Nógrád Megyei Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-17 / 64. szám

2. oldal I SALGÓTARJÁN ? BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PÁSZTÓ 1998. március 17., kedd Boldog nyertes - Lapunk és a salgótarjáni Animex Magyar-Francia Kereskedelmi Kft. közös játékának fődíját Zsivera Zsolt ügyvezető igazgató adta át Lisovszki Ildikó romhányi lakosnak. Nevezett harmincezer forint értékben válogathatott szüleivel együtt a cég termé­kei közül. FOTÓ: RIGÓ TIBOR A március 15-i ünnepekben is „dolgoztak” a barlangász-alpinisták Felhők között és a föld mélyén Taron „közelebb megy az önkormányzat” az emberekhez - Perlik Pásztót Szorosra kell húzni a nadrágszíjat Az önkormányzati törvény értelmében évente egy alkalommal közmeghallgatást kell tartania a képviselő-testületnek. Faluhelyen azonban az a tapasztalat, hogy adott esetben egy falugyűlés sokkal inkább eléri azt a célt, hogy a település lakói véleményt nyilvánít­sanak, illetőleg közérdekű bejelentéseket tegyenek. A balassagyarmati és a salgó­tarjáni sziklamászók, barlang- kutatók mindig meglepik a közvéleményt. Március 14-15- re országos tábort szerveztek a Mátrába, a Csörgőlyuk- barlanghoz. A mintegy fél­száz barlangkutató a hidegre fordult időjárás ellenére sá­torban aludt és kemény mun­kára vállalkozott. Buda László, a Sziklaorom Hegymászó és Barlangász Klub vezetője legújabb, országos el­ismerést is kiváltó teljesítmé­nyeikről számolt be a minap. A tél végén, amikor Salgótarján­ban hét ágra sütött a nap, a ba­lassagyarmati és a taijáni hegymászók a jeges, viharos Magas-Tátra bérceit ostromol­ták. Teljesítményük értékét fo­kozza, hogy mászásaik során sokszor viharos, 100 kilométe­res óránkénti sebességű szélvi­harban kellett helytállniuk. A tél végének másik szenzá­ciója a Mátrában történt. A Sziklaorom Hegymászó és Bar­langász Klub háromnapos kuta­tótábora során újabb felfedezést tettek. Az Ágasvár alatti Csör- gőlyuk-barlangban két csoport­juk dolgozott. A barlang régeb­ben ismert szakaszán Buda László, Könnyű Gábor és Súly Zoltán több méteres sziklaom­lást kibontva egy eddig ismeret­len barlangjáratba jutott. Ez a járat elvezetett a tavaly feltárt szakaszhoz. Itt a két járat talál­kozásánál egy karvastagságú nyíláson keresztül kezet rázhat­tak a ’97-ben feltárt járaton le­jutott Sály Gáborral. Az ünnepi tábor keretében a barlang két szakasza közti ösz- szeköttetést bővítették, vala­mint a Csörgőlyuk térképezé­sének folytatását készítették el. -w- - • • V, M. Az elmúlt hetekben fontos eseménysorozat zajlott Taron: négy településrészi fórumot tar­tottak, amelyre írásos meghívót küldtek a község lakóinak. Azért négyet, mert az önkor­mányzat azt az elvet vallja: ne­kik kell közelebb menni az em­berekhez. A falugyűlésen há­rom fontos témáról tájékoztat­ták a lakosságot: az idei évi költségvetésről, a tervekről, a szennyvízprogramról, illetve Juhász Gábor országgyűlési képviselő tartott ismertetőt az Országgyűlés és a kormány te­vékenységéről.- Minden település eltérő fel­tételek mellett dolgozik - mondta Becze Lajos polgármes­ter. — Nálunk például a magas munkanélküliség miatt kevés az szja helyben maradó része: sokan végeznek illegálisan munkát és nem bővelkedünk vállalkozókban sem. Tavaly 9 millió forintos működési hiá­nyunk volt, de az előző évek takarékos gazdálkodása lehe­tővé tette ennek kigazdálkodá­sát. Az idén ez a hiány már 15 millió forintos, jövőre pedig akár 20 millió fölé is mehet. A polgármester szerint eleve hátránnyal indulnak az intéz­mények alulfinanszírozottsága miatt. Az állami normatíva 18 millió forint, amely még a bé­reket sem fedezi: csak erre a célra 22 millió forintot kell ki­fizetniük. Az iskola éves költ­ségvetése 29 millió. A gyer­meklétszám évek óta csökken, létszám arányában adja a nor­matívát.-Jelzik az emberek az igé­nyeket - utal a felvetésekre Becze Lajos—, nem- nagyon akarják figyelembe venni, hogy össze kell húzni a nadrágszíjat. Vannak kötelező feladatok, mint az oktatás, az egészség- ügyi alapellátás, utak, járdák, temetők karbantartása, belvíz elvezetése és így tovább. Aztán 1996-ban elindítottuk a szennyvízprogramot: Mátrasző- lőssel közösen megterveztettük a szennyvíztisztítót és a hálóza­tot. A közös beruházás - amelynek gesztora Tar - mind­két település számára előnyös, így 10 százalékponttal maga­sabb támogatást kaptunk. A cél- támogatási pályázaton 63 mil­lió forintot nyertünk. Ahová csak lehetett, mindenhová pá­lyáztunk, így ez a pénz 95 mil­lió forintra egészült ki, és még mindig vannak pályázatok elbí­rálás alatt. A közbeszerzési el­járást lefolytattuk, egy buda­pesti cég a napokban el is kezdte a 126 millió forint össz­költségű szennyvíztisztító kivi­telezési munkálatait. Ekkora beruházást persze nem lehet megvalósítani lakos­sági hozzájárulás nélkül: ha már minden pályázati lehetősé­get kihasználtak, akkor lehet majd tudni, mennyit kell fizetni a polgároknak, illetve mekkora hitelt kell felvenni. A fórumon felmerült az is, a beruházással összefüggésben hetekig fel lesz túrva.- Élesen vetődött fel a pász­tói szeméttelep ügye - mutatott rá a polgármester. - Még olyan felvetés is elhangzott, hogy akár az utat is eltorlaszolják: felháborítónak tartják az embe­rek, hogy miközben innen Job­bágyiba szállítják a szemetet, Pásztóról Tar közigazgatási te­rületére hordják. Sajnos az a döntő, kinek a tulajdonában van a telep. A tulajdonjog pedig a mai napig vitatott: jelenleg két bírósági és egy államigazgatási eljárás van folyamatban ennek tisztázására. Az is kétségtelen tény, hogy a telepre nincs terü­lethasználati engedély. Mi már minden eszközt megmozgat­tunk, hogy változzon ez a hely­zet. Mivel a pásztói önkor­mányzat nem mutatott együtt­működési hajlandóságot, kény­telenek voltunk peres útra te­relni az ügyet. A köztudatban az a tévedés él, hogy eddig kizárólag a szponzorok jóvoltából maradt fenn a településen a sportegye­sület. A polgármester válaszá­ban a.ilt rá, hogy 10 évre visz- szamenőleg csak az önkor­mányzat támogatásának jóvol­tából tudott működni az egye­sület. A közrenddel, közbiztonság­gal kapcsolatosan egyre erő­sebben jelentkezik a lakosság igénye, hogy Taron is legyen körzeti megbízott. Az illetéke­sek részéről ígéret van, a helyi önkormányzaton pedig nem múlik: lakást is biztosítanának annak a rendőrnek, aki ellátná a kmb-s feladatokat. Irreális igényként minősítették viszont azt a felvetést, amely híd építé­sét tartaná szükségesnek a Zanvvág, Hegedűs márpedig az áda,™ a- gyermek- _ előfordulhat, hogy.egy-egy utca Csak az európai uniós tagság segíthet a menekültügyi helyzeten Nem bűnözök a határsértők Évente csaknem ezer külföldi állampolgárt fognak el a Balas­sagyarmati Határőr Igazgatóság emberei a magyar-szlovák határon, akik illegálisan igyekeznek nyugati irányba a biz­tonságosabb anyagi boldogulás érdekében. A határsértés megakadályozásával azonban nem ért véget a dolog, mivel az elfogott külföldiek nagyon sok gondot okoznak a határőrök­nek. Ezekről a kérdésekről beszélgetünk Bráda Zoltán őr- naggyal, az igazgatóság idegenrendészeti, szabálysértési és menekültügyi osztályának vezetőjével. Bráda őrnagy szerint a migrá­ció hullámzik, de fokozatosan növekszik is. Tavaly 980 sze­mélyt fogtak el az igazgatóság határszakaszán. Az idén már­ciusban már húszszázalékos növekedés mutatható ki a ko­rábbiakhoz viszonyítva. A ha­társértő próbálkozók főleg ko­szovói albánok. Nagy részük legálisan, bejáratott ember­csempészvonalon érkezik és akar tovább menni. Az útiok­mányaikat azonban elveszik, s a határőrök gyanítják, hogy ezeket többször is felhasznál­ják. „Ahány ház.. A vándorlásnak indult elfo­gott, különféle nációkhoz tar­tozó embereket a vonatkozó nemzetközi szerződések, il­letve az idegenrendészeti tör­vény alapján ki kell utasítani az országból, ami 1—10 évre történhet. Ez azonban nem is olyan egyszerű, mint amilyen könnyen le lehet írni.-Az embercsempészek el­veszik pácienseik iratait, s ezek hiányában nem lehet azonnal kiutasítani őket - ma­gyarázza Bráda Zoltán. - Ne­künk az illető állampolgár or­szágának konzulátusán, nagy- követségén kell intézkednünk, a hazatérési okmányok beszer­zése érdekében. S ez esetenként nem is könnyű, mivel minden ország­nak más a gyakorlata ezekben a kérdésekben. A kínaiakkal, a lengyelekkel például gyorsan tudnak intézkedni. A jugoszlá- vokkal azonban nem jó a vi­szonyuk. A balassagyarmati határőrök ez utóbbi bizonyítá­sára mindenkinek elmondják Sz. Józsi bácsi esetét. Az idős ember lassan harmadik éve la­kója a közösségi szállásnak, ahol kénytelen arra várni, hogy Jugoszláviában elismerjék ju­goszláv állampolgárnak. Sze­mélyi igazolványának fény­másolatát azonban hiába küld­ték el illetékes helyre, még mindig nem kapott hazatérési engedélyt. Nehezedő helyzet — Ez baj - mondja Bráda őr­nagy — mert három éven túl nem lakhat a közösségi szállá­son, tehát valamit ki kell ta­lálni. A közösségi szállás kicsi, eredetileg az épület nem erre a célra készült, s bizony sok fej­törést okoz a különféle szoká­sok, az eltérő vallások miatt úgy elosztani a helyek hogy rend és nyugalom legyen, de az emberi körülmények is fennmaradjanak.-A menekültügyi törvény hatályba lépésével tovább bo­nyolódott a helyzet - mondja az őrnagy. -Nálunk az ide­genrendészeti szálláson való­jában nincsenek menekültek. Mint mondtam, itt csupán ide­iglenesen tartózkodhatnak kül­földiek, amíg a kiutasítási fel­tételeiket meg tudjuk terem­teni. Amennyiben az elfogott jogsértő külföldi bejelenti, hogy hová tud menekülni, azonnal Bicskére szállították. Ha európairól volt szó, akkor a migrációs hivatal, ha Európán kívüliről akkor az ENSZ Me­nekültügyi Főbiztossága in­tézkedett. A menekültügyi tör­vény rendeletéinek hatályba lépésével mindez maradt a mi dolgunk. Meggyötört emberek A menekülő külföldiek tehát mindaddig maradnak a közös­ségi szálláson, amíg nem kap­nak valamilyen minősítést, hogy menekült-e vagy ideigle­nes státust kap-e stb. Amint az őrnagy mondta, ők nem bűnö­zők. Sokkal inkább hajszolt, meggyötört emberek, akik a hazájukat feladva új hazát ke­resnek, miközben az ember- csempészek utolsó vagyonuk­tól is megfosztják őket. Itt-tartózkodásuk alatt őket is megilletik a törvény által biztosított jogok, így például a napi kimaradás is. Igaz, szá­mosán nem térnek vissza a szállásra, hanem ismét próbál­koznak a szökéssel. S amikor újra elfogják őket, következik az idegenrendészeti őrizet.- A migráció jelentős kiadá­sokat okoz a határőrségnek - vélekedik Bráda őrnagy — el­sősorban és leginkább anyagi­lag. Jelentős összegeket kell költenünk a tolmácsolásra. Kü­lönösen nagy pénzbe kerül például egy tamil tolmács fel­derítése, de kurd vagy afgán tolmácsot sem találni a város környékén. Az előbbi munkája 30 ezer, az utóbbiaké 10 ezer forintot kóstál óránként. A személyenkénti orvosi vizsgá­lat 20 ezer forint. S akkor itt vannak a tartási költségek. Emlékeztetőnek mondom az algíri családot, akinek itt szüle­tett meg a gyermeke. Éppen ezért kellett Taksonyerőspusz- tára vinni őket már több mint egy éve. Ottani tartózkodásukért havi 60 ezer forintot fizetünk. Arra a kérdésemre, hogy megtérülnek-e valaha ezek a pénzek, az osztályvezető fa­nyarul elmosolyodik. Törtúutek csodák A gyakorlat szerint a külföldi­ekre fordított költségeket a ki­utasított személyekkel alá is íratják, s addig nem léphetnek a Magyar Köztársaság terüle­tére, amíg meg nem téritik. Igaz, történtek már csodák, néhány esetben értesítették a határőrséget, hogy megtérítet­ték a költségeket. Ámde olyan is előfordult - ez a kockázato­sabb - hogy az adós delikvens másik névre kiállított útlevél­lel próbálkozott.-Az Európai Unióhoz tör­ténő csatlakozások révén vár­hatóan szigorodnak az állam­határon történő átlépés szabá­lyai - mondja Bráda Zoltán - de a migráció nem valószínű, hogy változni fog. Bizonyára igaza van az őr­nagynak, ámde addig még elte­lik néhány kemény év. Pádár András Több mint egymillió kilométer balesetmentesen ­„Vers” a buszrongálókról Ha le is engedjük a rolót, mert beesteledett, némi fény még beszűrődik egy-egy ré­sen át. Ez jutott eszembe, amikor a szép kicsinyke községben, Pilinyben Bollók Sándorral leültünk beszél­getni. 1958-ban szabadult bog­nárként a szécsényi vegyes­ipari vállalatnál. Rá egy évre behívták katonának, ahol so­főrként szolgált és szerelt le. A gépkocsivezetést nem ka­tonaként kezdte, az MHSZ- nél szerzett jogosítványt. A fenti vállalatnál eközben megszűnt a bognárrészleg, így a 2. sz. Volánhoz szegő­dött és ott is szolgált har­mincegy évig egyhuzamban. Tehergépkocsin kezdte, de a nyugdíjazása előtti hat évet buszvezetőként élte át. Leg­inkább a Salgótarján és Ba­lassagyarmat közötti útvona­lon járt. Több mint egymillió kilo­métert vezetett balesetmente­sen, amiért három plakettet kapott. Két gyermeke van, s ugyanennyi unokája. Kérdésemre vár, én pedig közben verseit forgatom. Bol­lók Sándor ugyanis több mint harminc éve úr verseket. Egyik-másik a vállalat faliúj­ságára került, a Közlekedés című lapban is megjelent, sőt a Nógrádban is napvilágot lá­tott, igaz, jó húsz esztendővel ezelőtt. Kollégái közül volt, aki iri­gyelte, volt, aki felnézett rá, olykor húzták is. — Egyszer — mondja, emlé­kező tekintetét a múltba fúrva - az Ipoly szabályozá­sának a Káprásokaljától Pös- ténypusztáig húzódó kanya­rok átvágásánál dolgoztunk. Kollégám imigyen cukkolt: — Ha itt és most írsz egy verset az Ipolyról, elhiszem, hogy igazi költő vagy. Én csak azért is: mialatt megrakták a teherautómat, csak írtam, s ír­tam. Mire végeztünk a nap­pal, elkészült a hat versszak­ból álló mű is. — S a buszrongálók? Hihe­tetlen mit műveltek a kocsija­inkon. Feltépték a bőrülése­ket, összevissza karcoltak mindent. Verset írtam róluk is. Kirakták ide-oda, s ha hi­szi, ha nem, csökkent valame­lyest a súlyos rongálások száma. írtam Salgótarján várossá avatásának ötvenedik évfor­dulójára is, amelyet el is sza­valtak. Az elmúlt években a földárverések visszásságait csipkedtem meg... Leg­utóbb, a nyakra-főre szapo­rodó turkálókról gúnyolód­tam. Egyik versem, aminek igen csak örülök a Lantban, a Szé- csény és környékiek irodalmi lapjában is megjelent. így kezdődik: „Az ország útjait bármerre járod, / Bal­esetek szomorú emlékeit lá­tod. / Újra az alkohol és a száguldási mámor / Lezárta szemüket örökre az álom.” S csak mondja, mondja, mind a nyolc versszakot fejből tudja. Nagyon büszke a lányára, Bollók Andreára, aki ugyan­csak sikerrel verselgeL Egyik versét az elmúlt évben a Nóg- rád Megyei Hírlap is közölte nők napja alkalmából. Bollók Sándor esetében a verselés szép hozadéka nehéz és szorgos életének. Megszé­píti nyugdíjas mindennapjait. Talán még álmodni is rímek­ben szokott. Nógrádi Kovács György

Next

/
Thumbnails
Contents