Nógrád Megyei Hírlap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-26 / 48. szám
2. oldal 1998. február 26., csütörtök Bátonyterenye És Környéke Jótékonysági bál Homokterenye - Az általános iskola szülői munkaközössége jótékonysági műsoros bált rendez február 28- án 19 órakor a művelődési házban. Már hagyománynak számít az is, hogy a műsorban a szülők szintén közreműködnek, a bevételt pedig az iskolának ajánlják fel mindenekelőtt a gyermeknapi és a karácsonyi ajándékozáshoz. Bővülő infrastruktúra Mátranovákon folyamatosan bővül a telefonnal és vezetékes gázzal ellátott lakások száma. Amint azt a település polgármesterétől, Csikó István Bélától megtudtuk, a vezetékes víz már az első ön- kormányzati ciklusban biztosított volt a község egész területén. A második ciklusban épült ki a telefon- és a vezetékes gázhálózat. Jelenleg 480 telefon működik a településen, az újabb igénylők részére folyamatosan végzik a bekötéseket. Majdnem 800 ingatlanra építették ki a gázcsonkot, közműfejlesztési hozzájárulást 471-en fizetnek. Ma már háromszázra tehető azoknak a lakásoknak a száma, amelyekben gázzal fűtenek, folyamatosan végzik a további lakások csatlakoztatását a gázhálózatra. Az önkormányzati intézmények gázellátási tervei most készülnek, remélhetőleg még az idén valamennyi intézményben megvalósulhat a korszerű fűtési módra való áttérés. Százezer forint kultúrára Tavaly másodszor hirdette meg a Művelődési és Közoktatási Minisztérium a „Könyvtárpártoló önkormányzat” cím elnyerésének lehetőségét, amelyre csaknem ötszáz önkormányzat nyújtotta be pályázatát. A bírálóbizottság azt vizsgálta a cím odaítélésénél, hogy egy-egy önkormányzat mennyit fordított könyvtáraik fenntartására 1995-97. között. Bátonyterenye önkormányzata is pályázott, és a könyvtár fenntartását támogató ön- kormányzat kategóriában III. helyezést ért el, ezzel elnyerte a „Könyvtárpártoló önkormányzat 1997” címet. A kitüntetéssel 100 000 forintos pénzügyi támogatást is kaptak, amelyet a település kulturális életének fejlesztésére fordítanak. Összekötő kapocs a múlt és a jelen között vw Magáénak érzi a népi hagyományt Magyarországon 1954 óta adják ki a népi iparművész címet. Ehhez komoly feltételeket kell teljesíteni. Népművészeti ágban a Népi Iparművészeti Tanács bírálja el a zsűriztetésre beküldött anyagokat. Három kategóriában - A, B, C - rangsorolnak, minden szakterületen (népi kismesterségben) meghatározzák, hány zsűrizett terméknek kell lenni. A „C” kategória esetében legalább két évet jelent, hogy beadhassák a pályázatot a népi iparművész címre. Van azonban egy másik út is, amikor ajánlók terjesztenek fel valakit erre a címre, ennek azonban az a feltétele, hogy országos kiállításokon komoly sikereket érjenek el a kiállított munkák. Ez történt Pethöné Szabó Piroskával is, aki hímző szakágban tavaly vehette át 1107-es sorszámmal népiiparművész-igazol- ványát. Kétéves volt, amikor Besenyőtelekről Nemtibe költöztek: édesapja a vasútnál dolgozott és Kisterenyére helyezték. Ma is vallja, hogy a legfontosabb a legkisebb közösség, a család. Hárman vannak testvérek, szüleitől olyan indíttatást kaptak, amely meghatározza az életüket: egymás szeretetét és a környezet iránti toleranciát.- Már gyermekkoromban is „benne voltam” mindenben - meséli Piroska. - A népművészet szeretetét a gimnáziumban Almásy Ferencnétöl, Baba nénitől kaptam pluszban, el is végeztem a néptáncoktató tanfolyamot. Akkoriban alakult meg a Nógrád táncegyüttes, fiatalabb öcsém táncosként tagja is. Nekem akkortájt született első gyermekem. így aztán nem táncolhattam. Mindig nagy családra vágytam - három gyermekem van - nekem ugyan le kellett mondanom a táncpróbákról, a fellépésről, de arra nagyon büszke vagyok, hogy gyerekeim továbbvitték. Akkoriban kezdtem a tárgyi népművészet felé orientálódni: elvégeztem a népművelési intézetnél a díszítőművészet hímző, később a szövő, négy éve pedig a csipkekészítő szakát. Ezek a kis települések, mint amilyen Nemti is, elzártságukkal megőrizték maguknak a tárgyakat, tárgyegyütteseket, viseleteket: még ma is találok olyan textileket, amelyeket fel tudok dolgozni. Magaménak érzem a palóc kultúrát, szakdolgozatomat is a nemti népviseletből és csipkekészítésből írtam. Öt éve tanít a bátonytere- nyei Fáy András ISZSZI-ben, amióta ott is bevezették a népi kismesterségek oktatását. Rengeteget járnak az ország minden területére különféle bemutatókra, kétszer nyertek a Hadtörténeti Múzeumban rendezett kiállításon. A legnagyobb sikert a Néprajzi Múzeumban kétévenként megrendezett „Élő népművészet” országos kiállításon könyvelhették el, amely 1996 novemberétől 97 áprilisáig tartott: kiállításra kerültek s tanítványok munkái is, Pethőné Szabó Piroska textilmunkáit (függöny, terítő, palóc ing) hímző kategóriában aranyéremmel díjazták.- Mindig azt mondogatom, hogy a népi iparművészet összekötő kapocs a múlt és a jelen között - mondja Piroska. zso Rehabilitációs képzési központ és szociális foglalkoztató Kisterenyén Munkakapcsolatok, üzlet, emberség Bátonyterenyén régi problémát jelentett, hogy nem tudtak megfelelő munkát adni a megváltozott munkaképességű embereknek. Ennek kiküszöbölésére döntött úgy tavaly az önkormányzat képviselő-testülete, hogy rehabilitációs foglalkoztatóvá alakítják át a valamikori bányai kultúrházat Kisterenyén. soknál az átlagostól jobb hozzáállást tapasztaltam: jó érzés, hogy ezeket a munkakapcsolatokat nem csak kereskedelmi szempontok alapján ítélték meg a potenciális partnerek. Apró elektronikai alkatrészeket válogatnak a dolgozók Maga az építkezés 31 millió forintba került: ebből hatmillió volt az önrész, 25 millió forintot pályázat útján nyertek. A szükséges gépek vásárlására hárommilliós önrész mellett nyolcmillió forint pályázati pénz biztosítja a fedezetet. 1997. november 15-én pályázat útján nevezték ki a közhasznú társaság ügyvezető igazgatójává Baranyi Zoltánt.- Milyen volt az indulás?-Amikor megkaptam a kinevezésemet, még üres volt az épület. A cégbejegyzéstől kezdve a gépek telepítéséig mindent végig kellett csinálni. Tavaly még egyedül dolgoztam, így aztán rám hárult a tevékenységi körök kialakítása is. Mindent összevetve sikerült úgy intézni a dolgokat, hogy január 5-én 35 fővel megkezdhettük a tényleges munkát.-Milyen szempontok alapján veszik fel a dolgozókat?- Csak megváltozott munka- képességű embereket foglalkoztatunk, akiknél minimum 40 százalékos munkaképességcsökkenést állapítottak meg a szakemberek. Ezt a harmincöt főt korra, nemre való tekintet nélkül választottuk ki, 20 évestől majdnem a nyugdíjaskorig minden korosztály megtalálható. Amint a névből is következik, képzéssel is foglalkozunk: tervek szerint 15 főt képezünk majd, olyan fiatalokat, akik hátrányos helyzetűek, illetve fogyatékossági problémákkal küszködnek; Ez 10 hónapos, munkára nevelő szakmai orieníacios'Kepzes'lesz", többse^ gében azoknak a kisegítő iskolában végzett gyerekeknek, akik eddig nem tudtak elhelyezkedni.- Hogyan alakították ki a tevékenységi köröket, milyen munkákat végeznek a dolgozók?- A leszázalékolt emberek nehéz fizikai munkára nem alkalmasak, így nyilvánvaló, hogy például durva lakatos- munkát nem hozhatunk. Most az Elektronikai és Mechanikai Termelő, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. részére apró elektronikai alkatrészek válogatását végzik. Ez a szécsényi cég a Grundignak dolgozik, egyebek mellett telefonelemeket, rádiós magnókat gyártanak. Automata gépekkel dolgoznak, a szükséges alkatrészekből a maradékot ez a gépsor nem tudja szétválogatni. Ezt a válogatást végzik el itt a dolgozók bérmunkában. Ezen kívül a Szécsényi Háziipari Szövetkezetnek is „bedolgozunk”, szőnyeget szőnek az asszonyok. Van egy kialakulóban lévő nyomda, most végzik az emberek az első nyomásokat, közben persze folynak az előzetes tárgyalások, úgy tűnik, lesz rá igény. Van elképzelésünk a nyomdai termékek további fel- használására, gondolok itt zacskók hajtogatására, ragasztására, és így tovább. A profil mindenesetre változni fog, ezeket eléggé „sebtében” szedtük ösz- sze. Azt azért szeretném elmondani, hogy ezeknél a tárgyalá-Mettöl meddig, és főleg mennyiért dolgoznak itt az emberek?- A munkaidő reggel fél héttől háromnegyed háromig tart, de vannak közöttük négyórás dolgozók is, ez a leszázalékolt- ság mértékétől, milyenségétől függ. A három hónap betanulási idő alatt órabérben dolgoznak, a minimálbért mindenki megkapja. Elég sokan - 15-20 fő - vannak várakozólistán. Ha a tevékenység indokolttá teszi, akkor fejlesztjük a létszámot is.- Milyen további tervek vannak még az idén?- Amint látta, van itt egy hatalmas külső kert, amivel szintén kellene valamit kezdeni. Azt szeretnénk, ha szép is lenne, meg hasznos is: elképzelhetőnek tartom például árutermelő díszkertészet, vagy zöldségkertészet kialakítását. Említettem már a papírfeldolgozást, de gondolkodunk faipari tevékenység beindításán is: értem ezalatt képesség- és gondolkodásfejlesztő, szemléltetőeszközök, fából készült játékok gyártását, ehhez azonban elengedhetetlen kisebb faipari gépek beszerzése. H. E. Röviden Bátonyterenye - Az Ady Endre Művelődési Központban tartja következő ülését február 26-án 15 órakor az önkormányzat képviselő-testülete. Napirenden többek között az önkormányzat 1998. évi gazdasági programja és költségvetése szerepel. Nagybárkány - A képviselő-testület februári ülésén elfogadta az önkormányzat 1998. évi költségvetését. Az éves költségvetés 132 millió forint, amelyből 51 millió működési, 71 millió forint beruházási költség. A tervezett hiány mértéke 20 millió forint, melynek finanszírozását hitelből szeretnék megoldani. Lucfalva - Február elsejétől öt fő dolgozik közhasznú munkásként a településen. A foglalkoztatás időtartama fél év. Sámsonháza - Az önkormányzatnál január 31-ig huszonegyen kérelmezték a gyermekvédelmi támogatást. Mindegyiket jogosnak ítélték, így januártól havonta 39 gyermek részesül egyenként 2740 forintos támogatásban. Mátraterenye - Homokte- renyén véradást szervez a Vöröskereszt és megyei vértranszfúziós állomás. A donorokat február 26-án 11-17 óráig várják a művelődési házban. Mátranovák - Hamarosan új háziorvos kezdi meg munkáját a bányatelepen. Dr. Ecsedi Erika jelenleg különböző szakterületen a munkakör ellátásához szükséges gyakorlatot tölti. Várhatóan március elején már fogadja a betegeket a felújított orvosi rendelőben. Bakos Gáspár: A tudásomat nem akarom a másvilágra vinni Nem neki találták ki a tétlenséget Dorogházán mindenki csak úgy hívja Bakos Gáspárt: Gazsi bá'. 1914. január 14-én született, az idén már a nyolcvanötödik évét tapossa. Azt hihetnénk, hogy ennyi év alatt elfáradt az ember, elhasználódott a szervezet, a pihenésé az idő, de Gazsi bá'-t még ma is a gyalupad mellett találják a napok. Bakos Gáspár, a szép és jó bútorok szerelmese- 1927-ben kezdtem tanulni az asztalosmesterség csínját-bínját- emlékszik vissza Bakos Gáspár a régi időkre. - Négy évig a kerékgyártó-, két évig az asztalos-, egy évig pedig Újpesten a műbútorosszakmát sajátítottam el. 1937-ben váltottam ki az ipart, 25 évig voltam önálló. Azután amikor 48 esztendős lettem, elmentem a bányához dolgozni, föld alatti csillésnek. Három év után kikerültem a műhelybe, csináltam én mindent, amit kellett. Hatvanévesen mentem el nyugdíjba, ki is váltottam az ipart újfent, nem nekem találták ki a tétlenséget. Amikor aztán tizennégy éve meghalt a feleségem, beadtam az ipart. Azóta egyedül élek, itthon dolgozgatok.- Gyermeke nincsen?- Hogyne lenne, két lányom is van: egyikük Nagybátonyban él, tanítónő, másik lányom Salgótarjánban, már ő is nyugdíjas. Naponta meglátogatom, de azért dolgozgatok is. Meg aztán van három unokám is, két lány, meg egy fiú. Ő éppen most végez majd Miskolcon, a gépészmérnöki karon. Azt azért még szeretném megérni.- Milyen munkákat végzett, amikor még aktív iparos volt?- Csináltam én kocsit kompletten, mindenféle épületmunkát, iskolabútorokat, ami jött, mindent elvállaltam. Tizenhárom gyereket tanítottam, azt már magam sem tudom, hány segéd dolgozott a kezem alatt. Tudja, sok mindent megéltem én. Kilenc-tíz éves lehettem, már summásként dolgoztam a földeken, lehet, hogy ennek köszönhetem jó erőnlétemet. Aztán, ugye, telket vettem, házat építettem, mindent a magam erejéből értem el. Amikor elkezdtem dolgozni, nyolc hordóért 4 pengő húsz fillért adtak a Feszinél. Élére kellett rakni a garast, ha haladni akartunk. Valamikor nagyon sok kombinált szekrényt csináltam, idő- és munkaigényes volt, de szerettem vele dolgozni. Pesten vettem a rajzokat bútortervezőtől, aztán amilyet kiválasztott a kedves kuncsaft, olyat csináltam. Ismernek engem, meg a munkáimat mindenfelé az országban. Nyolcvanévesen a Balaton mellől jött megrendelésen dolgoztam, és nagyon elégedett volt az úr a minőséggel.- Dolgozik-e most valamilyen nagyobb darabon?- Dolgozok bizony, mindig szoktam mondogatni, hogy én a gyalupad mellől akarok meghalni. Most az unokámnak csinálok konyhabútort, tölgyfából. Tudja, én sose szerettem poz- dorjából dolgozni, sem régen, sem most. A legjobb a fenyővel bánni. Szóval, ez a konyhabútor is idő- és munkaigényes ám, legalább kétszáz óra biztosan rámegy. Van úgy, hogy naponta három-négy órát dolgozok, van úgy, hogy tízet, mikor hogy bírom magam. Mellette még csinálok lenyitható asztalokat a kis konyhákba, meg ilyen apróságokat.- Soha nem gondolt még arra, hogy abbahagyja?- Soha. Amikor gyengébben érzem magam, olyankor nem csinálom. De valami mégis kihajt ide, a műhelybe, amikor erőt gyűjtök, újra nekilátok. Gyerekek tanítását már nem vállalom, de sokan jönnek ide tanácsot kérni, mit hogyan csináljanak. Én pedig meg is mondom, elmagyarázom: nem akarom a másvilágra magammal vinni, amit tudok. Én már nagyon sokat láttam, sok összevissza világot megértem, magamat már nem, de a fiatalságot féltem a harmadik világháborútól. Elhiszi nekem, hogy félig készen van a saját koporsóm, mégpedig diófából? De még nem merem összeállítani, még nem akarok meghalni. Hegedűs Erzsébet
