Nógrád Megyei Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-13 / 61. szám
4. oldal Múltidéző 1998. március 13., péntek A.z új időszak új stílust honosított meg - A mindennapi működéshez feltételek megteremtésére volt szükség Tudás és cselekvés Történelmi ajánlások területfejlesztőknek és más érdeklődőknek az 1848-1998 közötti évekből Nógrád - a gazdaság és természetföldrajz kutatói, a témában otthonos intellektuális felfogás egyaránt úgy véli - zárt világ. A megállapításhoz és a benne rejtőzködő gondolat- tartalomhoz sokan kapcsolódnak a társadalomtudomány művelői közül is. Többek között a modern kor a témában született legnagyobb hatású müve, és írója - Szabó Zoltán Cifra nyomorúság című szociográfiájáról van szó - is így vélekedett, tapasztalatait eszerint az értékrend szerint rendezte, és bocsátotta közzé. \ tételt azonban ma, a XX. század végén csak erős fenntartással fogadhatjuk el, kiváltképp ha a történelmi események, a történelemben cselekvő ember személyének vizsgálata, a megállapítható és felrajzolható összefüggések megismerése jellemzi magatartásukat. Állításunk igazolásául leszögezhető, hogy az elmúlt hosszú századok alatt Nóg- rádban - beleértendő a törökvész korszaka is- az északra, a bányavárosok, a lengyel vidék irányába nyitott, a gazdasági- a kereskedelmi és a pénz- forgalmi - tevékenységben megmutatkozó magatartás honosodott meg. Ahonnan kézműves tárgyak, feldolgozott ipari termékek áramlottak vissza. A XVIII-XIX. században az északi-déli irányultság mellé oda rendelődött a nyugati-keleti kapcsolatok kiépülése, amelyben a Vác-Pest-Bécs - a porosz városok egyrészt, másrészt a Losonc-Lemberg-Szentpé- tervár—Nyizsnij Novgorod vonulat határozottan kitapintható volt a nógrádi gazdaság életében. A bevezető állítás árnyal- hatóságát vélem megjelenni abban a folyamatként félfogható gyakorlatban, amely .századokon át, de hangsúlyosan a XVIII-XIX. századra jellemzően, abban mutatkozott meg, hogy a Felvidék városaiból, birtokairól folyamatosan áramlottak nevezetes családok generációi dél felé. ügy részük meghonosodott Nógrádban, más részük bir- i okcserék, házasságok révén tovább húzódott az ország íjabb központja, Pest felé, és »eginkább Pest megyében, vagy a Dunántúlon eresztett gyökeret. Ezt az utat járták be 'öbbek között a Sréterek, a Kubinyiak. Míg az utóbbi esetre a Kacskovics család Somogyi birtokossá válása a példa. A XX. századi nagy törté- telmi traumák — a háborúk, a forradalmak, a békediktátu- mok és az ebből következő gazdasági súly vesztés - mes- erségesen megakadályozták • korábbi, természetes taralmú és irányultságú fo- yamatok továbbélését. A hajdan .ényegében .özponti ekvésű Nógrád — a <VIII. századi tudományszervezők északabbra fekvő üelmecre is központi elhe- yezkedése miatt terveztek egyetemet - az országhatár zorításába, és egy kissé az új artalmú fejlődés perifériá- ára került. E tények - a történelmi és i jelenkori tapasztalatok — kényszerítenek bennünket, Nógrádban élő értelmiségieket arra, hogy megkeressük az értelmes cselekvés mára, és a XXI. századra érvényes, lehetséges irányait, eszközeit. A helyzet adta feltételek, az így teremtett körülmények parancsolóan írják elő számunkra, hogy kutassuk a fejlődés irányait, vegyük számba a rendelkezésünkre álló, valóságosan is meglévő erőket. A korszakos munkát úgy véljük elkezdhe- tőnek, ha összefoglaljuk az elmúlt százötven év tanulságait, és a használható tapasztalatokra építjük a jövőnket. Homokba dugnánk fejünket, ha nem érzékelnénk és nem vennénk tudomásul, hogy napjainkra - a XX. század utolsó éveire - Nógrád megye, mint a földre hullt érett dió külső héjazata megrepedt, a természetes erővonalak mentén részekre hullott. A részek az újabban kialakult és a történelmi érdekek által meghatározottan: a kulturális és civilizációs vonzás erőterében szerveződnek másfajta egységgé. A megye nyugati része a főváros és Vác felé orientálódott, míg Balassagyarmat, Salgótarján önmagával és legföljebb vonzáskörzetével kialakult új kapcsolatok - Salgótarján esetében Bátonyte- renyével - alapján teremti újjá önmagát. Az új hatásrendszerben tétovázó Szécsény és Pásztó sorsában még sok a bizonytalanság. A mai körülmények létrejöttének sok oka a múltban gyökerezik. Közöttük vannak olyan okok, amelyeket ismernünk kell, de mivel a létrejöttéhez képest megváltoztak viszonyaink, kezelésüket is e szempont szerint kell elvégeznünk. Vannak azonban olyan okok is, amelyek következményeit még ma is görgetjük magunk előtt, ez esetben a cselekvésre irányultság milyensége határozhatja meg további sorsunkat. A tudás mélysége és cselekvés intenzitása. E két következményrendszerre építve szükséges az elemző munkánk elvégzése. Az alábbiakban nyolc jelenség és nyolc következtetés olvasható. 1. A múlt értékeinek számbavételénél első látásra feltűnhet: mi volt az a legdinamikusabb erő, amely a múlt századi nógrádi változásokat gerjesztette. Ez pedig nem volt más, mint az egyre intenzívebben jelenlévő tőke. Közismert - és így volt ez Nógrádban is - hogy a feudális birtok termelési nívója, gazdasági rendje csak kevesek számára hozott tartós hasznot. Az ipari fejlődés indulásakor elsősorban a szénbányászkodásban próbálkozott néhány vállalkozó szellemű középbirtokos család azzal, hogy a megélhetését biztosító vagyonán túl fölöslegét a nyersanyag-kitermelésben befektesse. A vállalkozások sem mennyiségükben, sem minőségükben nem tűntek elegendőnek, amelyet igazol, hogy az első - az 1870-es évek elején megjelenő - gazdasági válság ezt a vállalkozói kört lényegében elsöpörte. A lehetőség - a föld mélyén lévő, hasznot hozó kincs - azonban továbbra is megmaradt. Vonzó hatására az 1880-as évektől újabb tőkeerőt vonzott e tájra, többnyire az országon kívülről: Bécs- ből, Berlinből, Hamburgból és olykor távolabbról is érkezett tőkés befektető. Az új időszak új stílust honosított meg. A termelés racionalizálásával, a gőz- és villanygépek terjedésével a gyorsan megtérülő vállalkozói haszon elve érvényesült nemcsak rejtőzködve, hanem nyíltan és határozottan. A tőke megmutatta igazi agresszív arcát. A helyi érdekeltség kiszorult az új világ fő áramából és inkább csak mint színhely tudott másod-harmadlagos hasznot húzni a fellendülés teremtette helyzetből. Különösen Salgótarjánt és környékét jellemezték az ebből a helyzetből eredező viszonyok. Losoncon a helyi - a kereskedelmi tőkére alapozott erő - képes volt a gép- és zománcgyártás tekintetében felvenni az új követelményekkel a lépést. Következtetés: szükség van agresszív tőke jelenlétére, amely új lendületbe hozza a meglévő helyzeti energiákat. A tudatos területfejlesztésnek gerjeszteni és szabályozni is kell a tőke mozgását. 2. A tőke szívóhatása érvényesült a múlt század fordulóján is. A mindennapi működéshez további feltételek megteremtésére volt szükség. Elsődlegesen és hangsúlyosan volt arra szükség, hogy magas kvalitású szakemberek munkája segítse az új értéktermelés folyamatát. A magyar-felvidéki, elsősorban Selmecbányán mérnökdiplomát szerzett - szaktudás mozdult meg a feladat teljesítése érdekében. A felsőfokú ismeret meglétét, a már megszerzett termelész- szervezési, üzemi gyakorlat tette teljessé. A tudás minőségét és hatékonyságát a külföldön megszerzett tapasztalatok jelezték. Az ebből a forrásból merítkező szakember- gárda szívesen érkezett e vállalkozásokhoz, akár a bányászkodásról, akár a kohászatról, akár a század végén fellendülő vas-, üveg- és gépgyártásról is volt szó. A helyben maradásukat nagyban motiválta a színhely minősége. Az adott korszakhoz adekvát színvonalú urbanizáltsági fok a város, mint településforma volt. Ez utóbbi feltétel kedvezőtlen állapota következtében helyi kötődésük ellentmondásosan fejlődött. Feltétel nélkül kötődtek szakmájukhoz, vállalatukhoz, munkakörükhöz. Amíg e téren a feltételek kedvezőek voltak, helyben maradtak. Kevésbé motiválta itteni életüket a település, hiszen társadalmi és családi kapcsolataikat is hangsúlyosan a szakmai, vállalati hatás alakította ki. Következtetés: a feladatok elvégzéséhez megfelelő számú és képzettségű szakemberek kellenek. A tevékenységükön túli - vállalatiintézményi - viszonyok, más szóval a humán infrastruktúra egy időben történő kialakítása több esélyt teremt a helyben- maradásra. 3. A korai időszak jellegzetességévé vált az e tájra érkező magas képzettségű szakemberek általános műveltségükkel is kimagaslottak környezetükből. A közeli Gácson tevékenykedő Kosztka Tivadar (1853-1919) a múlt század nyolcvanas éveiben írta le felfogását az itt élők sorsának javítása tárgyában. Úgy vélekedett: a társadalmi előrelépés nélkül a gazdaság motorja nem képes hosszú távon működni. Ezért fontosnak tartotta a tömegesen jelenlévő iskolázatlanságon, műveletlenségen való változtatást. Határozott küzdelmet folytatott a szegénység és az általa ebből eredeztetett alkoholizmus ellen. A nők, a nemzetiségi lakosok társadalmi méretű hátrányait csökkentők táborába tartozott a gácsi patikus. Úgy vélem, hogy a vele egy időben élő megyei értelmiségek színe-java hasonlóan gondolkodott. A losonci Herz Sándor orvos mellett a Salgótarjánban tevékenykedő Gerber Frigyes (1856—1897), Gerő Nándor (1862-1918), Róth Flóris (1865-1955) bányaigazgatók életútja és írásos munkássága legalábbis erre a körülményre utal. Példaképük és bizonyos időszakban közvetlen főnökük id. Chorin Ferenc (1842—1925) személyisége, szabadelvű világfelfogása, a tehetség elismerését nyomatékosan hangsúlyozó magatartása meghatározó élményt sugárzott közvetlen munkatársai körében. Következtetés: a fejlődés valóságos és minőségi korszaka csak akkor köszönt ránk, ha a társadalom nagy rendszereinek - a gazdaság, a kultúra - együttes, vagy közelítően együttes mozgása és hatása érvényesül. 4. A századfordulótól kialakuló új világ sok tekintetben újra szabályozva érvényesült a fejlődés, a társadalmi mozgás további időszakában. A kapcsolatrendszerek mindennapjait legátfogóbban a szolidaritás eszméjének fokozatos és folyamatos terjedése határozta meg, amely nem minden társadalmi csoportban azonos hatással és mélységben érvényesült. Kezdődött a paraszti élet mindennapjaiban, továbbfejlődött a bányászok, a munkások önszerveződésében. Következtetés: az új viszonyok mindig új szokásokat, azok rendszerré válását hozzák létre, és a működés a továbbiakban már ennek szellemében folytatódik. 5. A múlt század fordulójára a megyebeli városok arculatának fejlődési milyensége körvonalazódott. A történelmi tapasztalataikra építettek elsősorban, és ennek értelmében a kulturális tradíció nyomatékosan hatott. Rögzült az is, hogy a század első felében meghozott politikai döntések következtében két település - Balassagyarmat és Salgótarján - bír jelentős és bemérhető vonzáskörzettel, amely lehetővé tette igazi kis- és középvárossá válásukat. Az idők folyamán kialakult arculatuk révén a továbblépésre alkalmas tulajdonságaik is hangsúlyozódtak: a kereskedelmi, a kulturális, az egészségügyi feladataik ellátásában elért eredményeik képezik értékeiket. Következtetés: egy nagyobb közösség életterét biztosító település folyamatokban tetten érhető tulajdonságai nyithatnak teret az újabb fejlődés megindulásának. 6. A termelési lehetőségek bővülése számlálatlanul vonzotta a népesség különböző csoportjait. A terület egyik részében csökkent az ideiglenesen ott élők létszáma, amely állapot igen gyakran véglegessé vált. Máshol megduzzadt a lakosságszám. Mind a két folyamat szemmel és nyilvántartása egyre nagyobb szakértelmet kívánt. Hasonló jelenségek a tulajdonváltozások, a helyben lakó családok kapcsán, az egyre fontosabbá váló adóformák esetében is megfigyelhetők. Mindezek szorításában egyre fejlettebb, sokoldalúbb adminisztratív gyakorlat honosodott meg. Századunkban már a modem közigazgatás kialakulását és működését tapasztalhattuk meg, elsősorban a városokban. (A falvak e tekintetben is jobban őrizték hagyományaikat.) A városi köz- tisztviselő nemcsak sarzsit, hanem szakmai karriert is jelentett, (Török Zoltán losonci, Förster Kálmán salgótarjáni polgármester) hiszen olyant tanult meg, olyat tudott, ami elkülönítette és egyben felemelte a társadalom több csoportjától. Következtetés: a közigazgatásban való részvétel szakmai ismeretet követel trleg. Csak szakismeret révén lehet képességet szerezni arra, hogy a népesség egyedi és közösségi élete igazgatható legyen. 7. Az államhatárok átjárhatósága és a ri- gorózusság hiánya szabad érintkezési formák sokaságát teremtette meg. A század első éveitől több évre visszanyúló tapasztalat honosodott meg, amelyben a többnyelvűség a kommunikáció legális lehetőségévé vált, és egyben az európai szakértelem jelenlétét is integrálta hosszú ideig. (Ma már nem, de lehetne). Következtetés: a nyelvi sokszínűség a szakmai tudás fejlődésének is ösztönzője, egyben az emberi kapcsolatokban megjelenő kitárulkozás 8. A mindennapok sokoldalú feladatainak ellátása, egy-egy körzet önös vagy közösségi érdekeinek érvényesítéséből következő szituációk kialakítottak egy speciális réteget: a megyei politikai elitet. A megfelelő tudás, a hely és a feladat ismerete, a sokféle hatékonyan képviselt kommunikációs színvonal alkotta e réteg alaptulajdonságait. Szereplői magukon hordozták az adott kor konzervativizmusát és messianizmusát, a korábbi értékek felvonulásából következő kiforratlanságot, olykor a hatalmi mámort. Szóhasználatuk, Ígérvényeik önmaguk és az adott kor elegyéből állt össze, amely lehetővé tette a látens érdekek elkendőzését, bol- hányi gondok elefántosítását. Mindezen képességek színvonalas gyakorlói komoly anyagi-vagyoni biztonságot építhettek ki. „Századunkban már a modem köz- igazgatás kialakulását és működését tapasztalhattuk meg, elsősorban a városokban. (A falvak e tekintetben is jobban őrizték hagyományaikat.)" Következtetés: A pártpolitika, a pártpolitizálás szakma. Szakszerű működése esetén is felháborodhat a tapasztalatai láttán az egyszerű halandó. Ezek csökkentése a mechanizmus megismerése és gyakoroltatása éppen ezért valóságos felkészülést igényel. Dr. Horváth István „A XVIII-XIX. században az északi-déli irányultság mellé oda rendelődött a nyugati-keleti kapcsolatok kiépülése, amelyben a Vác-Pest-Bécs - a porosz városok egyrészt, másrészt a Losonc-Lem- berg-Széntpétervár-Nyizsnij Novgorod vonulat határozottan kitapintható volt a nógrádi gazdaság életben." „A XX. századi nagy történelmi traumák - a háborúk, a forradalmak, a békediktátumok és az ebből következő gazdasági súlyvesztés - megakadályozták a természetes folyamatok továbbélését." „Következtetés: szükség van agresszív tőke jelenlétére, amely új lendületbe hozza a meglévő helyzeti energiákat. A tudatos területfejlesztésnek gerjeszteni és szabályozni is kell a tőkemozgását. A tőke szívóhatása érvényesült a múlt század fordulóján is." „A múlt század fordulójára a megyebeli városok arculatának fejlődési milyensége körvonalazódott. A történelmi tapasztalataikra építettek elsősorban, és ennek értelmében a kulturális tradíció nyomatékosan hatott. A századfordulón Salgótarján és Balassagyarmat bírt jelentős vonzáskörzettel." IS. „Az arculat révén a továbblépésre alkalmas tulajdonságok is hangsúlyozódtak: a kereskedelemben, a kultúrában, az egészségügyben elért eredmények képezik az értékeket."
