Nógrád Megyei Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-14-15 / 62. szám

2. oldal Megyei Körkép 1998. március 14., szombat A legbátrabb város új neve: Civitas Fortissima - Balassagyarmat Azt tette, amit tennie kellett Balassagyarmat város honmentő polgárainak nemes küzdelmé­ről és az eseménnyel kapcsolatos Civitas Fortissima név hivata­los felvételéről szóló önkormányzati rendelet tervezetét megfe­lelő indoklással dr. Rózsa György, a Civitas Fortissima Kör el­nöke terjesztette a város önkormányzatának képviselő-testülete elé, amelyhez számosán szóltak hozzá. Évtizedes óhajok, töprengé­sek, bizonytalankodások után már szabadabban, boldogab­ban lélegzik az ősi Ipoly-parti város: Balassagyarmat népe. Igazságuknak és mellőzött­ségüknek tudatában szomor­kásán éltek itt az emberek ki­tartó, becsületes munkában, de mindig egy jobb jövőbe vetett hittel. Örök mementó Ma már a város értékét a két világháború közötti - örök mementóul maradt - csehki- verés dicsősége adja, amikor bátorságból, hazafiságból és egymás iránti szeretetből vizsgáztak sikerrel. A jövő nemzedéke csak a most íródó történelemkönyvekből fogja részleteiben megismerni, mi­lyen köszönettel tartozik nekik az utókor nemzetmentő csele­kedeteikért. Balassagyarmat, mint a Lo- sonc-Ipolyság közti honi sza­kasz centruma került a magyar nemzet történetébe. Mert mit tett Balassagyarmat? Semmi mást, csak azt, amit hasonló helyzetben minden igaz magyar településnek meg kell tennie: minden ellenséges betolakodó­tól meg kell védenie földjét, fa­luját, városát, még akkor is, ha nincs ehhez kormányzati hozzá­járulás, akkor is, ha netán két­séges lenne a harc kimenetele, akkor is, ha hozzátartozói el­pusztulnak a hősi küzdelemben. Mert, ha 1919. január 29-én Balassagyarmat tétlenül tűri az ellenséges megszállást, ha nem szervezi meg Losonc és Ipolyság közti szakaszon a fegyveres ellenállást, akkor az ellenfél által szerkesztett hadműveleti térkép szerint ma Magyarország jelentős nagy területe már idegen nép ha­talmában lenne. Nem hiába állította köve­tendő példaképnek az akkori államfő Balassagyarmatot az ország elé és nem hiába nevez­ték már 1919-ben a várost ci­vitas fortissimának, azaz leg­bátrabb városnak. Újabb születésnap A régi és legújabb dokumen­tumok birtokában, köztársasá­gunk elnökének helyeslésével Balassagyarmat önkormány­zata 1998. március 15-i hatály- lyal - önmaga jellemzésére - a város neve mellé a „Civitas Fortissima” nevet is felvette. Legyen örök dicsőség a méltó név kivívásában részt vett testvéreinknek és örök hála az isteni gondviselésnek! A város önkormányzata képviselő-testületének tagsága 15 igen és 1 tartózkodó szava­zattal kimondotta, hogy 1998. március 15-től kezdődően a város új neve: Civitas Fortis­sima Balassagyarmat. A képviselő-testület kima­gasló munkáját e sorok írója a következő szavakkal köszönte meg: - Az a személy, aki kellő mélységben áttanulmányozta már Balassagyarmat múltját, igazat fog nekem adni, hogy a magyar történelem egyik leg­nagyobb eseményét örökítette meg a mai nap, amikor e város új születésnapját ünnepelheti és új nevével dicsekedhet. Az Ipoly partján van egy város a hazában, amely eddigi isme­retlenségéből véráldozatai árán önmaga igazolására vi­selni fogja a „Civitas Fortis- sima”-val kiegészített új nevét és amely város igaz történeté­nek megírására a magyar haza történészei már vállalkozhat­nak. Kötelez a mült E perctől kezdve egy sorban állunk a többi nagynevű ma­gyar város mellett, amelyek­ről oly sokat tudnak, oly so­kat beszélnek, de sajnos ed­dig annál kevesebbet a mi vá­rosunkról. És hogy ma, a szemérmes­kedést félretéve, jellemünknek megfelelően bekiabáljuk a százötven éves szabadsághar­cunk ünnepkörébe igazságun­kat - hogy az országnak „leg­bátrabb város”-a mi va­gyunk -, ez csak őszintesé­günket igazolja, mert kötelez bennünket városunkért és megmentett országrészünkért diadalmasan megküzdött hős harcosainak emléke. Megköszönöm a képviselő- testület valamennyi tagjának, hogy igaz magyarságukról és hazafiságukból példát adtak és történelemörökítő feladatukat hűséggel szolgálták. Kamarás József a kör örökös díszqlnöke Tisztelgés az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei emléke előtt „Egyenlőség, szabadság, testvériség” (Folytatás az 1. oldalról) vetélkedőjével pénteken kez­dődött a megemlékezés. Vasár­nap a hősökért, a hazáért és nemzetért tartanak szentmisét a plébániatemplomban, az em­lékparkban katonai tisztelet- adással ünnepélyes zászlófel­vonás, koszorúzás lesz. 14 óra­kor az emlékparkban folytató­dik a megemlékezés, majd a Muzsla együttes mutatja be műsorát, ezután a Mikszáth Kálmán Gimnázium és Posta- forgalmi Szakközépiskola tanu­lóinak irodalmi összeállítása következik. A zárórészben a salgótarjáni acélgyári fúvósze­nekar ad térzenét. Rétság - Március 15-én, este 18 órakor a városi közművelő­dési intézmény előtt ünnepel­nek. Köszöntőt mond Mocsári Gergely alpolgármester. Az ün­nepi műsorban közreműködik az általános iskola énekkara, a Grupp Színjátszó Egyesület és ifj. Majnik László. Szécsény - Pénteken a Rá­kóczi Szövetség helyi szerve­zete és az önkormányzat meg­koszorúzta Szontagh Pál emlék­tábláját. 18 órától a művelődési és művészetoktatási központ­ban dr. Praznovszky Mihály mondott ünnepi köszöntőt, a műsorban a Körösi Csorna Sándor Gimnázium művészeti csoportjai léptek fel. Itt adták át a Szécsényért emléklapot Hor­váth Ferencnek, aki kimagasló iparfejlesztési, munkahely-te­remtési és gyermekoktatást se­gítő tevékenységéért nyerte el a város kitüntetését. Bátonyterenye - Vasárnap 10 órától a kisterenyei városré­szen, a Kossuth-szobor előtti parkban Balázs Ottó polgármes­ter köszönti az ünnepet, ezután irodalmi rendezvény követke­zik a Váci gimnázium és a Bá­nyász fúvószenekar közremű­ködésével. Szirák - Szombaton, 17.45 órakor a Hősök terén, majd a művelődési házban emlékez­nek, beszédet mond Kóródi Mária, az Országgyűlés alel- nöke. Fáklyás menet indul a Te- /c4/-sírbolthoz, ahol babérko­szorút helyeznek el. A köszön­tés 19.15 órától a Teleki-kas­tély udvarán folytatódik. Mátramindszent - Péntek este a művelődési házban Ba­lázs Ottó, Bátonyterenye pol­gármestere mondott díszbeszé­det, előtte pedig az iskola galé­riájában a 150 évvel ezelőtti eseményekhez kapcsolódó kiál­lítás nyílt. Barják Gyula bá- tonyterenyei képeslapgyűjtő „A szabadságharc prófétái” címet viselő, egy hónapon át látogat­ható tárlata Petőfi életútját kí­séri végig. Magyargéc - Március 14-én szombaton, 16 órától szentmise lesz, 17.30 órától a kultúrház- ban dr. Surján László ország- gyűlési képviselő mond beszé­det. Ezt követi a fáklyás felvo­nulás és a kopjafa megkoszorú­zása. Nagylóc - Szintén szomba­ton 17 órakor dr. Serföző And­rás országgyűlési képviselő részvételével tartják a megem­lékezést. Nógrádszakál - Serfőző András tegnap tartott ünnepi beszédet. Szügy - Pénteken a kastély­kertben rendezték meg az em­lékünnepséget, amely koszorú­zással ért véget. Cered - Szombaton az ötven éve állított háborús emlékmű­nél ünnepelnek, az eseményen részt vesz ifj. Szabó István szobrászművész is. Tűzzománcok A Balassagyarmaton élő al­kotó, Bacsúr Sándor tűzzo­máncaiból nyílott kiállítás tegnap Salgótarján-Baglyasal- ján, a Bóna Kovács Károly Ál­talános Iskolában. Megnyitó- beszédet dr. Csongrády Béla, lapunk felelős szerkesztője mondott. Hangsúlyozta Ba­csúr Sándor lokálpatriotizmu­sát, képeinek hangulatteremtő erejét. FOTÓ: RIGÓ Nem a büntetés, a megelőzés a célunk Balázs Károlyné a munkaügyi ellenőrzésről, a szakszervezetek szerepéről Munkaügyi, munkavédelmi kérdésekről szervezett fórumot a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének Nógrád me­gyei szövetsége, valamint a Nógrád Megyei Munkaügyi Köz­pont munkabiztonsági és munkaügyi felügyelősége. A közel­múltban Salgótarjánban tartott tanácskozáson a kereskedelmi egységek gazdasági, munkaügyi irányítói, valamint a szakszer­vezeti alapszervezetek vezetői vettek részt. Balázs Károlyné, a szakszervezet Nógrád megyei titkára az érdekvédelmi, érdek- képviseleti munka eddigi tapasztalatait adta közre. Milliók bánhatják- Milyen meggondolásból ül­tek le tanácskozni munkaügyi kérdésekről a gazdálkodó szer­vezetek vezetőivel?- Az Országgyűlés még 1996 októberében elfogadta a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvényt. A tapasztalatok azon­ban azt mutatják, hogy a tör­vényben megállapított köteles­ségek megtartását, megszegé­sének jogi következményeit nem sikerült egységesen értel­mezni. A gyakorlati alkalma­zása során ezért egy sereg gonddal találkoznak a munka- vállalók, a munkaadók, a szak- szervezeti tisztségviselők. Az ellenőrök természetesen nem hagyják szó nélkül a hibákat.- Mi történik akkor, ha az el­lenőrök szavait „ elengedik a fü­lük mellett” a munkáltatók?-A jogszabály ellen vétők­nek jelentős, többszöri jogsér­tés esetén akár 3 millió forint, bírsággal kell számolniuk. Több százezer forintos bünte­tésre a megyében is van példa. Ezért fontos, hogy a munkaa­dók és a munkavállalókat kép­viselő szakszervezeti tisztség- viselők jól értsék a törvény lé­nyegét, s a gyakorlati munká­ban helyesen alkalmazzák azt. Ezt szolgálja az az együtt­működési megállapodás is, amelyet a megyei munkabiz­tonsági és munkaügyi felügye­lőséggel kötöttünk most, feb­ruár derekán. Közös célunk, hogy megelőzzük a szabályta­lanságokat. Arra törekszünk, hogy mindenütt megteremtsék az egészséges, a biztonságos munka feltételeit, megfelelő le­gyen a munkavállalók jogi vé­delme és folyamatosan mérsék­lődjenek a ma még fellelhető szabálytalanságok. Szerény szervezettség- A törvény intézkedik a szak- szervezet tennivalóiról is. Mennyire erősek a kereskede­lemben tevékenykedő szakszer­vezetek?- Nógrád megyében csak­nem kétezer olyan kisebb-na- gyobb gazdálkodó egység van, amely a klasszikus értelemben vett kereskedéssel foglalkozik. Közülük hétben alakítottak szakszervezetet, és a tagok száma mintegy kilencszáz. Mindenütt elérték, hogy kol­lektív szerződést készítsenek, s így a foglalkoztatásnak sza­bályozott keretei vannak. A magánmunkaadóknál nem lé­tezik kollektív szerződés, a munkavállalókat egyszerű munkaszerződés szerint al­kalmazzák. Ám mind többször fordul elő, hogy információt, tanácsot kérnek megyei bi­zottságunktól, mielőtt megkö­tik a munkaszerződést. Mindezt természetesen si­kernek tartom, de nem feledteti gondjainkat. Azt többek között, hogy a szervezettségünk sze­rény, még a legjelentősebb ke­reskedelmi egységekben sem több 40-50 százaléknál. S az is ismert tény, hogy a privatizáció során gomba módra szaporod­tak a kislétszámú, gyakran egy­két emberrel dolgozó üzletek. S vannak olyan munkaadók is, akik kifejezetten tiltakoznak a szakszervezeti alapszervezetek létrehozása ellen. Attól tarta­nak, hogy eggyel több gondot vesznek a nyakukba. A munkabéke ára- Hallgatva a véleményét, az embernek az az érzése támad, mintha olyan szereződésnek tartanák a szakszervezetet, amely a kákán is csomót keres.- Való igaz. A gazdasági ve­zetők jelentős része gondolja úgy, hogy sokkal egyszerűbben gazdálkodhat a létszámmal, a bérrel, a különböző juttatások­kal, ha nem kötf a kezét a szak- szervezet, a kollektív szerző­dés. Az én tapasztalatom ugyanakkor az, hogy éppen a munkavállalókat képviselő szakszervezetek és a munkálta­tók megegyezése az olyan lé­nyeges kérdésekben, mint a munkafeltételek, a munkarend, a túlórák, a bérek, a pihenőna­pok, vagy a leltárért vállalt anyagi felelősség, elejét veheti egy sor konfliktusnak. Hosz- szabb távon ez jelenti a mun­káltatók és a munkavállalók ál­tal egyformán áhított munka­békét. Csak hát az igazsághoz tar­tozik az is, hogy a munkaválla­lók sem sietnek mindenütt megalapítani érdekvédelmi szervezeteiket. Nem igazán bíznak abban, hogy a szakszer­vezet hatékonyan képviselheti érdekeiket. A megyében sok a munkanélküli, és attól tartanak, hogy az ágáló dolgozó talpa alá könnyen útilaput kötnek. A 19 és fél ezer forintos minimálbért sikerült ugyan kiharcolnunk, de a bérek így is meglehetősen szerények Nógrád megye ke­reskedelmében. A kiút természetesen a sike­res gazdálkodás lehet. Az erő­sebb érdekvédelmi szervezetek ebben is hatékonyabban segít­hetnek. Ezért tartom fontosnak, a szakszervezeti szervezettség erősítését, a kollektív szerződé­seket, s a félszáznál több mun­kavállalót foglalkoztató egysé­geknél a novemberben megvá­lasztandó üzemi tanácsokat. Mert a munkát adóknak és a munkát vállalóknak egyaránt az az érdekük, hogy egyértelműen meghatározott keretek között, békességben dolgozzanak együtt. Látványos sikerek helyett- Önkéntelenül adódik a kérdés, honnan ez az elkötele­zettség, a szakma, a mozgalom, a kereskedelmi dolgozók iránt?- Csaknem 40 éve dolgozom a kereskedelemben, azt is mondhatom, hogy itt nőttem fel. Voltam kereskedelmi ta­nuló, boltvezető, belső ellenőr. Dolgoztam szakszervezeti tit­kárként és 1991-ben a Keres­kedelmi Alkalmazottak Szak- szervezete Nógrád megyei tit­kárának választottak. A munka, amit végzünk, nem könnyű, látványos sikerekben nemigen van részünk. Helyette meg kell tanulnunk örülni a napi, apró eredményeknek. V. G. A megyei jogú városok javaslata a kormánynak: Program a díjhátralékokra Az önkormányzati szférában jelentkező díjhátralékok ren­dezésével kapcsolatban állás- foglalást is megfogalmazott a megyei jogú városok szövet­sége legutóbbi, szegedi ta­nácskozásán. A megbeszélés­ről Cserháti József Salgótar­ján alpolgármestere tájékoz­tatta lapunkat. A program első napján a me­gyei jogú városok, valamint a megyei önkormányzatok szö­vetsége közös, ópusztaszeri rendezvényén nem minősítették hatékonynak a két közgyűlést érintő ügyekben szükséges egyeztető bizottságok működé­sét, felvetődött például a napi­rendek előkészítésének prob­lémája. Salgótarján és Nógrád megye közgyűlése egyeztető bizottságának ügyrendjét pél­daértékűnek tartották az ön- kormányzatok vezetői. Szó volt arról is, hogyan le­het feloldani azt a helyzetet, ha a két testület által delegált kép­viselőkből álló egyeztető bi­zottságban nem születik egyez­ség, illetve milyen jogorvoslati lehetőségek vannak akkor, ha súlyos érdeksérelemmel jár a döntéshiány. Ugyanakkor a résztvevők azt fogalmazták meg, hogy az egyeztető bizott­ságokat fenn kell tartani (ezt egyébként az önkormányzati törvény is előírja). Vegyes ké­pet mutatott az a megbeszélés, amelyen a területfejlesztés kö­zépszintjének működési tapasz­talatait összegezte. A második napon, a megyei jogú városok képviselőinek szegedi találkozóján a legna­gyobb vitát a díjhátralékokkal foglalkozó napirend váltotta ki. Állásfoglalás-tervezetében a megyei jogú városok szövet­sége azt javasolja, hogy a kor­mány dolgozzon ki olyan komplex programot, amely ész­szerűen megosztja a feladatokat és az anyagi terheket a hátralé­kos lakosság, a szolgáltató vál­lalatok, az önkormányzatok és a központi kormányzat között. A megoldási eszközök sorá­ban jelölték meg többek között a foglalkoztatáspolitikát, vala­mint a piacgazdaság vesztesei­nek folyamatos rehabilitációját. Kérték, hogy a kormány támo­gassa a települési önkormány­zatok adósságkezelési program­jait, de ne a hátralék nagysága, hanem a programok hatékony­sága szerint. Javasolták to­vábbá, hogy a kabinet dolgozza ki az adósságkezelő programok jogi hátterét, beleértve a szociá­lis, a lakás-, a jelzálog- és a végrehajtási törvényt. A prog­ramot parlamenti beszámoló zárná. Már a következő Országgyű­lés képviselőinek feladata lesz, hogy elfogadják a Belügymi­nisztérium által kidolgozott, a településekről szóló törvény tervezetét. Ebben egyebek kö­zött a településfejlesztés szabá­lyozásáról, a települések egy­máshoz való viszonyáról van szó. Felvetődött a találkozón, hogy a törvény legyen tekintet­tel a megyei jogú városok regi­onális szerepvállalására a kor­szerű fejlesztések, szolgáltatá­sok érdekében. Javaslatként fo­galmazták meg azt is, tegyék vi­lágosabbá: a települési önkor­mányzatok milyen módon és milyen feltételek esetén jogo­sultak az európai uniós pénz­alapokra, de elhangzott az az igény is, hogy legyenek ezek könnyebben elérhetőek. D. I.

Next

/
Thumbnails
Contents