Nógrád Megyei Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-18 / 65. szám

NŐK VllJVGA^va!®®*®*'* 1998. március 18. szerda 7. oldal Herczeg Ferencnét kitüntették a legutóbbi közgyűlésen Új arcot ad az új frizura- Nem jött vissza eddig egyetlen vendégem sem azzal, hogy férje nem volt megelégedve az általam készített frizurával. Mindig arra törekszem, hogy munkám egy új feleséget fejezzen ki, olyan frizurája legyen, ami egyben új arcot is jelent, - mondja beveze­tésképpen szakmájának alapgondolatát Herczeg Ferencné pász­tói női fodrász, akit 25 éves kisipari munkásságáért tüntettek ki a Pásztó és Vidéke Ipartestület legutóbbi közgyűlésén. Manöken a fehér asztalok között - Rendszeresen tart divatbemutatókat Salgó­tarjánban, a Karancs Hotelben a Callus Bt. Reklámügynökség. A rendezvényekre neves elő­adóművészeket is meg szoktak hívni; felvételünk a legutóbbi bemutatón készült, fotó: gy. t. Miért nem a Spencer-kriptában nyugszik Diana? - Sír a szigeten Egy hercegnő titokzatos nyughelye Vajon miért nem a Spencer család kriptájába kerültek a tragi­kusan elhunyt Lady Di földi maradványai? A kérdést gyakran feltették a ködös Albionban és most a főrendi família egyik bi­zalmasa kiszivárogtatta a lehetséges választ.- Nem bántam meg. Szép, vál­tozatos, sok örömet okoz. An­nak idején édesanyám azzal próbált elriasztani választásom­tól, hogy nehéz ez; válasszak könnyebbet, tanuljak tovább és dolgozzak irodában. Már akkor is örökmozgó voltam. Soha sem tudtam elképzelni, hogy irodában üljek. A mesterasszony emlékei- Elképzelésemet, ha édes­anyámra hallgatok, sosem tud­tam volna megvalósítani - em­lékezik az indulás előtti idő­szakra a kedves, közvetlen mes­terasszony. Ebben az üzletben, ahol most van, kezdte tanuló­ként Pálmai János mester keze alatt. Elhalálozása után felesége özvegyi jogon működtette, majd eladta Herczeg Ferencné- nek. A segédlevél megszerzése óta dolgozik önállóan.- Azt sosem tudtam volna elképzelni, hogy más beosz­tottja legyek. Míg beszélgettünk, egy pil­lanatra sem hagyja abba a munkáját. Nagyobbik lányá­nak, Andreának a haján pró­bálja ki a legújabb, modem ár­nyalatot képviselő hajfestéket. Kislányának igénye, hogy a fe­kete színből világosabbat vará­zsoljon édesanyja. Egy idő múlva a mesterasszony megte­kinti a festés folyamatát, majd a tanulóval és kislányával együtt nagy örömmel kijelentik: - Jaj, de aranyos! Jaj, de jó!- Sohasem foglalkoztam az­zal a gondolattal, hogy másutt boldogulok az életben. Nagyon szeretem a szakmámat. Meste­rem nagyon szigorú és követ­kezetes volt. Általában reggel 7 órakor kezdtünk, de volt olyan időszak, amikor már 6-kor dol­goztunk. A műszak vége soha­sem volt biztos. Ezért édes­anyám számtalanszor elém jött, féltett, nehogy bajom essen. Amikor késő estig dolgoztam, akkor is megvárt. Régen még telt fodrászra Kisvártatva újra a régi idők ke­rülnek szóba. - A hölgyeknek több jutott a fodrászatra, mint most. Pedig ma is jogos és in­dokolt lenne legalább egy- vagy kéthetenként megmosatni és berakatni hajukat. A hatvanas években egy da­uer 60 forintba került, ma 800 forintnál kezdődik, 1500 forin­tig emelkedhet, attól függően, milyen szolgáltatás szerepel az árban.- Kik a vendégei?- Középkorúak és idősebbek járnak hozzám. A fiatalok a fia­talokhoz vonzódnak. Miközben cserélgetjük gon­dolatainkat, nagyobbik kislá­nya hajszíne elnyeri végleges formáját: világos mahagóni lett. Egyébként a családban a kiseb­bik lány, Ildikó tanulta ki a fod­rászszakmát, de nem ebben dolgozik ...-A vékony pénztárca tar­talma is hullámzó, - kér ismét szót Herczeg Ferencné. A múlt év utolsó három hónapjában igen gyenge volt a forgalom. A téli hónapokban előfor­dult, hogy a rezsimet sem tud­tam kifizetni. A férjem kerese­téből szakítottuk ki a szükséges összeget, - érzékelteti a szakma jelenlegi árnyoldalait, majd hozzáfűzi: - nagyon drága a víz, a villany, a gáz, nem be­szélve a tb-ről. El tudnám kép­zelni, hogy a téli hónapokban kevesebbet, amikor meg na­gyobb a forgalom, akkor többet fizessek. Mások eddig még gondolatban sem tudnak el­jutni. Később némi nosztalgiával a hangjában, a szakma nehézsé­gét említi: - Volt olyan időszak, amikor kikívánkozott belőlem: kár, hogy nem hallgattam édes­anyám szavára. Tudja, mire be­zárok, sokszor nem érzem a ke­zem, a lábam, annyira fáj. Érvágás a bérleti díj- Mi szabja meg a nyih'a tartás idejét?- A vendégek száma, ami igen változó. Van, amikor hár- man-négyen térnek be hozzám, máskor meg este 6 órakor is itt vagyok. Nem tehetek mást, ha élni akarok. Nálam jóval nehe­zebb helyzetben vannak azok a kollégáim, akik az üzletért bér­leti díjat fizetnek. A havi 20 ezer forintot én sem tudnám vállalni. Közben szakít időt né­hány telefonbeszélgetésre. - Jó, gyere, várlak! - invitálással te­szi le a telefont... V. K. A terjedelmes családi sírbolt­ban vagy negyven szarkofág volt. Diana nagyapja, az im­már hetedik Earl, aki 1975-ben hunyt el, kivétette a Spencerek maradványait a szarkofágok­ból és krematóriumba vitette azokat. A sírboltban tehát nem az ősök nyugszanak, hanem csak az urnáik. Ezt pedig titkolni akarták, mert az öregúr annak idején a családi ékszerek meg­találásának reményében, en­gedély nélkül bontotta fel a kriptát. Ezért Dianát az Alt- horp-kastély, a családi rezi­dencia parkjának kis szigetére temették. Mindenesetre az éle­tét és halálát körülvevő titkok fátyla ezzel sem lebbent fel, sőt inkább a korábbinál is job­ban eltakarja a történteket... Horváth Tiborné: „Lenn a föld alatt másként viselkednek az emberek” Egy nőnek újra és újra bizonyítania kell Ma, a női emancipáció korában is létezik olyan foglalkozás, ami férfiakhoz kötődik. Gondoljunk csak például a bányára: egy bányamérnök foglalkozása mögött csakis az erősebb nem képviselőit sejtjük. De hogy az elképzelések nem mindig azono­sak a valósággal, mi sem bizonyítja jobban, hogy a nagybáto- nyi hangulatos kis lakásban Horváth Tiborné ül velem szem­ben, aki bányamérnökként kereste kenyerét. Az (amerikai) elnök félrelép A jelek szerint az amerika­iak már nagyon unják a Bili Clinton esetleges félrelépé­séről szóló különféle sajtó­beszámolókat. Patrick Cobumt, a State Journal Register nevű lap fő- szerkesztőjét ez indította arra, hogy újságát úgy hirdesse, mint garantáltan Lewinsky­mentes orgánumot. Aki tehát a lapot veszi, biztos lehet benne, hogy az elnök állítóla­gos exszeretőjéről egyetlen mondatot sem olvashat. Co- bum örömmel közölte, hogy ötletüknek felettébb pozitív visszhangja volt, mintegy 65 ezer hálálkodó telefont kaptak és több újságot adtak el. Fűszerek iskolája- Hosszú út vezetett ám idáig - mondja mosolyogva a fiatal- asszony. - Kezdeném azzal, hogy én az NDK-ban szület­tem, és a Freibergi Bányászati Akadémia ásvány-előkészítő szakán tanultam, amely a bá­nyatermékek feldolgozásával foglalkozik. 1975-ben az Új­pesti Dózsa kézilabdásai - köz­tük férjem is - egyhetes baráti tűmén jártak Aue-ban. Meglátni és megszeretni Tipikus „meglátni és megsze­retni”: ő nem tudott németül, én nem tudtam magyarul, de azért jól megértettük egymást. Az ismerkedésből szerelem lett, és 1979-ben a Borsod megyei No- vajidrányban házasságot kötöt­tünk. Párhuzamosan intéztem a letelepedést, és a felvételt a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre.- Gondolom, ez nem ment olyan egyszerűen, mint aho­gyan most összefoglalja.- Persze, adódtak furcsa helyzetek: mindjárt a névvel kezdeném. Engem ugyanis Gabriele-nek hívnak, itt viszont következetesen kijavították Gabriellára. Aztán szakot kel­lett választani - kohászatot vagy bányászatot -, különbö­zeti vizsgákat kellett tenni. A bányászaton akkor létezett ás­vány-előkészítő szak is, de csak kétévenként indult, én pedig már nem akartam annyit várni. Az is két évbe került, amíg az oktatási minisztériumtól meg­érkezett az engedély: önköltsé­ges német vendéghallgatóként tanulhattam. A 24 fiú között egyedüli nőként végeztem.- Hogyan oldotta meg a nyelvtudás hiányát?- Úgy, hogy a nyári szünet­ben az akkor hatodik osztályos sógornőm könyveiből tanultam magyarul. Az első félév nagyon kemény volt: bár volt olyan to­leráns professzor, aki felaján­lotta, ideadja a német tanköny­veket. Olyan is volt, aki a fél­éves vizsgánál írásbeli felada­tokat adott, de persze olyan is akadt közöttük aki egyáltalán nem foglalkozott azzal, meny­nyire is tudtam megtanulni a nyelvet. Mindenesetre 1983- ban, az államvizsgán már meg­dicsérték jó nyelvtudásomat. Munka a föld alatt- Hogyan kerültek Nógrád me­gyébe?- Tanulmányúton voltunk itt, akkor már megszületett a na­gyobbik fiunk. Szerettünk volna lakást, így aztán szerző­dést kötöttem a Nógrádi Szén­bányákkal, és az igazgatóságon kezdtem dolgozni az értékesí­tési osztályon, mint főelőadó.- Volt-e lenn, a föld alatt?- Persze, sokszor. Először az egyetemi évek alatt: soha nem felejtem el, hat hónapos terhes voltam az első bányajárásom­kor. De mégsem ez jelentette a legnagyobb gondot, hanem a 38-as lábam: a legkisebb csizma ugyanis 42-es volt. Itt, Nógrádban legtöbbször Kányá- son voltam lenn, sok német cég épített biztonsági berendezése­ket, esetenként a tolmács szere­pét is betöltöttem. A két menekülési irány- Soha nem félt?- Ennek a szakmának is megvan a maga szépsége. Most, hogy már nincs működő bánya a környéken, nagyon hi­ányzik, hiszen a szakmám volt. Akinek pedig szakmája, meg­tanulja, mit szabad, vagy éppen mit nem szabad csinálni a föld mélyén. A félelem teljesen mást takar a szakember szemé­ben: adott esetben figyel a han­gokra, szeme fent, lent, oldalt jár. Számára ugyanaz, mintha egy nagy üzemben dolgozna. Ami más, hogy a menekülési irány a föld alatt nem négy, ha­nem - legfeljebb - kettő: befelé vagy kifelé.- Mennyire fogadták el a bá­nyászok a nőt a föld alatt?- Vegyes élmények értek eleinte: nem mindig ismerték fel, hogy nő van a bányában. Egy idő után aztán megismer­tek, szívesen fogadtak, segítet­tek. Tudja, lenn, a föld alatt másként viselkednek az embe­rek: felszabadultabbak, ember­ségesebbek, jobban összetarta­nak. De ez megszűnik, amikor feljönnek a felszínre. Ezt az ér­zést nem lehet megmagyarázni, ezt érezni kell.-Erezte-e valaha annak a hátrányát, hogy nő létére a bá­nyamérnöki foglalkozást vá­lasztotta?- Az előmenetelek során ezt egyértelműen lehetett érezni. Én végig „kitartottam”, az utol­sók között jöttem el, mint érté­kesítési-minőségellenőrzési osztályvezető-helyettes. Az utolsó évben még két osztály- vezetőt helyeztek fölém: akkor éreztem igazán, hogyha férfi lennék, nem lenne kétséges a kinevezés. Jóval többet kellett teljesítenem, mint például az azonos beosztásban lévő férfi kollégáknak. Szavakban persze elismertek, de a gyakorlat mást mutatott. Mint nőnek, újra és újra bizonyítani kellett, hogy alkalmas vagyok a munka el­végzésére. Nem volt más kiút Ettől függetlenül csapás volt a bánya megszűnése: szerettünk volna a szakmában tovább lépni, megérni a nyugdíjaskort. Az utolsó percig bíztunk benne, hátha van egy kiút. A mi gene­rációnk lett volna, aki pár éven belül vezetőgamitúrát képezhe­tett volna. Ettől a lehetőségtől megfosztottak bennünket. Elő­ször a Joulimpexhez mentem dolgozni, ez látszott leginkább közelinek az eredeti szakmám­hoz. Most a Viessmann Bt.-nél dolgozom, mint asszisztens. A bánya pedig most már csak álom, amelyről majd most, a ti­zenöt éves osztálytalálkozón beszélgetünk az osztálytársak­kal. Hegedűs Erzsébet Bátran állíthatjuk, hogy elér­kezett a fűszerek fénykora: újra használatba kerülnek a régi, elfeledett ízesítők, egyre több füszerkeverék segít minden konyhaművészt a fi­nomabbnál finomabb zamatú ételek elkészítésében. A bőség azonban korántsem jelenti azt, hogy mindenki tudja, miből és mennyit hasz­náljon. A fűszer eszköze lehet az ízesítésnek: az a rendelte­tése, hogy a nyersanyagok sa­ját, eredeti ízét kiemelje, felfo­kozza, vagy éppen az önmagá­ban jellegtelen, közömbös nyersanyagot „feldobja”. Fű­szeriskolánkban szeretnénk se­gítséget adni a fűszerek meg­ismeréséhez: melyik fűszernek csökken vagy fokozódik za­matanyaga főzés vagy sütés közben, melyek harmonizálnak egymással, illetve melyek azok, amelyek nem fémek össze, za­varják vagy éppen közömbösí­tik egymást. Bazsalikom: fanyar illatú, pi­káns ízű. Jól társul a zsálya és a rozmaring zamatéval. Elsősor­ban savanykás ételek, főzelé­kek, szószok ízesítésére jó. Gyömbér: fanyar, erős illatú gyökér. Jól társul más fűsze­rekkel. Ha körömnyit adunk be­lőle a hús-, bab-, burgonya- és gombalevesbe, jól kiemeli a zamatokat. Kakukkfű: íze harmonizál a majoránnával, rozmaringgal, babérlevéllel, szerecsendióval és zsályával. Mértékkel kell vele bánni, mert átható illata miatt könnyen megváltoztat­hatja az étel sajátos zamatát. Bab-, borsó-, paradicsom- és káposztalevesekhez, illetve fő­zelékekhez használhatjuk. Ha­sonlóan jó ízt ad a marha-, bir­kasültnek, de tehetünk a vadas­ételekbe, töltött káposztába, vö­rösboros mártásba is. Szerecsendió: erős illata és jellegzetes íze van, amely egészben nem nagyon érződik. Általában reszelve használhat­juk, óvatosan adagolva különö­sen jó ízt ad a sült halnak, gom­bás, tojásos vagdaltaknak, hús­gombócnak. Zsálya: íze kesernyésen za­matos, ezért inkább kevesebbet adjunk belőle a húsételekhez (kacsa-, liba-, vadhús, húsok töltelékei). Vigyázzunk, mert rozmaringgal együtt használva felerősítik egymás aromáját!

Next

/
Thumbnails
Contents