Nógrád Megyei Hírlap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-28–03-01 / 50. szám
A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1998. FEBRUÁR 28.-MÁRCIUS 1.1 Susánné Torják Erzsébet: Nehéz egyszerre a festésre és másokra is figyelni Mégiscsak jó erdő mellett lakni A Balassi Bálint Asztaltársaság idei második találkozóját tartotta az elmúlt napokban a költő nevét viselő könyvtárban Salgótarjánban. Az asztaltársaság új tagjaként a bár- nai Susánné Torják Erzsébet mutatta be festményeit. Az alkotót a résztvevők kötetlen beszélgetés keretében művészetéről, életéről és terveiről faggatták.-Már több mint harminc éve festek. Nyugdíjas vagyok, így időm is van ezzel foglalkozni. Kezdetben csak magamnak fes- tegettem, de később többen biztattak, hogy nekik is csináljak valamit. Az általános iskolában kezdődött, ahol kiderült, hogy jól tudok rajzolni. Később a formák mellett a színek is egyre jobban vonzottak, ezért kezdtem el festeni. Ma már nem rajzolok. A festményeimet sem rajzolom meg előre.-Arra nem gondolt, hogy művészeti iskolában tanul tovább?- Tanultam Salgótarjánban Iványi Ödönnél, aki egy idő után azt mondta, hogy nekem már nem szükséges a foglalkozásaira járni. Majd felvételiztem a képzőművészeti főiskolára, oda azonban családi okok miatt sajnos nem tudtam volna eljárni.-Mit jelent önnek a festészet?- A festészet segít abban, hogy elterelje a figyelmet a hétköznapi gondokról. Ha festek, csak arra figyelek. A festéshez csend kell, ami nagyon pihentető volt számomra az eléggé zajos munkahely, a nyomda után.-Milyen témákat szokott a képekhez választani? — Tájképeket, falusi témájú festményeket csinálok. De festettem már portrékat is, mindkét fiamat megörökítettem. Volt egy aktképem is, de az egyik kiállítás előtt elszakadt, így ki sem tudták állítani. Nagyon sajnáltam, utána sokáig semmit sem festettem. Sok képet elkértek vagy megvettek tőlem.-A tájképek nagyon való- sághűek. Ezeket a szabadban festi?-Az erdő mellett lakom. Csak ki kell néznem az ablakon. Nagyon szeretem a tájat.-Fontos, hogy egy művésznek saját stílusa legyen?- Sok stílussal próbálkoztam már. Előfordult, hogy „kiestem” a saját stílusomból és megpróbálkoztam másokéval is, de ez nem tetszett. Az ilyen képeket aztán át kellett festenem.- Milyen kiállításokon mutatták be a képeket?- Salgótarjánban a József Attila Művelődési Központban már voltak kiállítva a képeim. Egerben pedig egy borászati kiállításon, ott főleg a szőlészethez kapcsolódó műveket mutattak be. A legtöbb képet a bámai iskolában tudtam kiállítani. Csak mostanában, az utóbbi két évben figyelem ezeket a lehetőségeket.- Milyen képeket készít mostanában?- Szeretnék továbbra is tájképeket festeni. Készül egy kép a szarvasokról. És szeretek új stílusokat is kipróbálni, most például a „Hattyúk tavá”-ból tervezek egy részletet megfesteni.-Jelentkeztek már olyanok, akik önnél szerették volna megismerni a festészetet?- Nem hiszem, hogy tudnám tanítani a festést. Már kérték, hogy nézhessenek festés közben, de nem szeretem, ha közben kérdeznek. Nehéz egyszerre a festésre és másokra is figyelni. Kopácsi Antal Filmjegyzet: Az ördög ügyvédje Sátán, elegáns öltönyben Az ördög a részletekben bújik meg! Néha azonban gondol egyet, beszáll a gyorsliftbe és a kénköves pokolból feljön a friss, földi levegőre, hogy ki- sebb-nagyobb galibákat, tragédiákat és katasztrófákat okozva kiszórakozza magát. Olykor aztán eljár moziba is és mindig vevő az olyan filmekre, amelyekben a legjobb színészek - elsősorban Jack Nicholson és Robert De Niro - éppen az ő bőrébe bújnak. Az említettekhez most egy újabb nagyszerű művész társul, AI Pacino, aki Az ördög ügyvédje című filmben alakítja a sátánt elegáns öltönyben, nyakkendőben. Kevin Lomax (Keanu Reeves) fiatal, sikeres és boldog családi életet élő ügyvéd. Felesége, Mary Ann (szép meglepetés: Charlize Theron) szereti és mindenben kitart mellette. Egyszer aztán egy New York-i óriásvállalat embere keresi meg Lomaxet és eddigi eredményei elismeréseként menő állást és elképesztő gazdagságot ígér az ügyvédnek. A fiatal pár elfogadja az invitálást és nemsokára a világ fővárosába utazik. Kevin a cég feje, az egészen átlagos kinézetű John Milton (A1 Pacino) mellé kerül. A siker és főnökének lehengerlő intenzitása azonban rövidesen elsöpri a fiatalembert: Kevin teljesen megváltozva a becstelenség, a testi és anyagi vágyak hálójába keveredik. Egyedül talán feleségének szeretete és ragaszkodása képes őt megmenteni, az ördög hatalmával azonban nagyon nehéz szembeszállni. Tylor Hackford ördögien jó filmje február 26-tól látható Tarjánban az Apolló moziban, Gyarmaton a Madách Filmszínházban. Sz. G. Divatgála Losoncon A minap, a szlovákiai város Reduta Szállójában rendezett Csemadok-bálon a salgótarjáni székhelyű Callus Bt. Modellügynökség új területen, a divatszakmában erősítette tovább a határ menti kulturális kapcsolatokat. A felvételen (balról jobbra) Lúcia, Petra, Virág, Judit és Zsanett. A műsorban fergeteges sikert aratott Straub Dezső budapesti színművész. Megidézett reformkor - „Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élete kincsét.. „A napba repülő sas” Az 1825-1848 közötti közel negyedszázadot összefoglalóan reformkornak nevezi a magyar történetírás. Ez az az időszak, amikor a hosszú szünet után helyreállított rendi alkotmányosságnak köszönhetően az országgyűléseken megjelentek a reformok képviselői. Ezek a kiemelkedő személyiségek, Széchenyi István, Kölcsey Ferenc, Wesselényi Miklós, Deák Ferenc, Kossuth Lajos már nem a régi sérelmi politikát folytatták, hanem azt tekintették legfőbb céljuknak, hogy az országot a feudális rendszerből átvezessék a polgári rendszerbe. Mintaként Angliára, Franciaországra, Belgiumra, Hollandiára és a fejlettebb német államokra tekintettek, ám az ott született megoldásokat a magyar viszonyokhoz kívánták alakítani. Mindannyian tudatában voltak annak, hogy Magyarország nem változtatható egyik pillanatról a másikra elmaradott mezőgazdasági országból a nyugati államokhoz hasonló, fejlett iparral és kereskedelemmel rendelkező országgá. Azt is tudták, hogy az ország polgárosítása csak akkor szolgálhatja a magyarság érdekeit, ha az átalakítás során a jogfosztott jobbágyság is polgári tulajdonhoz és szabadsághoz jut. A kor legfontosabb jelszavai: „haza és haladás”, illetve „szabadság és tulajdon” ezeket az eszményeket fejezték ki. A filmek ebbe a pezsgő, izgalmas korszakba viszik el a nézőt. Kárpáthy Zoltán történetében feltűnnek a korabeli konzervatív és reformer erők küzdelmének epizódjai, tanúi lehetünk a reformkor békés alkotómunkájának, a polgári átalakulást szolgáló egyesületi életnek, a lóversenyeknek, a politikai párbajoknak, az 1834-es pesti árvíznek. „A napba repülő sas” című film Széchenyi István pályafutását mutatja be születésétől reformkori pályafutásának csúcsáig, a korabeli dokumentumok alapján, s egyben tárgyalja legfontosabb, a reformeszméket az általánosítás magas szintjén kifejtő munkáit, a Hitelt, a Világot és a Stádiumot. A reformkor nem csupán a jobbágyfelszabadításért, a polgári átalakulásért folytatott politikai harcok időszaka volt, hanem ekkor kezdődött meg az ország modem közlekedési infrastruktúrájának létrehozása is. Széchenyi egyik legfontosabb alkotásának, a Lánchídnak az építését és történetét mutatja be a Magyar évszázadok sorozat filmje. Szintén Széchenyi volt az egyik kezdeményezője a folyószabályozási munkálatoknak, amelyek legnagyobb hazai mémökegyéniségét, Vásárhelyi Pált ismerhetjük meg egy dokumentumfilmből. A gazdasági alkotás időszakán kívül ez a negyedszázad az európai színvonalú magyar képzőművészet korszaka is. Ez Szentpéteri József, a rimaszombati születésű ötvösművész tevékenységén keresztül kerül bemutatásra. Az estet Arany János verse, a „Széchenyi emlékezete” zárja. Ennek szállóigévé vált sorai, „nem hal meg az, ki milliókra költi dús élete kincsét, ámbár napja múl” hűen fejezik ki a korszak máig szóló üzenetét. A korszak történeti kérdéseiről Gergely András, Csorba László és Hermann Róbert történészekkel beszélget Szakály Sándor. A műsort a Duna Televízió sugározza március 1-jén vasárnap 19.15 órától. Népszerűek voltak dekoratív portréi - Megérezte a 19. század szellemét Száz éve hunyt el Barabás Miklós A napokban múlt száz esztendeje, hogy nyolcvannyolc éves korában elhunyt már- kosfalvi Barabás Miklós, a magyar biedermeier festészet legnagyobb alakja. A reformkorszak szellemi életének szinte minden jelentős egyéniségét megörökítette, festett táj- és életképeket, ábrázolt aktuális eseményeket (A Lánchíd alapkőletétele, 1842), de fő munkája az arckép volt. Különösen modem akvarelltechnikával festett, finoman idealizált dekoratív portréi népszerűek voltak. A század szellemét, eszméit, pátoszát, életérzését, ízlését pillantásukban őrző arcok és a népi élet anekdo- tikus festője több mint ötezer művet hagyott hátra. Látványos Picasso-kiállítás Velencében - Június végéig látható Boldog mediterrán korszak Velencében, a Palazzo Grassiban március 1-jén kiállítás nyílik Pablo Picasso háromszáz - részben eddig még be nem mutatott - művéből. A „Picasso 1917-1924” című kiállítás célja bemutatni a világhírű spanyol festő, grafikus és szobrász munkásságára gyakorolt olasz hatást. A háromszáz műtárgy tíz ország 44 múzeumából származik. Több mint egybillió lírára biztosították őket, ami rekordösszeg. Picasso mediterrán korszaka a művész alkotói tevékenységének „legboldogabb és legvidámabb” fejezete volt. A kiállítás június 28-ig tart nyitva. A Forrás énekegyüttes üzenete: a kimondott szó erejével jobbá tenni a világot Kohász-színpadon „A kis herceg” Két dolog vitt el a napokban „A kis herceg” előadására. Egyrészt kíváncsi voltam magára a feldolgozásra. Arra, hogy miként is sikerül színpadra vinni ezt a kedves, talán minden korosztálynak szóló Saint-Exupery-művet. Másrészt figyelemfelkeltő volt Sillye Jenő neve is. A zenés mű szerzőjéről másfél évtizede hallottam először, mint a nagymarosi ifjúsági találkozók egyik szervezőjéről. A gitárosról, aki nem slágereket, hanem afféle profán miséket tartott országszerte. Ahogy akkoriban nevezték, beatmiséket. Érdekelt, hogy milyen jelentés- tartalmat kap az ő értelmezésében a 612-es számú bolygó lakójának, s utazásának története. Van-e valami, amit eddig még nem olvastam ki ebből a műből? A Kohász Művelődési Központtól jó döntés volt, hogy műsorra tűzte ezt az előadást. A Forrás énekegyüttes ugyanis nevéhez illően tiszta, szép üzenetet közvetített hallgatóságának, a műsort végigtapsoló közel kétszáz fős közönségnek. Salgótarján római katolikus főplébániájának énekkarából majd húsz éve alakult csoport ugyanis nem akart többet, mint egy kedves történetet egyszerűen és őszintén elmesélni. Mint színpadi előadás meglehetősen nehezen értékelhető a produkció, hisz még csak jelzésük sem volt a jelmezeknek, a jellemeket csak nagyon ritkán próbálták játékkal megjeleníteni. Észrevehettük volna, hogy a szereplők zömének mozdulatlanul kellett állni az egyórás előadás végéig, mások indokolatlanul tébláboltak a színpadon. Hiányolhatnánk sok mindent, amitől színház a színház. Hogy mégsem ez maradt meg, annak oka, hogy a szereplők - akik többségükben középiskolás fiatalok - pontosan megtanulták a szöveget, észrevehető hibák nélkül énekelték, kísérték hangszereiken a Kovács Gábor pap-költő szövegeire írt Sillye- dalokat, s mindent őszintén csináltak. Nem a „tinisztárság” vitte őket a színpadra, hanem az a mágikus erő, hogy a kimondott szó erejével tegyék jobbá a világot. A mindezt pontosan érző közönség ugyancsak fölkelthette a látogató figyelmét. A nagy hagyományú épület bársonyszékeiben a gyermekek mellett ott ültek a szülők, nagyszülők, de sok idős ember egyedül, baráttal, barátnővel is eljött. Selyemcukorkát és Neg- rót szopogató nénik, kiknek talán első báljuk helyszíne volt az „Olvasó”, ahol ők vagy szüleik a dalárdákban léptek föl egykor. Amikor „A kis herceg” történetét legközelebb újraolvasom, a Forrás tisztaságára, s erre az estére minden bizonnyal emlékezni fogok. - tarnóczi Elsősorban a zene és az ének érvényesült az előadásban FOTÓ: GYURIÁN TIBOR
