Nógrád Megyei Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-21-22 / 68. szám
A palóc hagyományok elevenek, ám sikert nem hoznak a megyének Rongypokróctól a rongyrázásig A századelőn még csúfolásnak számított az a szó, hogy palóc. A népviselet, a paraszti kultúra tárgyi és szellemi emlékeinek felértékelődése becsületet adott ennek a vidéknek is. Világörök- ségi listára került Hollókő, s nemzetközileg is ismertté váltak a palóc falvak viseletéi. Mégis alig néhányan élnek meg ebből. Jogos kérdésként merül fel: kopik-e a palóc népviselet, s mi marad ebből a jövő évezredre? ben a magyarságtudatunk miatt fontos, részben pedig azért, mert az ipari formáktól való megcsömörlés egyébként is újra és újra életre hívja a kézművességet. Idegenforgalmi szezonban, népi iparművészeti kisgaléria-keretben mutattuk be Csaknem kétezer résztvevője volt annak a békési konferenciának, amelyen népművészek, népi iparművészek mutatták be munkáikat, s néprajzos szakemberekkel közösen vitatták meg, hogy milyen változásokon megy (mehet) át a textilkultűra. A háromnapos rendezvény egyetlen)!) nógrádi résztvevője dr. Kapros Márta, a balassagyarmati Palóc Múzeum néprajzkutató igazgató asszonya volt.- Beszélhetünk-e még népművészetről manapság? A kérdés első hallásra furcsa lehet, azonnal felmerülhet a nemzeti büszkeség kérdése, ugyanakkor a néprajzos tudja legjobban, hogy mekkora különbség van a „folk-art” üzletben látható, s azon tárgyak közt, melyeket a múzeum tárlóiban őriznek.- A népművészet meghalt azáltal, hogy megszűnt az a hagyományos paraszti életforma, amelyben azok a bizonyos tárgyak funkciót kaptak és jelentést hordoztak. Ha látunk egy poszlikos kendőt, az már keveseknek mesél arról, hogy azt a komaasszony gyermekáldáskor hozta, ételt kötöttek bele, s a jegykendők, vállkendők is megtartják titkukat. Akik ma a régiekhez hasonló, ne tán ugyanolyan motívumokkal, szabással és ugyanolyan méretben készítenek kendőt, már díszítésként, a lakás szebbé tételére használják azt. Nincs ebben semmi rossz. Ha a környezet olyan, Elvesztették eredeti funkciójukat a szőttesek is akkor egy dohányzóasztalt, vagy a televízió dobozát is díszítheti ugyanaz a tárgy.- Ennek a felfogásnak a lét- jogosultságát bizonyíthatja az, hogy önök már népi iparművészeti munkákból is rendeztek kiállítást a Palóc Múzeumban. Olyan szőtteseket, mutattak be, melyek ajándéktárgyak, s nem muzeális értékek hordozóig- Nézze, én a „Fürge Ujjak”- ban is szívesen írok a nógrádi hímzésekről. Azt vallom, hogy miért ne szakember írja le ennek a technikáját és formavilágát. Ha ezzel csak jó szándékú, ám laikus emberek foglalkoznak, abból sok szamárság ha- gyományozódhat tovább.- Meg kell ismertetni a hagyományos technikákat a széles nagyközönséggel. Ez résza hevesi szőtteseket, lakástextíliákat, s az Egri Népművészeti Egyesülettel tervezzük ennek a kapcsolatnak a továbbvitelét. Múzeumunkban állandó jelleggel láthatják a palóc viseletét, s a textilből készült más tárgyakat. Mi segítünk abban, hogy eredeti minták után készíthessenek rajzokat, s a zsűrizések tapasztalataival abban is eligazítást adhatunk, milyen szempontokra kell figyelni, amikor a ma tárgyi kultúrájába illesztjük be a régi motívumokat és technikákat. Azzal viszont szembe kell nézni, hogy míg az ország más tájain már rég elvesztek a népművészet gyökerei, mégis élő a népi iparművészet.-Nálunk még élnek azok akik a palóc hímzéseket, szőtteseket készítették, mégsem tudjuk sikerrel bemutatni azt.- Nem a Palóc Múzeum lenne ebben a legilletékesebb?- Mi mindenféle szakmai segítséget megadunk, csakhogy a népi iparművészetet a közművelődési intézetnek, vagy valami hasonló szervezetnek kellene összefognia, mert ez meghaladja a mi lehetőségeinket. Ahogy a táncházmozgalom révén a néptáncnak intézményes formákat találtak, ugyanúgy kellene a karnyújtásnyira lévő tárgyi kultúrát is megmenteni.- Mi maradhat meg a hagyományos viseletből a jövő évezred lakásaiban? Kérdezhetnénk úgy is, mennyire foszlik a palóc szőttes?- A legutóbbi konferencián a rongypokróc apropóján beszéltem a palóc szőtteskultúráról. A kísérletezésnek ugyanis itt tág tere van. A népi textíliák modem környezetbe való „beemelése” nem újkeletű probléma. Jó száz esztendeje falusi tanítók hívták föl először az értékeinkre a figyelmet. Kazári, bu- jáki példákat említhetnék, majd a gyöngyösbokréta-mozgalmat. A régi tárgyak mindennapjainkba való beillesztése egyszerű dolog. Az új alkotás már nehezebb, számolni kell a mindenkori divattal is. A mai anyagok kényelmesebbek, jobban moshatók és számos más előnnyel is rendelkeznek. Ha az ezekből készült ruhákon meg- őrzünk szabásvonalakat, a díszítmények szerkezetét, már azzal is tovább éltetjük a palóc szőttest. Fontosnak tartom, hogy a hagyományok formálta tárgyak kinézetét elsősorban a funkció határozza meg. Ha a küllem ehhez igazodik, akkor kevésbé „foszlik” a szőttes. Tarnóczi László Filmjegyzet: Az esőcsináló - Lesz ez még így se Egy ügyvéd és egy író John Grisham éveken keresztül ügyvédként tevékenykedett, majd a tárgyalótermek áporodott levegőjét megunva regényírásra adta a fejét. A legbőkezűbb vásárló, Hollywood is jelentkezett a portáján, hogy hatnullás csekkeket lobogtatva a vászonra költöztessék Grisham hőseit. Most egy friss jogi krimi, a Francis Ford Coppola által rendezett, sztárgárdát felvonultató „Az esőcsináló” kerül a hazai mozikba. A „hajtós” ifjonc jogász Ruby '(Matt Damon) elkerül egy irodához, ahol azonban rövid munka után rá kell ébrednie, hogy nem éppen a legtisztességesebb környezetbe csöppent bele. Ruby cége ugyanis a kórházi ágyakon fekvő betegek érdekeit igyekszik képviselni, ezáltal azonban a legfeketébb és legsötétebb ügyfelekkel kénytelen foglalkozni. Ruby jelenlegi ügyfele éppen egy leukémiás haldokló, valamint annak családja. Az ügy teljességgel kilátástalannak tűnik, hiszen az ifjú jogász ellenfele egy hatalmas, a dolgozói kárára elkövetett biztosítási csalásokból profitáló cég. De az ambiciózus ügyvéd nem hagyja annyiban a dolgot és foggal-körömmel küzd ügyfelének igazáért. Coppola még a kisebb szerepekre is nagymenőket szerződtetett: az egyre befutot- tabb Matt Damon és a barátnőjét alakító Claire Danes mellett Jon Voight, Danny De Vito és Mickey Rourke villantja fel tehetségét. Az izgalmas film március 19-től fut a tarjáni Apollóban. Jack. Ha hollywoodi berkeken belül felhangzik ez a név, minden filmes tudja, hogy kire kell gondolnia! A rafinál- tan csillanó szempár, az ördögi mosoly, a karizmatikus, vibráló energiával teli, vonzó egyéniség egyetlen „megaszínészt” Jack Nicholsont, a mozi egyik legnagyobb egyéniségét, a filmvászon fenegyerekét jelenti. Mellesleg két Oscar- és jó néhány más egyéb díj birtokosa. Melvin Udall (Jack) kiáll- hatatlan embergyűlölő. A saját maga által keretek közé szorítva szinte senkivel sem érintkezik. Egyetlen kapcsolata a külvilággal a néhány sarokkal odébb álló vendéglő, ahol előszeretettel szekálja a vendégeket, valamint Carolt (Helen Hunt), a szemrevaló pincémőt. Ki hinné, hogy a neurotikus fickó sikeres szerelmes regények írásával keresi a kenyerét. Melvin élete azonban nemsokára megváltozik: szomszédja, a homoszexuális festő, Simon Bishop (Greg Kinnear) kórházba kerül, s Melvinre marad kiskutyája. A kibírhatatlan jellemű író csak nagyon rövid ideig képes ellenállni az állatkának. Etetgeti, becéz- geti, gondozza és egyre kedvesebbé válik az emberekhez, de elsősorban Carolhoz. A „Lesz ez még így se” című film már magáénak tudhat három Arany Glóbusz-díjat és valószínűleg bespájzolhat majd egy párat a hét Os- car-jelöléséből is. James L. Brooks remek komédiáját március 19-től vetíti a gyarmati Madách mozi. Szilágyi Gábor Grammy-díjak és lemezek - Előfordult nyolcszáz százalékos emelkedés is Már a jelöléskor meglódul a kereslet Ha nem megy a lemez, aligha lesz belőle Grammy-díj. Ha viszont már csak egy jelölést is kapott az előadó, a szerző, vagy a producer, biztos, hogy meglódul a kereslet a lemez iránt. Hát még ha díj lesz a jelölésből... A Grammy-díjak odaítélésénél persze semmit sem bíznak a véletlenre: a kilencvenkét kategória mind a négyszázötven jelöltje megkapja az „indító lökést”: lemezeik már a jelölés pillanatától a boltokba kerülnek. Már ekkor is elkezdődik egy kis „bizsergés” a lemezpiacon, de az igazi megmérettetés a díjkiosztás utánra marad. Az például egészen biztosnak látszott, hogy Bob Dylan három kategóriában nyertes „Time Out of Mind” című lemeze jó üzlet lesz, hiszen siker volt az album már őszi megjelenésekor is. Március első hetében 41 283 darabot adtak el belőle. Nincs oka panaszkodni Shawn Colvin énekesnőnek sem, akinek a „Sunny Came Home” című dala az év felvétele és az év lemeze lett. A lemezből február utolsó hetében mindössze 3600 darabot ádtak el, a díjkiosztás után viszont több mint tizenegyezret vittek el belőle. Nemcsak azok húznak hasznot a Grammyből, akik díjat nyernek, hanem azok is, akik fellépnek a gálán. A Sony Music felmérése szerint legalább 15 százalékkal javult a díjkiosztón fellépő előadók eladási statisztikája is. Az alternatív kategória nyertes, a Ra- diohead együttes ugyan kivétel, hiszen meg sem kellett jelennie ahhoz, hogy a díjátadást megelőző 23 ezerről 32 ezerre növekedjék az egy hét alatt elfogyott lemezeinek száma. Paula Cole, aki a hétszeres jelölés után az év felfedezettjének járó Grammyt vihette haza, egyetlen hét alatt tizenhatezres növekedést produkált: 32 ezerről 48 ezerre növelte vásárlóinak számát. Jakob Dylan ellenben, aki két díjat vihetett haza, nem tudta javítani eladási statisztikáját. Celine Dion pedig egyenesen „rontott”: hiába adta elő személyesen „My heart Will Go On” című dalát, mind a single, mind a Titanic című albuma iránt visszaesett az érdeklődés. A két lemezből azért még a „visszaesés” után is 750 ezer darabot adtak el március első napjaiban. Százalékos arányokat tekintve Pierre Boulez a rekorder: Berlioz Symphonie Fan- tastique című lemezéből a díjkiosztás előtt csak 43 (negyvenhárom) darabot tudtak eladni, utána viszont 385-öt. Ez bizony csaknem nyolcszáz százalékos emelkedés, bár popzeneléptékű statisztikáról így sem is beszélhet a művész. ..—— ni i/i Pillantás a római korba - különleges freskőlelet - városi látkép Néró császár készíttette? Példátlan freskóra, egy (vélhetően Rómát ábrázoló) látképre bukkantak a római Trajanus-fürdők feltárásánál. A ragyogó színekkel festett falikép lakóházakat, palotákat és templomokat ábrázol teljes részletességgel. Az eddig előbukkant rész hat négyzetmétert tesz ki, de nem tudni, mekkora kép kerül elő a törmelék alól. Mindenesetre a szakértők szerint már így is ez a legnagyobb, városi látképet ábrázoló freskó az adott korból. Keletkezési idejét ugyan még nem határozták meg pontosan, de az első vizsgálatok szerint i.e. 100 és i.u 200 között festették. A szakértők szerint több érv szól amellett, hogy maga Néró császár készíttette a freskót palotájának díszeként. A „Keddi kabaré” női szereplője változott, de így is volt a „egy kis hacacáré”! „Hoci a szádat, a kispofádat...!” Végig azt vártam, hogy mikor hangzik már el a „Rézmozsarat vegyenek!” című sláger, annál is inkább, mert a színpadon ott volt e nevezetes kellék. Harsányi Gábor azonban sok mindent előadott, énekelt is, de ez a dal kimaradt a tarjáni repertoárból. ruhatervező öltözteti, ezúttal minden valószínűség szerint saját ízlése szerint sminkelt és öltözködött. Előnyére... Harsányi Gábor önmagát, ismert arcait adta. A főiskolai felvételi sztori, a mezítelen filmszerep eset.e, vagy a lovaskaland szolid mosolygásra, a Csala Zsuzsával előadott egykori Latabár-szám, a szenesember és a színésznő véletlen találkozása akár kacagásra is késztethette a könnyen nevető nézőket. A „kisfröccs”-blokk- ban viszont azt bizonyította, hogy énekelni is tud úgy, ahogyan ez a műfaj megkívánja. * Harsányi Gábor Ennek az estnek azonban nem ez volt a legnagyobb csalódása. A „Kell egy kis hacacáré!” című előadásban Harsányi oldalán Schütz Ilának kellett volna fellépni, de közbeszólt az élet, pontosabban egy betegség, így azok, akik az ő kedvéért váltottak jegyet, kénytelenek voltak tudomásul venni a kényszerű változást: Csala Zsuzsa ugrott be „Schützike” helyett. A maga módján igyekezett is mindent megtenni, hogy pótolja kolléganőjét. Műsora önmaga parodizálására épült: főként azon viccelődött, hogy az ő teltkarcsú alakjával mit lehet kezdeni a színpadon és a civil életben. A Vidám Színpaddal „Rézmozsár” Salgótarjánban dedikálva fotó: p. TÓTH LÁSZLÓ Csala Zsuzsa, a „beugró” sokat jár Salgótarjánba, de ott értelemszerűen a rendező és a A sorozat legközelebbi előadása április 17-én, pénteken (tehát nem kedden!) 19 órakor lesz. Ekkor Haumann Péter egyedül próbálja elnyerni a közönség kegyeit. Bizonyára sikerülni fog. - csébé -