken - ahol ritka a zöldség - ez nem szokás, inkább tejtermékeket fogyasztanak a húshoz. Újév második napján a rokonok látogattak el egymáshoz, s apró ajándékokkal lepték meg egymást. A harmadik nap a barátok, ismerősök napja volt (miként minden évben). Velük a vendégeskedés egészen estig nyúlt. Ilyenkor a buszok, trolik, taxik sem közlekedtek üresen. Ünnepzáró lóverseny Az újévi ünnepségeket lóverseny zárta le, amelyet minden megyében (miként minden évben) megtartottak. A fehér hónap (február) ez évben sem zárult le hirtelen, mert a következő napokban a munkatársak, távoli ismerősök köszöntötték egymást. Megbeszélték, milyen volt az ünnep, ki hol töltötte a napokat, s mit kapott ajándékba. Ez hosszú napokon át kedvelt téma minden társaságban. A fehér hónap alatt a mongolság egysége megújulva most is megvalósult, miként akkor tájt a történelmi időben, Dzsin- gisz kán alatt. Obrusánszky Borbála Tarjánban a Rajkó! Rohan az idő, de az országhatárainkon túl is híres Rajkó zenekar - nevéhez híven- mindig fiatal marad, köszönhetően a fiatal, tehetséges utánpótlásnak. A népszerű zenekarral ezúttal Salgótarjánban, a Kohász Művelődési Központban találkozhatnak az érdeklődők április 3-án, pénteken. Az este hat órakor kezdődő műsornak egyúttal tagtoborzó szerepet is szánnak. A Tálén tűm Alapítvány másik együttese, a néptánccsoport is fellép a zenekarral. Az Erdők, mezők virágai című programra még kaphatók korlátozott számban belépőjegyek a Kohász Művelődési Központban. Ugyancsak ide tartozó információ, hogy az ősz folyamán meg kívánják rendezni a báli zenekarok versenyét. A részleteket még nem dolgozták ki a szervezők, viszont tervük néhány fontos elemét már „kiszivárogtatták”. Ezek szerint a fennállásának 120. évfordulóját idén ünneplő intézmény 1998-as rendezvénysorozatának egyik fő attrakciója lesz ez a verseny. A résztvevő zenekarok - a jelentkezők számának függvényében - több fordulóban, élesben, azaz közönség előtt, szórakoztatva mérik össze tudásukat. A végső megmérettetésre, a döntőbe jutottak értékelésére ez év végén, egy izgalmasnak ígérkező záróbulin kerül majd sor a Kohász Művelődési Központban. Jó megfejtés, szerencsés nyertes Elmúlt heti rejtvényünk megfejtése: Amióta azt képzeli, hogy S Donald kacsa reinkarnációja, felénk se néz. Ezer forintos vásárlási utalványt nyert: Sebök Lajos, Hugyag, Petőfi u. 42. sz. A mai rejtvény megfejtését április 2-áig küldjék be címünkre. Templomaink története Reneszánsz fülke - KISHARTYÁN Már a középkorban fennállott a helység, ám az 1548-as összeírásokban teljesen elpusztultként említik a fennmaradt írások. 1562-63-ban a szécsényi szandzsák községei közt szerepel, a későbbi összeírásokból hiányzik. Csak 1715-ben és 1720-ban bukkan fel ismét. 1770-től Horváth György később Bay Ferenc, majd az özvegye, végül Gyürky Pál a tulajdonosa. Forgalmi út mentén fekvő, dombos vidéken lévő település, amelynek a középkorban is meglévő magja a templom alatt, a szomszédos - és az kapott, nyugat felé bővítették és orgonakarzattal látták el. A nyugati homlokzat is ekkor épült. Jelentősebb restaurálása 1735-ben és két évszázaddal oldalon korábban nem volt ablak, csak az orgonakarzat megépítésekor, a hajó meg- toldásakor nyitottak itt egy barokk ablakot. A nyolcszög három oldalával záruló tám- pilléres középkori szentély körül 75-100 cm-es lábazat áll. Egyszerű barokk mellékkapuja a déli oldalon, az első két gótikus ablak közti falrészen van. A szentély felett eredetileg dongaboltozat volt, melynek két konzolköve szinte épen megmaradt, bár megviselt állapotban. Feltehetőleg Szent István és Szent Imre fejábrázolásával. A hajó nyugati végén lévő orgonakarzat két erős pilléren áll, egyszerű mellvéddel, melyet három bevájt sima négyszög díszít. Érdemes megemlíteni a szentély jobb oldalán lévő kis falifülkét, vélhetőleg a misekannák számára képezték ki; a szentségfülke stílusa reneszánsz. Korábban évtizedekig működött Kishartyánban és Sós- hartyánban Kátai Miklós, majd Ugróczky Gyula, Mocsári Csaba, Béla Csaba László; és ma is az etesi plébános, Varga Péter látja el a két falu katolikusainak anyakönyvezését és a papi feladatokat. D. F. előnév megkülönböztetésű - Sóshartyán felé menő út mellett épült. Barokk homlokzatú, gótikus temploma egyedül áll a falu délnyugati végétől pár száz lépésnyire. Magas dombon épült, szép kilátással. Túloldalán van a temető. A mindenszentek titulusát viselő templom a XIV. század végén, a XV. század elején épülhetett. 1712-ben a bordás boltozat helyett sík mennyezetet később történt. A torony nélküli épületnek nem volt haranglába, a faluban áll egy újabb időkből származó kő harangtorony, ma már elektromos technikával működtetett harangokkal. Az egyhajós épület nyugati homlokzatán középen kifelé hajlított barokk zárókővel ellátott kapu, felette barokk ablak. A déli oldalon négy gótikus ablak látható. Az északi
