Nógrád Megyei Hírlap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-07-08 / 32. szám
6. oldal Mozaik 1998. február 7., szombat Elfelejtett mesterségek - Negyedszázad Baglyason Nemezkép a falon A véletlen hozta, hogy annak idején Báti Jánosné Baglyas- aljára került. Férje Salgótarjánban, az építőipari vállalatnál dolgozott és a városszéli településen egészen váratlanul egy félig kész lakáshoz jutottak. A képzőt már úgy fejezte be, hogy helye volt az óvodában. Ennek csaknem 25 esztendeje. Vannak dolgok, amelyek elhalványultak emlékezetében, de az első csoportja mély nyomot hagyott benne. Nem csak a nevüket, játékos jelüket is sorolja, pedig legalább harmincán voltak.- Az akkor négy-öt éves gyerekek legtöbbjének már a kicsinyét is iskolába indítottuk. Ám, ha találkozunk, most sem megyünk el egymás mellett anélkül, hogy ne váltsunk néhány szót - mondja. Átélte az óvoda integrációját, de öt éve önállóan dolgozik. Vezető óvónő és mélységesen átérzi a felelősséget, amellyel a félszáz gyermek fizikai, szellemi gyarapodásáért tartozik.-A mostani gyerekek mások, mint a korábbi években voltak - tér vissza az imént elmaradt gondolataihoz. - Nyitottabbak, fogékonyabbak és bátrabbak is. Az is igaz, hogy bontakozó öntudatuk gyakrabban ragadtatja őket ki- sebb-nagyobb csínyekre. Aztán azt magyarázza, mennyire fontos, hogy nyiladozó értelmüket jó irányba vezessék. Azért, hogy megtanulják, amit az iskolába induló 6-7 évesnek tudnia kell. Megismerkedjenek a munkával és becsüljék is azt. Ezekre az elvekre építik nevelési programjukat, a foglalkozásokat. Báti Jánosné megvalósult nagy álma a kézművesműhely hasznos terepe mindennek. Darabonként hordták össze a munkaeszközöket, amikor az egyik foglalkoztatóteremből kifogytak a gyerekek.-Á kis szövőkeret Keszthelyről került hozzánk, ahol szőni tanultam... A nagyot meg Gödöllőről hoztam - vezet körbe a műhelyben, hogy kincseikkel büszkélkedjen. A kisebb kereteket, mert ebből már csaknem valameny- nyi gyermeknek van, az édesapja csinálta. Apcon él és kezei alatt a legkeményebb fa is szépen formálódik. Ő készítette eredeti rajz után, a korongot is, amelyet már a gyerekek is sikerrel forgatnak. Áz égetőkemencéhez pályázattal nyerték a pénz egy részét. A többit meg „összedolgozták”.-Itt minden nyáron 40-50 gyerek teszi a dolgát a kézművestáborunkban, szerény térítésért. Októbertől áprilisig pedig havonta egy-egy alkalommal Salgótarjánból jönnek hozzánk óvónők, tanárnők . .. Itt tartjuk a felnőtt-továbbképzést -magyarázza. Meséli, hogy mindig is valamiféle csillapíthatatlan kíváncsiság hajtotta a hagyományok, a népművészet, a régi, feledésbe merült mesterségek megismerése felé. Azt sem titkolja, szereti kipróbálni, hogy mire képes. így tanult meg bábokat készíteni, játszani velük a gyerekek nagy gyönyörűségére. Az óvodát díszítő agyagfigurákat, a falhoz simuló nemez- és fonott képeket, a száraz növényekből kötött csendéleteket, gyékény- és szalmafonatokat, kosarakat mindmind a gyerekekkel együtt készítették. Munkájukhoz nem használnak mást, csak természetes anyagot.-Kezdetben még az agyagot is magam hoztam - meséli derűsen. - Csak ásni kellett a települést körülölelő hegyek alján, s volt miből dolgoznunk. Ma már igazi keramikus anyagot adunk a gyerekeknek. De itt gyűjtik össze a gyékényt, a száraz növényeket, meg még sok egyebet, amivel dolgozhatnak. Báti Jánosné három és fél évig tanult Budapesten, hogy jól ismerjen mindent, mielőtt mások tanítására vállalkozik. Vele tanult a nagylánya is, aki a három kicsi gyerek, a munkája mellett bőrből és gyöngyből készíti mindennapos csodáit. Álma, hogy egyszer majd közös kiállításon mutatják be, mennyit ér a tudományuk. Most azonban a gyerekek kötik le napjait. Mire iskolába mennek, játékosan, szinte észrevétlenül megtanulnak valamilyen mesterséget. Lassan arra is rájönnek, hogy miért kell és érdemes dolgozni.- Mi most még csak azt látjuk, hogy órákig elbíbelődnek az agyaggal, a fonattal, a száraz növényekkel... S hallatlanul büszkék, ha jól sikerül a szobrocska, a szalmakép, ha az a terítő kerül az asztalra, amit ők batikoltak. Vigyáznak rá, és jobban ügyelnek társuk munkájára is - mondja. - Később talán arra is rájönnek, hogy a munka az ember lételeme. Fontosnak érzik magukat a helyükön, mert értéket, másoknak is hasznos dolgot hoznak létre. Baglyasalján, az iskolában sok a hátrányos helyzetű tanuló. Örülne, ha lennének közöttük olyanok, akik a régi mesterségek közül választanának maguknak felnőttéletükre. Szakma lenne a kezükben, nem indulnának munka nélkül az életnek. Báti Jánosné a baglyasaljai óvoda vezető óvónője, a Kultúráért elismerésben részesült óvodapedagógiai munkájáért, a gyermekek esztétikai, művészeti neveléséért a magyar kultúra napján. V. G. A textilszövés nem gyerekjáték fotó: gyurián Ipoly menti ifjúsági találkozó Salgótarjánban Folyók, amik összekötnek Lapunk is hírt adott a közelmúltban az acélgyári egyház- közösség által szervezett Ipoly menti ifjúsági találkozóról. A rendezvényen alkalmam volt megismerkedni azzal, aki már a találkozók bölcsőjénél is bábáskodott. Nyéki István sülysápi hitoktatóval együtt most tovább forgatjuk visszafelé az idő kerekét. A kis Nyéki fiú általános iskolásként kezdte a „vándoréletet”. A falu kántora volt a Tápió menti Nagyboldogasszony közösségnek. Mellette érezte meg először az egymástól távol élő emberek meleg szeretetét, s ma alig 27 évesen „atyja” ennek a kis közösségnek.- Ez azért több mint túlzás - igazít ki. - Nem egyedül csinálom, mindenki kiveszi a részét, a feleségem, a tanítványaim, a barátaim, a közösség tagjai.- Mi a fő célja ennek a sok időt és türelmet igénylő tevékenységnek?- Növekvő kényelemszeretetünk mind nagyobb akadályokat épít közénk. A diszkón kívül kell olyan csendesebb lehetőség, ahol az egymástól távol lakó fiatalok is találkoznak, megismerik egymást, baráti, esetleg szerelmi szálak szövődnek a hívők, vagy a hívőkkel szimpatizálók között.- Ügy hallottam, ön is így ismerte meg a feleségét?- Igen, de nem vagyok egyedül.-Hogyan kerül ez a Tápió menti gondolat Salgótarjánba?- Több mint tíz éve kezdtem el komolyabban foglalkozni, hogyan tudnánk az egyházi lehetőségeinket felhasználva közelebb hozni egymáshoz az ifjú szíveket. Kezdetben a Tápió menti falvakban szerveztünk ilyen találkozókat. Innen az ötlet: a folyó nem csak szétválaszt, hanem össze is köthet. Aztán a Galga partjára, a Tisza középső szakaszához, majd az Ipoly vidékére is ellátogattunk.- A tarjáni rendezvény azt jelenti, hogy talán a Zagyva következik?- Ahová szívesen hívnak, oda szívesen elmegyünk.- Miért éppen csak egy folyó körüli szőkébb terület fiataljai jönnek össze?-Ennek praktikus oka van. A viszonylag kisebb távolság autóbusszal vagy vonattal is könnyen áthidalható.- Milyen gyakran szerveznek ilyen találkozót az Ipoly menti régióban?- Általában kéthavonként. Legutóbb Nagylócon voltunk.-Miben különbözött a tarjáni rendezvény a többitől?- Mindenekelőtt szervezettségben. Nagy segítséget jelentett továbbá a „Domyay” cserkészcsapat és a „Forrás” ifjúsági énekegyüttes lelkesedése. A résztvevők számát tekintve is meghaladja az átlagot a mai találkozó, mintegy másfélszáz résztvevőt regisztráltunk.- A program első pillantásra elég zsúfoltnak tűnt. Mikor nyílik mód az ön által említett meghitt baráti beszélgetésekre?- Mi csak összehozzuk a „csapatot”, a többi már az ő dolguk.- Vannak-e további gyümölcsei az összejöveteleknek?-Természetesen. Erőt merítenek egymás hitéből, betekintést nyernek más egyházközösségek életébe, sok jó ötletet vihetnek magukkal.-Hol lesz a következő találkozó?- Márciusban Ludányhalászi fiataljai várnak bennünket.- si ja Jó megfejtés, szerencsés nyertes Elmúlt heti rejtvényünk meg- rossz ízlése van. Ezerforintos kóczi u. 96/b. A mai helyes fejtése: Szóval te vagy a másik vásárlási utalványt nyert: Szalai megfejtést február 12-ig küldnő. Tudtam, hogy Jenőnek Szabolcs, Balassagyarmat, Rá- jék be címünkre. Templomaink története Festett fakazetták - NÁDÚJFALU A helység egykoron Wyfalu néven volt ismert, 1330 elején az oklevelek szerint az Aba nemzetségbéli Bodon ág tulajdona volt. 1426-ban már az Iványiaké, az ő nevük Maconkával kapcsolatban is felmerül ezen esztendőkből. A XVI. századi összeírások egy lakott portával adózónak minősítik. 1554-től mintegy hét évtizeden át elhagyott pusztaság, a török megszállás utáni jelentés szerint csak fél portán lakott jobbágynép. 1699-ben már Gyürky Fe- rencné tulajdona, mátramind- szenti, szuhai és nagyrédei területekkel együtt. Nád elnevezése a közeli mocsaras területből ered. 1733-ban még csak egy fából, gerendából összerótt szalmafedeles kápolna volt itt, de az 1746. évi egyházvizitációkor állt már a mai épület, ám nem volt még karzata és a hajó fakazettás mennyezete is csak 1746 októbere után készült el. A XVII. századi, Mátramindszent és Iványpuszta lakói által épített kis templom a török időkben elpusztult, helye ma „Pusztatemplom” néven ismert. Csodával határos módon azonban megmaradt az oltárkép, mely Szent Ilonát, Nagy Konstantin császár feleségét ábrázolja a Golgotán megtalált kereszttel. A nádújfaluiak 1856-ig Szent Ilona napján ünnepelték templomuk búcsúját, ám a megmenekített oltárkép tiszteletére Bartakovics Béla egri érsek még 1856. február 20-án engedélyezte, hogy ez a templom a Szent Kereszt védelme alatt álljon és ezt a titulust megtartva szeptember 14-én tarthassa búcsúünnepét. A templom teljes egészében terméskőből épült, eredetileg valamivel rövidebb volt a mainál, nádtetővel és fatoronnyal készült el. 1890 elején a nádtetőt fazsindely, majd ezt 1924- ben palatető váltotta fel, Pajor András váci mester segédletével. A jelenlegi orgona az 1900-as esztendő elejétől szól a templomban. Az ülőpadok helyi asztalosmester keze munkáját dicsérik: Kapás Ernő újította fel őket, a költségeket pedig a 40 esztendei kántortanítói szolgálat után nyugdíjba vonult Csiffáry úr állta. Történt mindez 1934 táján. Ebben az időben kapott mozaiklapokból padlót a templom a régi kőpadozat helyett, két mohorai festő pedig elvégezte a belső festés épp esedékes munkáját. Szabó József és Ancsin Endre igazán derekasan dolgoztak, hisz csak 1987-ben kellett újabb festőt hívni, Palla László végezte ekkor a munkát. A nádújfalui templom Kisterenye fíliája már évek óta, ma Burger Ferenc terenyei plébános misézik itt. A templom melletti harangláb egy, még a XVIII. sz. elején itt állott, majd részben leégett szélmalom épen maradt faanyagából épült. A középső gerendán jól olvasható bevésés: „1784 jót kántornak Ko- váts Mártony” nem az építés esztendejét jelöli, hanem csak a kántor úr jövetelét, hiszen fellelhető dokumentumok szerint 1776-ban már mint működő haranglábat említik, nyilván ezt megelőző esztendőkben épülhetett, melyet 1802. november 3-án Miklóssy Ferenc egri püspök a harangokkal együtt megáldott. A harangláb fazsindelyét a temploméval egyetemben palatetőre cserélték 1924—25-ben. 1924-ben két harangot is kapott a község a Cipós bánya tulajdonosától,' a Bacsó és Társa cégtől. A harangokat Szent Borbála és Jézus Szíve tiszteletére még akkor felszentelték. D. F. Figyelemre méltó mind az oltár, mind a mennyezet
